Az Amigos a gyerekekért Alapítvány 170 önkéntese hatodik éve jár kórházakba olyan gyerekekhez, akik sok ideig nem mehetnek haza. A most kialakult helyzet miatt ők is átálltak az online kapcsolattartásra, de létrehoztak egy új kezdeményezést azoknak a végzős diákoknak is, akiknek segítségre van szükségük idegen nyelvből.
„Készültünk rá, hogy minket is érinteni fognak az események, de sokkal gyorsabban történtek, mint amire számítottunk. Hirtelen oda értünk, hogy nem járhatunk a kórházba és a munkavégzés módja a home office lett.”
Az Amigos a gyerekekért egy olyan alapítvány, aminek önkéntesei (az Amigók) országszerte járnak kórházban fekvő gyerekekhez, hogy nyelvtanulással, játékkal és kézműveskedéssel motiválják őket. A szervezetet a Forbes tavalyi 30/30 listájára is felkerülő Fábián Sára alapította 2014-ben: tíz barátjával kezdte, ma négy város – Budapest, Debrecen, Szeged, Szombathely – kilenc kórházába járnak 170 önkéntessel. (Vezetési készségeire azóta a Corvinuson is felfigyeltek, a vezetés és szervezés tanszéken tanít alapszakos hallgatóknak social startup menedzsmentet.)
Értelemszerűen az új koronavírus okozta valóságban az Amigos a gyerekekért mindennapjai is alapjaiban változtak meg, de a szervezet igyekezett gyorsan reagálni a helyzetre.
Online bandáznak az Amigók
Első körben ők is átálltak az online platformokra: a kórházak most egyébként is hazaküldték azokat a gyerekeket, akiknél ez megengedhető volt, a többiekkel az Amigók átálltak az online tanulásra és bandázásra. Az online jelenlét már előtte is előfordult: „Alapvetően a kórházból indulnak ki a kapcsolatok, majd amikor már jóban leszünk és kialakul egy kapcsolat, van, hogy átterelődik az online térbe” – mondja Sára. Különösebb forrást ez a lépés nem igényelt, hiszen a legtöbb gyereknek van telefonja vagy laptopja, de a kórházakban jelenlévő alapítványokon keresztül is tudnak eszközökhöz jutni, ha szükséges.
„A gyerekeket nem hagyhatjuk cserben, csak máshogy látogatjuk őket. Rendkívüli helyzetben rendkívüli módon.”
Két hátulütője mégis van a dolognak: egyrészt csak egy szűkebb korosztályt érnek el, hiszen az óvodások-kisiskolások még nem tudnak önállóan laptopot használni, másrészt az izoláció megviseli az önkénteseket is. „Aki most kórházban van, még magányosabb, mint bármikor, de az egyetemistáknak is szüksége van arra, hogy ezt az izolált átmeneti időszakot túlvészeljék. Az egyik alappillér, hogy közösség vagyunk: fontos, hogy az Amigók is barátok legyenek, hiszen akkor tudnak a legtöbbet adni a gyerekeknek. A kórházban a közösség a legnagyobb hiánycikk.”
A leállás épp akkor érte őket, amikor az influenzajárvány miatt egyébként is kevesebbet tudtak bejárni a gyerekekhez. „A kórházakban február végén, március elején mindig van egy leállás, bár vannak kórházak, ahol az önkéntes kérheti az oltást, és akkor zavartalan az életünk. Ez 3-4 hétig szokott tartani, ilyenkor van az önkéntesfelvételünk is.” // Fotó: Peller Gergő
Az átmenetileg feladat nélkül maradt Amigókat megpróbálják átcsoportosítani. Ehhez elindítottak egy új kezdeményezést, az Amigos Extrát: ennek lényege, hogy azokat a nem kórházban lévő fiatalokat is elérjék, akik segítséget kérnének az érettségire (idegen nyelvből) való felkészülésben.
„Mit tud tenni egy egyetemista? Azt, hogy otthon marad. Ez a tehetetlenség-érzés egy olyan közegben, ahol azon dolgoztunk öt és fél éve, hogy hogyan tudnánk segíteni, nagyon nehéz.
Úgyhogy elkezdtünk azon gondolkozni, ki az, akinek segítségre van most szüksége? Egyértelműen az érettségizőknek, akiknek a jövőjük múlik azon, hogy halasztanak-e egy évet emiatt vagy sem.” (A jelentkezőket folyamatosan várják.)
Indítottak egy tavaszi kampányt is, ezt még a vírus elterjedése előtt kidolgozták: a karácsonyi időszakhoz hasonlóan zoknival lepik meg azokat, akik legalább 4000 forinttal támogatják őket. A zoknikat Sára otthon csomagolja be, hetente egyszer maszkban felszerelkezve viszi el őket a postára. Két párt küldenek, ezeket a támogató kérheti két különböző címre is, ha szeretne valakit zoknival meglepni anélkül, hogy elhagyná a lakását.
Idén szeretnének eljutni egy ötödik városba is, az átmeneti leállás most alkalmas időszak arra, hogy a háttérben tovább tudjanak dolgozni ezen a projekten. Az újabb helyszínt még nem döntötték el, ilyenkor megvizsgálják, mekkora az egyetemi bázis az adott városban, milyen összetételűek a hallgatók, mennyire van túltelítve alapítványokkal az adott kórház, tudja-e őket egyáltalán fogadni az intézet, de sok múlik az anyagiakon és a belső kapacitáson is. Utóbbi most nem probléma: „Erre most simán van időnk, hogy valakinek megtanítsuk, hogy egy három hónapos felvételi kampányt hogyan kell lemenedzselni. Három hete még úgy láttam, reális, hogy még az idén eljussunk egy ötödik városba is, most inkább azt mondom, mindent megteszünk, hogy reális legyen.”
Borítókép: Orbital Strangers
