Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

A gyerekeim azt sem biztos, hogy tudják majd, mi az a teknős, ha mi nem csinálunk valamit

A klímaváltozás ellen mindenki a saját módszereivel küzd. Van, aki nem eszik húst, van, aki kitiltja az üzletéből a szívószálat, van, aki autó helyett bringára pattan, de egy dolog közös bennük: a már megtermelt szemét mennyiségét ez nem csökkenti. Dán egyetemisták viszont két legyet ütnének egy csapásra egy sajátos megoldással – szemétből csinálnának üzemanyagot.

Magyarország területe saccperkábé 93 ezer négyzetkilométer. A Csendes-óceánon, Hawaii és Kalifornia között úszkáló szemétsziget becslések szerint 1,6 millió négyzetkilométer, Európa területének 10 százaléka. A környezetvédők szerint ennek a szigetnek négyzetkilométerében közel egy mázsa szemét úszkál a sűrűbb részeken, a kevésbé sűrűkben saccra úgy tíz kiló. 80 ezer metrikus tonna műanyag várja, hogy az enyészeté legyen. Már pedig azé nem lesz egyhamar, egy kakis műanyag pelenka ugyanis például 550 év alatt tűnik el, ha bele akarnánk erőszakolni egy magyar történelmi idősíkba, akkor nézhetjük úgy, hogy ha a Dózsa-féle parasztfelkelés tagjai műanyag pelenkát húztak volna gyermekük hátsó felére, és elhajigálták volna azt annak idején, akkor még a mai napig rozsdás szerszámokat és egész jó állapotú kakis pelenkákat kotornának elő a régészek.

“Az egész azzal indult, hogy nagyjából egy éve megnéztük a Wonders of the sea című dokumentumfilmet, ami az óceánokról szól, és arról, hogyan tesszük tönkre azokat, és a korallokat. Mintha csak megnyomtak volna rajtunk egy gombot, egyből elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mit tehetnénk mi – ezt már Sarah Venturim-Lasso, a Blue Benu nevű dán egyetemi startup COO-ja mondja. A csapat jelenleg Budapestről dolgozik, 3 hónapos mentorálást nyertek a Design Termináltól, akikkel az üzleti modell, a termék és a szakterülethez kapcsolódó kapcsolatrendszer fejlesztésen egyaránt dolgozhatnak.

Albert Kravos és Sarah Venturim-Lasso / Fotók: Sebestyén László

Teljesen logikusan emelkedik meg az ember szemöldöke arra, hogy mi a fenét keres egy tengeri szemétre specializált startup Magyarországon, ahol a tenger szavunkat egy tóra használjuk, ami meg olyan tiszta, hogy minden kormányzat érintett miniszterei a nyár első napján rohannak, hogy a sajtó előtt igyanak egy nagy pohárral a vizéből, de gyorsan árnyalják a képet.  “Az óceánt akartuk kipucolni, de úgy, hogy közben annak mérhető társadalmi hasznossága is legyen. Az első elképzelésünk az volt, hogy az újrahasznosító reaktort olyan hajókra szereljük, amik a tengert tisztítják, és a begyűjtött szemétből üzemanyagot készíthetnek maguknak, így sokkal tovább maradhatnának a nyílt tengeren. Aztán felismertük, hogy a technológia jóval szélesebb felhasználást enged, mert nem csak a műanyag, hanem a szerves hulladék is feldolgozható és átalakítható vele.” – mondja a csapat szlovén CTO-ja, a vegyész végzettségű Albert Kravos.

A startup emiatt változtatott az üzleti terven, és most már inkább arra koncentrálnak, hogy települések számára készítsenek olyan újrahasznosító konténereket, melyben a szemétből petrolkémiai anyagokat tudnak előállítani, amiből aztán újra lehet műanyagot gyártani. “Ezzel be tudjuk zárni a műanyagok körforgását, mert nem kell újat előállítani, hanem a már meglévő, egyébként hulladék műanyagot tudjuk feldolgozni.” – teszi hozzá Albert. Ilyen technológia már létezik, de a Blue Benu azon dolgozik, hogy a szerves anyagokkal szennyezett műanyagokat is befogadhassa a reaktor, ne kelljen tisztítani, vagy műanyagfajták szerint szétválogatni. Az így keletkező petrolkémiai alapanyagból lehet aztán műanyag, vagy üzemanyag is, tehát nem szemétként, hanem hasznos energiaforrásként és új műanyagok alapanyagaként tekinthetnek rá.

“Az a célunk, hogy olyan országokba jussunk el ezzel, ahol egyébként a hulladékgyűjtés maga is problémás”.

Sarah ezt első kézből ismeri, Brazíliában nőtt fel, és tudja, hogy nem azért nem figyelnek a lakosok arra, hogy a szemetet megfelelően kezeljék, mert nem akarnak odafigyelni, hanem azért, mert általában véve nincs szervezett hulladékkezelés minden városban. “Ideális esetben folyópartok mellé kerülhetnének ezek a feldolgozók, ahonnan egyébként a legkönnyebben kerülnének a tengerbe a hulladékok.”

Konkurenciából több is van.

A szeméttelepeken összegyűjtik a szemetet és azért kapnak pénzt, hogy azt elássák, ezek a hulladéklerakók.  A szemétégetők elégetik, ezzel meg a levegőt szennyezik, és bár ezzel megszabadulnak a műanyagtól,  még mindig nincs újrahasználható végtermék. Az égetés során ráadásul egy csomó olyan anyag káros anyag szabadul fel, amik például a szén égetése közben nem. Az európai környezetpolitika próbált ezzel kezdeni valamit, de amint Kína becsukta az ajtót a nyugati szemét előtt, a halmozódó hulladékkal kell kezdeni valamit.  Ráadásul a műanyagok feldolgozása nem is olyan egyszerű. A színes műanyagot nem lehet együtt feldolgozni a fehér műanyaggal, de például a joghurtos poharat sem lehet az öblítős flakonnal, a válogatás legbiztosabb módja az, ha kézzel végzik, ez viszont nagyon költséges. (Kína rengeteg teherhajót küld nyugatra áruval, amik egyébként üresen térnének haza, ezért rekordalacsony áron elkezdte átvenni az újrahasznosítható hulladékot Európától és az Egyesült Államoktól. 2018-ban Donald Trump összerúgta a port Kínával, akik szigorítottak a hulladékátvételi szabályaikon, emiatt a szemét nagyrésze házon belül marad. )

A legbarátságosabb mód a szelektálás utáni újrahasznosítás, de itt meg az a probléma, hogy egy bizonyos műanyagra kell ráállni ahhoz, hogy működjön – például a PET palackokat, megtisztítják őket, majd újrahasznosítják, de az eljárás során a műanyag egyre gyengébb minőségű lesz, egy ponton túl már nem alkalmas például arra, hogy élelmiszert csomagoljanak vele, egy ponton túl pedig nem is lehet már többé újrahasznosítani. “A pirolízis technológiája hasonlít a legjobban arra, amit mi csinálunk, de még náluk is nagyon oda kell figyelni arra, hogy csak tisztított hulladék kerüljön a rendszerbe” – mondja Albert.

Azért pénzt is fognak keresni vele

A csapat három fő bevételi forrást tervez, egyrészt a technológiát lincenszelné a városoknak, a feldolgozott hulladékból nyert petrolkémiai anyagokat a finomítóknak adná el, de a hulladékgyűjtésért is kérne pénzt. Nem lesz olcsó, míg a hajókra szánt reaktorok pár millió euróba kerülnének, addig egy településnek egy hulladékégető árát kell majd kicsengetniük. A tervek szerint az első prototípust Firenzében fogják kifejleszteni és tesztelni, ha minden jól megy, két éven belül, partner már van, a Spike Renewables nevű vállalat látott bennük fantáziát,  mert a cégnek van egy hasonló technológiájú reaktora, ahol biomasszát dolgoznak fel, és folyamatosan kutatják az új megoldásokat. A cég egyik vezetője,  Paolo Taddei a Forbesnak elmondta, hogy azért döntöttek úgy, hogy partnerségre lépnek a fiatal startuppal, hogy mert jó irányból közelítik meg a műanyagfeldolgozás kérdését. Szerinte az együttműködéssel könnyebbé válhat a technológia szélesebb körű elterjesztése, de ez rendkívül sok tőkét igényel majd. Taddei szerint a Blue Benu sikere attól függ, hogy az üzleti tervük mennyire lesz vonzó a befektetőknek.

Azzal az alapítók is tisztában vannak, hogy ez  nem lesz egy gyorsan beérő folyamat, még akkor is, ha minden szükséges forrást be tudnak vonni.

,,Úgy küzdünk a műanyagszennyezés ellen, hogy az társadalmi, gazdasági és környezeti értéket teremt a közösségek számára világszerte. Tisztában vagyunk vele, hogy ennek a technológiának a kifejlesztése nagy kihívás és különböző területekről kíván anyagi és egyéb támogatást.” – mondta Kamila Kunrath, a BlueBenu CEO-ja.  “Ez egy lassú folyamat lesz, az eredmények nem fognak egyből jelentkezni, de nem is az a cél, hanem hogy az évek alatt egy fenntartható változás álljon be, ne csak összegyűjtsük a szemetet valahol, hogy aztán átvigyük egy másik helyre. Már most is fajok tűnnek el, lehet, hogy a gyerekeink már azt sem fogják tudni, hogy mi az a teknős, ha mi nem csinálunk valamit!” – összegzi Sarah.

 

 

Az embert nem a szerint fizetik, amennyit ér, hanem amennyit jövedelmez.