Jared Schrieber egy sikeres szilícium-völgyi exit után úgy döntött, legújabb startupját nonprofit alapon hozza létre, ezúttal Budapesten. A Revolution Robotics célja, hogy a lehető legtöbb gyerek ismerkedhessen meg a robotikával játékos módon.
2015-ben, egy szeptemberi napon a Szilícium-völgy szívében, a Los Altosban lévő St. Simon Általános Iskolában egy csapat gyerek tapasztotta tekintetét Joe Ederre, a NASA mérnökére. Míg iskolatársaik többsége kosárlabda- vagy amerikaifoci-edzésen múlatta az időt, a teremben lévő gyerekek azért gyűltek össze, hogy a NASA mérnökének segítségével elindítsák az iskola első robotikacsapatát. Köztük volt az akkor 13 éves, félig magyar származású Atila is, akinek édesapja, a szintén mérnök végzettségű Jared Schrieber nem sokkal később szintén csatlakozott a klubhoz. Joe ugyanis – NASA ide vagy oda – egyszerűen nem győzte teljesen egyedül koordinálni a gyerekeket és a robotokat egyszerre.
„Amikor az első alkalommal feltűntem, teljes volt a káosz – meséli Jared. – A gyerekek és Joe épp borzasztóan frusztráltak voltak, mert valami nem működött a robottal: az »agy« már nem tudta kontrollálni a testet. Meg kellett fejteniük, hogyan töltsék le és szinkronizálják az agy firmware-ét és a motorokat – egyenként. Fájdalmas volt. Közben a legtöbb gyerek csak ácsorgott és unatkozott.”
Az a bizonyos garázs persze ebből
a történetből sem hiányozhat. Miután az iskolát kinőtték, (az egyébként
sorozatvállalkozó) Jared úgy döntött, robotlabort csinál saját garázsából:
egyre több csapatnak adott otthont, idővel a robotépítő versenyek szervezésébe
is belevágott. „Semmi robotikával kapcsolatos tapasztalatom nem volt, együtt
tanultam a gyerekeimmel. Emiatt volt ennyire szórakoztató.”
Jared Schrieber / Fotó: Sebestyén László
Bár Jared eleinte csak szórakozásból vett részt fia délutáni szakkörén, a robotokkal töltött délutánok új utakra terelték vállalkozói gondolatait. Hiába váltak egyre népszerűbbé Amerika-szerte a robotika-szakkörök, egyáltalán nem mindenkinek adatott meg a lehetőség, hogy csatlakozzon: egyrészt nem minden iskola tudott „leszerződtetni” magának egy NASA-mérnököt, másrészt a foglalkozások eszközigénye gyakran a több ezer dollárt is meghaladhatja, amit szintén nem minden iskola engedhet meg magának. „Arra gondoltam, jó lenne, ha más gyerekek számára is meg tudnánk adni a lehetőséget, hogy robotokkal foglalkozzanak, függetlenül attól, hogy mérnökök-e a szüleik vagy sem.”
Jaredben 2018-ra érett meg az elhatározás, hogy új (ezúttal nonprofit) startupot alapít, azzal a céllal, hogy a lehető legtöbb gyerekkel megismertethesse a robotika világát.
Magyar származású feleségével és három gyerekével épp akkoriban költöztek vissza Magyarországra, de már korábban is voltak helyi kapcsolatai – egyértelmű volt, hogy új nonprofit startupja, a Revolution Robotics fejlesztői háttere is itt kap helyet. A fejlesztésért Dudás Dávid felel, aki a Thyssenkruppnál töltött nyolc és fél év után döntött úgy, hogy fejest ugrik a startupper-létbe. A liechtensteini központú multinál szoftver-projektvezetőként dolgozott, de a robotokért már fiatalabb korában is odavolt. Ezért is lett társalapítója a Robotépítők Magyarországi Egyesületének – Jared is ezen keresztül talált rá.
Dudás Dávid / Fotó: Sebestyén László
Első találkozójukat 2018
szeptemberében ejtették meg (Dávid az interjúra három saját tervezésű-építésű
robottal érkezett), a hardveres fejlesztésbe október végén vágtak bele. Eleinte
Dávid teljesen egyedül dolgozott, de az első prototípussal még abban az évben
elkészült: az alkatrészek akkor még 3D-nyomtatással készültek, és kézzel
festették őket. „Tulajdonképpen a semmiből kellett robotot építenünk” –
foglalja össze Dávid.
Ma a Revolution Robotics terméke egy 500 darabos készlet, amiből a gyerekek olyan robotot építenek, amilyet csak szeretnének – akárcsak a Lego esetében, a lehetőségeknek csak a képzelet szab határt. Az építésben, programozásban és a robotok irányításában egy Androidon és Ios-en egyaránt működő alkalmazás segít nekik, ahonnan hétről hétre újabb kihívásokat is letölthetnek, hogy később se váljon unalmassá a robotozás.
Az alkatrészek és a robotok dizájnjának megtervezésétől kezdve a fejlesztésig minden Budapesten történik – időközben a csapat nyolc főre bővült.
Saját előnyüket abban látják, hogy olcsóbbak és egyszerűbbek a konkurenseknél, de tudásban nem maradnak el mellőlük. A piacon található hasonló robotok (például a Vex IQ vagy a Lego robotjai) 100-110 ezer forintnál kezdődnek. Egy Revolution Robotics robot jelenleg ennél nem sokkal olcsóbb (249 dollár), de Dávidék a jövőben terveznek egy ennél olcsóbb, 99 dollárért kapható robot készletet is értékesíteni. A startup azért tud olcsóbb alternatívát kínálni konkurenseinél, mert amellett, hogy alkatrészei egyszerűbbek (így a gyártási folyamat olcsóbb), open-source technológiát alkalmaz, azaz olyan tudásra épít, ami már létezik – ez pedig lényegesen csökkenti a kiadásait.
Persze ne feledkezzünk meg a robotokról sem / Fotó: Sebestyén László
Középiskolás korban már késő
Tavaly a fejlesztések mellett
belevágtak egy Kickstarter-kampányba is, május és augusztus között 25 ezer
dollárt (7,5 millió forintot) gyűjtöttek össze, összesen 95 embertől. A kampány
során a támogatóiknak azt ígérték, karácsonyig kézhez kapják a kész robotkészletüket
– Dávid és csapata ezt maradéktalanul teljesítette is, pedig májusban a
prototípuson túl még semmit sem tudtak felmutatni. A kickstarteres gyűjtés
elsősorban piaci validációként szolgált: az itt összegyűjtött összegen túl már
több mint egymillió dollár került a cégbe, részben céges, (amerikai) állami
támogatásokból, részben magánszemélyektől, valamint Jared utolsó sikeres
exitjéből.
Jared előző startupja, a vásárlói viselkedés elemzésével foglalkozó Infoscout 2012 és 2014 között három körben összesen 21,4 millió (magvető körben 400 ezer, majd 5, és 16 millió) dollár tőkét vont be, ügyfelei között tudhatta a Pepsicót, a Nestlét, az Unilevert, a Heinzt és a Procter & Gamble-t. A startupot végül 2017-ben vásárolta fel a Vista Equity Partners (az, hogy mennyiért, nem publikus).
A Revolution Robotics tehát nincs tőke híján, de a nonprofit lét nem jelenti azt, hogy ne szeretne fenntartható pályára állni. A bevételt (egyelőre néhány százezer dollárt) az eddig értékesített robotok adják: az első évben ezer robotot gyártottak, ezek egy része a kickstarteres „megbízóknak” ment,
de a világ egyik legnagyobb kiskereskedelmi cége, a Walmart is rendelt már tőlük.
A bevételt aztán folyamatosan visszaforgatják, hiszen hosszú távú céljuk nem profitmaximaláziálás, hanem az, hogy segítségükkel a lehető legtöbb iskola fel tudjon állítani egy robotikai szakkört. „Persze valamilyen szinten priorizálnunk kell, de nincs okunk arra, hogy azelőtt megálljunk, hogy elértük volna a célt” – mondja Jared. A fő piacuk Amerika, de mivel szinte minden munka itthon zajlik, Magyarországon is terjeszkednek – a hazai iskoláktól sok esetben nem kérnek pénzt a programozható robotokért.
Fotó: Sebestyén László
Ma nagyjából száz olyan iskolai szakkör van, ahol a Revolution Robotics robotjait használják a gyerekek, vannak csapataik New Yorkban, Chicagóban, Phoenixben és a Szilícium-völgyben. A robotok tehát nagyjából ötszáz gyerekhez jutottak el eddig. Hosszú távú céljaik között szerepel a robotépítő versenyek szervezése is, idén Magyarországon és az Egyesült Államokban is indítanak versenyt, elsősorban általános iskolák számára.
Ehhez hozzásegíti őket egyik igazgatósági tagjuk, Jason Morrella, a Robotics Education & Competition Foundation egykori elnökének tapasztalata is. A Morrella által igazgatott alapítvány rendezi a világ egyik legnagyobb robotépítő versenyét, a tavaly 30 ezer diákot és robotjaikat megmozgató VEX IQ Challenge-t – ő azonban mégsem tartja konkurenciának a két szervezetet. „Vannak olyan gyerekek, akik anyagi, földrajzi vagy technikai okokból kimaradnak a lehetőségből, tehát minden új opció, ami segít abban, hogy több diákot érjünk el, jó dolog – mondja Morella. – Mindaddig, amíg a világ minden iskolájának és diákjának nincs hozzáférése magas minőségű STEAM-programokhoz, nem szabad, hogy a szereplők konkurensként tekintsenek egymásra.” Morella mellett a Revolution Robotics boardjának tagja Dave Lavery, a NASA Robotics Alliance Program alapítója is.
Robotjaikkal elsősorban a nyolc
évnél idősebb gyerekeket célozzák, de már dolgoznak az appjuk
továbbfejlesztésén, hogy az olvasni még nem tudó gyerekek felé is nyissanak. Az
ő verziójukban betűk helyett ikonok mutatják, hogy mikor mi a teendő.
„A robotika tökéletes módja annak, hogyan motiváljuk a gyerekeket a tudományos vagy mérnöki karrierben” – mondja Dávid, majd Jared veszi át a szót: „Az egész világon óriási a hiány mérnökökből és tudósokból. Nagy kihívás, hogy hogyan tehetnénk érdeklődőbbé a gyerekeket. Ott van például a foci vagy a kosárlabda: a gyerekek felnéznek ezekre a sportolókra, ők maguk is játszanak, és az az álmuk, hogy egy életen át ezt csinálják. Ha szórakoztatóvá tudjuk tenni a robotok tervezését és programozását, talán inspirálhatjuk őket arra, hogy folytassák.
Azt mondják, a tanulás legmagasabb formája az, ha képes vagy arra, hogy egy skillt kreatív módon alkalmazz.
A robotika a lehető legjobb módja annak, hogy megtanuljuk a matematika, a fizika és a kódolás alapjait. Ha középiskolás korig várunk vele, már túl késő.”
Borítókép: Sebestyén László
