Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

A bajnokság, ami a világ egyik legjobb üzlete és pozitív Covid-teszt nélkül le tudták zárni

Sok minden máshoz hasonlóan a sportok világában is megoldhatatlan vagy nehezen megoldható problémákat generált a koronavírus. Különösen a teremsportok számára. Az elmúlt bő három hónapban egy igazi menedzsment bravúrt láthattunk az észak-amerikai kosárlabdaliga, az NBA részéről arra, hogy egy buboréknak nevezett izolált világban nézők nélkül be tudták fejezni a 2019-2020-as szezont. Mentették a menthetőt. A különleges szezonzárás megszervezésében nagy segítség volt három hiteles vezető korábbi barátsága. Mindezek mellé könnyen lehet, hogy az elkövetkező szezonokban az egész liga két legnagyobb egójának harcát is látni fogjuk.

„Az NBA világában az élet 50 százaléka szex. A másik 50 százaléka pénz.”

Ez a mondás Dennis Rodmantől származik még az 1990-es évek közepéről. Hogy mennyire vonatkozott ez már akkoriban a „Féreg” becenevet viselő játékos életstílusára és mennyire a többiekére, az persze jó kérdés. A szlogen jól hangzik, ám azt már a tavasszal futó Last Dance című filmsorozatban is láthattuk pont Rodman esetében is, hogy milyen kőkemény, az átlagember számára szinte értelmezhetetlen mennyiségű és minőségű munkavégzésen alapul egy sikeres professzionális sportolói karrier.

Maradva azért egy röpke pillanatra az NBA-élet rodmani felosztásánál, a magyar idő szerint hétfőn hajnalban lezárult orlandói NBA-szezonmentő, zártkapus, 95 napig tartó karantén-bajnokság rengeteg mentális kihívása közül az egyik legkomolyabb mindenképpen az volt a projektben résztvevő játékosok, stábtagok és médiamunkások számára, hogy júliusban és augusztusban családtagok és más pajtások nélkül kellett átélniük az úgynevezett NBA-buborék kihívásait.

Az egész NBA-közösségnek mentenie kellett a menthetőt, a másik 50 százalékot: a pénzt.

Azt a pénzt, amiből nem kevés forog kockán az amerikai professzionális kosárlabda-bajnokságban. Az alábbi ábrán a teljes, harminc csapatból álló liga szezononkénti árbevételének alakulását láthatjuk a 2001-2002-es és a 2018-2019-es szezon között.

A kosárlabdaliga árbevételének növekedése drámaian megemelte a bajnokságban résztvevő harminc klub értékét az elmúlt évtizedben. A Forbes magazin évről évre megbecsüli a világ vezető sportcsapatainak az értékét, amely listán komoly szereplők az NBA klubok is.

A 2010-es értékelés szerint az átlagos NBA csapat 369 millió dollárt (mai árfolyamon 111,7 milliárd forintot) ért, míg a kilenc évvel később idén februárban még a világjárvány előtt elkészült értékelés szerint az átlagos csapat 2 milliárd 123 millió dollárt (643 milliárd forintot) ér most. A 2010-es listán a legértékesebb New York Knicks ért 655 millió dollárt (198,4 milliárd forintot), a friss listán a legkevésbé értékes Memphis Grizzlies éri lazán ennek a dupláját, 1,3 milliárd dollárt (393,6 milliárd forintot).

Összességében is elmondható, hogy az NBA az elmúlt évtizedben döbbenetesen lekörözte a másik három amerikai, úgynevezett „major” sportligát (NFL: amerikai foci, MLB: baseball, NHL: jégkorong) az átlagos klub értékének növekedését tekintve. A Forbes által 2010 és 2019 között készített becslések alapján így nőtt a négy amerikai major sportban az átlagos klubérték.

Van mit veszíteniük a klubtulajdonosoknak a 2010-es évek masszív növekedése után. Ugyanígy van mit veszíteniük a játékosoknak is. Az egy csapat játékosainak összfizetését hellyel-közzel determináló

fizetési sapka a 2010-2011-es szezon 58 millió dollárjáról 109 millió dollárra nőtt a 2019-2020-as szezonra.

Ebbe az idilli növekedési képbe és történetbe ütött be a ménkű március 11-én, amikor először produkált pozitív koronavírus tesztet egy játékos egy NBA mérkőzés előtt. Erre Adam Silver, az NBA életét vezető kommisszionárius azonnali hatállyal felfüggesztette a 2019-2020-as szezon lebonyolítását. Szinte reménytelen várakozással töltött hetek és hónapok következtek ezután, ami alatt folyamatosan azt vizsgálta az NBA vezetése, hogy miképpen lehetne befejezni az alapszakasz háromnegyedénél félbeszakított szezont.

Mert a szezon rájátszás és bajnoki cím kiosztása nélküli befejezése senkinek nem volt igazán opció. Egy professzionális sportliga elsősorban üzlet. A játékosok és a klubok szórakoztatnak, míg a nézők szórakozni kívánnak akkor, amikor meccseket néznek élőben vagy valamilyen közvetítésen keresztül. A szponzorok pedig árbevételt és profitot szeretnének növelni azáltal, hogy ikonikus nevekhez kapcsolják hozzá saját brandjüket. A bajnokság leállása már önmagában nagy nehézségeket hozott a kluboknak, a csarnokok üzemeltetőinek és más kapcsolódó vállalkozásoknak. Ezért nem maradt más lehetőség, mint a szezon befejezése a létező legnagyobb egészségügyi biztonság mellett.

Ezt pedig egy buborékvilágban valósította meg az NBA, az orlandói Disney World létesítményeiben.

Az NBA vezetősége a klubtulajdonosokkal és a játékosokkal megállapodva 2020. július 7. és 2020. október 10. között kvázi egy karanténba helyezte 22 csapat játékosait, akiknek igen szigorú, több mint 100 oldalban leírt protokoll mellett kellett lejátszaniuk csapatonként nyolc alapszakasz mérkőzést és a teljes hagyományos formátumú rájátszást (extraként még volt egy play-in mérkőzés is a rájátszásért).

Így egy nappal a döntő után elmondhatjuk azt, hogy a projekt teljes sikerrel zárult mind üzleti, mind pedig egészségügyi szempontból.

Az NBA ugyan elbukott nagyjából 1 milliárd dollárt azzal, hogy zárt kapuk mögött kellett befejezni a szezont és a buborék költsége is 180 millió dollárra rúgott. Ám a 2019-2020-as szezonból így is mentették a menthetőt. A minden egyes nap elvégzett PCR tesztek pedig egyetlen esetben sem mutatták ki játékos fertőzöttségét.

Aki bővebben kíváncsi az egész NBA-buborék történetére annak kiváló olvasmány az ESPN „Everything that happened in the NBA bubble” című összefoglaló írása. Számomra egy barátság története és egy rivalizálás kezdete (?) az a két olyan történet az NBA buborékjából, amivel részletesebben foglalkozni szeretnék ezen írás hátralévő részében.

Három kiváló vezető regénybeillő barátsága, amely nagyban segítette az NBA szezon megmentését

Amikor Chris Paul, az egész NBA történelmének egyik legjobb irányítója 26 évesen a New Orleans csapatából a Los Angeles Clippers klubjába igazolt, mentort keresett magának. Nem a kosárlabda területére vonatkozóan, hanem a kiválóság felé vezető útjához igyekezett találni magának egy olyan személyiséget, akitől tanulhat. Már nem tudni, hogy ki mutatta be őt Bob Iger-nek, aki 2005 és 2020 között vezette a Walt Disney vállalatbirodalmát és nem mellesleg nagy kosárlabda rajongó és egyben Clippers szurkoló is. Bob Iger eleinte szkeptikusan állt ehhez a mentorkereséshez, féltve amúgy sem sok rendelkezésre álló szabadidejét, ám Chris Paul hamar meggyőzte őt őszinte érdeklődésével, és a két férfi között az évek alatt szoros barátság szövődött. Jelenleg napi szinten leveleznek és négyszer beszélnek egymással egy héten Iger beszámolója szerint.

Adam Silver 2014. február 1-én vette át az NBA első számú vezetőjének pozícióját az előtte harminc éven át uralkodó és az egész ligát nemzetközi „mainstream”-be emelő David Sterntől. Mintha az extrém sikeres előd öröksége nem lett volna elég teher, regnálása harmadik hónapjában Silvernek szembesülnie kellett az NBA történetének egyik legnagyobb botrányával, amikor David Sterling, a Los Angeles Clippers tulajdonosa rasszista megjegyzéseket tett a barátnőjének egy napvilágra kerülő beszélgetésben. Az ügyből hatalmas kalamajka keveredett a kérdésre rendkívül érzékeny NBA berkein belül. Adam Silver pedig kiosztotta a létező legszigorúbb büntetéseket, amit valaha tettek egy profi sportklub tulajdonosával szemben. Életfogytiglan eltiltotta Donald Sterlinget minden NBA-vel kapcsolatos tevékenységtől beleértve klubja létesítményeinek látogatását vagy bármilyen NBA mérkőzésen való részvételt. Megbüntette a maximálisan kiszabható 2,5 millió dollárra és megfosztotta minden létező klubtulajdonoshoz köthető jogtól. Ezzel elérte azt is, hogy Sterlingnek el kellett adnia a klubját. A Los Angeles Clippers csapatát végül a Microsoft-ból ismert Steve Ballmer vette meg akkoriban, de ez már egy másik történet.

Adam Silver akkori nagyon erős kiállása a rasszista tulajdonos ellen és ezáltal a megsértett játékosok mellett komoly hitelességet épített fel az új ligavezető számára.

Ki volt akkoriban a Los Angeles Clippers csapatkapitánya? Chris Paul. Ki most az NBA játékos szakszervezetének az elnöke? Chris Paul. Adam Silver eleve új alapokra helyezte az NBA játékosaival való vezetői kapcsolatát. Silver üzleti partnernek tekinti a liga szupersztárjait és minden játékosát. Olyannyira, hogy néha már a tulajdonosok köre is túlzottan játékospárti kommisszionáriusnak tekinti. Adam Silver úgy tekint Chris Paulra és Paul játékos szakszervezeti vezetőtársára, Michele Roberts-re, mint az NBA játékos társadalmának vezető tárgyalóira. Az elmúlt években ennek a partnerségi szemléletnek köszönhetően kiváló viszony alakult ki a felek között.

Bob Iger még mielőtt a Walt Disney vállalatbirodalom vezetőjévé avanzsált volna, a kilencvenes években az ESPN sportcsatornánál dolgozott, amely 1996 óta a Disney birodalom része. Adam Silver ekkoriban az NBA videózási részlegét vezette. A sportközvetítési biznisz kapcsán már jól ismerték egymást. A pandémia miatt már jóval azelőtt intézkedniük kellett, mielőtt az Egyesült Államokban felütötte volna a fejét. Bob Iger már január 25-én bezárni kényszerült a Shanghai Disney-t, míg Adam Silver az NBA 200 kínai munkavállalójáról kellett, hogy gondoskodjon. Bob Iger ezután heteken át konzultált a Disney működtetéséről minden létező szakemberrel. A tesztelésről, a vírussal kapcsolatos protokollról és úgy általában az új normákról. Szinte minden szakember elmondta neki, hogy nemrég beszélt ugyanerről Adam Silver-rel. Ekkor döntött úgy Bob Iger, hogy felhívja az NBA vezetőjét, hogy konzultáljanak egymással a vírus elleni védekezésről.

A három imént bemutatott hiteles vezető mellett Michele Roberts is sokat tett a játékos szakszervezet vezéreként az elnök Chris Paul mellett a liga újraindításáért. Az újraindítási folyamatot sikerült szinte teljes konszenzus mellett nagyon kevés vita és szavazgatás mellett lebonyolítani. Silver a tulajdonosokat képviselve bemutatta ajánlatát a játékos szakszervezetet képviselő Paul és Roberts részére. Ezt követően Paul elment egy nagy tavaszi távolságot tartó sétára mentorával Igerrel, aki éppen ezt megelőzően fejezte be 15 éves Disney elnöki és vezérigazgatói tevékenységét. Aki ugye eddigre az NBA számára a létesítményeit átadni készülő Walt Disney csoport vezetőjeként nagyon sok részletet és potenciális csapdát pontosan ismert.

Hát valahogy így segítette három kiváló vezető előzetes élettörténete és barátsága az NBA buborék elfogadtatását és kialakítását a tulajdonosi és játékos fronton.

A Keresztapa és Superman rivalizálása

Pereg egy film a sporttévén valamikor 1984-ből, amikor a Boston Celtics és a Los Angeles Lakers nyolcadszor találkozott az NBA nagydöntőjében. Egy hétmeccses dráma kerekedett a dologból, bostoni győzelemmel, amivel 8-0 lett az állás a keleti csapat javára a döntőben a nyugati ellenfelével szemben. A Los Angeles Lakers kispadjánál az akkor 39 éves Pat Riley állt Armani öltönyben, hátranyalt hajjal, maffiavezér kinézetű stílussal Hollywood csapatának edzőjeként. Danny Ainge ekkor 25 évesen a Boston játékosaként nyerte meg első bajnoki címét. Riley végül négy bajnoki címet nyert a „Showtime Lakers” néven elhíresült csapattal, az 1984-es fiaskó után kétszer is a Boston ellen diadalmaskodva a fináléban. Nyert még egy bajnoki címet Los Angeles-ben játékosként 1972-ben és egyet segédedzőként 1980-ban. Később 1990-ben, miután Kareem Abdul-Jabbar egy szezonnal azelőtt abbahagyta pályafutását, megfúrták a játékosai a rájátszásban, és végére ért a kaliforniai karrier. Ezután New York-i évek következtek a csúcson lévő Michael Jordan féle Chicago Bulls ellen nagy küzdelemben elveszített csatákkal.

Riley 1995-ben lett a Miami Heat elnöke és edzője is egyben. Edzőként 2006-ban élete első bajnoki címére vezette a floridai alakulatot. Az edzőséget 2008-ban fejezte be, azóta Erik Spoelstra a Miami szakvezetője.

Riley megmaradt klubelnöknek és de facto általános menedzsernek, aki régi ellenségeit azóta sem feledte el.

Danny Ainge eközben hozzá hasonlóan klubvezető lett Bostonban, ahol a 2007-es cserék útján összerakott egy nagy hármast (Paul Pierce mellé érkezett Kevin Garnett és Ray Allen), akivel azonnal bajnok is lett a Celtics 22 évnyi nélkülözés után. A nagy hármasok összerakásában nem akart régi ellenfele mellett elmaradni Riley sem, aki 2010 nyarán a Miami Heat csapatához csábította LeBron James-t és Chris Bosh-t, akikkel négy év alatt két bajnoki címet szereztek a floridaiak (2012, 2013).

Eközben többször törtek borsot a bostoniak orra alá. Amikor 2014 júniusában elég simán elbukott a Miami Heat az előző szezon visszavágója után a San Antonio Spurs ellen a döntőben, Pat Riley meg volt győződve arról, hogy az általa összerakott csapatban még néhány bajnoki cím benne van. Csakhogy közben LeBron James, ahogyan érkezett 2010-ben Cleveland-ből Miami-ba, úgy távozott vissza Cleveland-be 2014-ben. Erre Riley éktelen haragra gerjedt, és James lépését csak két év múlva tudta megbocsátani, amikor a Cleveland egy epikus párharc végén 1-3-ról fordítva nyerte meg az NBA nagydöntőjét a Golden State Warriors ellen. Többek között a kosárlabda történelmének talán legnagyobb védekező játékával, amit LeBron James mutatott be szűk két perccel a meccs vége előtt egál állásnál:

A kisvideó kiválóan illusztrálja azt, hogy James játékát nehéz emberi számokkal parametrizálni. Amikor ez a hetedik meccs elkezdődött, akkor küldött egy sms-t Pat Riley James számára:

„Win this and be free.”

Ennyi volt az üzenet, amire nem érkezett válasz.

LeBron James a vasárnap esti – hétfő hajnali győzelemmel 17. szezonjában immár a negyedik bajnoki címét szerezte meg harmadik csapatával, úgy hogy mind a négy esetben ő lett a döntő legértékesebb játékosa (MVP). A döntőben az általa vezetett Los Angeles Lakers a Miami Heat csapatát győzte le 4-2 arányban. Azt a még mindig Pat Riley elnöksége alatt álló Heat csapatát, akit idén senki sem várt döntőbe. Ennek ellenére a Lakers-hez hasonlóan 12-3-as győzelmi aránnyal jutottak el oda a rájátszás korábbi szakaszát tükörsimán abszolválva. Hat év kellett ehhez Riley számára, de 75 éves korára újraépítette a floridai csapatot.

Ebben a kulcslépés az volt, amikor a tavalyi nyáron szerződtette az NBA másik sztahanovista, munkamániás sztárját Jimmy Butlert, aki egyéni szinten méltó vetélytársa volt James-nek az idei döntőben.

Az „egyik” sztahanovista természetesen James, akiről az alábbi nyolcperces kisfilm mutatja meg azt, hogy miképpen költ évi 1,5 millió dollárt fő „termelőeszközének”, a testének tökéletes karbantartására:

A következő évek nagy vitája kosárlabdaberkekben az lesz, hogy ki minden idők legnagyobb játékosa: Michael Jordan vagy LeBron James? A következő két évben – ha a vírus vagy sérülés nem szól közbe – LeBron megdönti majd Kareem Abdul-Jabbar NBA pontrekordját. Emellé minden józan számítás szerint szeretne behúzni még két bajnoki címet a mostani Anthony Davis-szel alkotott duójára támaszkodva, hogy ebben a paraméterben utolérje Jordant.

Sokan fogják fenni rá a fogukat a következő két-három szezonban. Egy valaki azonban mindenkinél keményebben oda fogja tenni magát.

Ez pedig az a Pat Riley lesz, akinek 75 évesen esze ágában sincs nyugdíjba vonulni.

Van még egy elszámolnivaló ügye régi pártfogoltja ellen, akit ő segített élete első bajnoki címéhez egy briliáns csapatépítéssel. Riley idén vagy jövőre be fog húzni még egy szupersztárt, akinek a segítségével az egyik legesélyesebb csapat a következő bajnoki címekre a Miami Heat lesz.

Addig az NBA vezetői előtt még rengeteg feladat áll ahhoz, hogy visszatereljék az amerikai kosárlabdaligát a normalitás ösvényére. Az NBA-buborék sikeres lebonyolítása csak az első lépés volt a koronavírus által eléjük fektetett rögös úton.

Jónap Richárd,
a Concorde Csoporthoz tartozó Accorde Alapkezelő portfóliómenedzsere

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.

 

Megtanulhatsz néhány vállalkozói készséget, de a vállalkozói attitűdöt nem lehet megtanulni.