Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

10 éve elképzelhetetlen lett volna: focisták keresik a legtöbbet a sportolók közül

Az arab és kínai befektetők, a szponzorok, a televíziós társaságok: egyszóval a globalizáció a világ legjobban kereső sportolóivá tették a focistákat. Az amerikai Forbes publikálta a legjobban kereső labdarúgók idei listáját. 

Tíz évvel ezelőtt a focisták még oda sem tudtak érni a Forbes legjobban kereső sportolók listájának élemzőnyébe, hatalmas szakadék tátongott az európai sztárok és az amerikai profi sportolók – Tiger Woods vagy Michael Jordan – között. A focisták közül a Barcelona akkori csillaga, Ronaldinho volt legelől 29,5 millió dolláros keresettel, őt követte David Backham 29,1 millióval. Ma pedig az összes sportolót tekintve is focista áll az élen: Cristiano Ronaldo negyedik éve vezeti a Forbes listáját a focisták között, de a fizetését tekintve ő uralja a profi sport világát is.

A Bajnokok Ligája növekvő szponzorbevételei, az elszálló és nemzetközi közvetítési díjak (elsősorban a Távol-Keletre), és a frissen színre lépő tulajdonosi körök, akik eddig nem fektettek sportba (arab és kínai befektetők) mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a fizetések soha nem látott magasságba emelkedjenek a világfutballban. Ami ma már tényleg a világ futballját, és nemcsak Dél-Amerikát és Európát jelenti.

Novemberben aláírta új szerződését a Real Madriddal, többek között ennek is köszönhető, hogy az amerikai Forbes friss kereseti listájának élén ismételten a portugál Cristiano Ronaldo áll, az előző évben 93 millió eurót vitt haza adózás előtt.

2021-ig hosszabbított a madridiakkal, 36 éves lesz, mikor lejár a szerződése, de azt mondta, hosszabbít akár 41 éves koráig is. Az összeget látva, ez persze érthető.

Csak a Realtól kapott pénz amúgy nem tenné a leggazdagabb focistává, de Ronaldo pontosan tudja, hogy egy kétlábon járó reklámfelület, és megis kéri az árát annak, hogy globális márkákkal szerződik. Többek között az alábbi cégeket képviseli: Nike, Tag Heuer, Herbalife, Clear (sanponmárka), PokerStars, Nubia, XTrade, Sacoor Brother, Pestana hotels – és persze a CR7 nevű divatmárkát, amit saját magáról nevezett el (monogramja + mezszáma). Csak innen 35 millió dollár folyt be a kasszába tavaly, ezzel önmagában a negyedik lenne a kereseti listán. Pedig ennél is sokkal többet kereshetne.

Ronaldo ugyanis a legnépszerűbb sportoló, ha a közösségi médiát nézzük: a Facebookon, az Instagramon és a Twitteren összesen 275 millióan követik. A közösségi média-elérést értékelő Hookit szerint a sztár a szponzorainak a 2016 júniusával záródó évben 176 millió dollárnyi médiaelérést generált (ha tévében, nyomtatott sajtóban vagy egyéb – nem közösségi – médiafelületen  hirdettek volna, ennyit kellett volna kifizetniük az elért emberek után). Vagyis Ronaldóba nagyon jó üzlet befektetni, a Hookit szerint 446%-os hozamot értek el a sztár támogatói csak a webes jelenléte miatt a szponzoráció jelentette befektetésen – és ez persze azt is jelenti, hogy a csatár ügynökeinek erős tárgyalási alapja van, ha árat akarnak emelni. A Nike élethosszig tartó szerződéssel kínálta meg decemberben, nem csinálnak ilyet akárkivel: LeBron James és Jordan után Ronaldo a harmadik ilyen portoló. A szerződés értéke 1 milliárd dollárra rúg, miközben 2016-ban Ronaldo 329 posztban szerepletette az amerikai sportszergyártót, ami becslések szerint önmagában több mint 400 milliós bevételt generált a Nike-nak.

A friss kupagyőztes Lionel Messi a második a listán, szerződése egy év múlva lejár, vagyis a mostani 50 millió dolláros keresete valószínűleg tovább hízik majd, nem kérdés, a csapat meg akarja tartani. Két hónappal a Nike-deal után a német Adidas bejelentette, élete végéig a szponzoráltja marad az argentin szupersztár, 27 milliós szponzorkeresetének ez a szerződés a felét teszi ki. Szponzorációban Messi nem tart annyi céggel kapcsolatot, mint a playboy Ronaldo, kevésbé szeret szerepelni, de az EA Sports-szerződés szépen hozott a konyhára, a népszerű FIFA focis videójáték borítóján négyszer szerepelt eddig.

A 2007-es listáról csak egy játékos szerepel most is a legtöbbet kereső focisták között: Wayne Rooney. 10 éve, 21 évesen negyedik helyen debütált, átszámítva 20 millió dolláros mai keresetnek felelne meg, amit akkor hazavitt. A hirtelen gazdaggá lett csodagyerek mára büszke családapa, nem annyira a botrányaival, inkább feleségével és három gyermekével szerepel sokat a bulvárlapokban (tavaly azért sikerült egyszer lerészegednie a csapattársaival, de hol van ez ahhoz képest, amit huszonévesen csinált, amikor hetente voltak botrányai).

 

Az angol bajnokság 8 focistát ad a top20-ba, míg a spanyol hetet.

A Premiere League pénzügyileg az egyik legerősebb európai tobbajnokság, ami elsősorban a nagyon erős brit tévés piacnak, és a combos közvetítési díjaknak köszönhető.

A legmagasabb átlagfizetést a Manchester United adja, az angol bajnokságban hatodik csapat játékosai átlgagosan 7,6 millió dollárt keresnek. A számot Zlatan Ibrahimovic keresete emelte meg, ő a legidősebb a listán a maga 35 évével. A lista legfiatalabb tagja pedig a csapattársa, a tavaly rekordösszegért, több mint 100 millió euróért Manchesterbe visszatérő francia középpályás Paul Pogba 24 éves csupán, 49 meccsen 9 gólt szerzett a szezonban, és ezért 17,2 millió eurót fizetett ki a munkáltatója. Közben az Adidas 10 éves szerződést kötött a játékossal 45 millió dolláros értékben, akiben sokan a sportág következő szupersztárját látják.

Közben az angol csapatok egyre távolabb kerülnek az európai kupákban a legjobb négytől is, igaz, a bajnokságban csalódást keltő Manchester United most megnyerte az Európa Ligát, de a csapat mindent erre hegyezett ki, így ugyanis jövőre indulhat a sokkal több pénzt a konyhára hozó Bajnokok Ligájában, amit a bajnokságban nem tudott kiharcolni. Hogy a tévés piac mennyit dob egy átlag focista fizetésén, azt jól mutatja a  Global Sports Salaries Survey 2016 anyaga, mely szerint a Premiere League-ban az átlagos fizetés 3,2 millió dollár, míg a spanyol bajnokságban mindez 1,6 millió dollár. Az is igaz, hogy a közvetítési díjakat Angliában sokkal igazságosabban osztják szét, erősen kompenzálják például a kisebb csapatokat, míg Spanyolországban a Real Madrid-Barcelona-Atleticó viszi el a pénzek nagy részét.

Miközben a szponzorok egyre mélyebben a zsebükbe nyúlnak, ha fociról van szó, a játékosok is egyre kreatívabbak az adóoptimalizálásban. A szponzorpénzeivel ügyeskedett Lionel Messi is, akit a spanyol bíróság emiatt 21 havi börtönre ítélt – amit nem kell letöltenie, mivel a be nem fizetett adót végül átutalta kamatostul, és bűntetlen előéletű. Most Cristiano Ronaldónál indulhat hasonló eljárás.

A top 20-be idén bekerültek kínai csapatok is, ugyanakkor az is jól látszik, hogy aki Kínába megy, az a klubok által kínált magas fizetés miatt utazik, saját márkát a világ elől eldugva nehéz építeni. A globális márkák is inkább költenek egy-egy európai sztárcsapat keleti bemutató túrájára, minthogy a kínai ligában vitézkedő európaiakra vagy brazilokra költse a pénzt. Szerepel egy játékossal a török pontvadászat is, a kedvező adózással próbálják meg ide csalogatni a sztárokat.

A feltüntetett értékek a 2016. június 1. – 2017. május 31. közötti időszakban realizált fizetéseket, bónuszokat és kereskedelmi, szponzorációs bevételeket jelentik, adózás előtt. Az átigazolási díjakból száramzó jutlék nincs benne. Az amerikai Forbes újságírói a lista összeállításakor egyeztettek játékosügynökökkel- és megfigyelőkkel, klubokkal, szakértőkkel – az Egyesült Államokban és Európában is.  

 

Oszd meg!

Mert helyes ugyan, ha az ember felkészül a legrosszabbra, de bizonyosra mégsem szabad venni.