10 évvel ezelőtt egy testvérpár úgy döntött, hogy műfüves pályák karbantartásával fognak foglalkozni. Egy évtized alatt, harmadik testvérükkel kiegészülve felépítettek egy másfél milliárdos céget. Bicskei Balázzsal, Bertalannal és Károllyal idéztük fel az elmúlt éveket.
Emlékszem arra, amikor a bátyámmal, Bertalannal kitaláltuk: műfüves pályákat fogunk karbantartani. Nem sokkal később már meg is kaptuk az első megbízást: szüleink szomszédjában volt egy pálya, annak a karbantartásával kezdtük. Anyuék garázsából álltunk ki ketten az egy szem traktorunkkal, amit az édesapánktól kapott kölcsönből vettünk, elgurultunk vele a benzinkútra tankolni és mentünk is az első megbízásnak eleget tenni – meséli mosolyogva Bicskei Balázs hogyan kelt életre a családi asztalnál született ötlet, amely mára egy másfél milliárdos üzletté hízott. „Szó szerint és átvitt értelemben is garázscégként indultunk” – teszi hozzá nevetve.
Hogy a sport valamilyen formája előbb-utóbb az életük részévé válik, nem volt annyira újdonság; elvégre édesapjuk Bicskei Bertalan, válogatott labdarúgó, aki 45 alkalommal Szövetségi Kapitányként is irányította a magyar válogatottat. Ám az ötlethez az első szikrát nem ő adta, hanem a legidősebb fiú, Bertalan munkája. „Az MLSZ pályaépítési programot hirdetett, amikor ott dolgoztam. Jártuk az országot és azt láttuk, hogy nagyon sokan nem tudják hogyan kell karbantartani a pályákat, akkoriban ugyanis nem foglalkozott még ezzel senki. Felmerült, hogy érdemes lenne ezzel elindulni”. A gondolatot pedig hamarosan tett követte.
„Felvázoltuk édesapánknak az elképzeléseinket” – folytatja Bertalan, „hitt bennünk, de nem adta meg feltétel nélkül a kezdő lökést. Rendes üzleti terv bemutatása után volt hajlandó segíteni. Szó szerint le kellett írnunk azt, hogy miből és hogyan fogjuk visszafizetni a pénzt. Ám később is nagyon sokat tett hozzá a céghez a tanácsaival és a bátorításával” – mondja. „Kellett ehhez azért édesanyánk is, aki tulajdonképpen családi vezérigazgatónk. Sokat tett azért, hogy édesapánk elhiggye azt, hogy minden működni fog” – magyarázza Bertalan.
Bicskei Bertalan, Bicskei Balázs és Bicskei Károly
„Eleinte mellékállásban vittük a karbantartást. Délelőtt a munkagépeken ültünk, délután pedig foglalkoztunk a többi dolgunkkal” – mondja Balázs. Az első pár év így telt, szépen lassan gyűltek a megrendelések, majd felvették az első alkalmazottakat is és bevették a harmadik testvért, Károlyt is. „Hamarosan döntenünk kellett arról, hogy merre szeretnénk tovább haladni, ezt ugyanis már nem lehetett mellékállásban folytatni” – magyarázza Balázs, úgyhogy mindannyian váltottak, teljes idejüket és figyelmüket immár a családi vállalkozásra fordították. A karbantartás mellett hamarosan elkezdtek zöldmezős beruházások keretében műfüves pályákat építeni.
„Visszatekintve nagyon egyértelmű volt minden, de az az igazság, hogy sok vita, átalvatlan éjszaka és lemondás eredménye az, ahol most tartunk” – mondja Balázs. „Évről évre növeltük a forgalmunkat a bevételt pedig visszaforgattuk. Újabb gépeket, traktorokat, autókat vettünk. Kiállításokra, konferenciákra jártunk, gyűjtöttük a tapasztalatokat, hogyan tudnánk eredményesebben és hatékonyabban működni. Sok probléma felszínre került a növekedéssel. Be kellett látnunk azt, hogy bár a családban egyenrangúak vagyunk, egy céget azonban nem lehet demokratikusan működtetni. Ki kellett találni, hogy ki mit csinál, el kellett fogadni a helyzetet, alkalmazkodni kellett, és ez bizony időbe telt” – teszi hozzá Károly. Így alakult ki végül, hogy Balázs irányítja a céget, előkészíti a munkákat, Bertalan foglalkozik a műfüves pályák építésével és karbantartásával, míg a legkisebb testvér, Károly viszi a rekortán pályákat. Ilyen nagy mennyiségű feladatot természetesen egyedül nem lehet ellátni, a kollégáink elhivatott munkája nélkül a mi cégünk sem lenne ilyen sikeres – folytatja Károly. 30 emberrel dolgozunk folyamatosan, akik mind elkötelezetten dolgoznak a közös sikerekért.
Mára az egykori „húzóágazat”, vagyis a karbantartás kicsit marginális tevékenységgé vált. A bevétel legnagyobb részét a gumiburkolatos és a műfüves pályák építése jelenti. Csak műfűből évente 80-100 ezer négyzetméternyit telepítenek, rekortánból 30-35 ezret. Ezek mellé hozták be tavaly a vállalkozás negyedik lábát, vagyis a pályák építéséhez szükséges anyagok értékesítését. Budapesti telephelyükön nagy raktárkészletet tartanak a pályákhoz szükséges anyagokból: műfüvet, ragasztót, gumi granulátumot, PU ragasztót, EPDM gumit, illetve mindent amire sportpálya építés kapcsán a megrendelőknek vagy a saját munkákhoz szükségesek, de rendelésre is rövid határidővel dolgoznak.
Az egész országban találkozni a munkáikkal. Így például a Bicskei-fivérek építették többek között az FTC, a Vasas, az Újpest, a BKV Előre és a DVTK utánpótlás-nevelő központjában lévő sok tízezer négyzetméteres műfüves pályákat, de nekik köszönhető a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 3 ezer négyzetméternyi, hatsávos atlétikai pályája is. Rendkívül széles palettán mozog az elvégzett munkák sora, szinte fel sem lehet sorolni azokat a helyeket, ahol az elmúlt években dolgoztak. Számtalan településen építettek focipályát az egészen kis mérettől a hagyományos nagypályáig. Teniszpálya, golfpálya, multifunkciós sportpálya, szabadtéri kondipark, futópálya, óvodai és köztéri játszótér fűződik a nevükhöz, amelyet a cég szlogenje is jól tükröz: „Minden pályán otthon vagyunk!”
Hogy hova tovább most? Ha lenne még két testvérünk, talán foglalkoznánk mással is, de nekünk ez most elég. Lenne lehetőség tovább növekedni, de minden szempontból elértük azt, amit szerettünk volna – sőt többet is. Szerencsések vagyunk, mert saját emberekkel és saját gépparkkal dolgozunk, mindig tudjuk tartani amit vállalunk” – mondja Balázs. „Így pedig meg tudjuk őrizni az alapidentitásunkat és az értékeinket, továbbra is családi vállalkozás maradunk” – teszi hozzá Bertalan. „Helyén vannak most a dolgok mindhármunk életében – szakmailag és a magánéletben egyaránt. Sokat köszönhetünk a feleségeinknek, akik biztosítják az otthoni hátteret a nyugodt munkához, és természetesen édesanyánknak, aki mindenben támogat minket. Ha köztünk lehetne még, Apu is büszke lenne ránk.”
