EFOP-3.4.4-16-2017-00030
A “Jövő új útjai a pályaválasztás és az autonóm autózás világában” című projekt keretében a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem is hozzáteszi a magáét ahhoz, hogy Magyarország is beszállhasson az önvezető autók fejlesztésébe. Elsősorban arra koncentrálnak, hogy ebbe az irányba is felkeltsék a középiskolások és a fiatalabbak érdeklődését. Fülöp Józseffel, az egyetem rektorával beszélgettünk.
“Azzal fogunk szembesülni, hogy a közeljövőben alapvetően megváltozik a viszonyunk a közlekedéshez. Nem mi leszünk már az irányítók, hanem a mesterséges intelligencia és a gépek. Érdekes kérdés az, hogy mi emberek, hogyan tudunk majd ebbe belehelyezkedni, hogyan tudunk majd megbízni az új rendszerben” – magyarázza Fülöp József, hogy miért is izgalmas részt vennie az egyetemnek az önvezető autókkal kapcsolatos kutatásokban és projektekben. “Hozzátenném, hogy a MOME már csak azért is résztvevője ezeknek az innovatív folyamatoknak, hiszen mi oktatunk és kutatunk például ipari formatervezést és azon belül járműtervezést is. A mai napig együtt dolgozunk a Mercedes-Benzzel – közösen az autók formavilágát tervezzük. Tehát van ebben egyfajta klasszikus tudásunk és tapasztalásunk” – mondja a rektor.
Fotó: Szalontai Ábel
A klasszikus formatervezés és dizájn korábban még csupán arról szólt, hogy a használati eszközök funkcionálisak, és egyúttal esztétikusak is legyenek, ma már azonban megjelent egy új szempont: az emberközpontúság, vagyis az, hogy minél felhasználóbarátabb legyen egy rendszer. “Ebben van szerepünk, hiszen foglalkoznunk kell azzal, hogy mi történik az autóban. Ezt meg kell tervezni. Mik azok az élmények, felelősségek és bizalmi viszonylatok, amelyeket létre kell hozni, amelyekhez igazítva kell kialakítani a belső teret annak érdekében, hogy az ember jól érezze magát benne” – magyarázza Fülöp József. Ráadásul a mai fiatalok jelentős része már nem szeretne foglalkozni a jogosítvány megszerzésével, pláne nem akar autót venni. Csupán el szeretne jutni A-ból B-be. “Számukra jóval fontosabb az, hogy a környezetük rendszere jól működjön, és ezzel pedig a dizájnereknek is foglalkozniuk kell.”
Persze azt senki nem várja, hogy a dizájnerek adjanak választ minden körülöttünk felmerülő kihívásra. “Manapság egyre fontosabb, hogy az összetett feladatokat több terület összefogásával oldjuk meg. Nem akarunk senkit sem abba az illúzióba ringatni, hogy reneszánsz polihisztorokat próbálunk kinevelni az egyetemen. Olyan csapatjátékosokat szeretnénk adni a világnak, akik együtt dolgoznak a programozóval, a mérnökkel, a szociológussal, vagy a pszichológussal. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás, az adatbányászat és a dizájner eszközrendszerét kell összeraknunk az autonóm autózás kapcsán úgy, hogy létrejöjjön egy működő egész” – mondja a rektor hozzátéve azt, hogy jelenleg a technológiai rendszer már alkalmas arra, hogy megjelenjenek az önvezető autók, ám van még néhány kérdés – például a felelősségvállalás terén – amellyel foglalkozni kell.
Az egyetemtől egyébként koránt sem áll távol a modern autóipar. Elég csak a már korábban említett együttműködésre gondolni a Mercedes-Benz stuttgarti dizájn-központjával. Ennek keretében számos izgalmas megoldás született már az egyetem hallgatóitól, amelyekkel az önvezető autók világának egy-egy kihívására reagáltak. “Például gondoljunk csak arra, hogyha nem az ember vezeti az autót mondjuk éjszaka, akkor tulajdonképpen nem lesz már szükség a fényszórókra. Hiszen a szenzorok és a radarok pontosan látják az utat. Ugyanakkor, ha az elektromos autónak nincs hangja és nem is világít, akkor elég veszélyes eszközzé válhat. Vagyis továbbra is fontos a láthatóság. Az egyik hallgatónk készített erre egy koncepció tervet. Ő azt találta ki, hogy az autó fényezésébe olyan mikroorganizmusokat építsenek, amelyek nappal gyűjtik a fényt, míg éjszaka sugározzák magukból. Futurisztikus a végeredmény, viszont megoldja az autó láthatóságának a kérdését”.
A már említett pályázat célja, hogy minél több magyarországi fiatal ébredjen rá arra, hogyha ilyesmivel kezd el foglalkozni, akkor egy rendkívül prosperáló ágazatba léphet be. Ráadásul hazánkban is olyan témákkal lehet foglalkozni, amelyek számot tartanak a világ érdeklődésére. “Hozzátenném, hogy nem is akármilyen szinten. Hiszen elég csak arra gondolni, hogy Zalaegerszegen éppen olyan tesztpálya épül, ami a világon egyedülálló. Alig pár hasonló van csak világszerte. Vagyis ezen a területen egy olyan körbe léphetnek a fiatalok, ami lehetővé teszi, hogy nagyon magas szinten foglalkozhassanak a világ egyik legizgalmasabb témájával. Mindezt úgy, hogy nem kell elhagyniuk az országot.” – mondja Fülöp.
A pályázat másik fontos célja az, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok is lehetőséget kaphassanak arra, hogy egy izgalmas pályára lépjenek. “Korábban is voltak már olyan projektjeink, amelyekben mélyszegénységben élő gyerekekkel foglalkoztunk, akiknek egyfajta ablakot nyitottunk a világra. Éppen ezért nem jelentett újdonságot az, hogy olyanokkal foglalkozzunk, akiknek a környezete nem tudja lehetővé tenni az előrelépést” – magyarázza a rektor. Emellett ráadásul az öt művészeti egyetem közösen dolgozik azon is, hogy a köznevelésben is megjelenhessen az a kreatív szemlélet, amely révén a fiatalok számára kiszélesednek a pályaválasztási lehetőségek. Vagyis bátran elinduljanak az olyan képzések irányában, amelyek segítségével akár az önvezető autókon is dolgozhatnak. A MOME munkatársai ezekben a hónapokban különböző foglalkozásokat tartanak vidéken. “A kollégáink Bódvaszilasra éppen LEGO Kit-eket vittek, amelyek segítségével játszva be lehet vezetni a gyerekeket a programozás világába. Nem arról van szó, hogy ezek a gyerekek aztán dizájnerekké válhatnak, hanem arról, hogy a segítségünkkel felfedezhessék magukban azokat a képességeket, amelyek később például az informatikusi pályához szükségesek. Azt gondoljuk, hogyha az általános iskolában, vagy akár még korábban minél több kreatív helyzetet teremtünk a gyerekek számára, annál inkább érvényesülni tudnak majd ebben az elképesztő tempóban fejlődő világban. Egy új perspektívát szeretnénk nyitni a gyerekeknek és a szülőknek.”
A MOME egyébként az említett pályázatoktól függetlenül is egyre több figyelmet fordít a mesterséges intelligenciára. “Úgy gondoljuk, hogy a 21. századi innovációk nagy része humán központú lesz. Ez azt jelenti, hogyha a fejlesztések nem képesek már a tervezés első lépésétől kezdve pontosan látni azt, hogyan működnek majd az emberi közegben, akkor ezek sikere nem garantálható. A mi esetünkben nem arról van szó, hogy új technológiákat kell kifejlesztenünk, hanem az a lényeg, hogyan tudjuk majd azokat összeilleszteni és milyen lesz az emberekhez való viszonyuk. Legyen szó autókról, vagy bármi másról, a dizájnerek legfontosabb feladata az lesz, hogy az emberek számára hasznos és értelmezhető végeredmény szülessen.” Az egyetem szándéka az, hogy olyan kódolók és fejlesztők kerülhessenek majd ki az intézményből, akik nem csak a konkrét megoldandó technológiai folyamatot látják, hanem azt is, hogy az milyen kontextusba és milyen társadalmi rendszerbe kerül majd.
Fülöp József szerint Magyarország már csak azért is jó terep az ilyen irányú elképzelések számára, mert úgy látja, hogy az ország igyekszik a digitális világ fejlesztői közé tartozni. “Emellett pedig látom a szándékot arra is, hogy az ország egy még élhetőbb hellyé váljon, ahol nő az életminőség. Ennek jegyében folytatjuk a MOME átalakítását is. Éppen átépítjük az egyetemet, amelynek eredményeként nem csak technológiai-kísérletező kapacitásunkat növeljük majd, hanem létrehozunk egy kreatív ipari kutatóintézetet is. Ez utóbbi segítségével szeretnénk olyan megoldásokat kínálni a magyar társadalom számára, amelyek felhajtóerőként hathatnak, kitörési pontot jelenthetnek A kreatív ipar nálunk is a gazdaság egyik komoly húzó ágazatává válik, mint a világ oly sok pontján.”
A rektor emellett fontosnak tartja azt, hogy az egyetemen ne tartsák “úgymond fridzsiderben” a tudást, hanem hozzanak létre egy olyan platformot, ahol a tudást nem csak a professzor, de a hallgató is hozhatja. “Ugyanis nem az a valódi kihívás, hogy mindig a világ legfrissebb tudását adjuk át, hanem az, hogy egy olyan hellyé váljon az egyetem, ahová becsatornázzuk a világ mindenféle kérdését, lehetőségét és kihívását, majd pedig ezeket ütköztetjük a hallgatók tudásával és kreativitásával. Így megtanulhatják azt, hogyan bánjanak azzal, amijük van, s azzal, amit az egyetemtől kaphatnak. Az a nagy feladat, hogy motivációt, témát és felelősséget kínáljunk fel a hallgatóink számára, azért, hogy úgy érezhessék: van értelme az egyetemen tanulni. Egyre fontosabbá válik, hogy emellett olyan kapcsolati rendszert is kínáljunk, amely segítségével egy MOME-s olyan helyzetekbe, olyan projektekbe kerüljön, amelyek segítségével egy életen át szárnyalhat.”
