Az orvostudomány gyakran családi örökség. Sok orvosnak vannak rokonai gyógyító szakmában, a szülőről gyermekre szálló elhivatottság nem ritka. Az azonban annál inkább, hogy apa és két fia nemcsak az orvosi pályán osztoznak, de a szakterületük is ugyanaz. A három Hangody doktorral, Professzor Dr. Hangody Lászlóval, Dr. Hangody László Rudolffal és Dr. Hangody György Márkkal arról beszélgettünk, milyen egy orvosfamíliában élni, együtt dolgozni, továbbá hová fejlődik az ortopéd szakma. Mert igen, mindhárman ortopéd-traumatológus szakorvosok a Dr. Rose Magánkórházban.
„Nem tudom, más szakmákban hogyan van ez, de azt gondolom, az orvosdinasztiák esetében általában az otthoni témákban is elég vastagon jelentkeznek a munkahelyi, illetve a szakirányú problémák” – kezdi mosolyogva az idősebbik Hangody László, akinek édesapja szintén sebész volt, így már ő maga is orvoscsaládba született.
Az orvosi pályára lépve mindhárman a mozgásszervi sebészetet választották. „Mint mindennek, ennek is van előnyös meg kevésbé előnyös hozadéka – mondja az ifjabbik Hangody László –, de mindenképpen kuriózum, hogy ilyen szinten és ilyen közelségben tudunk hárman együtt dolgozni.” György azt meséli, az ortopédiában az volt a szimpatikus számára, hogy nagyon széleskörű: sokféle beteget – fiatalt és időst, férfit és nőt – lehet gyógyítani, és az ortopédiai betegek nagy százaléka gyógyítható. „Édesapánk felmérte, hogy az ortopéd-traumatológián belül mi az a terület, amit érdemes együtt csinálni. Az a műtéti paletta, amivel mi dolgozunk, a traumatológiai/ortopédiai betegségek kétharmadára választ tud adni. Ebben a specializált világban ez kiemelkedőnek számít” – meséli.
„A legjobb dolog, ami történhet az emberrel, hogy a saját gyerekeivel dolgozik”
A Hangody családban a közös szakma sokszor közös műtéteket is jelent. Naponta akár többet is. „Nagyon jó érzés volt, amikor itt, a Dr. Rose Magánkórházban, mi hárman nyolc műtétet végeztünk el egymásnak asszisztálva egyetlen napon” – fogalmaz ifj. Hangody László. Bizony, volt ilyen nap. „Négy édesapámé, kettő Lacié, kettő az enyém volt. Minden műtétnél más és más felállásban operáltunk. Ez mindenképpen ritkaság. Nekünk az a fantasztikus ebben, hogy mellette pallérozódunk; tényleg nagyon sokat számít az, hogy kitől tanul az ember” – folytatja György.
A jövő a minimál invazív eljárásoké
A családban nem csak a közös munka szeretete, hanem a fejlődésre való igény és törekvés is közös, ezért mindannyian részt vesznek kutatói és oktatói munkában is. „Amikor elkezdtem dolgozni, porcgyűrűsérülés esetén rutinszerű volt, hogy felvágtuk a beteg térdét, majd a műtétet fél éves betegállomány követte. Azóta rengeteget fejlődött a szakma, az ezredforduló környékén az endoprotetikai eljárások terén is megjelentek a minimál invazív megoldások. Ha nem is kulcslyukon keresztül rakjuk be a protéziseket, de mindenképpen úgy végezzük a műtéteket, hogy az a lehető legkevesebb diszkomforttal járjon. A Dr. Rose Magánkórházban minden adott ahhoz, hogy a legmodernebb műtéti technikákat alkalmazva végezzük az ortopédiai műtéteket és a kutatás-innovációval kapcsolatos munkát” – mondja Hangody professzor, aki nemzetközi szinten is keresett konzultáns a porcfelszínképzés és a minimál invazív ellátás területén.
