A privatizáció óta nem látott átalakulás előtt áll a magyar energiaszektor. Két német óriáscég, az E.ON és az RWE nemzetközi tranzakciója vetett Magyarországra is elérő hullámokat, amelyek következtében az E.ON Hungária Zrt. a többi között eladja kelet-magyarországi áramelosztói érdekeltségét, miközben az innogy-hoz tartozó ELMŰ átvételére és integrációjára is készül. A ritkán látott kihívásról, az átalakítás céljáról, az energetika jövőjéről Kiss Attilával, az E.ON Hungária elnök-vezérigazgatójával beszélgettünk.
Az irodájában beszélgetünk, modern, letisztult környezetben, feltűnt nekem a pedáns rend, még egy papírlap se kallódik sehol.
Patai Mihályról mondják, hogy mindig legendásan üres az íróasztala. Valóban, az enyémen sem talál sok mindent, a falon egy kép, amit a családomtól kaptam és nem mellesleg egy kollégám festett, valamint egy közös fotó az igazgatósági tag kollégáimmal, minden más a munkámhoz szükséges digitális eszköz.
Zavarja a rendetlenség?
Inkább azt mondanám, hogy a rendezettséget szeretem. Az emberről sokat elárul, hogy milyen az íróasztala.
Az öné mit üzen másoknak?
Én abban hiszek, hogy egy vezető tartson rendet maga körül: a vállalatában is, az íróasztalán is. Ennek a mi iparágunkban, ahol a terepen dolgozó kollégáim minden nap veszélynek vannak kitéve és közben az ügyfeleink biztonságáért és elégedettségéért is felelősek vagyunk, a szokásosnál is nagyobb jelentősége van.
Kiss Attila, az E.ON Hungária Zrt. elnök-vezérigazgatója
Milyen vezetőnek tartja magát?
Meghallgatom mások véleményét, jó érveléssel természetesen meggyőzhető vagyok, minden esetben én viselem a felelősségét a döntéseknek. Meggyőződésem, hogy sikeres céget csak egymással együttműködő emberek közössége képes felépíteni, de csapatkapitány nélkül ez nem megy. Ez utóbbi vagyok én.
Sikeres csapatra most mindennél nagyobb szükségük van: az energiapiacon évtizedek óta nem látott változások kezdődtek szeptemberben, önök a kellős közepén vannak ennek.
Sőt, a változás velünk kezdődött el: miután anyavállalatunk, a németországi E.ON SE bejelentette egy másik hatalmas német energetikai vállalat, az innogy megvásárlását, ez itthon is átrajzolta a kereteket a piacon. Ezt a megváltozott helyzetet értékelnem kellett a tulajdonos igazgatótanácsával közösen. A két cég magyarországi érdekeltségei együttesen olyan méretű portfóliót képviseltek volna, amely menedzsment és versenyjogi szempontból mérete, szabályozott piaci kitettsége és a magyar energiapolitikába való illeszthetősége szempontjából sem kívánatos. Határoznunk kellett, mit tegyünk. Nagyon nehéz szívvel tettem meg a javaslatot, amely részben az évtizedek óta a vállalatcsoporthoz tartozó cégek és kollégák elengedését is tartalmazta, és igazgatósági tag kollégáimmal közösen bábáskodtam a döntés és az új E.ON Hungária csoport víziójának megszületésénél is. Ezt Németországban is képviselni tudtam – több évig dolgoztam ott, azt hiszem értem a német gondolkodást, jól együtt tudok működni az ottani vezetőkkel, ha úgy tetszik, hidat képzek az ő elvárásaik és a magyarországi lehetőségek között.
Mekkora léptékű ez a változás?
Ebben az iparágban a ’95-ös privatizáció óta nem látott változásokról beszélünk. Az októberben bejelentett keretmegállapodás megvalósítása hét vállalatfelvásárlási és értékesítési ügyletet, két tőzsdei tranzakciót, három vállalatleválasztási (carve-out) folyamatot, számtalan hatósági engedélyezési eljárást foglal magába.
Mit érnek el az átalakítással? Miért lesz ez jobb az ügyfeleknek?
A legnagyobb kihívás számunkra, hogy a cég átalakításából az ügyfeleink semmit se érezzenek meg, viszont lássák és tapasztalják meg a megújulásunk által számukra létrejövő új értékeket. Az új E.ON Hungária csoport egy hatékonyabb, stabilabb, eredményesebb és fenntartható működésű vállalattá válik, amelynek két fő célja az ügyfelek minél jobb kiszolgálása és a magyar gazdaság jelentős vállalataként Magyarország sikeréhez való hozzájárulás.
Nem csak a magyar energiapiac rendeződik át, az energiaszektor világszerte jelentős átalakulás előtt áll. Hogyan készülnek erre?
A már unásig emlegetett megatrendek, az úgynevezett 4D – digitalizáció, decentralizáció, dekarbonizáció, demográfia – határozzák meg a mi iparágunk jövőjét is. Mi az E.ON-nál nagyon hiszünk abban, hogy a jövő elektromos, digitális és a kapcsolódásokról szól. A fosszilis üzemanyagok helyét át fogja venni a tisztábban termelhető zöld villamos energia. Az ügyfeleink, akik egyre nagyobb számban napelemet telepítenek az otthonaikba, maguk is energiatermelővé válhatnak. Elektromos áram hajtja majd az autókat, biztosítja otthonaink, irodáink, gyáraink energiaellátását, fűtését. Ezek forradalmi változások.
Az iparági forradalmakat ritkán vezetik Magyarországról. Mit tehet ebben az E.ON itthon?
Az E.ON nemcsak Magyarországon, de világszerte is az intelligens ügyfélmegoldásokra és az okos energiaelosztó hálózatokra fókuszál. Mi itthon például ezért építünk ki országos e-töltő hálózatot, hozzuk létre az Audival közösen Európa legnagyobb tetőnapelem-parkját Győrben, illetve fejlesztjük az okos („smart”) villamosenergia-elosztóhálózatot az Északnyugat-Dunántúlon és Szlovákia nyugati részén. Utóbbi hatalmas, négy év alatt közel ötvenmilliárd forintos többletberuházás, részben EU-s forrásokból, és rendkívüli innovációt képvisel. A megújuló energiaforrásokkal jelenleg az a legnagyobb kihívás számunkra, hogy a napelem vagy a szélerőmű nem feltétlenül akkor termel energiát, amikor fel akarják használni a fogyasztók. Ez a fejlesztés erre is reagál és többek között számos energiatárolási és hálózat-rugalmassági megoldással segít minket a jövő hálózatának kialakításában. Én egy bátor, kitartó, folyamatosan megújuló és fejlődő vállalatot vezetek. Olyat, ami a nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét.
Ön is kitartó típusnak mondható: több mint 20 éve van a cégnél.
Egészen pontosan a 23. munkavállalója voltam 1999-ben a mai E.ON Hungária jogelődjének, a Bayernwerk Hungáriának, ami akkor még inkább egy nagy családra hasonlított – ma már csaknem 5400 magyar munkatársa van az E.ON-nak. Sok területen dolgoztam, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem minden szakterületről, megtapasztaltam a sikereket és a kihívásokat is, mindegyikből tanultam. Vallom, hogy a siker mindig a múlt sikere. Előre kell haladni.
Ennyi munka mellett mire jut még ideje?
Az életem a család, a munka és a sport hármas egységéből áll – az elmúlt időszakban ezek aránya úgy alakult, hogy másfél egység munka, egy egység család, és egynél sajnos kevesebb sport. A feleségem, a lányom és a kisfiam nyújtotta biztos családi háttér nélkül nem lehetnék sikeres a munkámban, nagyon megbecsülöm a támogatásukat és az érzelmi biztonságot, szeretetet.
