Kabos Eszter és Elek Boldizsár története azt mutatja, hogy a külföldi egyetemi siker mögött hosszú, tudatos felkészülés és egy teljesen más szemléletmód áll – amely már középiskolás korban megalapozható.
Külföldre menni vagy maradni? Mennyire nehéz bejutni a legjobb külföldi egyetemekre, és ott jól teljesíteni? És aztán? Visszajönni vagy maradni? Hogyan lehet egy diplomát sikeres karrierre váltani? Olyan kérdések ezek, amelyek rengeteg mostani magyar középiskolást, és persze szüleiket is foglalkoztatják.
Persze valójában egyikre sincs egyetlen, mindenkinek megfelelő jó válasz. Kabos Eszter és Elek Boldizsár például részben hasonló, részben jócskán eltérő válaszokat adtak. Ami közös bennük, hogy mindketten a Milestone Intézettel készültek fel a külföldi egyetemi felvételire és mindketten kiemelkedően sikeres fiatalok. A 2014-ben, a Fazekas matematika-tagozatán érettségizett Eszter nemzetközi versenyeredményekkel a háta mögött Cambridge-ben kezdett matematikát tanulni, majd Oxfordban, immár teljes ösztöndíjjal hallgatott közgazdaságtant. A diploma megszerzése után hazatért, és egy McKinsey-nél tett piaci kitérő után irodavezető lett a Fővárosi Önkormányzatnál, valamint a BKK igazgatósági tagjaként is tevékenykedett.
Boldizsár 2013-as érettségije után tudományfilozófiát és tudománytörténetet tanult a londoni UCL-en, majd az alapszak után hazajött, és a Turbine nevű, sejtmodellezéssel foglalkozó startupnál helyezkedett el. A mostanra régiós szinten is meghatározóvá vált cégnél jelenleg ő vezeti azt a csapatot, amely a partnerekkel való együttműködésért felel.
Könnyű vagy nehéz? Az attól függ
Mindketten tudatosan készültek a középiskolai tanulmányok mellett a Milestoneban arra, hogy egy vezető külföldi egyetemen folytassák a tanulmányaikat – igaz, nagyon más kihívásokkal szembesültek. Eszter számára a tananyag nem jelentett nagy gondot. „Igazából könnyebb volt Cambridge, mint a Fazekas matektagozat – nevet. – Még a rangsorban is előrébb voltam ott, mint az osztályomban.”
Boldizsárnak kicsit nehezebb volt a váltás. „Nagyon el voltam veszve akadémiailag eleinte, annyira új volt, amit csinálni kellett. Szerencsére jó tanáraim voltak a Radnótiban is, de ez egy teljesen új dolog volt, hogy önállóan kell kutatnom, könyveket kell olvasnom, fel kell építenem egy érvelést, és esszéket írni egymás után.”
Eszternek is alkalmazkodnia kellett persze. A közösségi élet fontossága, az alulról szerveződő diákszervezetek, az elvárt önállóság és proaktivitás mind-mind olyasmi, amire egyrészt tudatosan kellett figyelnie, másrészt hatalmas segítséget jelentettek a diploma utáni életben – és az ilyen készségekre nagy szükségük lenne a magyar felsőoktatásban tanulóknak is, talán szakkollégiumokban tanulhatnak hasonlót. „Ha van egy ember, aki megmutatja, hogy amúgy igen, kezdhetsz valami újat, viselkedhetsz felnőttként, vállalhatsz felelősséget egyetemista korodban, indíthatsz egy saját szervezetet, akkor ez utána tovább tud gyűrűzni” – teszi hozzá Boldizsár.
Abban, hogy ezeket a léceket is meg tudták ugrani, sokat segített az is, hogy itthon a Milestone Intézet tanulóiként a sikeres egyetemi felvételire való felkészítésen túl pontosan a nagyon más külföldi egyetemi világból, szemléletmódból kaptak ízelítőt, később pedig éppen a magyar kapcsolatokat segített megőrizni nekik az intézet. „Az alapszakon már szembesültünk azzal kinti magyar diákként, hogy nincs annyira meg a hazai networkünk sem az akadémiai világban, sem a munkahelyek tekintetében, ami probléma lesz, ha haza akarunk térni. Mi alapítottuk Cambridge-ből a Future: Hungary karrierkonferenciát, ez azóta a Milestone égisze alatt működik” – meséli Eszter.
„Nagyon jó látni, hogy mennyit fejlődött a Milestone is azóta. Több évig tart, olyan óráik vannak mint az egyetemen lesznek, diákszervezetek működnek, bejárnak és délután együtt vannak a diákok. Ez felkészíti őket a külföldi tanulmányaikra is. Nem csak arról van szó, hogy bekerülnek egy külföldi egyetemre, hanem arról is, hogy utána hogyan tudják kihasználni azt lehetőséget, hogy egy ilyen intézményben nagyon sok új dologgal találkoznak” – mutat rá Boldizsár.
Éltek a lehetőséggel
Ők ketten mindenesetre nagyon jól éltek a lehetőséggel, és nem véletlen, hogy hazatérve gyorsan megtalálták a helyüket. „Abban, hogy 24-25 évesen rám mertek bízni ilyen feladatokat, biztosan szerepet játszott a diploma mellett az az oktatás, önbizalom, amit külföldön megkaptam” – mondja Eszter. „Nekem azt adta ez a külföldi diploma, hogy amikor bekerültem egy ambiciózus, kis csapatba, és felvettek egy olyan pozícióba, amelyről még valószínűleg ők sem tudták teljesen, hogy mit is kell pontosan csinálnom, akkor gyorsan kiderült, hogy én kompetenciákra és kíváncsiságra fókuszáló oktatást kaptam. És ez működik azóta is. Azt, hogy ilyen régóta és sok mindent csináltam a Turbine-ban, a külföldi felsőoktatás alapozta meg, ahol sokkal inkább kérdezni tanítottak meg, mint válaszolni” – értékel Boldizsár.
És hogy mit hoz a jövő? Eszter éppen PhD-zik, és tavasztól az Európai Bizottságban közgazdászként, a vezető versenyközgazdász mellett fog az európai és magyar emberek érdekeit képviselve tovább dolgozni. Boldizsár a Turbine-nál egy egyre inkább világszinten is ismert cég sikereiért dolgozik tovább. Az viszont biztos, hogy a mai világban nem kész válaszokkal, hanem nyitottsággal, képességekkel, rugalmassággal és önálló gondolkodással lehet igazán előre jutni, és ehhez nagyon jó alapokat adhat egy elismert külföldi diploma és a sikerekben szerepet játszik a hazai gimnáziumi tudományos- és matematikaoktatás ereje is. A többi kérdésre pedig ráérünk akkor válaszolni, ha már fel tudjuk tenni a jó kérdéseket.
