Óvatlan interjúkban a fine bistro címkét aggatja magára és konyhájára a Somló-hegyi Kreinbacher Birtok étterme és az azt három éve irányító executive séf, Langer Gábor. Ha összesűríthetem helyette, hogy ez mit takar, akkor a vállalás szerint technológiailag tökéletes, de látható méretű fogásokat. Langer a covid előtt csillagig menetelő budapesti Babel mellett külföldi prémium szállodában és itthoni, de ázsiai irányú konyhán is edződött, mielőtt a pezsgővonalon legtöbbször és legmagasabbra díjazott hazai presztízsbirtok éttermét átvette volna, hogy egyedül is kiteljesíthesse a stílusát. Utóbbi olyan fogásokba képeződik le, mint az idei Gourmet Fesztivál egyik foodie-kedvencének bizonyuló gyömbéres-chilis rántott malacfül, így hát a Somlón járva nagy hülyeségnek tűnt volna kihagyni egy ebédet, hogy kiderüljön, messzebbről is érdemes-e elindulni érte.
A birtok elsősorban a hegybe süllyesztett, extravagáns borászat és érlelőpincészet, másodsorban tizenöt azt körbeölelő kortárs-rusztikus szállószoba; az étterem és a bár a birtokközpont tágas átriumában kapott helyet. A rövid étlap kevert képet mutat: van rajta – igaz, idézőjellel – csirkepaprikás és rántott borjú vagy éppen spárga is. Felszolgálónk finoman szólva nem erőlteti ránk az akaratát, de néhány kérdés után a kevésbé köznapian csengő tányérok felé terel minket. (A gyereket nem, ő egy harsogóan paradicsomos, érlelt sajttal gazdagon megszórt al dente tésztát lapátol be az étlapon nem szereplő, de a kisszék érkeztével együtt azonnal elsorolt ajánlatból.)
Bent ülve is hat ránk a kinti harmincöt fok: a leveseket átlépjük, az előételekből a malaccsászárt és Szent Jakab-kagylót felvonultatót választjuk. A tálalás az egyedi kerámián, ahogy az ebéd során végig, hívogató. A húson pikánsan édes kéreg, a kagylókon és tányérszerte fekete szezám; vékonyra metélt, szójában marinált répa kerül melléjük meg egy zöldalma sorbet. Az ízharmónia igen precíz (a sorbet nélkül még precízebb, mint azzal együtt, utóbbi inkább két falat között frissíti a szájat), ám a húsok mindegyike elviselne valamivel több nedvességet.
A főételek között a kifejezetten naturális ízű borjúpofa jópofa párt alkot a rá reszelt vízitormával, és a pecsenyelé megadja a kellő kenést is az egésznek, de a köretek viszik a show-t: a zöldalmás remulád és a többi zeller-variáció közül a lehetetlenül omlós krokettek, utóbbiak önálló fogásnak is elmennének egy belevaló snackbárban. A másik főételnél a báránynyakfalatok magukban hasonlóan visszafogott, a barnavajas jus-vel együtt telt ízűek. Ezeket kis juhtúrós puliszkakorongok és a középen burjánzó borsókrém, különböző állagú-pirultságú borsószemek és vékonyra szelt-göngyölt borsóhéjak köré tálalták. Összességében ez a tányér az erősebb választás.
Mi ugyan tudjuk, hogy a birtok étterme nem a pörgős ebédeket tűzte zászlajára, de a tányérok leszedése után húsz perccel így is átfut rajtunk, hogy elfelejtődhetett a desszertünk. Bár körülöttünk csak egy-két asztalnál poharazgatnak délután, az amúgy látványosan kedves stábból senki se szól, hogy itt ez a módi, és hogy hiába ugyanaz a pezsgő az italajánlás az egyik főétel és a várt desszert mellé, érdemes lenne kérnünk egy újabb pohárral, mert buboréknak nyoma nem lesz már benne, mire utóbbi étel kijön. De amikor megérkezik a ribizlifagyis, sóskaramelles túrófánk, feledteti előző tanácstalanságunkat: a karamell szószként és forgácsok formájában is jelen van, porított málna is kerül még a tányérra a könnyű kis fánkgolyók és a sorbet fölé-köré; nagy műgonddal építünk minél apróbb falatokat, hogy elhúzzuk az élményt.
Aki ránéz az étlapra, négy–hatezres előételeket, hat–kilencezres főételeket és háromezres desszerteket lát majd, ami az inflációval együtt is szembeszökő szint, ugyanakkor több megjegyzés is árnyalja. Egyrészt az árak már tartalmazzák a szervizdíjat, másrészt az étterem Veszprémtől több mint fél-, a Balaton északi partjáról egyórányira van, nem épp taxitáv, ami azt rajzolja ki, hogy a birtok a szobákkal együtt, ott alvós programnak lehet kerek. Ezt erősíti az is, hogy szállóvendégeknek huszonöt százalékkal kevésbé vastagon fog a ceruza, meg a borral-pezsgővel együtt 35 ezres komplett vacsorasor is.
Kreinbacher Birtok,
Somlóvásárhely
A teszt időpontja: 2022. június 18.
Ezt ettük:
Szent Jakab kagyló,
malaccsászár:
4930
Báránynyak:
7480
Borjúpofa:
7310
Spagetti:
2210
Túrófánk,
sóskaramell:
2805
Egy kávé:
468
Egy ecetfröccs:
723
Egy szűrt víz:
672
Egy pohár pezsgő:
3384
Szervizdíj:
5288
Összesen:
35 270 forint
