Szeretem a francia luxuséttermeket, de igyekszem az anyaországban kóstolgatni ezt a stílust. Ázsiában egyébként is bőven vannak helyi ízek, amikért érdemesebb útra kelni. Julien Royer séf étterméért mégis kivételt tettem. Már az szimpatikus volt, hogy a szingapúri Nemzeti Galériában kapott helyet.
Royer a francia gasztronómia alapjait egyfajta keretrendszernek használja, nem próbál párizsibb lenni a párizsinál. Francia szemüvegén keresztül izgalmas rálátást kínál a térség legjobb alapanyagaira és egyes ételeire is. Az Odette persze cseppet sem házias koszttal várja az egyszeri destination dinert, vagyis azt, aki a világ végére is elmegy egy étterem kedvéért.
Itt keresd!
Odette
St. Andrew’s Rd. 1., Nemzeti Galéria, Szingapúr
Degusztációs menü: 95–135 ezer forint
A világ csúcsalapanyagi, mint a marukyoi tengeri sün, a skót homár (életem egyik legjobbja!), a perigord-i fekete szarvasgomba, a francia sajtok (reblochon, époisses, camembert és a többiek) és az elképesztő technológiai precizitás mellett azért van kikacsintás a „valóság” felé. Ez izgalmas perspektívát ad a nemzetközi tűzijátéknak. A házias-parasztos sertéshúsleves például szintén nem fukarkodik a nemes levesbetétekkel. Az abalone kagyló Jejuból, a kacsamáj a Loire-völgyéből jön, és a juzu, azaz a japáncitrom is segít abban, hogy ne egy kifőzdében érezzük magunkat.
A kambodzsai kampot borssal bevont galamb szintén mestermű. A menü előrehaladtával meggyőzően elegáns, mégis umamiban és savakban gazdag ételek kerülnek az asztalra. Már a Dauricus kaviár láttán sem kezdek látványos tiltakozásba, és a norman tarisznyarák sem ébreszti fel a bennem szunnyadó fenntarthatósági mozgalmárt. Amit pedig az erősen japán ihletésű desszertfronton művelnek a szakéval, a hokkaidói tejfagyival, az Earl Grey teával és vaníliával, az végképp arra késztet, hogy a francia konyhát kiáltsam ki a világ legjobbjának.
De mielőtt megtörténne, még visszamegyek Japánba.
Julien Royer és nagymamája, Odette, akiről az étterem a nevét kapta.
