Print

Nem vagyunk iskola, nem akarunk büntetni vagy osztályozni

Melis Dóra
2020. november 26. 7 perc olvasás

2019-ben egy édesanya kereste fel a Kórház­suli Alapítványt, hogy a csapat önkéntesei segítsék a tanulásban és a felépülésben balesetben lebénult gyermekét. A sportoló fiú életében a tragédia előtt nem volt fontos a tanulás. Balesete után eleinte a karját és a lábát sem tudta mozgatni, iskoláról szó sem lehetett. Édesanyja már a kórházi kezelés alatt felismerte, hogy fiának célok és társak kellenek a gyógyuláshoz. „Megjelentünk a kórházban azzal a céllal, hogy felkészítjük a fiút az érettségire” – mondja Tóthné Almássy Monika. A Kórházsuli vezetője az alapítvány működésének három éve alatt számos hasonló helyzetet élt át.

ADAKOZOL?
Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyar­országon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.


Az alapítvány szakemberei felvették a kapcsolatot a fiú gimnáziumával, és megszerveztek egy online találkozót a gyógyuló fiú és osztálytársai, tanárai között. „A betegség félelmet kelt, és nincsenek tanult eszközeink rá, hogyan tudunk jól segíteni. A fiú diáktársainak is ez volt az első alkalom, amikor végre választ kaphattak a betegséggel kapcsolatos kérdéseikre. Itt szembesültek társuk állapotával, átbeszéltük, hogyan tudnak támaszt nyújtani a tanulásban és a lelki megerősödésben. A végén odajött hozzám az egyik osztálytárs, akinek ugyan korábban nem volt szoros kapcsolata a fiúval, de felajánlotta, hogy szívesen felkészíti őt az etikaérettségire.”
Az érettségi vizsga a vártnál sokkal jobb eredménnyel sikerült, az egykor gyengébb tanuló szinte csak négyeseket kapott. A fiatalembernek, aki azóta már önállóan, kerekesszék nélkül közlekedik, a tanulás erőt és motivációt adott. Most ő nyújt támaszt egy hasonló balesetből gyógyuló fiatalnak. „Nehéz visszafogadni valakit, akiről sokáig nem hallunk, vagy félinformációink vannak róla. Az osztálytársak nem tudják, hogyan viselkedjenek, ezért ennek a folyamatnak a segítése is fontos” – mondja Monika.

Márciusban az egészségügyi dolgozók gyerekeit támogatták a tanulásban, szeptembertől pedig már azoknak a krónikus beteg gyerekeknek is segítenek, akiknek rizikós lenne a vírus idején iskolába menni.


A beteg gyerekek nem csak tantárgyi tudást kapnak a Kórházsuliban. A lexikális tudás ugyanis könnyebben pótolható, csakhogy ezek a gyerekek a hiányzások miatt szociálisan is elmaradnak, aminek nemcsak pszichés következményei lehetnek, de a betegségből fakadóan a kognitív funkciók is sérülhetnek. A gyógyulás akár évekig is tartó folyamata alatt elveszíthetik kapcsolatukat a külvilággal, elmagányosodnak, csökken az önbecsülésük, nem látják a jövőt és a visszautat korábbi életükhöz. „Minden gyereknél igyekszünk megtalálni azt a belső hajtóerőt, ami miatt ebben a nehéz helyzetben is van kedve nekiállni tanulni.”

Oszthatóság a varázserdőben
Monika tizenöt évig volt kórházpedagógus, a Heim Pál onkológiai osztályán dolgozott. Látta, hogy munkájukra mennyire nagy szükség van, mégis nagyon kevesen foglalkoznak ezzel a feladattal az országban. A diákok pedig az akár évekig is tartó otthoni gyógyulásuk alatt kapják a legkevesebb segítséget.


A Kórházsuli három különböző területről érkező szakember összefogásával jött létre a 2014–2015-ös tanévben, az alapítványt 2017-ben jegyezték be. Monikának Prievara Tibor, a digitális tanulási módszerek szakértője (ő azóta már nem dolgozik az alapítványnál) és Berczelédi Réka gimnáziumi tanár segített az új módszer kidolgozásában. Egészségügyi háttérintézményként a Bethesda Gyermekkórház csatlakozott hozzájuk, és a Heim Pál onkológiai osztályán, négy gyerekkel kezdték el a munkát, húsz gimis bevonásával.


A gimnazisták az innovatív tananyagfejlesztésben segítenek két-három fős csoportokban. A szaktanárok által összeállított és ellenőrzött törzsanyagot úgy dolgozzák ki, hogy az ne csak hasznos, hanem szórakoztató is legyen. Monika egyik kedvenc példája az egyik hatodikosoknak szánt téma feldolgozása. „Egy varázserdőben mindenféle küldetéseken keresztül tanítják meg az oszthatóság szabályait. A tananyagok nyelvezete fiatalos, lendületes, raknak bele Youtube-linkeket és mémeket is.”


Az oktatást önkéntes egyetemisták vállalják, akik képzésen vesznek részt, munkájukat szakemberek támogatásával végzik. A tanítás kétféle módon történhet: kórházi tanulócsoportokban vagy otthon, egyszemélyes felkészítő foglalkozásokon. Optimális esetben egy-egy gyógyuló gyereket több egyetemista segít, afféle házi tanítónak szegődnek melléjük, és hetente legalább egy alkalommal tanítják őket egy-két órán keresztül.

Visszakacsintani a normális életbe
A személyes tanításnak óriási jelentősége van, de sajnos nem minden gyerekhez tudnak így eljutni, nekik online tartják az órákat. Március óta, a járvány miatt a kórházi tanulószobák egyelőre nem működnek, és az egyszemélyes oktatások is átálltak webes felületre. Monikáék a vírusmentes időkben táboroztatnak is, a gyógyulók és az önkéntesek integráltan nyaralhatnak. „Itt visszakacsinthattak a normális életbe.”


Idén ősszel elkezdték a munkát a Debreceni Gyermekklinikán is, ez lett az első vidéki bázisuk. Márciusban az egészségügyi dolgozók gyerekeit támogatták a tanulásban, és szeptembertől már azoknak a krónikus beteg gyerekeknek is segítenek, akiknek rizikós lenne a vírus idején iskolába menni.


A tanításnál a gyerekek belső motivációjára építenek. Az egyetemisták megpróbálják kipuhatolni, mi az a személyes hajtóerő, ami miatt a betegek meg akarják szerezni a tudást. „Nem vagyunk iskola, nem akarunk büntetni vagy osztályozni. Azt a nyomógombot próbáljuk megtalálni, ami miatt fontos nekik a tanulás.” Az elmúlt hat tanév alatt több mint hatszáz gyógyult diák és évi három–ötezer önkéntes tanóra van mögöttük, aminek Monika szerint kilencven százalékban sikertörténet a vége.

Kórházsuli Alapítvány A Beteg Gyerekek Tanulásának Támogatásáért
Az alapítás éve:
2017
A csapat:
3 fő + 250 önkéntes
Éves költségvetés:
20 millió forint
Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forinttal?
10 000:
„A karácsonyi szünet előtt egy jó borral koccintanánk a csapatunkkal a sikerekre.”
100 000:
Amikor Monika a kórházban dolgozott, azt látta, hogy a gyerekeknek és a szülőknek sok minden kimarad az életükből, például az anyák napja. A pénzből virágcsokrokat vennének, hogy száz tanítványuk felköszönthesse az édesanyját.
1 000 000:
Ösztöndíjat alapítanának azoknak a diákoknak, akik a betegségük miatt más életpályára kényszerülnek.