Print

Nem tűnik el, és nem is tűnik úgy

Forbes
2021. március 29. 5 perc olvasás

Írta: Gribek Dániel // Illusztráció: Kiss Annamária

„Fontos, hogy az örökerdő-gazdálkodás során nincsen véghasználat. A fákat különböző időpontokban, egyesével veszik ki a területről. Mivel ezáltal minden fának egyedi vágáskora van, az erdőkép gyakorlatilag nem változik” – magyarázza az ország egyre több térségében alkalmazott módszer lényegét Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. termelési és természetvédelmi főmérnöke.


Az 1920-as évekből származó koncepció alapján az erdészeknek az örökerdő-gazdálkodásban öt fő szabályt kell szem előtt tartaniuk.


1 Mindig legyen borítás a területen, tehát sosem szabad végvágást vagy tarvágást végezni.


2 A jól teljesítő fát, amiben van potenciális értéknövedék (azaz a fatérfogat gyarapodhat), a területen kell hagyni, csak a rosszabbul teljesítőket lehet kivágni. A gazdasági szempontból kisebb értékű fa az ökológiai funkcióját tekintve még lehet értékes.


3 Az újulat, tehát az erdő aljnövényzetében fejlődő csemeték megjelenése nem cél. Példaként, amikor egy 120 éves tölgyesben feltűnnek a facsemeték, akkor a hagyományos módszer szerint fakitermelés történik, hogy a fiatal egyedek teret kapjanak. Ezzel szemben az örökerdő-gazdálkodásnál az újulat folyamatosan jelen van, és amikor egyetlen fát vagy egy kisebb facsoportot kivágnak, az addig megbúvó csemeték abban a fényt kapó foltban fejlődésnek indulhatnak.


4 Nincsen rögzített vágáskor, tehát a fákat nem egyszerre, egy adott kort, például a 120 évet elérve vágják ki. Ezzel a faállomány összetétele korban változatos lesz. Ha egy ilyen erdőbe betekintünk, szinte minden korosztályból láthatunk fát, a csemetéktől a matuzsálemekig.


5 A növedék egy örökerdőben nem úgy alakul, mint az egykorú erdőkben. Utóbbi előre kiszámolható fatermési modellekkel, az örökerdő-gazdálkodásban viszont szabálytalan a szerkezet. Mivel a területen többféle korú fa előfordul, az erdészeknek rendszeresen vissza kell térniük, hogy felmérjék, a legutóbbi időszakban mennyi volt a növedék. Az állandó kontroll mellett a tervek időközönként módosulnak.


Az örökerdő-gazdálkodásban tehát a beavatkozásokat szinte észre sem lehet venni. Emellett az örökerdők természetvédelmi szempontból is kedvezőbbek, az élőhelyeket a beavatkozások kevésbé változtatják meg, a sokszínű erdő pedig elvileg jobban ellenáll a klímaváltozásnak és más negatív hatásoknak. De vajon gazdasági szempontból is megéri a sokkal bonyolultabbnak tűnő módszer alkalmazása?

A hagyományos döntéshez képest körülményes és lassú megoldás, de alkalmazásával úgy lehet kivágni a fákat, hogy az nem károsítja a többi növényt. A gallyazás után a szakemberek a rönköket darabokban engedik le egy kötélpályán.


A vizsgálatok bebizonyítják, hogy a cseresekben ugyanazt a minőséget és mennyiséget lehet termelni, mint a vágásos rendszerben, az ápolási és felújítási költségek viszont sokkal kisebbek. Az elmúlt években kiderült az is, hogy a bükkösökben is legalább olyan jó gazdasági teljesítményű az örökerdő-gazdálkodás, mint a vágásos. Azt még vizsgálni kell, hogy a tölgyesekben mi a helyzet, bár az eddigi tapasztalatok alapján a szakemberek úgy gondolják, hogy ebben az esetben sem beszélhetünk majd hátrányosabb helyzetről.


Az áttérés a természetközeli módszerre azonban nem mindenhol lehetséges, és ahol működik, ott is több évtized alatt valósul meg. A hagyományos erdőgazdálkodás tehát még biztosan nagyon sokáig velünk marad. De az csak a látszat, hogy ennek eredményeként eltűnnek az erdők.

A TERMÉSZETKÍMÉLŐ fakitermelés módszerei

 

Fakitermelés modern gépekkel: A vonszolásos technológiát egyre inkább felváltja a döntő-rakásoló gépekkel és erdészeti kiközelítőkkel végzett munka. Oka a hatékonyságuk mellett az újulat kímélése, a talaj védelme.

Lovas fakitermelés: Reneszánszát éli a lovas fakitermelés. A lovak, amellett, hogy károsanyag-kibocsátásukkal nem szennyezik a környezetüket, minimális taposási kárt okoznak. Az újulatot is kímélik.

Kötélpályás kiközelítés: Így olyan területről is elszállítható a faanyag, ahonnan a meredeksége miatt más technikával ez gondot okozna. Az erdő talaját és az újulatot érintetlenül hagyja.

Csúszdás közelítés: A fakitermelés helyszínén hosszú vályút készítenek, a darabolt rönköt ebbe helyezik, ami a domb- vagy hegyoldalból lecsúszik a rakodó közelébe. Mivel a faanyag útja során közvetlenül nem érintkezik a talajjal, így azt nem károsítja.

Fakitermelés alpin technikával: A hagyományos döntéshez képest körülményes és lassú megoldás, de alkalmazásával úgy lehet kivágni a fákat, hogy az nem károsítja a többi növényt. A gallyazás után a szakemberek a rönköket darabokban engedik le egy kötélpályán.