Print

Nem egy népszerű biznisz, az biztos

Forbes
2021. február 02. 28 perc olvasás

Nagyon fura érzés belépni a tök üres Sofitelbe, sötét és hideg az előtér. Egyedül ez a nem nagy, de gyönyörű kilátást nyújtó tárgyaló működik, ahol beszélgetünk. Ez most a belvárosi irodád?
Igen, szoktam itt is dolgozni, a belvárosi tárgyalásaimat ide szervezem, a budaiakat meg a Gellértbe.


Amint vége a határzárnak, nyit a Sofitel is?
Nem, teljesen bezárjuk, kivéve az éttermet, azt próbáljuk életben tartani, megtartva a munkaerőt. Felújítjuk az egészet, ami a homlokzatot is érinti, a belső tereket és a szobákat is. A tetőre szeretnénk felrakni egy éttermet, külön liftje, bejárata lesz. Ez valóban egy csoda lesz, látod a parlament tetejét, a Bazilikát, a belügyminisztérium épülete is gyönyörű, az Akadémia a tér túloldalán, a Lánchíd, a Vár – a város legjobb pontja. Nagy a terület, az is lehet, hogy egy étterem és egy külön bár is elfér fenn.


Ezt eredetileg is így gondoltátok, vagy a járvány átírta a terveket?
Átírta, előre hoztuk a felújítást. A terv az volt, hogy harmadonként zárjuk le az épületet, a szálloda üzemelt volna, hogy ne menjen ki a piacról, most viszont egyszerre csináljuk meg. Egy nagyon karakteres, magyar, de nem magyarkodó homlokzatot képzelek el, amivel felkerül az épület a Budapest-képeslapokra. Megbíztam már egy amerikai sztárépítészt, aki Bécsben is lakik, érti Közép-Európát, ő a vezető tervező, ő von be magyar építészeket.
Tudjátok, van Szingapúrban az a szálloda, a három torony és a tetején a hajó. Ami egy uszoda. Ha valakinek Szingapúr az eszébe jut, akkor az az épület jut az eszébe. Egy csomóan odamennek, ott szállnak meg annak ellenére, hogy ahhoz képest amennyire drága, nem is olyan jó szálloda. Valami hasonló, nagyon Budapest-ikont szeretnék csinálni a Sofitelből.


De talán nem középrossz szállodaként.
Nem, persze, de az se cél, hogy ez legyen a város legfényűzőbb szállodája. Egy jó ötcsillagos szállodát szeretnénk, mint amilyen most, az extrák emelik majd még ki. Több éttermet szeretnénk a földszintre is, olyan ismert nyugati márkákat is behozva, amik eddig nem voltak itt.


Mikor lesz kész?
Az a terv, hogy nyáron elkezdjük, és onnan másfél év.
Pont akkor kezditek, amikor már újra jönnek talán a turisták?
Szerintem már hamarabb elkezdenek jönni, lesz egy nagy kiszabadulás, amikor hirtelen sokan fognak utazni. De ezt meg kell minél hamarabb csinálni.


Költözik a cég végül új székházba a Kerepesi útról?
Igen, elkészült, hamarosan költözünk. De az se lesz hivalkodó. Ez üzenet is a bérlőinknek, ne érezzék úgy, hogy rajtuk gazdagodunk. Plusz a munkatársaknak, mert az a tapasztalatom, hogy ha indokolatlan luxusban vannak, az rossz irányba szocializálja őket.


Ez kicsit szembe megy a piaci trenddel.
Várj, ez nem azt jelenti, hogy nem komfortos, tiszta, világos, munkaerőbarát munkahelyről beszélünk, hanem csak hogy nincs semmi felesleges.


A Playstation már az?
Igen, természetesen, semmi ilyen nem kell. Ez munkahely, ahova be kell jönni reggel, és haza kell menni este, játszani otthon kell. De lesz közösségi tér, ahol lesz kinn gyümölcs és kávé, le lehet jönni, ha éppen ott van valakinek kedve dolgozni, csak mondom, rongyrázás nem lesz. A tipikus munkavállaló otthon is normális, reális körülmények között lakik, nem is érti, nem is érdekli, hogy miért kéne olyanban dolgoznia, amit nem igényel, és amihez nincs hozzászokva.
Azt látom, hogy veszítenek az alázatból, akik szükségtelen luxusban dolgoznak, innentől pedig más a munkakedv, a munkához való hozzáállás, a hatékonyság, meg az ügyfelekhez való viszonyulás is. Az én jellemző bérlőm asztalos, nyomdász, könyvelő, építőanyagcég-tulajdonos, a munkatársaimat fontos úgy szocializálni, hogy megtalálják a hangot ezekkel az emberekkel. Én is szívesen járok majd oda dolgozni.


Ellentétes információkat hallunk arról, hogy most a koronaválságban, a home office térnyerésével mennyire változtak az igények az irodák iránt.
A keresleti nyomás megszűnt, a Covid előtt gyakorlatilag bármit bérbe lehetett adni, kis túlzással mi döntöttük el, hogy kivel szerződünk. Most nem ez a helyzet, ami kis mértékben, de érezhető az árakban is. A bérlők újragondolják a növekedési terveiket, van valamennyi összeszűkülés, de nem jellemző, és van kis számban néhány cég, akik megszüntetik a működésüket, vagy hazaviszik a tevékenységüket. Inkább az új piacra lépők tűntek el.


Én úgy látom, hogy a home office nem hatékony, sokaknál sérül a work-life balance, egyszerűen nem jó otthon dolgozni úgy, hogy ott van a két gyerek, a kutya, nyáron meleg van, oda nem illő a háttérzaj, én meg konferenciahívásban vagyok. Fontos, hogy kiszakadj a környezetedből, és fontos, hogy interakciót folytass a munkatársaiddal, partnereiddel, amit csak részben lehet telefonon, videóhívásban. A tudásátadás, tapasztalatszerzés például biztos, hogy sokkal hatékonyabb személyesen. Teljesen normális, hogy máshogy viselkedik mindenki a munkahelyén, máshogy beszél, más szókincset használ.


Mi talán pont nem.
Szerintem az egy más közeg, és a többségnek az tesz jót, ha kimozdul munkát végezni. Sokan lesznek, akik heti egy-két napot a járvány lecsengése után is otthonról fognak dolgozni, de ez nem jelenti azt, hogy az irodaigények csökkennének. Egyrészt azért, mert a távolságtartás miatt a helyigények nőnek, és a cellás irodák is bizonyos mértékig újra divatba jönnek, azt az új trendet, hogy nincs meg az irodában az állandó helyed, hanem leülsz, ahol éppen helyet találsz, nagyon utálják az emberek. Vissza fog jönni, hogy lesz saját helyed, ahol ki tudod rakni a gyerek fényképét, és tudod, hogy az a te szekrényed, a te cuccaid vannak benne, és ugyanaz az arc ül veled szemben.


Egy dolog, hogy mi tetszik a dolgozónak, de a távmunka támogatása költségcsökkentés is a cégeknek.
Alig látható, a Budapesten szokásos 15 euró bérleti díjnál ez nem jelentős költség. Egy átlag-munkavállalóra 10–15 négyzetméter jut, szorozd be 15 euróval, jelentéktelen a mai bérek mellett. Íróasztal-megosztással meg tudod takarítani max a terület 20 százalékát, munkavállalónként nyersz 50 eurót, nem éri meg. Ennél nagyobb költség, ha az emberek nem érzik magukat komfortosan, és elmennek máshova. A home office rosszabb termelékenységéről nem is szólva.


A Gellértet is felújítjátok?
Igen, idén még bérli a Danubius, utána lezárjuk, és indul a felújítás. A Budapest Gyógyfürdői Zrt.-vel egyezkedünk, hogy ők meg párhuzamosan újítsák fel a fürdőt.


Köztudottan nincsenek most túlságosan eleresztve pénzügyileg a főváros tulajdonolta cégek.
De a fürdő műszakilag olyan állapotban van, hogy valamit kezdeni kell vele. Ott megőrizzük a ház régi karakterét, eredeti pompájában állítjuk vissza az épületet. Én azt gondolom, hogy a Gellért Budapest Eiffel-tornya. Ha szépen meg lesz csinálva a szálloda és a fürdő, azért idejönnek a turisták mindenhonnan Japántól Argentínáig. Megbíztunk tanácsadókat, hogy nézzük meg, a felújítás kapcsán nemzetközi példákat is felhasználjunk-e, és nem tudtak külföldi mintát hozni, ami alapján számolhattunk volna. Egyszerűen nincs a világon máshol olyan, hogy egy gyógyfürdő a város közepén ilyen gyönyörű épületben van. Ez így együtt csak itt van.


Felemeled a telefont, tudsz a fővárosnál magasabb szinten is valakit hívni az ügyben?
Próbálom elmondani, hogy ez közös érdek, és mindent megteszek, hogy megvalósuljon.


Azt is, hogy az Indotek esetleg maga áldoz a fürdőre?
Nekem az volt az első felütésem, hogy megvenném a fürdőt, de mondták a fővárosnál, hogy olyan baj nem lehet, hogy ezt ők eladják. Megértem. De tök jó a viszony, megtaláljuk a módját, hogyan működjünk együtt.


A plázákat mennyire viseli meg a válság?
Változó. A vidékiek jól működnek, a budapestiek közül a nagyok kevésbé mennek jól, mint a kisebbek.


Vajon miért?
Talán a félelem miatt, a nagyokban nagyobb tömegre számítanak az emberek, amit inkább elkerülnek. Vidéken kevésbé félnek az emberek, legalábbis a mi számainkból úgy tűnik. A 2019-es forgalomhoz képest van érezhető visszaesés, a 2017-eshez képest kicsi vagy semmi. Az év utolsó két hónapjában látunk komolyabb lassulást, de az sem drámai, az előző pár év átlagához képest 80–90 százalék a forgalom.


Tavaly tavasszal, az első hullámban még azt nyilatkoztad, hogy nem estek az árak, nincs sok jó vétel, ősszel viszont már azt, hogy sok a lehetőség. Mi változott?
Valóban sok minden van a csőben, de két külön dologról beszélünk. Az ingatlanpiac sem itt, sem globálisan nem omlott össze. Óriási mennyiségű pénz keresi az eszközt, amibe fektethet, egyik az ingatlan. Itthon segít persze a hitelmoratórium is, nincs nyomás sem az adósokon, sem a bankokon, hogy rázúdítsák a piacra az ingatlanjaikat.
Amire utaltam, hogy biztos lesznek ingatlanakvizícióink, de nehéz jövedelemtermelő ingatlant találni, ezek inkább opportunista szakértelmet és beruházást igénylő befektetések lehetnek, ahol például nagyobb tőke szükséges, mert nem szívesen finanszírozzák a bankok, illetve helyismeret és nagyobb kockázattűrő képesség kell. Például elég bonyolult, ha egy régi irodaházat átalakítasz lakásokká. A fő biznisz, amit látok, azok inkább vállalatok. Olyan cégek, amelyeknek valami bajuk van akár a járvány, akár más miatt.

Egy nagyon karakteres, magyar, de nem magyarkodó homlokzatot képzelek el, amivel felkerül az épület a Budapest-képeslapokra.


A szokásos olcsón venni és feljavítani?
Igen.


Jellemző, hogy milyen iparág?
Sok lehetőséget látunk, sok ügyön dolgozunk itthon és külföldön. Konkrétumot nem mondhatok, de sok cégnél van generációváltás vagy likviditási probléma, vagy belefáradás, most lett elege a tulajdonosnak. Végül is a Waberer’s is egy ilyen sztori volt. A tulajdonos kockázatitőke-alap sokkal tovább volt benne, mint szerette volna, nem is úgy ment a cég, ahogy kellett volna, meg is ütötte a válság, kénytelen volt eladni.


A Waberer’s-deal előtt ki keresett meg kit?
Hozta valaki nekem az ügyet, és az ötlet alapján én kerestem meg őket, utána kiírtak egy pályázatot, amit megnyertünk. Meg akartam maradni a legnagyobb részvényesnek, de nem akartam többséget, ezért kerestünk befektetőtársakat. Az opciós jogra írtunk ki tendert, megbíztunk ezzel egy befektetési szolgáltatót, és mérlegeltünk, nem is fogadtunk el minden ajánlatot.


Ebben a körben tért vissza a tulajdonosok közé a volt név­adó alapító, Wáberer György. De te már ezen is kerestél ugye?
Igen.


Wáberer indult az első körben is a cégért?
Nem tudom, nem kérdeztem meg, nem beszéltünk erről. De az biztos, hogy szuper tulajdonosi csapat állt most össze, mindenki hozzá tud adni a cég működtetéséhez.


A veszélyhelyzet idejére a külföldi vevőket lényegében kizáró rendelet sokat segít a bevásárlásokban?
Ez tévedés. Volt abban logika, hogy az ne legyen, hogy most a válságban idejönnek kínai, orosz, arab befektetők, és olcsón felvásárolják az országot. Nagyon kevés vétóról tudok. Több nyugat-európai országban is hasonló rendelkezésekkel védik a hazai vállalatokat a nem kívánt felvásárlásoktól.


Értjük a szándékot, a kérdés, hogy volt-e ilyen hatása.
Egyáltalán nem éreztem ilyet, a Waberer’snél is voltak benn külföldi szereplők az adatszobában. A Covid hatása sokkal erősebb, egy turnaround sztoriba pedig vagy azért szállsz be, mert nagyon erős iparági szereplő vagy, és azt érzed, hogy tudnád jobban csinálni, vagy kifejezetten a speciális helyzetekre szakosodott befektető vagy, aki a feljavítandó cégeket keresi, mint mi.


A Diófa Alapkezelőben mi vonzott? Szép számokat produkál, nem egy turnaround sztori.
De lehet még jobban csinálni. Régóta próbálom megvenni és sokáig nem adták. Aztán jött egy pillanat, amikor valószínűleg túl magas árat kínáltam érte. Van egy olyan koncepcióm, hogy most nagyon olcsó a hitel, ezért nem annyira érdemes tőkét bevonni. De lesz ez majd máshogy, és én addig bizonyítok, azt akarom, hogy a kisbefektetők pénzt keressenek velem. Mert ha pénzt keresnek velem egyszer, kétszer, többször, akkor ha kimegyek a tőkepiacra, amikor már nem lesz olcsó hitel, akkor szívesen fognak finanszírozni.


És mit lehet jobban csinálni a Diófánál?
Én tudom azt, hogy az én alapjaim milyen hozamot hoznak, és azt gondolom, hogy van mit csinálni, amivel a Diófánál is még jobb lesz, és nagyon meg lehet verni a piacot. Meg persze vannak szinergiák. Én nagyban veszek áramot vagy gázt a piacon, ha hozzáteszem a Diófa ingatlanjait, akkor én is olcsóbban tudom venni és ő is.


Maradt még benn más tulajdonos is a Diófában?
Nem, kivásároltam mindenkit, az eredeti cél is ez volt. Még Spéder Zoltán két részvényét is megvettem, pedig sokat kért értük.


Az Appeninn-üzlet érdekessége, hogy Tiborcz István volt az eladó. Hogy áll a cég?
Még sokat kell rajta dolgozni.


Estek ki csontvázak?
Nem, meglepetés nem ért, de van tennivaló bőven.


Ott ki hívott kit?
Olvastam a Portfolión, hogy a Tiborcz úr el akarja adni a részesedését, erre felhívtam, hogy helló, engem ez érdekel. Aztán két hónappal később ő hívott, mondott egy olyan árat, ami már oké volt. Kis alku volt, aztán megegyeztünk egész gyorsan.

Olvastam a Portfolión, hogy a Tiborcz úr el akarja adni a részesedését, erre felhívtam, hogy helló, engem ez érdekel.
Aztán két hónappal később ő hívott, mondott egy olyan árat, ami már oké volt.


Mindig a fejedben van egy ár?
Az Appeninnt régóta néztük, beértékeltük, megvolt, persze.


Milyen Tiborczcal üzletelni?
Betartja, amit mond. Sokan sok mindent mondanak, de az én tapasztalatom, hogy korrekten üzletel.


A többi nagypályás kormányközeli játékosra is igaz ez?
Alapvető élményem, hogy közülük az a néhány, akivel volt dolgom, eddig mindenki betartotta, amiben megállapodtunk. Persze jobbról és balról és a politikailag nem kitettek között is vannak, akik korrektek, és vannak, akik nem. Én mind a két oldallal megtaláltam, és mindig is meg fogom találni a hangot, mert nem érdekel a politika, viszont mindenki tudja rólam, hogy amit vállalok, azt teljesítem.Én a bizniszt nézem, ha legális üzletben törvényes szerződéseket kötünk, nekem mindegy, hogy a partnerem fekete vagy lila. Az én konkrét tapasztalatom, hogy a baloldalhoz sorolt vagy magát baloldalinak tartó üzletemberek mindegyike ugyanúgy keresi a kapcsolatot a hatalommal, mint azok, akik azt állítják magukról, hogy a politikától távol tartják magukat.


Felbosszant, amikor alkalmanként NER-es üzletemberekkel egy lapon emleget a sajtó?
Nem tartom fairnek. Bizonyára ismeritek az amerikai mondást: business of business is business. Az üzlet dolga az üzlet. Ezt teszem én is, és kivétel nélkül mindenki más is, aki ebben a nagyságrendben vállalkozik.


Túl vagyunk azon a világon, hogy táskás emberek jöttek, és fenyegetésekkel is szereztek meg cégeket a hatalomhoz közel állók?
Az a valóság, hogy én soha nem találkoztam olyannal, sem a mostani rendszerben, sem az előző kormányok alatt, akitől valakik erővel tényleg elvettek volna valamit. A hatalomhoz közel állók mindenkor és mindenhol a világon igyekeznek érvényesíteni az érdekeiket.


A nemzeti tőkefelhalmozás módszerével is egyetértesz, ahogy ez történt 2010 után?
Ezt nem tisztem megítélni. Ítélje majd meg az utókor. Az biztos, hogy minden országban kell, hogy erős legyen a hazai tőke, mert a hazai szereplőknek mindig mások a szempontjaik, mint a külföldieknek. Hazai üzleti elit nélkül nem tud egy polgárosodott európai ország kialakulni.


Amikor a Bloomberg megírta, hogy egy általad összegrundolt konzorcium akarja megvenni a budapesti repteret, mindenkinek egyértelművé vált, hogy ilyet csak a legmagasabb kormányszint bevonásával lehet. Ez hogy történt?
Ez úgy kezdődött, hogy én kitaláltam, hogy ez a reptér érdekes célpont lehet.


Mikor? A járvány miatt?
Igen, amikor tavasszal összeesett a piac.


Ilyenkor kit kell felhívni, hogy lehet-e?
Egy ilyen súlyú ügyben szerintem bárhol a világon megkeresik a befektetők az adott kormányzatot, és kikérik az álláspontjukat, hogy szívesen fogadják-e, ha az ember egy ilyen üzletet tervez. Pozitív fogadtatásra talált, és jelezték, hogy ha bármilyen segítséget igénylek, a kormányzat eszközrendszerén belül mindent megadnak.


Utána állt össze a konzorcium? Mit szóltak Strykerék?
(Az amerikai Stryker család az Indotek finanszírozója
és 33 százalékos tulajdonosa – a szerk.)
Ez elég nagy tikett, természetesen megbeszéltük. (A Forbes becslése szerint 625–699 milliárd lehet a becsült vételár.)


Mit szóltál ahhoz, hogy kiszivárgott az üzlet terve?
Nagyon mérges voltam, egyértelmű, hogy kinek volt ez az érdeke, sokat ártott az ügynek.


Hol tart most?
Annyit mondhatok, hogy a tanácsadók mindkét oldalról dolgoznak. Illetve azt, hogy én mindig felbosszantom magam, amikor utazok, hogy mennyire rosszul van menedzselve a reptér, és hogy elképesztő profitmarzs mellett se költöttek a legalapvetőbb fejlesztésekre se.


Tehát a lényeg itt is az, hogy úgy érzed, ezt is sokkal jobban tudnád csinálni?
Igen, elfogadhatatlan, hogy mennyit kell várni a csomagra, hogy milyen problémák akadnak a biztonsági ellenőrzésnél, de az is, hogy egyetlen reptéri szálloda van, az is csak mostanában nyílt meg. És összesen egy értelmezhető méretű raktár épült az elmúlt tíz év alatt. Egy ekkora forgalmú reptéren a bevásárlási lehetőségek is elég szegényesek. Van itt potenciál bőven, persze az én hozzáadott értékem az ingatlanfejlesztésben és az ingatlanüzemeltetésben van a konzorciumon belül, a repülés szakmai részéhez mások jobban értenek.


Például a Mol?
Nem vagyok jogosult se megerősíteni, se cáfolni, hogy kik a tagok. De azt el tudom mondani, hogy amikor kiment a hír, nagyon sokan kerestek, hogy beszállnának. Magyarok, alapok és milliárdosok, valamint külföldi intézmények is.


Milyen szempontok alapján vesztek be valakit a konzorciumba?
Kockázatporlasztás az egyik oldalon, hozzáadott érték a másikon. Stratégiai vásárlásokat csinálok, nem egy tréder vagyok, aki gyorsan továbbadja a cégeit, tehát a partnerek között is olyan befektetőkkel szeretek összeállni, akik stratégiai céllal fektetnek be, és nem rövid távú a gondolkodásuk.


Mivel nem volt eladói szándék a tulajdonosok részéről, végső soron a reptéri tranzakció leginkább ár kérdése?
Alapvetően igen. Amik megjelentek becslések a reptér értékéről, azok nem állnak messze a valóságtól.


És ha ez nem jön össze, van a csőben másik reptér?
Igen.


Régiós?
Is. És magyar is. Meglepően sok reptér van még az országban.


Börgönd, Sármellék?
Ezek pont nem. De tudnék még mondani legalább ötöt, csak nem tehetem.


Ha valamelyik bejön, az értékcsökkentő a Budapest Airport esetében.
Igen, de ha nem jön össze a Budapest Airport, még mindig csinálhatok mást. A másik válasz pedig az, hogy vannak olyan funkciók és tevékenységek, amelyeknél nem biztos, hogy ideális, hogy a nagy nemzetközi reptéren vannak. De erről se mondhatok konkrétabbat.


Ha valaki turnaround sztorikban utazik, aminél a fő szempont, hogy olcsón vásároljunk, ahhoz jól jön, ha sok potenciális eladó kiszolgáltatott helyzetbe kerül, tehát a válság nem ellenség.
Én nem mondom, hogy ez a válság jó, és tényleg nem örülök neki. Jó lett volna, ha marad, ami 2019-ben volt, azon is elég sok pénzt kerestünk. De persze ez egy új kihívás, csomó új lehetőséget hoz, és az a jó üzletember, aki minden pillanatban megtalálja ezekre a legjobb válaszokat.


Az, hogy sok minden van a csőben, azt jelenti, hogy sietni kell, mert jön a vakcina, gyors kilábalás lesz?
Nem. Azt gondolom, hogy lassú kilábalás lesz, és ezt kell kalkulálni. És vannak most olyan célpontok, ahol ezt be lehet árazni.
A hiteltörlesztési moratórium lejárta hozhat jó vételi lehetőségeket?
Biztos valamennyit, de nem játszok erre.


Kijöttél a fényre, látszik a hatalmas vagyonod. Hogyan kezeled az ezzel járó felelősséget?
Gyerekcipőben jár, ahogy a magyar elit a társadalmi felelősségvállaláshoz áll. Ebbe beletartozik az is, hogy milyen példát mutatok az alkalmazottaimnak, az is, hogyan viselkedek valahol idegen környezetben, az is, hogy befizetem-e az adómat, nem csencselek, nem járok szlovák rendszámú autóval. De az is, hogy milyen jótékony célokat támogatok, és ebben különösen fontosnak tartom, hogy próbáljam tanítani a környezetemet.


Ha veszek eszközt egy kórháznak, nem biztos, hogy segítek, ha nem tudják működtetni, mert nincs pénzük a segédanyagra. Vagy ha adok olyan alapítványnak pénzt, amelyik nem képes fenntartani magát, azzal csak meghosszabbítom az agóniájukat. De ha arra adok, hogy például csináljanak egy akciótervet, amivel adományokat vonzhatnak be, vagy meg is tanítom őket, hogyan kell ezt csinálni, annak van értelme.


Ez egy konkrét példa?
Abszolút. Van egy nagyon tudatos programunk, hogy az adományozást hogyan csináljuk, sokat költünk ilyesmire. Ezt egyébként az amerikaiaktól tanultuk, konkrétan Pat Stryker alapítványa az egyik példa. Ők sok olyan programot is támogatnak, ami itthon nem fér bele.


Soros.
Meg sok mást. Nekem nagyon fontos például, hogy a vállalati üdülő ingyen legyen, de az igénybevételéhez a dolgozóinknak karitatív tevékenységet kell végezniük. De mást ad egy menedzser, akár pénzt, és mást a karbantartó, aki például elmegy, és megszerel valamit az állatmenhelyen. Ha viszi a családját, be kell őket is vonni. Csapatépítőink nagy része is karitatív program. A támogatásoknál tudatos a szelekció, az ütemezés, az összeg, annak eloszlása. De fontos az is például, hogy olyan roma gyerekek tanulását támogatjuk, ahol a szüleik is támogatják, hogy tanuljanak. Azt láttuk, hogy egyébként nincs értelme. Kamilla, a volt feleségem sok időt tölt a gyerekekkel, coacholja őket. Ő irányítja és koordinálja a karitatív tevékenységünket.

Én mind a két oldallal megtaláltam, és mindig is meg fogom találni a hangot, mert nem érdekel a politika.


Saját alapítványod van, vagy céges?
Magánszemélyként és cégként is támogatunk rengeteg programot.


Nálad van egy benchmark, hogy mennyit fordítasz támogatásokra?
Célokat látok, és függ a biznisz alakulásától. Van egy terv, hogy mennyit költenék erre, de mindig jelentősen túllépem.


A járvány elleni küzdelmet támogatod?
Igen, sok pénzzel. És akartuk például ezzel az üres szállodával is, hogy szállás legyen az egészségügyi dolgozóknak, de az épületet üzemeltető Accor nem volt partner.


Sokan mondják, hogy szívességet tettél az államnak az MKB rossz hiteleinek megvételével, magas áron.
Mi nem az MKB-tól vásároltunk, ők eladták az MNB szanálási követeléskezelőjének a rossz portfóliót, mi évekkel később vettük meg, ami még volt belőle. Az MNB üzleti jelentése szerint ők is kerestek rajta, és én is, mert ügyesebben kezelek követelést, mint akinek nem ez a profilja.


Ennek mi a titka? Ez fontos kérdés, ez emelt ki, jórészt ebből gazdagodtál meg.
Jól látod. Ez, és a B és C kategóriás ingatlanok, amikből tudom, hogyan kell értéket teremteni. Egyrészt én elég jól értem a fedezeteket, mert ha az ingatlan, be tudom nagyon jól árazni. És ha az adós nem fizet, felszámolásból, végrehajtásból, perrel én azzal az ingatlannal is tudok valamit kezdeni. Egy bank sose akar ingatlanokat. Kezelni se tudja, a mérlegét is tönkreteszi, nekem meg az a válaszom erre, hogy oké, én megveszem, az én érdekérvényesítő képességem a felszámolóknál egészen más, mint egy banknak. Ha pedig megvettem az ingatlant, akkor kezdődik a munka.


Nem véletlenül rettegnek tőled.
Nem egy népszerű biznisz, az biztos.


A kíméletlen jelző megáll rád?
Biztos azt mondja majd a PR-osom, hogy jaj, ezt ne, de én elfogadom. Ez máshogy nem megy. Az azért lényeges, hogy magánszemély hiteleit, lakosságit nem veszek. Nem lakoltatok ki senkit a házából. Ez elvi kérdés. Kölcsönt se adok így soha. Most vesztem össze épp egy barátommal. Hívott, hogy nagyon kell neki a pénz, megtalálta élete lakását. Mondtam, hogy nem adok. Arra a lakásra, amiben lakni fogsz, nem adok, mert ha nem tudod visszafizetni, mit fogok veled csinálni? Ez elvi kérdés.


Ez így volt, és így is marad örökre?
Határozott szándékom szerint igen. Az Országos Betétbiztosítási Alaptól vásárolt csomagban volt egy kevés lakossági hitel, azt is próbáljuk eladni.


Szép, de egy kisebb cégnél ugyanúgy tönkremennek egzisztenciák, utcára kerülhetnek emberek a bedőlt hitel miatt.
Nyilván, de az már egy üzleti vállalkozás, ott valaki döntött arról, hogy haszonért vállalkozik, kockáztat. Ez már nem az én felelősségem.Olyat még soha, hogy meg akarok állni. Szerintem én ezt tolni fogom 96 éves koromig, tökre élvezem most is, minden reggel jó kedvvel kelek fel. Szabadságon is alig várom, hogy mikor kezdek dolgozni.


Beszállnak a gyerekek is?
Nagyon tudatosan próbáljuk nevelni a gyerekeket, akik nagyon különleges anyagi helyzetben nőnek fel. Fontos az alázat, és egész kicsi koruk óta járnak be az irodába dolgozni. Sok rossz példát láttunk, ezeket próbáljuk elkerülni. Pont nemrég beszélgettünk a két naggyal a kérdésről, amit egyébként ők vetettek fel. A húszéves lányom jogot tanul, a tizennyolc éves fiam üzleti tanulmányokat tervez. Most mindketten ambicionálják, hogy dolgozzanak a cégnél, és egyetértünk, hogy egyetem után dolgozzanak is külföldön. Aztán hozzák haza a tudást és a tapasztalatot, és ha akkor is lesz kedvük, boldog leszek, ha belépnek. 

Kérdezett: Ács Gábor és Zsiborás Gergő
Fotó: Krasznai Zoltán, Sebestyén László