Print

Mi cashben ülünk

Ács Gábor
2020. május 04. 12 perc olvasás

Kizárólag otthonról dolgozol, mióta bejött a járvány?

Hatodik hete majdnem teljesen home office-ban vagyok, heti egyszer kell bemennem az aláírások miatt. Én voltam az, aki miatt korán felkészültünk az átállásra. Amikor január végén jöttek a hírek Kínából, elkezdtem pánikolni. A kollégáim furcsán is néztek rám az elején, de utólag úgy tűnik, hasznos volt. Időben felkészültünk az itthoni járványveszélyre, amiből relatív előnyünk származott a többi piaci résztvevővel szemben.

Konkrétan milyen előny?

Tudtommal elsőként léptük meg a költségcsökkentést, meg azt, hogy időben előkészítettük az otthoni munkavégzésünket. Február közepén elkezdtük felkészíteni a home office-ra az IT-rendszereinket, és több szimulációt is lefuttattunk, így március elején egy hétvége alatt meg is léptük az átállást. De közben csalódásaim is voltak. Volt határozott elképzelésem a világról, elkezdtem shortolni a piacokat, és februárban legalább három hétig semmit se értettem, amikor mentek fel az árak. Azt hittem, rossz mozit nézek. 

De aztán jött a szakadás. Most viszont megint elég furcsa, hogy miközben mindenki brutális recessziót vár, a Wall Street hatalmas emelkedéssel visszajött, idén alig van mínuszban.

Ezt jobban értem. „Don’t fight the Fed”, azaz ha az amerikai jegybank mindent megvesz, akkor ez történik. Van egy késedelem a rendszerben, a Wall Streethez eljutott a pénz, az átlagpolgárhoz meg nem, az árakat nem a lakosság állítja be, hanem a nagybankok megbízásai. A Fed veszi még a bóvlikötvényeket is, vagy az önkormányzati papírokat, elképesztő stimulus van, amivel a még elképesztőbb eladósodottság irányába megyünk a nemzetközi piacon is.

Hova vezet ez?

Úgy tűnik, most csak az számít a nemzetközi döntéshozóknak, hogy rövid távon segítenek-e ezek az intézkedések. Tavaly ősszel a repo facility nem működött, likviditási probléma volt a rendszerben, akkor a Fed rájött, hogy all-int kell nyomnia. A Fed részvényen kívül most mindent vesz, de lehet, hogy eljut majd még odáig is, ahogy például a japán jegybank is vásárol részvény ETF-eket. A fiskális és monetáris politika teljesen összefonódik, a monetáris alárendelődik a fiskálisnak az egész világon.

Mivel mennyit foglalkozol most, a válság közepén? A cégeid ügyei kérik a legtöbb időt, vagy a tőzsdei ügyeletek is sokat kívánnak?

Rengeteget olvasok, azt hiszem, életemben ennyit nem olvastam még egy témáról. A kitekintésemet próbálom szélesíteni. A cégeimnél mindenhol szuper menedzsmenttel dolgozom, így a működtetésben annyira nem kell, hogy benne legyek. Vannak napi callok, van, amikor naponta több is.

De nekem ahhoz, hogy jó döntéseket hozzak, a világot kell megértenem.

Három hete például igazi Twitter-fan lettem. Előtte sohasem használtam, de most elképesztően jó dolgokat találok rajta. A nemzetközi befektetési közösségben az a fő kommunikációs eszköz. És rengeteg új értékes nemzetközi gazdasági sajtótermékre fizettem elő, amik tovább szélesítik a látókörömet.

Korábban sem voltál túlságosan optimista, de ilyen durva leállásra, hirtelen recesszióra senki se számított. Hogyan reagálsz? 

Azt tudtam, hogy valaminek jönnie kell. Számítottam egy újabb válságra, ezt a mostanit épp egy járvány robbantotta be. Cégeimért és kollégáimért felelősséggel tartozom, de aggódok a járvány következtében kialakuló gazdasági és társadalmi helyzet miatt is. A járványveszély miatt most olyan kérdéseken gondolkodhatunk, hogy akarunk-e, tudunk-e még irodában dolgozni úgy, ahogy ezelőtt? Kell-e annyit közlekedni? Én is most jöttem csak rá, hogy feleslegesen utaztam eddig sokat külföldre. Ma már azt mondom, az első üzleti találkozó persze legyen személyes, de a másodikat, harmadikat, sokadikat miért ne csináljuk például Zoomon, Teamsen? Időlegesen a klímaváltozás elleni küzdelem is megoldódott. Csak sajnos szomorúak a veszteségek, a sok halott, vagy például a 22 millió friss munkanélküli Amerikában. 

A befektetéseimet nézve pedig azt látom, hogy hiába voltak sikereim, dolgok, amiket jól csináltam, ezek egy pillanat alatt tudnak eltűnni. Olyan, mint amikor a homok kifolyik a kezed közül. Amiről viszont korábban úgy tűnhetett, hogy rosszul csináltam, hogy a pénzem a tőzsde helyett reáleszközökbe fektettem, az most jól jön. Az a legfontosabb, hogy a legtöbb hazai médiatulajjal ellentétben mi cashben ülünk, vészforgatókönyvek helyett akvizíciókban tudunk gondolkodni. Nekünk a válság lehetőség. Új modellekben gondolkodunk, átértékeljük eddigi működésünket. Amiket korábban nem léptünk meg, mert úgy gondoltunk, nem sürgős, vagy nem érné meg, most elkezdjük. Sok vállalkozás lehúzza most a capexet, de mi inkább fejlesztünk.

De persze van kemény spórolás is. Mennyit csökkentek a fizetések a Centralnál?

A fizetések nagyságától függ a csökkentés mértéke, de alapvetően a munkaidő csökkentéséből indult ki. Ahol nagyon alacsony volt a fizetés, nem vettünk el, vagy keveset, a felső menedzsmentben nagyobb a vágás.

Mi a helyzet a bevételi oldallal? Maradtak még hirdetők?

Alapvetően meg fog változni az iparág üzleti logikája. Ez már egy elveszett év, az ügyfelek leállították a költéseiket, ami pénzt kivontak a hirdetők a piacról, az nem fog visszajönni. Az üzleti döntéshozók bónusza is elment idénre, ők már inkább a 21-et akarják jól megcsinálni. Óriási tehát a kimaradás az árbevételben, és leghamarabb jövőre jön vissza. De csináljuk a technológiai fejlesztéseinket, megyünk a digitális irányba.

Konkrétan mit jelent ez?

A digitális láb megerősítése a cél minden terméknél, és jön az első fizetős termékünk: május elején, anyák napján indul a noklapja.hu.

Régóta készülünk rá, tavaly nyáron prioritást kapott a projekt, most pedig még jobban felpörgettük.

Mi lesz a fizetőfal mögött?

Új termék, új főszerkesztővel. A Nők Lapja brand ott áll az új online magazin mögött, de friss digitális termék lesz, a print és az online formátum kiegészítik majd egymást. Amikor tavaly leszerződtünk a paywallszolgáltatónkkal, az három termékre szólt. Ezt az együttműködést most kibővítettünk, mert már most látjuk, hogy több fizetős termékünk lesz a portfólióban. Csak akkor fogunk tudni megélni a jövőben, ha az emberek fizetnek a digitális tartalmakért is. Ez Kelet-Európában még nem szokás, de van jó példa, a Gazeta Wyborcza a több mint kétszázezer előfizetőjével. Vannak erre a modellre kifejezetten alkalmas kiadványaink nekünk is, látjuk a roadmapet a következő fizetős termékekre. 

Min múlik, hogy ki tud sikeres lenni a fizetőfallal? Miért hajlandók fizetni az olvasók?

Elsősorban a tartalmon, illetve a customer journeyn múlik. Azon, hogy egy-két gombnyomással, egy percen belül elő tudok fizetni, vagy sem. Könnyen elérhető jó tartalom kell megfelelően árazva, és akkor fizetni fognak. 

A fokozott híréhségben jól pörög a 24.hu?

Óriásit ugrottunk olvasottságban, rendszeresen a top háromban vagyunk, de nincs elég hirdetői pénz a piacon, így a látogatottság emelkedését sajnos nem tudjuk monetizálni.

Akkor a szokásos kérdés, mert mindig megy a pletykálás róla: eladnád a Centralt?

A kiadó nem eladó. Ez egyrészt morális kötelezettség, másrészt szeretek is a Central Médiacsoportban dolgozni. Nincs semmi retorzió, ami érintene minket, az egész portfólió jól teljesít. Akármekkora ez a hullámvölgy most, finanszírozzuk és csináljuk tovább. Biztos vagyok benne, jobban fogunk belőle kijönni, mint mások. Ami médiaterméket eddig befektetési célként nézegettem, most valószínűleg olcsóbb lesz, mint korábban volt. Én itt leszek mint vevő.

Tehát marad a médiafókusz?

Igen. Opportunista, de értékalapú befektetőnek tartom magam. Az biztos, hogy kis dolgokat nem fogunk venni, mert ugyanannyi feladat van velük, mint egy nagy befektetéssel.

Itthon is vannak ilyen terveid?

Igen, de ez persze ár és szabályozás kérdése. 

Milyen lesz a válság utáni médiapiac?

Kisebb, dinamikusabb, digitálisabb fókuszú.

Az anyacég csődje után megvett Neckermann miért olyan rövid ideig volt a portfólióban?

Ez, látva a mai helyzetet, nyilván szerencse is volt. Sokszor hallgatok a megérzéseimre. Amikor a menedzsment jelezte, hogy megvenné, mondtak egy jó árat, mi pedig eladtuk nekik a céget.

A lengyel mobilszolgáltató és tankönyvkiadó most is a jó befektetéseid közé tartoznak? 

A virtuális mobilszolgáltatónknak jót tesz a mostani helyzet, külön jól jártunk, hogy bezártak a fizikai értékesítési pontjaink, ezek fenntartása ugyanis nagyon drága. Könnyen lehet, hogy ez a trend a válság után is megmarad, a bolthálózatok veszítenek jelentőségükből, ami persze a kereskedelmi ingatlanok szerepét, piacát is durván átértékeli. Óriási átalakulás lesz. 

Érdekes az is, ami a lengyel tankönyvkiadó cégünknél, a WSiP-nél történik. Van online oktatási platformja, amin a járvány előtt rengeteg pénzzel és marketinggel eljutottunk négyezer felhasználóig, most lett hirtelen hatszázezer. Ezt kell most monetizálni. A felhasználók jó része nem is akar többet beülni az iskolapadba. Látják, hogy működik ez digitálisan, eltűnt a szkepticizmus az online tanulással szemben. Anyagilag jobban fogunk kijönni, mint korábban gondoltuk, legalább kétszázezer felhasználót fixen megtarthatunk hosszú távon.

A légitársaságok viszont komoly buktát hoznak.

A dominikai légitársaság, amibe tavaly fektettem, nem tudott elindulni, az argentin Flybondi gépei pedig a kifutókon állnak. Nekik nagyon rosszkor jött a járvány, mert az operatív számok jók voltak, idén pozitívba fordult volna a működés. A Flybondinál az embereket szabadságra küldték, nincs még terv az újraindulásra. Nem segít az sem, hogy Argentína gyakorlatilag újra becsődölt. A repülési szektor szabályozása át fog alakulni, az új intézkedések megdrágítják a légiközlekedést. Az öt–tízezer forintos jegyektől elköszönhetünk, egy ideig biztosan kevesebbet fog repülni a világ. 

Korábbi legsikeresebb befektetésedbe, a Wizz Airbe azért visszaszállnál most, hogy a felére zuhant az árfolyama?

Van az az árszint, amin igen, van is benn megbízásom, de nem árulom el, hol. De más befektetéseket is nézek folyamatosan, és tettem be több visszavonásig érvényes vételi ajánlatot. 

A repülő autót fejlesztő Areromobillal mi az ábra?

Összement, túlélésre játszik, ott most nincsenek nagy várakozásaim.