Print

Már az orrunk előtt van

Forbes
2021. március 29. 5 perc olvasás

Írta: Árvai Péter

Mikor még iskolába jártam, Milton Friedman nyomdokain arról tanultunk, hogy a részvényes a legfontosabb, és a cégvezetők dolga az, hogy meghozzák a profit szempontjából kényes döntéseket. Csak a profitra koncentrálva játszhatjuk el a magunk szerepét a gazdasági rendszerben, az pedig az állam dolga, hogy az általunk okozott problémákkal kezdjen valamit. Az iskola tehát sok esetben azt tanította: mindegy, a szívünk mit súg, a legjobb, ha a nyereséggel foglalkozunk.


Sok minden megváltozott azonban, amióta iskolába jártam. Rájöttünk, hogy gazdaságunk a tűréshatárán túl is igénybe veszi a bolygót, és körülbelül tíz évünk lehet megfelezni a légkörbe juttatott szén-dioxid mennyiségét, ha nem akarjuk unokáink életét is veszélybe sodorni. Közben üzleti megoldásaink óriási vagyoni egyenlőtlenségeket okoztak világszerte, a befektetők jogi kiskapukkal kerülik el az adófizetést, a menedzserek pedig túl sokszor cselekednek öncélúan, saját bevételeiket növelik a vevőkre, alkalmazottakra és helyi közösségre tekintet nélkül.

Nem büszkélkedhetünk évszázados üzleti hagyományokkal, de mindig nagyra tartottuk a kreativitásunkat.


Szerencsére a szemléletváltás már elkezdődött. Mic­hael Porter, az elismert amerikai közgazdász még 2011-ben a „megosztott értékekről” kezdett beszélni. Csak képzeld el: az iskola arra tanítaná a jövő vezetőit, hogy a negyedéves profit helyett komplex rendszerekben és hosszú távú célokban gondolkodjanak. Alig két éve pedig a világ legbefolyásosabb vezérigazgatói közül több is azt javasolta: távolodjunk el a részvényesi elsőbbség gondolatától, és vegyük figyelembe a stakeholdereket, az összes érdekelt személyt a projektben. Porter és a vezérigazgatók szerint az üzletvezetésnek úgy kell fejlesztenie a céget, hogy a lehető legtöbb ember érdekét vegye figyelembe, és közben a bolygónak se ártson.


A pesszimisták és a cinikusok persze most legyintenek: ez csak duma, kommunikációs váltás, konkrét cselekvés úgysem követi. De ritkán hallunk ilyen erős sürgetést a váltásra, mint most. Az ENSZ tavalyi, ötven országot érintő felmérése szerint 64 százalékunk gondolja a klímaváltozást sürgős vészhelyzetnek, ami a döntéshozókat egyértelműen lépéskényszerbe hozza.
Szóval akkor mire is koncentráljanak ezentúl a cégvezetők? A legtöbb felelősségteljes cégvezér a vállalat hivatását próbálja teljesíteni. Érti, hogy a vállalat felelőssége a társadalom építése úgy, hogy közben a profit nevében ne károsítsa közösségeinket. Gondoljunk a két évvel ezelőtti amerikai ópiátválságra: az egészségügyi cégek az egekbe emelték a bevételeket úgy, hogy súlyosan károsították a fogyasztók egészségét – ez a tankönyvi példa arra, hogy a nyereség iránti vágy nemhogy elfeledteti a cég eredeti célját, de szembe is fordítja vele. Ellenpélda is van: a legnagyobb dán energiacég, az Orsted tíz év alatt az egyik legkörnyezetszennyezőbb cégből a világ egyik legfenntarthatóbb vállalata lett.


A bátrabb cégvezetők ennél is tovább mennek. Miután tizenkét évet ingáztam Budapest és San Francisco közt, visszatértem a szülőhelyemre, a svéd Karlskogába. Ezt a véleményt is épp egy olyan, százéves épületben írom, amit még Alfred Nobel építtetett a munkavállalóinak. Az északi cégek közül sok követte a példáját – ma skandináv vállalatok vezetnek számos fenntarthatósági és társadalmi felelősségvállalási (CSR) listát, köztük a Dow Jones fenntarthatósági indexét is.


Szóval, ha ez lehetséges Északon, a Kárpát-medencében miért ne lenne az? Ugyan nem büszkélkedhetünk évszázados üzleti hagyományokkal, de mindig nagyra tartottuk a kreativitásunkat. És mivel a kihívások már közvetlenül az orrunk előtt vannak, a döntő tényező az újításra való hajlandóságunk lehet.


A Bridge Budapestnél már több mint ezer cég és vezető gyűlt össze, akik hosszú távú értéket akarnak teremteni az országnak. Olyanok, akik cégüket értelmes, fenntartható célokkal töltenék meg. Nemsokára megüljük a „Májusi Adóbulit”, ahol megünnepeljük, hogy befizetett adónkból iskolákat, kórházakat tartanak fent, gondozzák az időseket. Mint a világ minden országa, Magyarország is rászorul az üzleti közösség segítségére, hogy olyan világot építsünk, amiben a gyerekeink is élni akarnak. Remélem, te is szeretnél csatlakozni!

A szerző a Prezi társalapítója és az igazgatótanács elnöke, a Bridge Budapest alapítója