Lehet, hogy a következő generáció majd máshogy csinálja – mondja. De fiai is hasonlóan gondolkodnak, és Ferenc talán erre a családi kohézióra lehet a legbüszkébb. Bálint szerint a vagyon eszköz arra, hogy az elképzeléseket meg tudjuk valósítani. Amíg nincs, vágyakozunk rá, amikor már van, akkor pedig fontos, hogy ne külső hatások alapján döntsünk arról, hogy mit kezdjünk vele. Mivel a vagyon stresszforrás is, tudatos önfejlesztésre van szükség. Sőt, a vagyon az önismeret egy sajátos útját is megnyitja; szembe kell néznünk önmagunkkal: mire vágyunk és miért. Ha ezek csak pénzzel megvehető dolgok, a lényeg kimarad az életünkből – mondja Bálint. Balázs hozzáteszi: bár a vagyon biztonságot ad, egyben megoldandó feladat is. Érdekes továbbá, hogyan befolyásolja a vagyon az emberi kapcsolatokat; ha kellő alázattal áll a vagyonhoz az ember, azt a környezete is értékeli.
„Nehéz idő sújt: itt engedni kell, És mondanunk, mi fáj, nem ami illik.” Ferenc 2010- től kezdve Shakespeare Lear királyát sokszor segítségül hívva szánta el magát a generációváltásra. 2014-ben megtörtént az irányítás átadása, és nem csak papíron, erre ugyanis sok rossz példát látott környezetében. A stratégiai döntések – például a cégfelvásárlás – továbbra is közösek, és Ferenc felügyeli a nagyobb beruházásokat, például az új gyárépítést, amivel milliárdos nagyságrendű megtakarítást sikerült elérni. Saját bevallása szerint a tulajdonátadást élte meg nehezebben. 2018 és 2020 között alakították ki az új tulajdonosi arányokat: 45-45 százalékot birtokolnak a fiúk, az alapító csak 10 százalékot tartott meg magának. A megnyugtató megoldás kompromisszumkereséssel született meg egy szindikátusi szerződés formájában, amely például a korábban ki nem fizetett osztalékokkal kompenzálja az alacsonyabb tulajdonrészt.
Az ifjabb generációnak lelkileg volt fontos, hogy az irányításhoz arányos tulajdon is társuljon. Sok-sok beszélgetésre volt szükség, de egyértelmű volt, hogy együtt akartak dolgozni és hogy közös a jövőkép – ez volt az alap és kiindulópont. Az egymás iránti bizalom minden nehézségen átlendítette őket, ráadásul a sok hónapos folyamat során ők is sokat tanultak: ráébredtek például, hogy még ott is lehet kompromisszum, ahol elsőre elképzelhetetlennek tűnik.
A céges és magánvagyon szétválasztása csak az elmúlt években merült fel, addig a cég fejlesztése felszívta a cashflow- t. Most lett aktuális a cégfejlesztésen és osztalékokon felül megmaradó források kezelése is, hamarosan külön kollégát vesznek fel a vagyonkezelés kialakítására és működtetésére. A sorrend változatlan marad: a cég stabilitása az elsődleges, ezt követően lehet szó a tulajdoni arányok szerinti osztalékról, majd pedig a megmaradó nyereség vagyonkezeléséről.
És hogyan tovább? Ferenc saját tapasztalatból mondja, hogy a következő generáció felkészítését nem lehet elég korán elkezdeni. Fiai pedig egyetértenek abban, hogy bár még kicsik az unokák, mindent megtesznek majd, hogy a gyerekeik sok időt töltsenek együtt és az értékrendet is örököljék. Korán megértsék például, hogy miért jó, ha a cég családi tulajdonban van. Már most érzik a dilemmát, hogy mennyi felelősséget és vagyont adjanak át: ha túl keveset, talán nincs motiváció, ha túl sokat, sajnos agyonnyomhat. Náluk jól sikerült, de mivel minden nemzedék és személyiség más és más, biztosan nem lesz könnyű a jó mértéket eltalálni.
