A tavalyi Michelin-kalauzban a csillag nélkül ugyan, de jegyzett éttermek sorába bekerült az Andrássy úti Hoppá is. Ez a fajta sima említés is sokat jelent szakmailag, és legalább ugyanennyit ér üzletileg. Olyan budapesti helyek tartoznak ebbe a ligába, mint a Mák, a Nobu, az Arany Kaviár vagy a Stand25. Ehhez képest a Hoppá első és sokadik ránézésre is olyan étteremnek tűnik, ami egy turistáknak minden értelemben megközelíthető opció akar lenni, hangsúlyosan magyar étlappal.
A külföldiek majd esznek kacsamájat kalácson.
Ami egy teljesen valid műfaj, rövid külföldi úton, ha kötött program miatt nem lehet túljutni a belvároson, akár keresném is az ilyet, csak a Michelin esetében nem az ilyeneken szokott megakadni az ellenőrök szeme, különben teljesen más közönség forgatná a kalauzt. Úgyhogy jó ideje halogattuk ezt a vizitet, hátha a sűrűn változó séfajánlatba bepörög egy olyasfajta tűzijáték, ami feloldja a talányt, hogy végül beüljünk egy sima keddi estén, extra várakozások nélkül.
Mi a képen látható boltív alatt ültünk, de a letekert vacsorafényekben érdemben sötétebb atmoszférában. A sűrűn elhelyezett asztalok mind betelnek hétre, de az elejétől készséges szerviz flott marad. Az előételek alapján még bármi lehetne: jó ízű és dekoratív a hagymaleves, és ragyogó a marinált lazac avokádópürével és narancskaprival. Hagymalevesért és avokádós lazacért, mondjuk, kevés európai országból kell Magyarországra látogatni, de a külföldiek majd esznek kacsamájat kalácson.
A heti tábláról választott mangalicatarjához krumpli és lilakáposzta is jár, utóbbit szósz formájában álcázták. Ez a szósz a csavar, de ha inkább a szépen formázott, de száraz hatású hús marad kicsit szaftosabb, akkor nem is lenne rá szükség. A csirkepaprikás ügyében pincérünk már a rendeléskor sem kertel: azt ígéri, pont azt fogjuk kapni, amit a név ígér. A comb- és mellrészekből formázott roládokat pirult bőr fogja össze, és ügyesen teszi civilizáltan fogyaszthatóvá az ételt, a tejföltől krémes specli is remek, igazán remek pedig az volna, ha a kis roládokból lenne kétszer annyi és nokedliből fele mennyiség. Jut még klasszikus, cukros-ecetes szívsaláta is a tányérra, én ellettem volna nélküle, de ez már tízéves koromban is így volt, messziről jötteknek meg érdekes betekintés lehet a magyar nagymamák vasárnapi menüjébe.
Hoppá! Bisztró
Budapest VI., Andrássy út 34.
A teszt időpontja: április 26.
Ezt ettük:
Francia hagymaleves:
2490
Marinált lazac, citrusok:
3990
Tarja, káposzta, burgonya:
5900
Csirkepaprikás, specli:
4490
Túrógombóc:
2790
Egy nagy mentes víz:
1090
Szervizdíj:
2490
Összesen:
23 240 forint
A záró túrógombóc könnyű, a prézli alá kerül morzsa formájában. A tejfölhab a tetején és az áfonyaszósz a tányér kerületén együtt nekem már túlontúl édesek, de vacsoratársamnak nem. Nála a tarjához ajánlott fehérbor nem jön be (a rovásírás a címkén engem is meglep, amikor töltik), de ezt utólag nyugtázzák a pohár láttán, és nem is kerül a számlára. Mi meg azt nyugtázzuk, hogy a Hoppá egy becsületesen vitt Andrássy úti turistaétterem, de hogy a kalauz mit látott benne, talán sosem fogjuk megtudni. A „hova küldjük külföldi barátainkat magyarosat enni?” kérdésre nem ez az új válasz, itthoniaknak meg biztosan nem lesz elég izgalmas, miközben a lokáció és az infláció is ott van az árakban. Viszont az irodák körül megszokottnál eggyel érdekesebb, háromezres ebédmenü egy próbára érdemes lehet a környéken dolgozóknak.
Már nagyon régóta tervezem, hogy kéne csinálni egy egy hónapos túrát, hogy mindennap máshol ebédelni és vacsorázni.
Végigjárni a budapesti éttermeket. Aztán jól megírni:) Nagyon szeretek enni:)
