Print

Ezzel a névvel nem lehetünk túlságosan punkok

G. Tóth Ilda
2021. július 27. 27 perc olvasás

Jó, jó, hogy van ez a sok gyümölcsös sörkülönlegesség, de azért egy rendesen megkomlózott, cseh típusú ivósört is készíthetne már valamelyik kisüzemi sörfőzde, célozgatott egy blogbejegyzésben a kézművessör-reneszánsz egyik belső ellentmondására Marosvári László, becenevén Ogre (Aki találkozott már vele, nem csodálkozik az Ogre néven, amit amúgy maga adott magának.), a magyar sör­blogszféra törzskommentelője 2012-ben, a második Főzdefeszt után. Erre rögvest felhívta őt Simkó József, a Szent András Sörfőzde akkori tulajdonosa, és magyarázkodni kezdett, hogy mivel a nagyüzemek óriási mennyiségekben állítanak elő pilzeni típusú söröket, a piacon ilyesminek már nincs hely. Hacsak ők ketten nem tudnak kitalálni valami extrát, tette hozzá egy kis habozás után, ami mégis létjogosultságot adna egy újabb efféle alapsörnek. Mondjuk egy arcot, ami lehetne Ogre, aki eléggé ismert sörös körökben. Ogre azonnal Békésszentandráson termett, és miután összedugták a fejüket az ottani sörfőzőmesterekkel, meg is született a recept, abból pedig az Ogre söre nevű, erősen komlós, ízes pilzeni.

„Aztán mi átneveztük Ogre söréről szimplán Ogréra, mert egységesítettük a dizájnt. De szerencsére ennél komolyabb innovációink is voltak” – nevet Bukovinszky László, aki öt évvel idősebb bátyjával, Bélával 2013-ban vásárolta meg a Szent Andrást Simkó Józseftől, vagy ahogy ők emlegetik, Józsi bácsitól. Merthogy Józsi bácsi a nyugdíjhoz közeledve már nem érezte magát elég innovatívnak ahhoz, hogy helytálljon az akkoriban erősödő hazai sörforradalomban.

Annak idején amúgy is klasszikus kényszervállalkozásként jött létre a főzde, valamelyest erről árulkodik az Agro-Flott cégnév is. Miután ugyanis a rendszerváltást követően a mezőgazdasági talajjavító iparág tönkrement, mint munka nélkül maradt mélyépítő vállalkozó, Simkó József is kénytelen volt új megélhetés után nézni. Békés­szentandráson pedig éppen eladó volt a Rózsa Presszó, így barátjával, Rozsán Csongorral megvásárolták, és 1993-ban elkezdtek sört főzni az elkerített hátsó udvarban.

Ekkoriban irgalmatlan sörhiány volt az országban, a nagy szocialista söripari trösztök privatizációja nem ment elég gyorsan ahhoz, hogy a friss demokrácia sörigényét kielégítse, ezért bőven maradt hely a piacon a munkanélküliség elől menekülő magánvállalkozóknak. Csakhogy a több mint négyszáz frissen alakult kisipari főzde kilencvenkilenc százaléka értékelhetetlen termékeket készített, miután azt tűzték ki maguknak versenyfeladatul, hogy ki tud olcsóbban sört főzni. Nem csoda, hogy azok az első generációs kisüzemek maradtak talpon, ahol a tulajdonosok rájöttek, hogy nem árban kell a konglomerátumokkal versenyezni, hanem minőségben.

„Szoktunk vele büszkélkedni, hogy a miénk Magyarország legrégebbi kisüzemi sörfőzdéje, igaz, az 1993-as évszámmal csak itthon számítunk réginek: 93 végű főzdealapítási dátumok Belgiumban is vannak, csak 16 vagy 17 van az évszám elején” – nevet Béla. Szerinte a kisüzemi főzdék és a sörgyárak közt az a fő különbség, hogy míg náluk a sörfőző írja a receptet, addig a nagyüzemeknél a könyvelő.

A békésszentandrási Rózsa kertjében beszélgetünk, Béla közben oda-odaköszön a szombati főzdetúrára érkező sok-sok vendégnek. Mint jó gazda, maga kezdi a körbevezetést, persze Szent András Sörfőzde feliratú pólóban, rövidnadrágban, cseppet sem cégvezetősen. Aztán amikor egy frissen csapolt meggyes sör kíséretében beszélgetni kezdünk, hamar kiderül, hogy már jó húsz évvel ezelőtt is mindennap erre vitt az útja, akkor is, amikor még semmi köze sem volt a sörfőzéshez. A szembeszomszédba járt ugyanis udvarolni mostani feleségének – így történt, hogy egyre gyakrabban elegyedett szóba Józsi bácsival.

Agro-Flott Kft.

Alapítás Éve:
2013
(előtte, 1991-től bt. volt)
Tulajdonosok:
Bukovinszky Béla, Oláh Szilvia (Béla felesége), Oláh Györgyi (Béla sógornője), Treasury 123 Kft. (Bukovinszky László cége)
Létszám:
47 fő

Árbevétel
(millió forint):
2017
486,3
2018
541,3
2019
561,1
2020
513,6

Adózott eredmény
(millió forint):

 

A sufnituningtól a Jancsó-filmig
Bukovinszky Béla közgazdászként végzett, és a 90-es években éttermeket üzemeltetett, 2013-ig ő volt a Hegyalja Fesztivál főszervezője, és ma is az övé a Szarvasi Arborétum területén a Mini Magyarország nevű makettpark. Szintén a Corvinus Egyetemen tanult öccse, László pedig SAP-tanácsadóként járta a világot. Brüsszelben is eltöltött pár évet, ahol pedig köztudottan nem nehéz belehabarodni a kézműves sörökbe.

„Fényt kaptam, amikor megláttam a polcokon a százhúszféle különleges sört – meséli László. – És mivel amúgy is kezdtem unni a multis létet, egy korsó mellett bedobtam a bátyámnak, hogy alapítsunk itthon közös vállalkozást.” Az ötlet aztán pár évre elaludt, de amikor kiderült, hogy eladó a Szent András Sörfőzde, László egy családi ebéden megint előhozakodott az álmával.

„A gyermekem keresztelőjét ünnepeltük egy helyi étteremben 2013-ban, akkor már javában zajlott itthon is a sörforradalom, és emlékszem, már ettük a második fogást, amikor felvetettem megint az ötletet, és még nem fejeztük be ugyanazt a fogást, már el is döntöttük, hogy belevágunk” – mondja László. Józsi bácsi pedig örült, hogy két elszánt fiatalember viszi tovább a főzdét, nem akarta ugyanis, hogy a tíz év alatt felépített márkanevet tönkretegyék.

Így abba is belement, hogy még fél évig marad és segít – a mindennapi kétkezi munkában és a stratégiagyártásban is. Közben persze elment néha egy-két hétre gyógyfürdőzni, mert élvezte, hogy többé nem az ő vállát nyomja a felelősség, és nem kellett hétvégente dolgoznia. Mivelhogy a sörfőzés heti hét napon át nyolcórás ottlétet igényelt, amibe nem csoda, hogy 63 éves korára belefáradt.

A Bukovinszky testvérek a kényszervállalkozásból és a sufnituningból pár év alatt modern főzdévé fejlesztették a Szent Andrást, apránként ráköltöttek mintegy 300 millió forintot. Azzal, hogy kész főzdét vettek át, pár éves fórt szereztek a döntően 2014–16 körül megalakuló újhullámos kreatív manufaktúrák előtt. „Akkor fel sem mértük, mekkora lépéselőny volt ez nekünk” – mondja László. Az első években szerintük szinte nem is normális mértékű növekedést produkáltak (2014-ről 2015-re például 104-ről 256 millió forintra nőtt az árbevétel, majd 2016-ra 366 millióra). Ebben nyilvánvalóan a piaci trend is szerepet játszott, hiszen a 2000-es évek első évtizedének közepén indult be igazán a kisüzemisör-konjunktúra, ami napjainkban is tart.

„Ha valaki harminc éve nekem azt mondja, hogy az Operában a szünetben majd kis tulipánpohárból pálinkát isznak tűsarkúban, azt gondoltam volna, maximum egy Tarr Béla- vagy egy Jancsó Miklós-rendezésben történhet így” – mondja Béla. Szerinte a magyar sör még mindig nem tart ott, ahol a magyar bor vagy a pálinka, de a következő pár évben még tovább fog nőni a népszerűsége. „A Müpában például már kaphatók a Szent András sörök, és ma már senki sem kérdezi meg, hogy egy 0,33 literes Russian Imperial Stout miért kerül 1390 forintba, amikor a Kőbányait a sarki kocsmában 159 forintért mérik, holott pár éve még nagyon nem értették a különbséget.”

így készítik a sört

1. Őrlés
A friss és egészséges árpaszemeket beáztatják, majd egy magas páratartalmú, meleg helyiségben szétterítve csíráztatják (a csíráztatott sörárpa a maláta). Több fajta malátát használnak, például a pilzeni típusú sörökhöz világos, a barna, fekete sörökhöz sötét, pörkölt malátát is. is. Az így elkészített malátát megroppantják egy száraz darálóban, hogy a cefrézés során az enzimek jobban hozzáférjenek a maláta hasznosítható anyagaihoz.

2. Cefrézés, cefreszűrés
Két 1500 literes főzőüstben cefrézik a csíráztatott sörárpát, malátát, több hőfoklépcsőn. 45–50, 60–65 és 70–75 fokon pihenők vannak, majd 77–78 fokon fejezik be a cefrézést. A hőlépcsőkkel és pihenőidőkkel az enzimek számára optimális körülmények alakulnak ki. Az enzimek alakítják át a malátamagban levő keményítőt az élesztő számára fogyasztható – erjeszthető – cukrokká. A főzőüstből szivattyúval átküldik a szűrőkádra a főzetet. A kád aljában levő úgynevezett álfenék (egy speciálisan perforált lemez) visszatartja a törkölyréteget, az ezen átfolyó tiszta sörlevet visszaszűrik a főzőüstbe. A főzde padlásán van két forróvíz-tartály, ezekből adagolják a 77 fokra felfűtött, tisztított vizet a leszűrt cefretörkölyre, így hasznosítják a szűrés során a cefréből még ki nem mosott cukrot is, hogy minél kevesebb cukor vesszen kárba. Ilyenkor állítják be a későbbi alkoholtartalmat a szárazanyag-tartalom állandó ellenőrzésével, ami tulajdonképpen maga a cukortartalom, amit később majd az élesztő alkohollá erjeszt.

3. Komlózás, ülepítés
A sörlevet felforralják, így egyrészt sterilizálják, kicsapódnak belőle a fehérjék, amik zavarossá tennék, elpárolognak belőle a nem odavaló illatanyagok, másrészt ennél a lépésnél kerülnek bele a különböző ízű, illatú komlók, amik a sör jellegzetes keserűségét, aromáját és illatát adják. Létezik például citrusos, gyümölcsös, fűszeres, borsos és sok más, különleges ízű és illatú komló. Három jellemző időpontban kerülhet komló a sörlébe: rögtön a forralás kezdetén, ez adja a keserűség túlnyomó részét, a forralás utolsó harmadában, ami már kevesebb keserűséget tesz hozzá, de ízanyagok még kioldódnak, valamint a forralás végén, amikor az aromakomlónak csak az illataromája oldódik ki. (Például az IPA söröknél gyakori a nagyarányú aromakomlózás és az úgynevezett hidegkomlózás is.) A sörlevet szivattyúval megpörgetik, így az örvénytől a kipelyhesedett, összeállt (nagyrészt fehérje-) részecskék középen összegyűlve kiülnek az edény aljára.

4. Élesztőzés
A sörlevet az előkészített tartályokba szivattyúzzák egy hőcserélőn keresztül, ahol az erjesztési hőmérsékletre hűl. Attól függően, hogy alsó vagy felső erjesztésű sört készítenek, ez a hőmérséklet 8–16 és 18–24 fok között változhat. Naponta ötezer liter készül, négy főzetből (egy 1500 literes tartályból nagyjából 1250 liter sör jön ki). Az alsó erjesztésű sörökhöz lágerélesztőt, a felső erjesztésűekhez ale típusú élesztőt használnak, általában folyékony formában, ritkábban szárított por­élesztőt.

5. Erjesztés
Az erjedés során az élesztő alkohollá alakítja a cukrokat, majd összegyűlik a tartály alján, vagy a tetején. A nagy sörgyárakkal ellentétben nem gyorsítják az erjedést hozzáadott enzimekkel, amikkel azt lehet elérni, hogy a sör a maláta megroppantásától számolva 10–12 nap múlva a polcokra kerülhet. Békésszentandráson a világos sörök is 30–35 napig maradnak az erjesztőben, egy dupla bak vagy egy fekete sör pedig 90–120 napig, sőt tovább is érlelődhet. A leggyorsabban, három–négy hét alatt a gyümölcsös sörök készülnek el. Szigorúan tiszta, valódi gyümölcssűrítményt használnak, hogy megmaradjon az igazi gyümölcs aromája. Bizonyos gyümölcsök mellé egy kis gyümölcscukor is kerül, mert anélkül – a sörfőző szerint – „téboly savanyú” lenne a sör.

6. Ászokolás
A tartályban lévő sört lehűtik nulla fokra, ezen a hőmérsékleten érik tovább, és elnyelődik benne az erjedésnél keletkező szén-dioxid. Ekkor végzik el a hidegkomlózást: a már részben lehűtött sört a receptúrában előírt fajtájú komlórétegen át keringetik. Az érlelés után eltávolítják az élesztőt – kivéve a szűretlen (búza)söröknél. Az egyik módszer a szeparálás: az élesztős sört egy tömlővel a szeparátorba vezetik, ahol őrült sebességgel forgó tányérok között, sűrűségkülönbség alapján szétválik a sör és az élesztő, majd nagy durranás kíséretében a berendezés „kiköpi” az élesztőt. A másik lehetőség, hogy egy rozsdamentes, szita­lemezekkel felszerelt tartályban kovaföldön szűrik át a sört. A zavarosságot okozó élesztő és más részecskék fennmaradnak a kovaföldrétegen. 

7. Palackozás, Hordótöltés
A barna üveg védi a fény káros hatásától a sört, ezért Békésszentandráson is ilyet használnak. (A másik lehetőség, hogy a géppel kimosott és fertőtlenített KEG hordókba kerül a sör.) Az üveggyárból érkező hutatiszta palackok vagy a palackmosóról bekerülő visszaváltósak közvetlenül a töltés előtt még biztonsági fertőtlenítést kapnak, aztán egy szalagon haladnak a 32 fejes töltőgép felé. Egy vákuumszivattyú kiszívja belőlük a levegőt, és szén-dioxidra cseréli, mert a termékben maradó oxigén rövidítené a sör eltarthatóságát, és rontaná élvezeti értékét. A sör palackba töltése után a koronazáró gép rányomja a kupakot, aztán az üveggel együtt pasztörizálják a sört. A címkét azután teszik az üvegekre, hogy 30 fokra temperálták őket. A gép lefújja róluk a maradék vizet, és miután a nyak-, a has- és a hátcímke, majd a dátum is rájuk került, kézzel pakolják őket rekeszekbe vagy kartondobozba. Naponta több száz rekeszt töltenek meg, miközben a palackozóban szól a zene – a sarokban díszelgő hifitorony a szomszéd kedvence.

 

Ezt ti csináljátok? Ne csináljátok többé!
Béláéknak eleve az volt a koncepciójuk, hogy köz­érthető, közkedvelt söröket készítsenek, emellett időnként – részben edukációs céllal – piacra dobjanak különlegességeket. „Ők nem jöttek ki szinte hetente újabb sörökkel, mint a kisebb kézműves sörfőzők, például a Reketye vagy a Mad Scientist, inkább alapsöreik és szezonális különlegességeik vannak” – mondja Ogre. Igaz, egy idő után szinte az összes kisüzemi sörfőzde beleállt abba, hogy
– miután a nagy gyárak is elárasztották a piacot különféle gyümölcsös, ízesített pancsokkal – inkább a hagyományos sörtípusokat próbálják minél jobb minőségben, ízesebb, illatosabb ver­zióban elkészíteni.

Bukovinszky László és Béla azt mondják, ők is a saját söreiket isszák, vagyis azok nem lehetnek rosszak. És egyáltalán nem azért szeretik az erősebb fajtákat, mert amúgy heavy metal zenét hallgatnak. (Utóbbit egy sörfőzőjük árulta el róluk a gyárlátogatáson.)

Amikor a testvéri munkamegosztásról faggatom őket, kiderül, hogy László inkább a pénzügyeket és az értékesítést felügyeli, Béla a termékfejlesztés és a marketing szakértője (persze pár éve mindketten kijárták a Szent István Egyetemen a sörfőzőmester szakirányt). „Ha valamelyikünkben felvetődik egy új ötlet, azonnal megfuttatjuk a másiknál.” László szerint addig működnek jól együtt, amíg két valamelyest eltérő gondolkodás csap össze, hiszen addig tudják kontrollálni egymást. „Ha túlságosan összecsiszolódunk majd, abból baj lehet, ezért is törekszünk koncepcionálisan vérfrissítésre, és veszünk fel minél több szakembert magunk köré. Merthogy a sörkészítés nagyon innovatív és komplex szakma.”

Azért az általános trendektől nagyon nem térhetnek el, különböző gondolkodás ide vagy oda. Míg télen és ünnepeken inkább az erősebb sörök mennek, nyáron a gyümölcsösebbek, és persze vannak korcsoportos és nemi preferenciák is.

„Tulajdonképpen már Józsi bácsi első sörei is verték a hazai mezőnyt, például ő főzött először igazi gyümölcsből meggyes és szilvás sört Magyarországon. Nekünk pedig ki kell szolgálnunk azokat a fogyasztókat, akik 1993 óta a Szent András söröket isszák. Ezzel a névvel amúgy sem lehetünk túlságosan punkok – mondja Béla. – Nyolcvanéves apánk például ránk tekintettel megkóstolja mindegyik újdonságunkat, aztán a végén megszólal, hogy »jó, jó, de nincs egy jó kis Ogrétok?«. Az ő korosztályának sosem tudnánk eladni egy agyonkomlózott, savanyított IPA-t. A fiatalok viszont újra vágynak, ahogyan nem akarják a szüleik zenéjét vagy a tévéhíradóját hallgatni, úgy azt a sört sem szívesen isszák, amit az apjuk szeret.”

„Például a dupla bakot az én korosztályom és a nálam idősebbek fogyasztják, miközben a feleségem a bodzavirágos búzasörre kattant rá, alig bírom hazahordani rekeszszám, pedig egyáltalán nem alkoholista – nevet Béla. – Egyszer az apósom megkóstolta a Vári nővérek nevű, erősen komlózott APA sörünket, és azt mondta: »Ez micsoda? Ezt ti csináljátok? Ne csináljátok többé!«.”

A Vári nővéreket amúgy éppen Ogre és a szintén sörszakértő Kővári Gergő főzték le éveken át (Kővárié volt Budapesten az első kézművessör-üzlet, a Csak a jó sör), ahogy fogalmaztak, „minden nyáron másképpen firnyákosan”. Sőt vagány marketingfogás is társult a pikáns sörhöz: a száz kiló körüli, kopasz sörerőművészek csíkos tornadresszben csapolták a Főzdefeszten a nevükkel fémjelzett, a kézműves sörökhöz képest viszonylag alacsony alkoholtartalmú sörüket. (Ami aztán Laza Morál néven bekerült a Szent András állandó választékába.) Pár év kihagyás után idén augusztusban megint készülnek egy kis kotyvasztásra, a sörínyencek örömére.

Néhány évvel ezelőtt a Bukovinszky testvérek kocsmát is nyitottak Ogréval a pesti Hunyadi téren. Az Ogre Bácsi nevű pincehelyiség lényegében a Szent András referenciahelyeként is funkcionált, bár vendégcsapok is voltak, és rendszeres edukációs programja, a söregyetem mellett olyan szokatlan akciókkal csábította a bátrabbakat, mint például a sör sütivel kombósorozat (amiről a Forbes.hu-n is írtunk). Aztán jött a covid, így tavaly tavasszal bezártak, nyáron pedig nem nyitottak ki.

„Tudtuk, hogy a magyar ember – márpedig hozzájuk főként nem turisták jártak – nem megy le nyáron a pincébe, hiába a légkondi, inkább ül a körút járdáján az autók mellett, mert neki az is kerthelyiség” – mondja Ogre. Ősszel pedig jött a második hullám, így a kocsma megszűnt, amit már csak azért is nagyon sajnál, mert sok hozzá hasonló külföldi beer geek (Leginkább sörsznobnak vagy sörőrültnek fordítható.) járt oda, hiszen megtalálhatták a Szent András összes sörét anélkül, hogy vidékre kellett volna utazniuk.

Tesztandrás
Bár a covid a csapoltsör-fogyasztást szinte lenullázta, Béla szerint annyi előny származott tavaly a járványból, hogy mivel nem volt akkora nyomás a termelésen, több idejük maradt kísérletezni. A Tesztandrás név, amely alatt újabb és újabb kuriózumokat teszteltetnek a fogyasztókkal, évekkel ezelőtt megvolt, csak nem jutott energiájuk belefogni a sorozatba – 2020-ban ez összejött. Jó pár régebbi receptúrát feljavítottak, és teljesen új ízeket is kipróbáltak, például a belga búzasört bodzával turbózták fel – ez máris akkora siker lett, hogy kikerült a Teszt­andrás sorozatból, és önálló néven árulják.

Ogre szerint épp ideje volt, hogy legyen például New England IPA-juk (Az utóbbi időben az egyik legfelkapottabb amerikai sörtípus már annyi komlót tartalmaz, hogy a sör fátyolos lesz, olyan, mint egy narancsdzsúsz. ), ami eddig nem volt. Ennek az a különlegessége, hogy nagyon sok aromakomlót tartalmaz, viszont minimális mennyiségű keserűkomlót. „Ha forralás után tesszük bele a komlót, az illóolajok benne maradnak, viszont a keserűséget okozó alfa-sav nem oldódik ki forráspont alatt” – kapok azonnal gyorstalpalót. Márpedig az igazi sörfanatikusok, amilyen ő is, azonnal kiérzik például a kókuszos vagy a friss, déligyümölcsös, grépfrútos-citrusos komlókat a legújabb, Tesztandrás feliratú sörökből.

Mellesleg árban is több játéktér van az innovatív sörökben, hiszen egy különlegességet nem tudnak mihez hasonlítani a fogyasztók, így könnyebben lehet érte többet kérni. „A modernebb söröknél extrém dolgokat egészen horror áron el tudsz adni. Kis túlzással, ha ráírnád, hogy mondjuk cserebogaras savanyított tripla IPA, netán még azt is, hogy vintage, simán megvennének belőle legalább egy tartálynyit üvegenként 2900 forintos áron” – poénkodik Béla. Egy pilzeni áránál viszont üvegplafont képeznek a nagyüzemi sörök árai, a fogyasztók nem biztos, hogy erősen érzik a különbséget a 300 forintos Dreher, a 450 forintos Ogre és az 500 forintos Paulaner közt. „Itt a márka viszi az árat, de csak ha a legjobbat sikerül produkálnunk.”

„Egyre több kisüzemi főzde készít klasszikus lágereket, amikért a fogyasztók a vendéglátásban legfeljebb plusz negyven–ötven százalékot hajlandók fizetni, még ha jóval ízesebbek, illatosabbak is, mint a nagy gyárak termékei, amiknél a nyereség az első számú szempont” – mondja Ali Rawech Szami, a szintén kézműves sört gyártó Hoptop Brewery tulajdonosa. Megerősíti, hogy sörös körökben a Szent Andrást többek között azért tisztelik, mert a régi kisüzemek közül a legjobban tudott megfiatalodni, miközben kiszolgálja a konzervatívabb fogyasztókat is.

Az operaénekes sofőr
A Szent András a kisüzemiek között a második legnagyobb az évi tízezer hektoliteres (azaz egymillió literes, magyarul kétmillió korsós) sörtermelésével. Csak a Pécsi Sörfőzde előzi meg egy nagyságrenddel nagyobb, 160 ezer hektoliteres produktumával. A korábban a nagy gyárak közé tartozó Pécsi Sörfőzdét éppen az előtt vásárolta meg a Matolcsy György jegybankelnök rokonságába tartozó Szemerey testvérpár, mielőtt 2018-ban évi nyolcezerről kétszázezer hektoliterre emelték a jövedékiadó-kedvezmény határát. Majd visszafogták a termelést, így azóta ők is a kisüzemi kategória játékosai. A kisebb, újhullámos főzdék, mint a Mad Scientist, a Reketye, a Monyó, a Horizont, a Hoptop vagy a Hedon évi néhány ezer hektoliternél tartanak.

 

Kezdet és vég: különféle malátákra és komlóra van szükség a sörgyártás első ütemében, utána jó pár hét, mire üvegbe kerül a sör a palackozó- helyiségben. És sehol nem olyan jó a Szent András meggyes csapolt söre, mint az üzemhez tartozó Rózsa Sörkertben.



Bukovinszkyék elsők voltak abban is, hogy saját laboratóriumba ruháztak be. „A labor eddig nem volt kisüzemi sajátosság, nekünk mégis előbb lett még a Pécsi Sörfőzdénél is, pedig pénzt, no, azt aztán nem hoz” – büszkélkedik Béla. Szerinte azért volt célszerű mégis bevállalniuk a kapásból harmincmillió forintos beruházást (amihez most még további milliós fejlesztések és a „nem közmunkásbérű” laboránsok fizetése is hozzájön), mert nagyon fontosnak gondolják, hogy söreik mindig ugyanolyan minőségűek legyenek.

Persze jól jött, hogy 2018-ban, nem sokkal laboruk kialakítása előtt bezárt a martfűi Heineken gyár, így a laborvezetőtől a termelési igazgatón át több sörfőzőig náluk landolhattak a jó szakemberek. Más kérdés, hogy felbukkantak náluk más szakmából a járvány miatt bajba kerültek is, így például az egyik sofőrjük egy híres magyar operaénekes volt a tavaszi időszakban, aki amúgy évek óta a barátjuk, és most munkalehetőséggel segítették.

Ha ráírnád, hogy mondjuk cserebogaras savanyított tripla IPA, netán még azt is, hogy vintage, simán megvennének belőle legalább egy tartálynyit üvegenként 2900 forintos áron.

Jócskán kellett ugyanis például sofőröket felvenniük, hiszen miközben a járvány alatt a vendéglátás fogyasztása lenullázódott (a csapolt sör korábban a forgalom harminc százalékát hozta), annak nagyjából a felét megmentette a bővülő webshop. Mindez persze megette a nyereséget, no meg annak a költségei, hogy elkezdtek az ország nyugati része felé is tendálni. Eddig ugyanis főleg Kelet-Magyarországon és Budapesten árultak a kocsmák Szent Andrást, de idén már a Balatonnál és a nyugati megyékben is mind több helyen bukkan fel a nagyjából húszféle sörük némelyike.



„A tavalyi volt életünk legjobb nyara, itt full ház volt” – mondja Béla arról, hogy Budapesttel szemben Békésszentandráson az első hullám után hamar felállt a turizmus. Idén júniusban is alig találtunk szállást a hétvégére, és el is kezdeném Bélának finoman a kritikát, hogy jó lenne, ha enni is lehetne a Rózsa Sörkertben, mert előző este csak ropit és csipszet tudtunk fogyasztani a sörhöz, de szabadkozva a szavamba vág. „Tudom, teljesen jogos, annyian mondták már! Fog ez változni, két-három éven belül új üzemet építünk odébb, az itteni kis ászokolóból étterem lesz, és csak a kisszériás sörök főzése marad itt.”