Print

Ez nem ego,ez önbizalom

Topolay Gábor
2021. május 31. 30 perc olvasás

Tizenöt évesen megveszett egy tetoválásért, de az édesapja nem engedte. Sosem kapott meg semmit anélkül, hogy megdolgozott volna érte. Apja azt a feltételt szabta, hogy a legjobb futótesztet kell produkálnia az akadémián: ha ő a legjobb, megkaphatja a tetoválást. Dominik fél évig keményen edzett.
A teszten egyedül futott a futópadon, csak a klub egyik egészségügyi asszisztense figyelte. Mindent kiadott magából, a végén összeesett a futópad mellett, de az ő eredménye lett a legjobb. Ezután a karjára varratott egy mondatot, ami a legkevésbé sem vall egy tizenöt éves gyerekre: „A tehetség isteni áldás, de hihetetlen akarat és alázat nélkül mit sem ér.”

•••
Nehéz felfogni a minden erejét. Szoboszlai Dominik élete a mindenről szól: feláldozott eddigi húsz évéből húszat azért, hogy világklasszis, Bajnokok Ligája-győztes (Az európai klubcsapatok legrangosabb tornája, évente rendezik meg, csoportkörből és kieséses szakaszból áll.) focistává váljon. A cél még távol van, de jó úton halad, magyar mezőnyjátékos évtizedek óta nem volt olyan magas polcon, mint ő. A télen 25 millió euró körüli összeget fizetett érte a német RB Leipzig, ezzel a legdrágább magyar futballista, becsült piaci értéke ugyanennyi, kilencmilliárd forint.



A hazai futballközeg régóta árgus szemekkel keresi az új Puskást vagy az új Détárit, az elmúlt harminc év tele van nagyreményű fiatal játékossal, akik képtelenek voltak befutni azt a karriert, amit a nagyközönség és a hazai szakma elvárt tőlük, vagy egyszerűen csak beléjük látott. Dominikról viszont a nyugati sportsajtó is potenciális világklasszisként beszél, Európa topcsapatainak szintjén is jegyzett mezőnyjátékos, olyan szakértők foglalkoznak vele, akik talán még sosem írtak le magyar nevet. Karrierje példa lehet a hazai futballéletnek: hogyan juthat el egy székesfehérvári kisfiú óriási akarattal, fanatikus elszántsággal, minden mást feladva már húszévesen oda, ahol honfitársai előtte évtizedekig nem jártak.

Persze, tanultam rá
Dominik lazán, tréningruhában, feltűnően nagy és divatos cipőben érkezik ügynöke, Esterházy Mátyás belvárosi irodájába. Ruganyos mozgása van, ahogy mindig, most is pontosan belőtt haja, két karján tetoválások. „Nem az interjúkat nem szeretem, csak nem bírok sokáig egyhelyben ülni és hallgatni a kérdéseket” – vágódik le mellém egy fotelbe. Elsőre sem a beszéde, sem a viselkedése nem árulja el, hogy bármiben különleges lenne, vagy hogy egy rendkívül jól fizetett, ismert élsportolóval ülök szemben. Kivéve a szemét: Dominik nagyon tud nézni. Eltökéltség és önbizalom van a pillantásában, kétségnek szikráját sem látni. A szeme idősebbnek tűnik a koránál, mintha benne lenne a munka, amit elvégzett, és az elhivatottság, ami a cél felé hajtja. Válaszai rövidek, lényegre törők, mondja is, hogy nem szereti túlspilázni a dolgokat.

Középszintű történelemérettségije után pár órával találkozunk. Eredetileg tavaly érettségizett volna, de a járványhelyzet miatt inkább nem utazott haza akkori klubjától, Salzburgból, eltolták egy évvel a vizsgákat. „Persze, tanultam rá” – legyint, de látszik, hogy ez foglalkoztatja a legkevésbé. „A pályafutásom utáni időszakra gondoltunk, hogy jó lenne egy érettségi, érdemes megcsinálni.”

Dominik életében nem létezik más, csak a foci. Egyik első emléke, hogy áll a televízió előtt, hallgatja a Bajnokok Ligájának (BL) himnuszát, és arra gondol, hogy a pályán akarja hallgatni. Amióta az eszét tudja, BL-győztes játékos akar lenni, sosem járt más a fejében. Gyerekkorában a kedvenc csapata a Real Madrid volt, kedvenc játékosa Cristiano Ronaldo, de soha egy posztert sem ragasztott ki a szobájába róla, nem is leste a mozdulatait. Szerette, de nem másolta.

Sosem kellett unszolni a sok edzésre, egész kicsi korában felfogta, hogy nincsen csavargás, nincsenek bulik, nincs mozizás a barátokkal, kizárólag az edzés van. Úgy meséli, minden szociális élményből kimaradt, amiben kortársainak része volt, de nem is igazán tudja, mit hagyott ki, nem ismer más életet. Már tízévesen is ritka éretten fogta fel, mennyi munka kell a célhoz – magától is tudta, de talán nem is hagyták volna, hogy elfelejtse. Édesapja mindig emlékeztette rá, mit jelent mindent feláldozni, és ő mindent feláldozott.

Versengő apa, kemény edző, maximalista mentor
Dominik sztoriját és személyiségét nem lehet megérteni az édesapja nélkül. Szoboszlai Zsolt – első edzője, mentora, támasza és pénztárosa – fia szinte minden döntésében kulcsszerepet játszik ma is. Szoros kapcsolatukról mindketten meséltek, azt mondják, Dominik gyerekkorában idejük nyolcvan százalékát töltötték együtt.



Zsolt barátságos, de kemény, maximalista ember. Volt futballista, több klubot is megjárt, mire utánpótlásedző lett. A pálya szélén állva egyvalamit várt mindig el a gyerekektől, a motivációt. „A tüzet keresem a szemükben. Nem foglalkozom azokkal, akiket nekem kell motiválnom, azokat akarom edzeni, akiket le kell állítanom, hogy mára elég volt.” Apa és fiú céljai és elképzelései egybecsengtek: a fiú világklasszis focista akart lenni, apja kemény kézzel akarta végigvezetni az úton.

Apa azt mondta, ha valaki helyettem akarja rúgni a tizenegyest, álljak a lábára, és küldjem el a fenébe.

Dominik az édesapja és két vállalkozó barátja által alapított utánpótlásnevelő-egyesületben, a Főnix Gold FC-ben pallérozódott. (Az egyesületről lásd külön cikkünket a 26. oldalon!) Ő volt a „főnök kisfia”, különleges bánásmódban részesült, de nem úgy, ahogyan elsőre hangzik. Zsolt keményen, szigorúan bánt vele. Amúgy is mindig a legtöbbet követelte, következetesen tanította a gyerekeket, elszántságot és rengeteg munkát várt el a legkisebbektől is. Dominiktól ennél is többet.

Apa és fia szeretik, tisztelik egymást, mosolyogva beszélnek a másikról, de kapcsolatukba a pofon is belefért. A fiú kiskora óta kiemelkedő tehetség, mindig környezete legjobbja volt, de előfordult, hogy Zsolt keze edzésen, a többiek előtt is eljárt, ha nem azt csinálta a pályán, amit mondott neki, ha tiszteletlen volt valakivel, vagy az iskolára nem figyelt eléggé. „Én ilyenkor kussoltam. Sokszor haragudtam rá, de végül mindig kiderült, hogy neki volt igaza. Csak akkor még nem értettem, miért csinálja” – magyarázza Dominik.
Zsolt az eredményre tekintet nélkül alkalmazta a szigort. Volt meccsük, ahol hiába vezetett a Főnix sok góllal (a nagyját Dominik rúgta), kiparancsolta a pálya szélére a fiát, a bőrét a torka fölött összecsípve, kiabálva adta tudtára, hogyan kellene jobban játszani. Mert nem pusztán győzelmet várt, hanem jó, a tanultaknak megfelelő játékot is. Zsolt erről így gondolkozott: „A fiam mindig vezér volt a pályán. Ha egy közeget meg akarsz nyerni, kik kell kapnod a vezért, és meg kell nevelned, vele együtt neveled a többit.” Dominik mosolyogva emlékszik minderre. „Ahha, régen kemény volt, de pont tegnap birkóztunk, lenyomtam, már nem olyan kemény” – kacsint vigyorogva.

Sokat elmond Dominik mentalitásáról és munkamoráljáról, hogy a Zsolt által alkalmazott legdurvább büntetés, és amitől a fia a legjobban félt, hogy nem mehetett edzésre. „Ez volt a lehető legrosszabb, de tudta, hogy ezzel lehet a legjobban megfogni engem.” Nyilván csak az edzésről volt szó, a meccsen játszania kellett, ő volt egyértelműen a Főnix legkiemelkedőbb játékosa.

A szeme idősebbnek tűnik a koránál, mintha benne lenne a munka, amit elvégzett, és az elhivatottság, ami a cél felé hajtja. Válaszai rövidek, lényegre törők, mondja is, hogy nem szereti túlspilázni a dolgokat.


Zsolt felesége, Németh Zsanett elfogadta fia vágyait, és gondoskodott a hétköznapok rendjéről. „Anya azzal segített a legtöbbet, hogy edzés előtt és után mindig meleg kaja várt, mindig ki volt mosva mindenem.” Zsolt nevelési módszereibe nem szólt bele, ahogy abba sem, hogy a fiának nincs a focin kívül élete. Zsanettet kerestük kérdéseinkkel, de kerüli a nyilvánosságot.

A versengés is az otthoni rutin része volt. Zsolt állandóan versenyzett Dominikkal, akár a legalapvetőbb dolgokban is, például, hogy ki eszi meg gyorsabban az ebédet. Sohasem hagyta csak úgy győzni a fiát. „Versenyeztünk, ki ér fel hamarabb a lépcsőn. Nyilván nem hagytam nyerni, magyaráztam neki, hogy gondolkodjon előre, helyezkedjen jól a lépcső előtt, járjon túl az eszemen – ezt már Zsolt eleveníti fel. – Szerintem ma nem lenne ennyire rafkós játékos, ha ezek a kihívások kimaradnak.”
„Minden tornán ő volt vagy a gólkirály, vagy a legjobb játékos” – így meséli a hazai első osztályú Mol Fehérvár FC-ben (korábban Videoton) játszó, volt főnixes Bolla Bendegúz. Dominikkal kiskoruk óta ismerik egymást, Bendegúz apja, Bolla László részt vett a Főnix megalapításában. Bendegúz is azt mondja: „A fociról szólt az életünk, minden olyasmi, amit egy 15-16 éves srác csinál, bulik, csajozás, nekünk mind kimaradt”. Ő és csapattársai is szerették Zsoltot, de tartottak is tőle, az egész csapat látta, milyen kemény Dominikkal.

Fabrizio Romano, a Sky Sport Italy újságírója
„Minimum Európa-klasszis lesz belőle, de az is benne van, hogy világklasszis legyen. A 20–25 millió eurós összeg teljesen reális érte, nemsokára még többet fog érni. Most arra kell koncentrálnia, hogy ragyogjon Lipcsében – a piac úgyis tényként kezeli, hogy pár év múlva még erősebb klubhoz igazol.”

Instat profilanalízis
Az Instat, a világ egyik legkeresettebb futballanalitikai cége, részletes profilelemzést készített a magyar Forbesnak Dominikról. Kiemelték taktikai sokoldalúságát, hogy a pálya szélén és közepén is tud játszani akár támadót, akár középpályást. Gyorsan mozog, sokat lép hátra a védekezőharmadába a labdákért, gyakran vállal kockázatos, de helyzetet kialakító passzokat. Jól cselez, a pálya széléről befelé indulva egyedül is veszélyes. Meccs közben vezéregyéniség, képes rá, hogy ő jelentse a különbséget a két csapat közt.

Az Instat Dominik gyengeségeire is felhívta a figyelmet. Elsősorban arra, hogy hiába magas, atletikus alkat, kevés fizikai párharcot vállal a pályán, és ezeknek is csak 39 százalékát nyeri meg. Hajlama van rossz döntéseket hozni egyes játékszituációkban, néha kritikus helyzetekben veszít labdát. És hiába van klasszis rúgótechnikája jobb lábbal, a bal lába jóval gyengébb. Ha viszont a védekezését és a bal lábát még fejleszti, valóban a legmagasabb szinten lehet a helye.

A kemény edzésmunka miatt Dominik élete az általános iskolában elég monoton volt: délután 2-ig suli, aztán egyből edzés, legalább este 7-ig, de volt, hogy utána is még a pályán maradt. Edzett a korosztályával, aztán edzett az idősebbekkel, és volt, hogy az apja által edzett felnőttekkel is játszott. Nem kellett szigorral rávenni, magától is menni akart, fegyelmezetten rótta a köröket, szlalomozott a bóják között, és gyakorolta a szabadrúgásokat. A Főnix Gold kisméretű pályáin Zsolt a technikai képzettségre helyezte a hangsúlyt, kevés fizikai edzés volt, minden a labdakezelésről szólt. Apja elvárta, hogy az iskolában is teljesítsen, de az nyilván nem volt annyira prioritás, mint a foci.

A székesfehérvári Vörösmarty Mihály Általános Iskolában emelt óraszámban tanítják a testnevelést. Az iskolának együttműködési megállapodása van a Főnixszel, a főnix­esek jelentős része jár a Vörösmartyba, képviselik az iskolát sportrendezvényeken (elsősorban futballtornákon, de más sportokban is), cserébe az egyesület edzői kikérhetik a gyerekeket az órákról, ha tornára vagy soron kívüli edzésre kell menniük.

Dominik osztályába is jó pár főnixes járt, kiadott egy egész kispályás csapatot. Az iskola akkori igazgatója jól emlékszik Dominikre, történelmet is tanított neki. „Átlagos, kedves kisfiú volt, nem tartozott a legjobb tanulók közé, szinte csak a foci érdekelte, de mindig lehetett rá számítani” – meséli Szili Csaba. Ami különleges volt benne, az a pályán jött ki, Szili Csaba maximalizmust és mindenáron győzni akarást látott benne, de a tehetsége miatt nagyképűséget nem.

A Vörösmarty diákfocicsapata Dominik vezetésével számtalan trófeát gyűjtött be, diákolimpiákról és országos, iskolák közti tornákról hozták el az aranyérmet. Ő volt a vezér, egyértelműen a legjobb. Ahogy egykori tanára mondja: „Az osztályban voltak nála hangosabbak, de a pályán egyértelműen ő húzta társait.” Dominik csak vonogatja a vállát, amikor ezekről az évekről kérdezem. „Imádtam a suliban is focizni, mindig az a csapat nyert, amelyikben benne voltam.”

Vezérből átlagos, átlagosból tekintély
A komoly váltás 14 éves kora körül jött el. Először is lett ügynöke. A Főnix alapítói felhívták a hazai piac akkor legismertebb, Dzsudzsák Balázst is képviselő játékosügynökét, Vörösbaranyi Józsefet, hogy nézze meg a fiúkat. „Áhh, már megint három szülő próbálja a kölykeit eladni – nagyjából ez volt a reakció, de aztán eljöttek megnézni. Nem kellett sokáig várni, csöngött a telefon, hogy képviselnék Domit” – mondja Zsolt. A fiúval Vörösbaranyi akkori társa, Esterházy Mátyás foglalkozott, és amikor később különvált Vörösbaranyitól, és saját ügynökséget alapított, Dominik az EM Sports Consulting Kft. ügyfele lett. (Esterházy Mátyás portréját korábban megírtuk: Forbes, 2020/11.)

Dominik ekkor már nemzetközi szinten is feltűnt, az európai klubfutball egyik komoly műhelyéhez, a Red Bull Salzburg akadémiájához hívták. A Red Bull konszernnek több futballcsapata is van, a zászlóshajó Dominik mostani klubja, a lipcsei RB Leipzig, a salzburgi csapat egyfajta elitakadémiaként működik – úgy, hogy a klub Ausztria legjobbja, rendszeres résztvevője valamelyik európai kupasorozatnak.

A Salzburgnak kellett a fiú, de mivel az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) szabályai szerint 16 évesnél fiatalabb játékos nem igazolhat külföldre, Dominik 15 évesen kétlaki életbe kezdett. Hétközben a salzburgi akadémián edzett, hétvégére pedig hazahozták hivatalos, új klubcsapatához, az MTK-hoz, hogy minél több tétmeccset játsszon. Ám mivel hétközben nem az MTK-val edzett, alig lépett pályára a hazai bajnoki meccseken. Megviselte: itthon hiába volt a legjobbak közt, alig játszott, állandó csereként kapott csak lehetőséget.

Ausztriában pedig teljesen új helyzetbe csöppent: míg addig mindig ő volt a főnök a pályán, Salzburg­ban csak egy a tehetséges külföldi fiatalok között. A Red Bull Salzburg akadémiájának időszaki tesztjein kiszórják a szint alatt teljesítő fiatalokat – Dominik vezérből hirtelen átlagossá vált. Németül egy árva szót nem beszélt, és egyedül volt. Már az első edzésen megkóstolták, egy passz után az egyik idősebb játékos úgy megrángatta, hogy kettészakadt rajta a megkülönböztető mez. Válaszul lekönyökölte ellenfelét, nem is szekálták többet.

Az első időszak nehezen telt. Ugyan egyszer sem jutott eszébe, hogy abbahagyja, de voltak nehéz estéi. Sokat volt egyedül az akadémiai szálláson, nem volt társasága, minden napja ugyanúgy telt. Az iskolát távoktatásban végezte, majd a BFI Salzburg nevű intézményben folytatta, emellett magánnémetórákat vett, hogy minél hamarabb be tudjon illeszkedni. Az edzések délutántól estig tartottak, Dominik a szabadideje nagy részében is a pályán volt, gyakorolt.

Salzburgban vált felnőtté. „Kidolgoztam a belem minden edzésen, különben nem játszottam volna.” Az akadémián már túlléptek a főnixes képzésen, rengeteget futottak, sok fizikai felkészítés volt, illetve új játékelemeket tanultak, különösen a presszinget (A labdát birtokló ellenfél agresszív letámadása a labda minél gyorsabb visszaszerzéséért.), amit a Főnixben még nem tanítanak a kicsiknek. A módszer működött, Dominik egyre nagyobb tekintélyt szerzett az akadémián, egyre jobban beszélt németül, és beilleszkedett. „Zlatko Junuzović [a Salzburg veterán játékosa] segített, beszélgettünk párszor mélyebben, hogyan gazdálkodjak az időmmel, hogyan ne stresszeljem túl a meccseket. Sokat vívtam vele, ki lője meccsen a szabadrúgásokat, nem engedte át könnyen.”

Az apai kontroll Ausztriában sem szűnt meg. Zsolt kezelte – és kezeli még mindig – Dominik fizetését. A fiú, mondhatni, zsebpénzt kapott a klubtól kapott fizetéséből, és leginkább ruhákra, cipőkre költötte – ma is az öltözködésre áldoz a legtöbbet. Minden nagyobb kiadást meg kellett beszélnie az apjával. „Imádom az órákat, akartam egy Rolexet, mert a legtöbb csapattárs abban járt, de apa mondta, hogy 16 évesen ne legyen Rolexem, majd ha megdolgoztam érte.”

A 2017–18-as szezonban már a Salzburg felnőttcsapatával edzett, de meccsekre az akkori vezetőedző, Marco Rose mindig leküldte a Salzburg másodosztályú fiókcsapatához, az FC Lieferinghez. Rose hónapokon át lebegtette, hogy bemutatkozhat a felnőttek között, de a hétvége mindig Lieferingben érte. Ekkor fel is adta, kérte az ügynökét, hogy keressen neki másik klubot, ahol a felnőttek közt is rendszeres játéklehetőséget kap. Mátyás ebben benne is lett volna, de Dominik végül meggondolta magát. „Menjünk vissza, Matyi, inkább beleállok.” Megbeszélték Roséval, hogy megküzd a helyéért, nem sokkal később a felnőttek között is pályára léphetett.

Ekkortájt ismerte meg a nevét a magyar fociszerető közönség. Az U17-es Európa-bajnokság selejtezőcsoportjában több hatalmas gólt is rúgott, a válogatott az ő góljával jutott ki a tornára, érett játékával azonnal feltűnt a nézőknek. A szezon utolsó meccsén végre játszhatott a Salzburg felnőttcsapatában is, a következő évben pedig nem volt megállás, alapemberré vált az osztrák bajnoknál. Vezéregyénisége is teret talált magának, a meccsek előtt a Salzburg öltözőjében mindig ő rakta be a zenét. Zsolt pedig továbbra is keménységre intette. „Apa azt mondta, hogy ha valaki helyettem akarja rúgni a tizenegyest, álljak a lábára, és küldjem el a fenébe.”

Raphael Honigstein, a The Athletic szakújságírója
„Szoboszlai átigazolása mögött az volt az elképzelés, hogy az RB Leipzig labdabirtokláskor sokoldalúbb legyen. Az új edzővel, Jesse Marschsal ez még inkább így lesz, Szoboszlai jól illeszkedik ebbe a rendszerbe. Érdekes lesz, hogy melyik lesz a posztja: balszélső támadó lesz-e belőle, vagy inkább a pálya közepén kap helyet. Pár játékos még távozhat a Leipzigtől a nyáron, ami további lehetőségeket nyithat meg előtte. A csapat új igazolásai közül az ő bemutatkozását várom legjobban.”

Mario Krischel, a Kicker szakújságírója
„Dominik technikai képzettsége a német Bundesliga felső harmadába pozicionálja őt még úgy is, hogy egy meccset sem játszott. A rúgótechnikája csodálatra méltó. Kíváncsi vagyok, milyen gyorsan veszi fel a tempót, de a többi salzburgi játékoson azt láttuk, hogy gyorsan hozzászoknak a német bajnoksághoz. A Leipziggel nem fog BL-t nyerni, de ha így fejlődik tovább, nem is fog sokáig Lipcsében játszani, szerintem két–három éven belül elitcsapathoz igazol. Képzettsége és eleganciája alapján Spanyolországban már most is megállná a helyét, de valószínűleg bármelyik topbajnokság vezető csapatába beférhet majd. Gyorsan meghosszabbított szerződése is azt mutatja, hogy a klub számít rá, és a közeljövőben értékesíteni akarják.”

Oliver Hartmann, a Kicker szakújságírója
„Nagy csalódás volt a sérülése, és hogy nem tudott bemutatkozni. Amit láttunk belőle, annak alapján nagyon jó a labdával, gyorsítja a játékot, és szűk területeken is jó megoldásokra képes. Most az a dolga, hogy elég fitt legyen a következő szezonra, remélem, nem játszik sokat az Európa-bajnokságon. Ha elég erős lesz a szezon elejére, jó eséllyel az első csapatban találja magát, Jesse Marsch, az új vezetőedző is nagyon szereti a játékát. Nehéz ugyanakkor megjósolni, milyen jövőt futhat be. A lehetőség megvan benne, hogy a legmagasabb szinten játsszon, de a lehetőség nem minden.”

 


Felvarratta magára a dátumot
2018-ban meghosszabbították ausztriai szerződését. A klub nem hozta nyilvánosságra a részleteket, de a tíz százalék körüli ügynöki jutalékkal dolgozó EM Sports Consulting árbevétele abban az évben elérte az egymillió eurót. Christoph Freund, a Red Bull Salzburg sportigazgatója azt mondja, Dominikot rendkívüli ambíciói emelik ki („szabad idejében is a pályán volt, és gyakorolt”), de technikai képzettsége, munkamorálja és önbizalma is különleges. „Néha azonban emlékeztetni kell rá, hogy a foci nem csak a labdabirtoklásról szól, a labda gyors visszaszerzése is ugyanolyan fontos.”
A következő évben óriási lépést tett legnagyobb álma felé: 2019 szeptemberében bemutatkozott a klubfoci csúcsát jelentő Bajnokok Ligájában, a belga Genk ellen góllal debütált – a dátumot, mint élete egyik fontosabb időpontját, egyből felvarratta a karjára. A torna csoportkörében négy meccsen is pályára lépett, teljesítménye meggyőzte a magyar szövetséget is: 19 éves kora előtt bekerült a felnőttválogatottba.



2020 nyarára úgy érkezett meg, hogy a hazainál jóval erősebb osztrák Bundesliga legjobb játékosa lett, a magyar válogatottban közönségkedvenc és alapember – technikai tudása, fiatal kora ellenére szerzett rutinja és óriási elszántsága a hazai közeg fölé emelte. Dominik itthon már sztár, a magyar futballvilág a legnagyobb reménységének tartja, becsült piaci értéke a Transfermarkt (Az Axel Springer futballstatisztikai oldala. Ugyan állandóan vitatják, hogy az általuk becsült piaci értékek mennyire megbízhatók, a legtöbben mértékadónak ismerik el a Transfermarkt számait.) szerint 13,5 millió euróról 25 millióra emelkedett. Tavaly nyáron már meg is kereste több komoly érdeklődő, Esterházy Mátyás Európa több nagycsapatával is tárgyalt, de Dominik csak télen igazolt el a Salzburgtól.

Dominik fizetését kizárólag ingatlanba forgatják, mert Zsolt szerint „a tőzsde, a kötvény meg a kriptó bolondoknak valók.”

A következő lépcsőfoknak ugyanis Zsolttal és Mátyással az RB Leipziget tartották: azt a klubot, ahol rendszeresen játszhat a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában, és küzdhet a német bajnoki címért. „Dominikban óriási a potenciál, és már most igen sok tapasztalata van. Még fiatal, idő kell neki, mire alkalmazkodik a német Bundesligához, de a kvalitásai már meggyőzték a klubot” – ezt Christopher Vivell, a RB Leipzig átigazolásokért felelős technikai igazgatója mondta el megkeresésünkre.
A klub egyébként a 25 millió eurós hivatalos kivásárlási árnál a piaci pletykák szerint végül valamivel kevesebbet fizetett Dominikért a Red Bull Salzburgnak – a két csapat szoros kapcsolatára és a járványhelyzetre tekintettel –, de azóta újabb jelét adták, hogy hosszú távon számítanak rá. Olyannyira, hogy váratlanul, alig fél évvel az igazolása után új, 2026-ig szóló szerződést ajánlottak neki, ami a játékos és a klub kommentje szerint is rendkívüli bizalmat feltételez.

Dominik átigazolása a téli szezon egyik legnagyobb durranása volt, a hírt a mindig megbízható forrás, Fabrizio Romano, Európa egyik első számú transzferügyi újságírója közölte először tényként. Fabrizio most azt is elmondta a magyar Forbesnak, hogy a topcsapatok közül a német Bayern München, az angol Arsenal és az olasz AC Milan is meg akarta szerezni Dominikot, a milánói szurkolók közt érezhető volt, hogy nagyon akarják. Nem véletlenül: „Mindene megvan ahhoz, hogy pár éven belül a legmagasabb szinten játsszon, és BL-t nyerjen. A technikája, győztes mentalitása, munkamorálja és profizmusa is adott hozzá.”

A magasabb szinttel magasabb fizetés is jár. Sem Dominik menedzsmentje, sem a klub nem hozta nyilvánosságra a szerződés részleteit, de az RB Leipzig korábbi játékszerződései, Dominik kora és piaci értéke alapján nagyjából heti 60 ezer euróra (21 millió forintra) becsüljük a fizetését. Pénzét viszont még mindig nem ő, hanem édesapja kezeli, fizetését pár havonta utalja át apjának, aki kizárólag ingatlanba (adás-vétel és kiadás) forgatja. Mert ahogy Zsolt vigyorogva mondja: „A tőzsde, a kötvény meg a kriptó bolondoknak valók.”



Dominik is azt mondja, ez a legkényelmesebb neki. Nem kell foglalkoznia a pénzzel, apja fialtatja, hogy a pályafutása után is jelentős vagyon várja. Az apai célkitűzések rendszere is ugyanúgy működik, mint gyerekkorában. Salzburgban már felmerült, hogy akarna saját kocsit, de mivel a klub biztosított neki egy Audi A5-öst, Zsolt annyit mondott, ha feljebb igazol egy szinttel, kaphat saját luxusautót. Az RB Leipzig már ez a szint, Dominik azóta egy G63-as Mercedesszel jár. „Fogtam a fejem, hogy minek egy húszéves kölyöknek ilyen autó, de megígértem, ő meg megdolgozott érte” – így Zsolt.

A helyzet szépséghibája, hogy Dominik sérülése miatt még mindig nem mutatkozott be új csapatában, illetve lapzártánkkor még mindig kétséges, pályára tud-e lépni az Európa-bajnokságon. Nagyon szeretne játszani a kontinenstornán, egészségesnek érzi magát. „Ha nem épültem volna fel teljesen, akkor inkább ki kellene hagynom az Eb-t, mert pályafutásom következő tíz éve fontosabb.” 



A figyelmet és rajongást kifejezetten élvezi. „Kimegyek a stadionba, és tízezrek skandálják a nevem, képzelheted… Sokszor megállítanak itthon az utcán, szívesen meg is állok beszélgetni, fotózkodni.” De az is jólesik neki, amikor az utcán egy járókelő egyszerűen nem mer odamenni hozzá, csak messziről hallja: nézd, ott a Szobosz­lai! Mentalitása miatt gyakran felmerül, hogy nagyképű lett, elszállt magától. „Ez nem ego, ez önbizalom – és ahogy mondja, hiteles is. – El kell hinned magadról, hogy te vagy a posztod legjobbja. És a csapattársaim is mind elhiszik magukról, hogy ők a legjobbak azon a poszton, pont ettől lesz jó egy csapat.” Majd hozzáteszi: „Ezért az egészért nagyon sokat dolgoztam.”

A róla szóló cikkeket nem olvassa, piaci értéke nem érdekli, de a kommenteket néha átfutja. „Az izlandi meccs előtt azt nyilatkoztam, hogy ha rajtam múlik, kijutunk az Eb-re. Ezután elkezdtek szétszedni, hogy nagy az arcom, először játszanom kéne valamit, és így tovább. Aztán csak én rúgtam be a döntő gólt. Szívesen nyilatkoztam volna utána többet is, de nem lehet” – utal arra, hogy érzelmileg megérintik a becsmérlő hozzászólások, de ismert élsportolóként tudatosan kell kommunikálnia.
Lipcsébe igazolásával tökéletesen elégedett, főleg, hogy nyáron távozik a klubtól a vezetőedző, Julian Nagelsmann, és Dominik régi salzburgi edzője, Jesse Marsc­h jön a helyére – vele híresen jó a kapcsolata. Ugyanakkor biztos benne, hogy van még feljebb, el fog jutni álmai szintjére, és Mátyás is optimista. Zsolt sokkal szkeptikusabb: „Én csak a télen hittem el, amikor láttam a nagy érdeklődést, hogy Dominikban tényleg megvan a lehetőség a topcsapatokhoz.”



És ugyan a legmagasabb szint még odébb van, Dominik pontosan tudja, hová tart. A korábbi BL-döntők alatt sokszor képzelte el, hogy ő is játszik, küzd a pályán, majd átveszi a trófeát. De csak úgy tudja elképzelni, ha szüntelenül játékban van, képtelen lenne a cserepadon ülve győztesnek érezni magát. Nemcsak elhiszi, de el kell hinnie magáról, hogy képes rá. És úgy tűnik, a példaképstátusz is tetszik neki. „Az lenne a legjobb, ha tíz év múlva, amikor egy kiskölyök elkezd focizni, én lennék kint poszterként a falán.”