Print

Előbb jöjjünk fel annak a bizonyos V-nek a feléig

Ács Gábor
2020. június 30. 13 perc olvasás

Az elmúlt években ritkán hallott elismeréssel szólt a bankokról a pénzügyminiszter, amikor a bankszövetségi tisztújításkor videóüzenetet küldött a szektornak. Azt mondta, nemcsak jó, hanem rossz időkben is számítani lehet a bankokra. Miért is? 
A bankrendszer nemcsak azt bizonyította, hogy nehezebb időkben is ott áll az ügyfelek mögött, de azt is, ha kell, készen áll arra, hogy extra befizetéssel járuljon hozzá az államkassza bevételeihez. Nem ismerek még egy olyan szektort Magyarországon, amely nemhogy nem kért halasztást az adókötelezettségei teljesítésére, de még a jövőben fizetendő összeget is hajlandó volt előre átutalni – így 55 milliárd forintot fizettünk be a költségvetésbe előre.


De azért, gondolom, nem a bankok jelentkeztek önként, hogy ezt nagyon szeretnék.
Valóban nem, de nem emlékszem, hogy egyetlen banknál is azt mondták volna, ezt nem tartják méltányolható, fair kérésnek. A bankszektor a gazdaság tükre, és tudjuk, hogy minél jobban megy a gazdaságnak, annál jobban teljesítenek a bankok is. Ez is az alapja a bankok elkötelezettségének a gazdaság stabilitása és fejlesztése iránt.


Pár éve még nem így gondolták a felek. Az előző válság után nagy volt az egymásnak feszülés.
Akkor is mindvégig a tárgyalóasztalnál ültünk, és kerestük a konszenzust. De míg akkor olyan gazdasági válság volt, amelyik pénzügyi kitettségekből született, most egy olyan civilizációs kihívással szembesültünk, ami egészségügyi krízisből indult és gyűrűzött tovább. Ennek a válságnak a bankszektor is érintettje, mint ahogy különféle mértékben sok más ágazat is. Az elmúlt tíz évben a szektor megerősödött, és Patai Mihály vezetésével a Bankszövetségnek sikerült sokkal hatékonyabb együttműködést felépítenie a kormánnyal és a Magyar Nemzeti Bankkal a közös érdekek, a gazdasági fejlődés mentén. Itt voltam 2011-ben is, emlékszem a bankok akkori helyzetére, és egyértelmű, hogy ez most egy más világ.

Nem zárom ki, hogy egyes bankok bizonyos szektorok esetében erősebb kockázatkezeléssel dolgoznak. Óvatosabbak a hitelezési tevékenységben, ami szerintem teljesen normális, hiszen ugyancsak felelősek a betétesek pénzének kihelyezésért.


Miért és hogyan változott meg?
Mindkét oldal belátta, hogy változtatni kell. A bankszektor a saját tapasztalatán tanulta meg, hogy le kell tudni a múltbéli problémákat, gondolok itt például a devizahitelezésre és az abból eredő bizonytalan kintlévőségekre. De a politika is jobban átlátja, hogy mennyire fontos a növekedés szempontjából egy egészséges, stabil és likvid bankszektor. És ezt sikerült is elérni. Új lapot nyitottunk.
Azt gondolom, az abszolút fordulópont az volt, amikor sikerült megegyezni az EBRD-vel, ez fontos mérföldkő. De az lesz az igazi siker, ha a következő három évben a politikusok ugyanúgy felkeresik a bankokat, mint a termelő szférában működő vállalkozásokat. Az, hogy egy-egy gyárlátogatás mellett hozzánk is eljöjjenek, már csak azért is indokolt, mert a beruházásokat rendszerint bankhitelből finanszírozzák. 


Vannak azért ma is problémáik, kéréseik, amelyek mintha süket fülekre találnának. Például a tranzakciós illeték eltörlése. Most is mondogatják, vagy a válságban inkább nem forszírozzák a bankok?
Ma is napirenden van ez a kérdés, mert az ma már gátja a készpénzes tranzakciók csökkentésének, az elektronikus fizetés fejlődésének. De a fontos dolgok között mindig vannak fontosabbak, és a bankszektor ma a legfontosabb feladatának a kormány által meghirdetett és az MNB által is támogatott különböző programok maximális támogatását tartja, hogy a lehető leggyorsabban visszarántsuk a növekedési pályára a gazdaságot.
Mi is örülnénk persze, ha olyan jó lenne a helyzet, hogy a saját problémáinkról lehetne beszélni, de nem tartunk ott. Előbb jöjjünk fel annak a bizonyos V-nek a feléig, és majd akkor lehet és kell a további fontos kérdésekről újra beszélni. A lényeg most, hogy a bankszektor kiveszi a részét a válságkezelésből, legyen szó a moratóriummal kapcsolatos szervezési, készpénzlogisztikai, munkaerőátirányítási kihívásokról, vagy a már említett extra befizetésről. Nem ismerek Európában még egy olyan bankszektort, ahol a járvány idején a fiókok több mint kilencven százaléka nyitva volt.


Lehet, hogy visszarántják közösen a gazdaságot, de rövid távon elég gyászos számok jöttek ki a bankszektorból, az első negyedévben lényegében eltűnt a profit. Mi jöhet ezután jelen állás szerint?
Valóban, a tavalyi első negyedéves 135 milliárd forintos nem konszolidált profit idén húszmilliárdra, a tőkearányos jövedelem 0,4 százalékra esett vissza. Jelentősen megugrottak a bankok kockázati költségei, és már jelentkezett a hiteltörlesztési moratórium hatása is. A második negyedévre még gyenge eredményadatokat várok, de a dandárján túl leszünk. Az igazi kihívás majd jövő januárban jön. Miután vége lesz a moratóriumnak, akkor derül ki, hogy azok, akik éltek vele, milyen arányban tudják újra teljesíteni felvállalt kötelezettségeiket. Biztos vagyok benne, hogy moratóriumhosszabbítás nélkül is, a már meglévő keretek között (részleges törlesztéscsökkentés, futamidő-hosszabbítás) a bankok támogatni fogják ügyfeleiket 2021. január 1. után is. Ha sikeres lesz a gazdaság újraindítása és a munkahelyteremtés, akkor nem kell nagy zökkenővel számolni.

Van erre egy nagyon jó magyar mondás, amit még nem sikerült lefordítanom ilyen lényegre törően más nyelvre: az üléspont meghatározza az álláspontot.


A hitelmoratórium kapcsán százmilliárdos veszteséggel számolnak a bankok. Ebben még nincs benne az, hogy sokan jövőre sem folytatják a törlesztést?
Nincs, ez az idén kieső kamatbevételeknek az időérték figyelembevételével számított értéke. Ezen túl jön még a céltartalékképzés, amivel biztos, hogy kalkulálni kell, mert a követelések minősége nyilvánvalóan romlott. Elég, ha megnézzük a leállást, a kiesést a turizmusban, a vendéglátásban. Egyes bankok már megképezték a céltartalékok egy részét az első negyedévben, de ez még nem a vége.


Az előző válságban teljesen befagyott a hitelezés. Most mi a helyzet?
Nagyon fontos különbség, hogy 2008 után nem voltak ilyen széles körű, nagyvonalú állami hitelprogramok. Az MNB aktívan segíti a gazdaság újraindítását, a hitelezés alapjainak megerősítését; lazított a kereskedelmi bankok tőkekövetelményein, javította a likviditásunkat. Emellett van az NHP Hajrá! és több más kormányzati program is, ami jelentős segítséget nyújt a piaci ­szereplőknek és nekünk. A lakossági hitelezésben struktúraváltást látok, sokkal gyorsabban jövünk ki a gödörből, mint amire áprilisban számítottunk. A jelentős visszaesés után a május már komoly javulást hozott, és azóta is gyorsul az ütem.
Ami nagyon visszaesett, az a személyi kölcsön, a Babaváró hitel viszont gyorsan visszapattant, és az ingatlanhiteleknél is jó a helyzet: kevéssel maradunk el a tavalyi szinttől. A korábban várt növekedés helyett az idén a tavalyihoz hasonló szint lesz, de ez kiváló eredmény. Persze lehet, hogy a mostani igények egy része még korábbi ingatlantranzakciókhoz kapcsolódik, ezt hamarosan megtudjuk. A vállalati hitelezésben mindenki megpróbálja kihasználni a támogatott hitelek folyósítását.


De több példát hallottunk arról, hogy nagy jövedelmű igénylők is elhasaltak például a hitelkártya-elbíráláson. Mennyivel szigorodtak általában a hitelfeltételek, mennyivel lett szigorúbb az elbírálás?
Az biztos, hogy figyelembe kell venni a megváltozott piaci körülményeket. Így nem zárom ki, hogy egyes bankok bizonyos szektorok esetében erősebb kockázatkezeléssel dolgoznak. Óvatosabbak a hitelezési tevékenységben, ami szerintem teljesen normális, hiszen ugyancsak felelősek a betétesek pénzének kihelyezésért. Meglévő modelljeinket újra kell kalibrálni, ugyanis az egyes üzletágakban végbement drasztikus csökkenés nem volt korábban előrelátható.


Tehát mindenki másképp csinálja?
Igen, hitelezési stratégiája és üzletpolitikája minden piaci szereplőnek természetesen egyedi. De senki sem hunyhat szemet a felett, ami a világban történt.


Egyre biztosabb, hogy a Takarékbank, a Budapest Bank és az MKB összeolvadásával létrejön egy új magyar szuperbank. Ehhez mit szól?
A bankkonszolidáció uniós trend, Európában húsz százalékkal csökkent a bankok száma az elmúlt öt évben.


De ott nagyrészt piaci alapon történt, nálunk meg az állam, illetve a hozzá közel álló üzletemberek bizniszének tűnik.
Itt is vannak piaci alapú folyamatok, és más országokban is. Én azt látom fontos kérdésnek, hogy a bankszektor versenyképes és erős legyen. A szektornak a fintech szolgáltatók megjelenése okoz most intenzív kihívást. Az igazat megvallva sokszor jobban félek az olyan konkurenciától, például a fintechektől, akik noha azonos tevékenységet végeznek, mégsem pontosan ugyanazok az előírások vonatkoznak rájuk, magyarán az előírások arbitrázsából élnek.


A fintechek térhódításánál hol van az a pont, ami fáj a magyar bankoknak? A Revolut például már több százezer aktív ügyfelet akvirált Magyarországon azzal, hogy a devizaalapú szolgáltatásai nagyságrendekkel olcsóbbak.
A bankszektor egyenlő elbírálást szeretne. Azaz hogyha valaki Magyarországon aktív pénzügyi szolgáltató, akkor egyformán vonatkozzon rá az összes Magyarországon aktív bankra érvényes előírás is. Legyen az bankadó, tranzakciós illeték, betétbiztosítási hozzájárulás vagy felügyeleti adó. Mert ma vannak, akiknek sokkal kisebb terhekkel kell megfutniuk ugyanazt a száz métert, mint nekünk.


A válság kinek kedvez inkább?
A válságban a biztonság, a stabil működés fontosabb. A bankoknak erősen szabályozott, rutinos üzleti folyamataik vannak, és nehéz helyzetekre is előkészített forgatókönyveik. A veszélyhelyzetben sok ügyfélnél felértékelődik, hogy folyamatosan elérhető ügyfélszolgálatokon bármikor fel tudják venni a kapcsolatot, válaszolnak a kérdéseikre. Azt is láttuk, hogy van olyan fintech cég, amelyik egyik napról a másikra megduplázza a díjait. Ez a bankoknál ki van zárva a sokkal erősebb szabályozottság, a nagyobb felügyeleti kontroll miatt.


Azokon túl, amikről már beszéltünk, mit tart a legnagyobb kihívásnak, a legfontosabb feladatoknak a következő időszakra?
A legnagyobb kihívás a hitelezés alakulása a következő hónapokban, aztán folytatni kell a digitális átállást. Hosszú, 22 pontos listánk van a papíralapú ügyintézés kiváltására, a készpénzhasználat csökkentésére, a digitális szerződéskötési folyamatok fejlesztésére, az e-ügyintézési infrastruktúra hatékonyabb kihasználására. Sokat elértünk, de a folyamatot lehet és kell is tovább vinni. A nemzetközi kapcsolatok fejlesztését is kiemelten fontosnak tartom, a V8 országok, a Balkán és az EU felé. Ez hozzá tud járulni ahhoz, hogy a magyar vállalatok növeljék külföldi befektetéseiket, amihez a hazai bankszektor munkája is szükséges. Mert a cégek külpiacra érve sokkal jobban érzik magukat, ha a terjeszkedésben a saját bankjuk segíti őket.


Korábban a szerb nemzeti bank elnöke volt, ahogy mondta, felügyelőből lett felügyelt. Nagyon más a jegybankárság és a bankvezérség?
Van erre egy nagyon jó magyar mondás, amit még nem sikerült lefordítanom ilyen lényegre törően más nyelvre: az üléspont meghatározza az álláspontot. Ugyanakkor óriási megtiszteltetés, hogy tavaly az év bankárának választottak, az idén pedig a Bankszövetség elnöki posztját bízták rám. Ez nekem azt bizonyítja, hogy jegybankárból is lehet jó kereskedelmi banki vezető.


De láttunk elég közeli példát ellentétes irányú mozgásra is, Patai Mihály ment el MNB-alelnöknek egy kereskedelmi bank és a Bankszövetség éléről. Benne van a pakliban, hogy Jelasity Radován is egyszer visszaevez a túloldalra?
Még meg sem melegedett alattam a bankszövetség elnöki széke, és hosszú utat kell még bejárnunk, hogy a bankszektor a régi fényében csillogjon.