Print

Egyszerűen nem lehetek kishitű

Topolay Gábor
2020. november 03. 17 perc olvasás

„A játékosaim szerződéses ügyeit már javarészt elintéztem erre az időszakra, szóval élvezem a nyarat” – kezdi a beszélgetést egy kora őszi napos délelőtt Esterházy Mátyás, miután leül mellém egy belvárosi kerthelyiségben. Ekkor még javában tart a járvány miatt megcsúszott átigazolási szezon, Mátyás lazán, egyszerű rövidujjúban és farmernadrágban érkezik. Magabiztosan ül, megfontoltan beszél, csak egy telefont és egy pénztárcát rak ki maga elé a színes asztalra. Végig érződik, hogy minden szavát többször megrágja, óvatosan kezeli a sajtót – de végül két alkalommal összesen bő négy órát beszélgettünk róla és a munkájáról.

„Olyan átigazolásra készülök, ami példa nélküli az országban, de az egész régióban is ritka. Ha megtörténik, harmincas éveim elejére elértem valamit, ami objektíven mérhető teljesítmény” – mondja. Mátyás két olyan nagybáttyal büszkélkedhet, mint a néhai Esterházy Péter író és a volt válogatott labdarúgó Esterházy Mátyás. Alig múlt harminc, és már a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) regisztrált játékosközvetítője, hétköznapibb nevén játékosügynök.


Cége, az EM Sports Consulting képviseli többek közt Szoboszlai Dominikot, a legértékesebb magyar futballistát, a hazai foci legnagyobb reménységét. Dominik vételárát 25 millió euróra, nagyjából kilencmilliárd forintra taksálja a piac. Ugyan a 19 éves játékos most nyáron maradt jelenlegi klubjában, Salzburgban, nem kérdés, hogy nemsokára nagyobb csapathoz igazol. Ha nyélbe ütik az üzletet, a játékos sportgazdaság-történelmet ír Magyarországon, az EM Sports pedig több százmilliós bevételhez juthat.
S hogy mivel foglalkozik a játékosügynök? Tulajdonképpen mindennel: a focista jogi képviselője, legjobb barátja, pótapja, beszélgetőpartnere, lelki szemetesládája. A munka gerincét a játékos szerződése körüli feladatok adják: a klubokkal való tárgyalás, az átigazolások lebonyolítása, a szerződések előkészítése vagy meghosszabbítása. Arra, hogy miként zajlik egy átigazolás, nincs tipikus séma. Van, hogy a két klub egyezkedik az ügynök feje fölött, de az is előfordul, hogy őt keresi meg a klub egy konkrét játékosa miatt, meg az is, hogy azzal keresik meg: szerezzen egy játékost adott posztra. Néha az ügynök házal a játékosaival, máskor kiszemelt klubot keres nekik. Ezeken túl pedig kismillió dologgal segíti a focista életét: szervezi az utazásait, egyengeti a magánéletét. Vagyis az ügynöki pozíció bizalmi jellegű: a játékos és az ügynök szoros kapcsolata nélkül nem működik.


Ahogy nincs tipikus ügyfél, úgy tipikus munkanap sincs egy ügynök életében. „Munkám nagy részében mérkőzésekre járok, klubvezetőkkel, sportigazgatókkal, játékosmegfigyelőkkel találkozom, egyeztetek a kollégáimmal, vagy épp autóban, repülőn ülök” – mondja Esterházy. Az EM Sports működését a mindennapokban az egyik kolléga, Rép Márton fogja össze, hogy Mátyásnak ne legyen gondja az operatív ügyintézéssel. „A saját időmet próbálom teljesen szabadon tartani, hogy ha a játékosaim igényt tartanak rám, akkor mehessek Olaszországba vagy Ausztriába, amikor akarok.”


A „szabadon tartani” persze csak félig állja meg a helyét: elmondása szerint rengeteget, „szó szerint éjjel-nappal” dolgozik. Szerinte ugyanis a munkáját vállalkozószellem és nyomástűrés nélkül nem lehet jól végezni, ahogy kellő önbizalom és határozottság nélkül sem. „Olyan kaliberű játékosokkal foglalkozom, akik mellett egyszerűen nem lehetek kishitű.” Nagyon határozott elképzelései vannak, melyik játékosa hova juthat el, nem fér bele a bizonytalankodás. Persze nem mindegyik választás jön be. Az évek alatt neki is voltak nagy mellényúlásai, amikor kiderült, hogy egy játékos felnőtt korára még bőven nem tartott ott, ahol a karriertervezés alapján tartania kellett volna.


Feltűnő, hogy az ügynöki munkát meghatározó készségek közül egy dolgot nem tart kiemelten fontosnak: a labdarúgás ismeretét. A játék gazdasági, üzleti oldaláról van nélkülözhetetlen tudása, és ugyan érti a futball szakmai oldalát is, de pont azért dolgoznak szakértők a cégében, hogy bármikor rájuk hagyatkozhasson.

EM Sports Consulting Kft.
Alapítás:
2017
Tulajdonos:
Esterházy Mátyás
Árbevétel
(millió forint)
2017
11,6
2018*
330,4
2019
189,4
Adózott eredmény
(millió forint)
2017
4,6
2018
258,0
2019
41,5

*Szoboszlai Dominik salzburgi szerződéshosszabbításának éve.
Forrás: Bisnode

No contract agency
Az egymásra támaszkodás nemcsak a kollégák, hanem az ügyfelek között is fontos: a cég egyik játékosával (most 19-en vannak) sem köt ügynöki szerződést. Amikor ezt Mátyás említi, egyetlen arcizma sem rándul, én elhűlök. Hogyan lehet több millió, milliárd forint értékű jogokat úgy egyengetni, hogy nincs rá szerződés? „Kezet fogunk, és mindenki betartja, amit vállalt” – vonja meg a vállát rezignáltan. És mi történik, ha a játékos mégsem tartja be és nincs szerződés, amire mutogatni lehetne? – kérdezem. Erre már mosolyogva felel: „Fogalmam sincs, sosem volt még ilyen.” És ha Szoboszlait lecsapja a kezedről a nemzetközi piac valamelyik nagykutyája? „Domi magánéletének minden részletével tisztában vagyok. Úgy írja alá a szerződéseit, hogy el sem olvassa őket, annyira megbízik bennem. Amennyiben mégis úgy döntene, hogy másik közvetítővel szeretne dolgozni, egy ügynöki szerződés nem fogja megakadályozni.”


A Mátyás által csak no contract agencynek nevezett sajátos modellben a rendszeres, havi ügynöki jutalékot a klub fizeti ki az ügynökségnek. Ő pedig arra figyel, hogy rendkívül szoros kapcsolatot ápoljon a játékosokkal, a bizalom szintje olyan, mint egy párkapcsolatnál. „Ha a focisták látják, hogy benned megbízhatnak, nem akarnak más ügynökhöz menni.” Pedig, ha menni akar, mehet. Egyetlen játékosra sem lehet ráerőszakolni a maradást, ha új ügynököt akar, sőt van, hogy Mátyás kezdeményezi a „szakítást”. Ha látja, hogy a kapcsolat megromlott, esetleg ügyfele nem viselkedik vagy edz az elvárt profizmussal, megválik tőle, ilyenre azonban nagyon ritkán volt példa.


A fiatalokra 14 éves koruk körül csapnak le az ügynökök. Az EM Sports scoutjai, azaz játékosmegfigyelői a korosztályos meccseken azonosítják azokat a tehetségeket, akikkel foglalkozni lehetne. Innen az ügynökség még kiválogat egy maréknyi játékost, akikben hisznek, és leülnek a szülőkkel beszélgetni. A közvetítők és a család többször is átbeszélik, kinek mi az elképzelése, víziója, majd vázolnak egy több lépcsőből álló, lehetséges karrierutat, azt, hogy milyen szintre, klubba juthat el a gyerek. A szülők bőven kapnak gondolkodási időt, Mátyás nem szereti, ha gyorsan döntenek a lehetőségről.

Az ügynöki pozíció bizalmi jellegű: a játékos és az ügynök szoros
kapcsolata nélkül nem működik.


A karriertervezéshez mindig a reális elképzelésekből próbálnak kiindulni, Mátyás szerint nem kifizetődő, ha valótlanul nagy célokat dobnak be. „Több ügynök ámított minket angol meg spanyol top klubokkal, Matyiéktól viszont csak reális víziókat hallottunk” – mondja Kovács Tibor, az EM Sporthoz tartozó, az MTK-ban játszó 15 éves Kovács Patrik édesapja. „Végül Patrik döntött, kit választunk, Matyiék korban is közelebb állnak hozzá, hamar megtalálták a közös hangot.”


Vele tartott a gyémánt
A közös hang megtalálása a játékosokkal kulcskérdés egy ügynök karrierjében. Ezért is lehet, hogy a futballon kívülről nagyon nehéz bekerülni a szakmába. Mátyás is focistaként indult a családi hagyományokba illő módon, bár mint mondja, nem helyezték emiatt más polcra az elején, de nem is állt azon a szinten. „A futballista Matyi ma nem lenne az EM Sports által képviselt játékos” – mondja magáról diplomatikusan. Gyerekkora óta kapus, majd érettségi körül kapta meg első profi szerződését. Kitörnie azonban nem sikerült, hét év alatt hat klubot megjárva, tíz első osztályú és pár tucat másodosztályú mérkőzés után 24 évesen abbahagyta a profi futballt. Az nem volt opció, hogy vidéken játsszon a másodosztályban, így amikor kiderült, hogy utolsó klubjánál, Budaörsön nem számítanak rá hosszú távon, aznap eldöntötte, hogy abbahagyja. „Az életem minden döntését, beleértve a házasságomat is, nagyon gyorsan hoztam meg.”


Ekkor már adminisztrációs munkát végzett félállásban Fülöp Ferenc és Vörösbaranyi József, a hazai ügynöki szféra két doyenjének közös cégében, a Stars & Friendsben. Kettejük közül Fülöppel volt szorosabb kapcsolata, amikor a két kolléga útja külön vált, Fülöppel maradt az FMF Hungary Kft.-ben. Később Fülöp partnere is lett, az édesapja által biztosított összegből üzletrészt vásárolt a cégből, de végül szakítottak, az üzletrészt pedig kis veszteséggel visszaadta. Pár hónapnyi pihenés után megkereste őt a volt partner, Vörösbaranyi József, és menedzserasszisztensi munkát ajánlott neki a Stars & Friendsben. Itt is egyre feljebb jutott, állítása szerint a cégvezetésből is egyre nagyobb szelet volt az övé.


Itt jött karrierjének talán legfontosabb lépése: miután eléggé tapasztaltnak érezte magát, saját lábra állt, a Stars & Friends játékosállományának jelentős része, köztük a legbecsesebb gyémánttal és több alkalmazottal, vele tartott. Megfontoltan, sejtelmesen, minden szót megrágva idézi fel a történeteket: „Sok szakmai kérdésben hosszú időn keresztül nem értettünk egyet Józsival, ez pedig a legvégén egy gazdasági vitában csúcsosodott ki.” Ugyan végig tisztelettel beszél volt főnökéről, köztudott, hogy maradt sérelem a felekben. A volt mester elárulva érezte magát, és a Forbes megkeresésére nem is kívánt reagálni.


A játékosközvetítői piac egyébként is zárkózott világ. Több tucat néhány fős cég konkurál egymással, de nyilvánosan nem szívesen kommentálják egymás munkáját. Többekkel beszélgetve némi generációs feszültség is tapintható a piaci szereplők között, bár Mátyás az erre vonatkozó kérdésemet elhessegetve azt mondja: „Tisztelettel viszonyulok az idősebb kollégák eredményeihez.” Mindenesetre látványos, hogy a hazai klubok sem akartak megnyilatkozni, így adja magát a következtetés: a szereplők sokszor botlanak egymásba, és nem akarnak a személyes érintkezésen kívül felesleges feszültséget kelteni.


Dominik édesapja, Szoboszlai Zsolt viszont hezitálás nélkül osztja meg élményeit: „Matyi csak utólag mondta el, hogy különváltak Józsival, Domi pedig Matyihoz tartozott. Megtalálták a közös hangot, nagyon jóban voltak már akkor is, nem volt kérdés, kivel tartunk. A dolog előzménye, hogy a futballedző Zsolt és kollégái korábban a saját gyerekeiknek alapították meg a Főnix Gold FC-t, amikor pedig Zsolt úgy érezte, hogy a fiának ügynök kéne, felhívta Vörösbaranyiékat. „Áhh, már megint három szülő próbálja a kölykeit eladni – nagyjából ez volt a mentalitás, de aztán eljöttek megnézni. Nem kellett utána sokáig várni, csöngött a telefon, hogy képviselnék Domit.” Kezdettől Mátyás foglalkozott a fiatal játékossal, szoros kapcsolat alakult ki köztük.


Zsolt eredetileg nem is ragaszkodott kifejezetten Mátyásékhoz: „Engem amúgy nem érdekelt volna, hogy ki az ügynök, csak annyit akartam, hogy vigye ki a gyereket külföldre, nehogy beleszokjon a hazai futballközegbe.” Azóta viszont annyira jó lett a kapcsolatuk, hogy a páros külön ingatlanfejlesztő céget is alapított Szo-Do Investment Kft. néven, amin keresztül ingatlanba fektetik Dominik salzburgi keresetének egy részét.
Mikor azt firtatom Mátyástól, hogyan akarja megelőzni, hogy az EM Sports valamelyik alkalmazottja hasonlóan önállósodjon, gyorsan kijavít: nála nem alkalmazottak, hanem kollégák vannak. „Igyekszem figyelni rá, hogy partnerek legyünk, és mindenkit tudjak motiválni, nincs a cégben szigorú hierarchia.” Persze ő tárgyalja le a transzfereket és a szerződéseket, de minden kollégája egyenértékű munkát végez a négyfős vállalkozásban. „Ha valakinek gondja van, felteszi a kezét, leülünk, és megbeszéljük.” Ugyan az ügynökök – a hazai gyakorlatban tipikusan – a játékosok fizetéséből és a transzferdíjakból számított jutalékért dolgoznak, az EM Sports munkavállalói fix díjazást kapnak munkájukért.

Bőven van profit
A még csak néhány éves vállalkozásnak elég jól megy, közel 190 milliós tavalyi árbevételével ma már a legnagyobb hazai bejegyzésű ügynökség, a komolyabb konkurensek 100–150 millió forint körüli forgalommal működnek. Pedig 2019 nem is volt igazán jó év, a nagy ugrás 2018-ban történt. Ez volt Dominik salzburgi szerződéshosszabbításának éve. „De remélem, hogy a következő év még jobb lesz” – mondja Mátyás.


Egy játékosügynök alapvető bevétele az ügynöki jutalék. Egyrészt rendszeres havi díjat kap az ügyfeleitől, ami a játékos fizetésének tíz százaléka is lehet. A díjat vagy maga a játékos vagy az ő nevében a klub fizeti ki. Másrészt jutalékot kap a transzferdíjak és szerződéshosszabbítások után, amit a FIFA ajánlása szerint a szerződési díj három százaléka körül vagy annál inkább magasabban szoktak megállapítani. Az ügynökségek kiadásai jól tervezhetők: alapvetően bérköltségekből, utazási költségekből, telefonok, laptopok, autók fenntartásából állnak. Bár a cégnek jól megy, Mátyás óvatosan szalad a pénzvonattal, eddig egyszer vett ki osztalékot (2018-ban 86 millió forintot – A szerk.). „Annyi pénzre van szükségem, amennyiből a családom jól megvan, nem élünk nagy lábon, nincsenek luxuskiadásaink.”

„Az életem minden fontos döntését, beleértve a házasságomat is, nagyon gyorsan hoztam meg”

Ki lesz a bajnok?

(Esterházy Mátyás tippjei a 2020–2021-es szezonra)
Magyar Bajnok:
Mol Fehérvár FC
Európa-bajnok:
Franciaország
Bajnokok Ligája-győztes:
Liverpool FC
Európa-liga-győztes:
Manchester United, miután harmadikként kiesik a BL-csoportkörből


Több játékosközvetítő véleménye szerint az utóbbi években kissé felhígult a piac. A korábban kötelező FIFA-licenc és a vizsga már a múlté, itthon már csak évente nettó ötvenezer forintos regisztrációs díjat kell fizetni, majd minden szerződés után leadni az MLSZ-nél nettó húszezer forintot. Bár minden országban más a szabályzat, és ha egy ügynök más szövetség területén tevékenykedik, akár csak alkalmilag, akkor ott is regisztrálnia kell. Az alacsony belépési küszöbbel számos új közvetítő jelent meg a hazai piacon, akár két-három játékossal érdemes lehet belevágni az üzletbe, mára se szeri, se száma a játékosügynököknek az országban. „A hazai foci pénzügyi viszonyai közt nem kell túl sokat tenni, hogy pár közepes játékossal is komoly bevételeket érjen el valaki” – mondja Mátyás.


Ugyanakkor nem mindegy, hogy valaki rövid vagy hosszú távon gondolkodik. A fociszerető közönség sokszor azt hiheti, hogy az ügynökök a rövid távú haszon miatt hajszolják bele a játékosokat a klubváltásokba, de Mátyás nem így véli: „Hosszú távon kell jó helyzetbe hoznom a játékosaimat, a végén nekem is ez az út lesz kifizetődő.” Vagyis akkor is dolgozni kell a focistákkal, ha éppen nincs belőlük bevétel, hiszen nem minden egyes játékosra fordított pénznek és energiának kell visszajönnie, hanem a teljes, közel húsz játékosból álló portfóliónak kell nyereséget hoznia. Ez főleg annak fényében hangsúlyos, hogy a FIFA szabályai szerint a 18 éven aluli játékosokból, akikkel az EM Sports nagy számban foglalkozik, nem lehet pénzt keresni. A szabály Mátyáséknak nem okoz gondot, nincsenek pénzügyi gondjaik. „Ilyen ez a szakma: ha jól csinálod, van belőle pénz is.”


A cég afelé halad – az élen Dominikkal és pár nagyreménységű fiatallal –, hogy lesz is pénz. Mátyás egyelőre jól érzi magát közvetítőként, vannak előtte kihívások. „Ha ezt a szakmát egyszer befejezem, egy klubnál sportigazgatóként el tudom magam képzelni, de máshol a focin belül nem igazán. És ha mégis kiderülne, hogy sikertelen vagyok ebben a szakmában, keresek egy másikat, amiben legalább ugyanennyire sikertelen lehetek.”