Print

Egy irányba mutat minden

Ács Gábor
2021. július 27. 18 perc olvasás

Általában nem szeretik a befektetők, ha egy cégvezető messze a piaci szint feletti árfolyamokat mond be reálisnak a vállalatára. Amikor te a háromezret megemlítetted, még feleannyi se volt az árfolyam, aztán elég gyorsan visszaigazolta a piac. Továbbra is erősen kommunikálod az árfolyamot?
Ha nem lett volna bennem erős jövőkép a nagy léptékű fejlődéssel kapcsolatban, akkor nem mertem volna ezt elmondani. Először a tavalyi év végén szólaltam meg az árfolyammal kapcsolatban. Fel akartam hívni a figyelmet arra a szintlépésre, amiben benne van a cég, természetesen a közzétételi szabályok figyelembevételével.
Idén, miután azt láttam, hogy a szintlépés folytatódik, akkor szólaltam meg erről másodszor, nyilván frissítenem is kellett, mert a korábban mondott háromezer forintos árfolyamot meghaladtuk. Nem állítom, hogy ebből rendszert fogok csinálni, de ez most olyan időszak a Masterplast életében, amikor valóban nagy változások vannak, és láthatóan átértékelődik a vállalat.

Beszéljünk az ugrásokról, szintlépésekről. Mi volt az első?
A legfontosabb mérföldkő a szintlépésben a német gyár tavaly júliusi átvétele volt.

A belépés az egészségbizniszbe?
Most már igen, de eredetileg az építőipari pozíciónk megerősítése volt a cél, a tetőfóliában terveztük vele növelni a gyártási lehetőségeinket, az egészségipari rész csak a hab volt a tortán.

A covid csinált belőle nagy bizniszt?
Az akvizícióról 2019 szeptemberében kezdtünk tárgyalni, ekkor még az előszele sem érződött a covidnak. Az egészségipar először inkább egy kis pluszkockázatnak tűnt, mivel nem ismertük jól azt a területet. Nem volt jelentős a súlya, úgy voltunk vele, hogy tartjuk benne a pozíciónkat. A dealt majdnem sikerült lezárnunk a terveknek megfelelően tavaly az első negyedévben, de a jogi munka és a finanszírozási háttér véglegesítése csúszott, egészen áprilisig.

Ám akkorra már pillanatok alatt felértékelődött az egészségügyi terület, ezért újra kellett tárgyalnunk a feltételeket az eladóval. A legnagyobb bátorság szerintem ahhoz kellett, hogy a covid alatti teljes felfordulásban sem hátráltunk meg, hanem felismerve a lehetőséget végigvittük ezt az üzletet.

Ez a nagy leállás időszaka, tavaly tavasz. Teljesen online és videón mentek a folyamatok a tárgyalásoktól az átvilágításig?
Még csak alig több mint egy éve volt, de mégis emlékezetes időszakról beszélhetünk. Az átvilágítás utolsó szakaszát már valóban csak online tudtuk megcsinálni, és abban sem lehettünk biztosak, hogy egyáltalán fizikailag ott tudunk-e lenni a gyár átvételekor. Májusban úgy ültünk be az autóba, hogy bizonytalan volt a határátlépés, elég kalandos úton sikerült eljutni Németországba. Úgy éreztük magunkat, mint a 90-es években, nem tudtuk, hogy átengednek-e a határon, vagy sem. Csak a tranzitkutaknál állhattunk meg, de ott is csak az otthoni kaján élhettünk, az éttermek zárva voltak.

A feltételek újratárgyalása azt jelentette, hogy jócskán megdrágult a cég?
Akkor így éreztük, de most visszatekintve azt mondom, hogy viszonylag kis árkülönbség mellett, jó áron tudtuk lezárni a dealt.

Egy pillanatig sem forgott veszélyben?
De, mégpedig azért, mert a német tulajdonos kezdte felülbírálni az eladási szándékát. De ez köztünk egy közel húszéves üzleti kapcsolat volt, régóta vásároltunk ebből a gyárból, és forgalmaztuk a termékeit. Azt gondolom, hogy a tulajdonos végül az emberi oldal miatt döntött mégis az eladás mellett. Egyszerűen nem akarta magát meghazudtolni, jogilag ki tudott volna lépni a történetből, de fontos volt neki, hogy tartotta a szavát.

A piac elég lassan kezdett el fantáziát látni ebben a sztoriban, fél évvel később indult be az árfolyam. Vajon miért?
Igen, tavaly november elején kezdődött az árrobbanás. Elmondtuk mi már a bejelentéseink alkalmával, hogy nagy jelentőségű ez a gyár, de a piac csak akkor árazta be, amikor ez már látszott a konkrét eredményben. A harmadik negyedéves profit megjelenése után kezdtek komolyan venni minket.

A második szintlépést mi jelentette pontosan?
Ez már összetettebb kérdés, két oldalról is drámai változást láttunk az elmúlt évben. Egyrészt kiderült, hogy az egészségipar gyorsan stratégiai üzletággá fejlődik, felemeltük arra a szintre, hogy a Masterplast ma már a szigetelőanyag-gyártást és az egészségipart jelenti. Tizenkétmilliárdos befektetést tettünk a magasabb eredményességi rátával működő egészségiparba, ami jelzi, hogy nem egy egyszeri opportunista gondolkodás vezet minket, hanem hosszú távú célok.

Másrészt forradalmi változás volt az építőiparban és az építőanyag-ipar egyes szegmenseiben. A covid átalakította az emberek lakhatási jövőképét. A home office más típusú lakást igényel, szükség van egy önálló dolgozószobára. Valamint okafogyottá vált közel lakni az irodához, ezt mutatja a balatoni ingatlanár-robbanás is.



Ez globális trend, nem?
Valóban, az építőanyagok, szigetelőanyag iránti igény világszerte nagyon megerősödött, és itt van a zöld trend, a fenntarthatóság iránti igény, ennek részeként az épületeknek olyan szigetelés kell, hogy nyáron keveset kelljen hűteni, télen pedig fűteni. Az épület legyen hőtartó. És erre tett még egy lapáttal a magyar kormány az ötszázalékos lakásáfával és a családtámogatási rendszerrel, ami tovább növelte az itthoni keresletet. Ezek nyilván megjelennek az eredményeinkben, plusz beértek a korábbi beruházásaink is. Üvegszövetből mi lettünk az európai piac második legnagyobb szereplője.

Úgy éreztük magunkat, mint a 90-es években, nem tudtuk, hogy átengednek-e a határon, vagy sem.


A kötvényprogram frissen bejelentett újabb etapjából arra következtethetünk, hogy további beruházások jöhetnek.
Ez lesz a harmadik kötvénykibocsátásunk. Most is bővítünk, szigetelőanyag-gyártásban is beruházunk, emellett mindig vizsgálunk újabb akvizíciós és zöldmezős lehetőségeket is, mert szerencsére vannak. A kötvényprogram folytatását pedig előrehoztuk, mivel beindult a kamatemelési hullám. Inkább nem vártuk meg az őszt, mert alapvetően drágulni fog a Növekedési Kötvényprogram keretében is a finanszírozás, hiszen az részben a jegybanki alapkamathoz van kötve.

Miért borult fel ennyire durván a kereslet és a kínálat az építőanyag-piacon? Alig volt leállás, a gazdasági teljesítmény is gyorsan magához tért. Hogyan lett ebből elnyúló hiány és komoly áremelkedés?
A világgazdaság rendszere egyszerűen nem volt képes kezelni azt, hogy állóra fékezünk, méghozzá tövig nyomva a féket, csikorgó gumikkal, majd állunk pár percet, aztán onnan padlógázzal, füstölgő kerekekkel indulunk. Konkrét példa: egy acélgyár, amelyiknek közel nullára csökken a következő negyedéves rendelésállománya, és a teljes bizonytalanságot látja a következő negyedre is, mit tehet? Egy leállított kohó újraindítása minimum hat hónap, itt csak így lehet szűkíteni a kapacitást.

Közben az építőanyag-ipar csökkentett kibocsátással működött, majd az újrainduláskor hirtelen mindenkinek minden azonnal kellett. Ennyi rugalmasság egyszerűen nincsen a világgazdaság rendszerében. Ugyanez történt a konténerszállítással. Ott maradtak valahol a konténerek, a kutya nem akarta visszahozni őket, mert hirtelen drasztikusan lecsökkentek a megrendelések. Senki sem tudta, hogy mikor lehet újraindulás, és az milyen gyorsan következik be.

Nekünk is voltak olyan napjaink, amikor úgy tűnt, hogy az építőanyag-ipar is megáll. De aztán nem ez történt, csak két hétre lefékezett. A teljesen felborult kereslet-kínálati viszonyt a gyártók egy része ki is használta, érdemes lesz megnézni például a petrolkémiai vagy az acélipari cégek második negyedéves eredményeit. A vevők lényegében megharcoltak minden teherautónyi műanyag és acél alapanyagért.

A szállítmányozásnál is pontosan látszik majd az eredményekből, hogy a piaci szereplők – mondjuk úgy – éhesek lettek. Ha el lehet adni egy fuvart 15 ezer dollárért 2500 helyett Ázsia és Európa között, akkor ezt a magas árszintet próbálják fenntartani, amíg lehet.

És meddig lehet?
Én is azt vártam, hogy nyáron végre kicsit normalizálódhatnak az árak, de nem ez történt, tovább emelkedtek. Nekünk is volt olyan esetünk, hogy 17 ezer dollár felett hoztunk el Kínából árut. A világ a költségoptimalizáló ellátási láncokra rendezkedett be, ez most egész egyszerűen bedugult, és lassan oldódik fel. Ez az őrülten magas távol-keleti fuvarár talán év végére kezdhet csökkenni.

De a Masterplast árfolyama alapján ez nektek nem feltétlenül rossz, sőt.
Valóban, nekünk előnyös, hogy a regionális, szárazföldön elérhető távolságokban lévő gyártókra egyértelműen megnőtt az igény. Felértékelődik, ha valaki nem Kínából hoz valamit, hanem legyártja Európában. Nálunk üvegszövetben vagy tetőfóliában, amiben a legnagyobb európai szereplők között vagyunk, új vevők jelentkeztek be. Például egy török vevő nem kapja meg az üvegszövetét Kínából, és a drágábbat is megveszi egy európai gyártótól.

Az üvegszövet miből készül, és mennyit drágult?
Az alapanyagot, az üvegszálat mi is Kínából hozzuk, de legalább csak az alapanyagot, nem a végterméket. A gyártás itt, Szabadkán történik. A régi vicc kezd igazzá válni a kétforintos és a tízforintos tojásról, ugyanis elméletileg van jó pár dolog olcsón, de a gyakorlatban nem érhető el. Mi az ellátásbiztonságra tettük a hangsúlyt, megvesszük az alapanyagot a durván elszállt árakon is, és beépítjük a végtermékeladási árainkba, de ennek köszönhetően az ellátás folyamatos volt.

A mostani kormánydöntés a kivitel korlátozásáról ezt a kört vagy más termékeiteket érinti?
A kormány azokra az anyagokra koncentrált, ahol ment az export, de komoly hiányt láttak itthon. Például azért álltak le teljesen kulcsfontosságú beruházások, mert nem volt kőzetgyapot, nem tudták befejezni a tetőszigetelést. Ugyanilyen hiány alakult ki a fa- vagy a feldolgozottfém-alapú termékeknél. Nekünk nincs olyan termékünk, amiből olyan hiány lett volna, hogy kivitelezési folyamatokat hátráltasson. Amiből sokat exportálunk, azokból a termékekből is maximálisan biztosítjuk a hazai piac igényeit, inkább az exporton korlátozunk.

De a szigetelőanyagok is szerepelnek a kiviteli korlátozás listáján.
A szigetelőanyagoknak az a része van érintve, amit mi nem gyártunk, hanem importőrként forgalmazunk, az általunk gyártott anyagokat ez nem érinti. Ez volt az egyik része a csomagnak, a másik fele az olyan extraprofitra koncentrál, ami nem biztos, hogy piaci alapon termelődött, jellemzően oligopol helyzetben levő cégekre vonatkozik, ezekben sem vagyunk érintettek.

A fél világ kihasználja az árazási erejét, de a Masterplast nem szélesített az árrésén?
Ha mi most kihasználtuk volna ezt a helyzetet, akkor egy év múlva a vevők is teljesen jogosan ezt tehették volna velünk szemben. De nem ez a mi üzletpolitikánk. Kétségtelen, hogy rövid távon mi is ki tudtunk volna préselni sokkal nagyobb margint, de tudatosan csak az alapanyag-drágulást hárítottuk tovább. Az a momentum maradt el, hogy a vevők visszaszólnak, hogy van két másik szállítóm, és ha nem adjátok olcsóbban, majd tőlük veszem. Csökkent az alkupozíciójuk, most azért szólnak vissza, hogy okés az ár, persze, mikor tudjátok szállítani?

Egyszerűen a hosszú távú céljaink mentén azt tartom tisztességesnek a vevőinkkel szemben, hogy ugyanazzal az árképzéssel megyünk, mint normál időkben. Ez is hozott valamennyi többletmargint, mert vegyes, régi és újabb készletből dolgozunk, és
az aktuális árakon árazunk. Ez persze majd az alapanyagárak esésénél marginszűkülést fog okozni.

A munkaerőhiány érinti a gyorsan bővülő céget?
A covid alatt semmiféle negatív döntést nem kellett hozni, se leépítés, se kötelező szabadságolás nem volt. A felvételnél is elsősorban arra tudtunk építeni, hogy nálunk senkit se kellett elküldeni. Azzal, hogy a Masterplast állandóan fejleszt, még vonzóbb vállalattá váltunk. A kivitelezői oldalon persze látjuk a szakemberhiányt, de a gyártásban nincs probléma, jól vagyunk ezen a téren is. Hozzánk is sokan jöttek például a vendéglátóiparból, és ragadnak is meg olyanok, akik annak idején ideiglenesnek szánták a váltást.

A világgazdaság rendszere egyszerűen nem volt képes kezelni, hogy állóra fékezünk, méghozzá tövig nyomva a féket, csikorgó gumikkal, majd állunk pár percet, aztán onnan padlógázzal, füstölgő kerekekkel indulunk.


Gondolom, a vezetői szint is elég vonzó.
Elég jó reklám volt, ami az elmúlt időszakban a tőzsdén történt velünk, itt aztán főleg kellemes helyzetben vagyunk, de fontos, hogy hosszú távú játékosok vagyunk, a menedzsment gerince ugyanaz a csapat, amelyik öt–tíz éve is volt.

Bejelentettétek, hogy jócskán felfelé kell módosítani a korábbi terveket, mikor jön az új stratégia?
Nem adjuk ki a Q2 gyorsjelentéssel együtt augusztusban, előtte lesz még egy Scope Rating felülvizsgálat a kötvénykibocsátás kapcsán. Szeptemberben jövünk az új, frissített 2021-es célszámokkal.

Ebben a mostani szintugrós időszakban mennyivel dolgozol többet, mint mondjuk a szinte békeévnek tekinthető 2018-ban?
A teljes felső vezetésben, a cég egészében óriási pörgés van, mindannyian sokkal többet dolgozunk, mióta a covid elindult. Azt látjuk, hogy olyan átalakulásban van az építőanyag-ipar és az egészségipar is, ami elképesztő lehetőségeket ad nekünk. Amit most teszünk, ezeket nem lehet később elvégezni, fontos, hogy most éljünk az eséllyel.

És meg kell mondjam, én ezt rendkívül élvezem, minden nap egy igazi adrenalinbomba, olyan intenzitással dolgozunk, amire talán a Masterplast első fénykorában, a 2002 és 2008 közötti időszakban volt példa. Akkor építettük nemzetközivé a cégcsoportot, aztán jött a konszolidáció, a stratégia újragondolása, közben sok nemszeretem dolgot is kellett végezni. Nyugodtan mondhatom a teljes menedzsment nevében is, hogy mi a mostanihoz hasonló helyzetekben élünk igazán, amikor naponta reagálnod kell, bizonyítanod kell.



Az új lakások árai durván elszálltak, és az építőanyagár-robbanás még be sem épült. Mire számítasz a következő években, lesz vevő a méregdrága új lakásokra is?
Az alapanyagárak növekedésének egy része sajnos tartós. A kivitelezési költségek növekedése is biztosan tartós. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy a most megkezdett építkezések 20–25 százalékkal többe fognak kerülni, és nagyjából ennyivel drágábban fogják árulni is őket két-három év múlva. A használt lakások áremelkedése ezzel összefüggésben szintén folytatódni fog. Amit a balatoni ingatlan­árakkal kapcsolatban látok, az nekem is futurisztikus és meghökkentő. De semmi okot nem látok arra, hogy ez érezhető korrekcióba forduljon.

Elapadó kereslet?
A kereslet azért nem fog csökkenni, mert igaz, hogy egy új lakás egy mai pályakezdőnek megfizethetetlen, de Magyarországon a lakástulajdon olyan magas szinten van, hogy előbb-utóbb a döntő többség tulajdonos lesz akár úgy, hogy örököl egy ingatlant. Emellett a kormány tartósan letette a voksát a lakáshoz jutás, illetve a felújítások támogatása mellett, amit szerintem hosszú távon a mindenkori kormányok hasonlóan fognak gondolni.

Egy másik fontos faktor, hogy én nem hiszek abban, hogy az infláció megugrása ideiglenes, valamint hogy a jegybankok ezt kamatemelésekkel meg tudják fogni. Nem lepődnék meg, ha az infláció tartósan magas szintre pörögne fel, ami tovább növelheti az ingatlanbefektetések vonzerejét, mert a szuperállampapír sem fog tudni a lakosságnak infláció feletti hozamot adni. Egyre nehezebb olyan inflációs kosarat alkotni, amiből öt százalék alatti inflációt lehet kimutatni.

És ahogy beszéltük, a lakhatás is fontosabb szempont lett, magasabbak a minőségi és a zöld elvárások. Emellett egyre nagyobb uniós források jönnek az épületállomány modernizálására, fejlesztésére is. Egy irányba mutat minden fontos tényező.