Print

Disznóvágásból medtech-startup

Topolay Gábor
2021. november 29. 7 perc olvasás

Viszonylag ritka, hogy egy hamisítatlan vidéki disznóvágás közben, gumicsizmában pálinkázva, a pórul járt disznó visítását hallgatva egészségügyi startupok szülessenek. Pedig a Phoenix Orthosis esetében pont ez a helyzet. A startup ügyvezetője, Jankó László itt hallotta először pár legurított pálinka után régi barátja, Gelányi László ötletét, hogyan lehetne stroke-on átesett betegek görcsös alkari bénultságára hatásos segédeszközt fejleszteni.

A stroke-on átesettek nagyjából harmada, fele szenved ettől a problémától: egyszerűen nem tudják kinyitni az ujjaikat. Az idegrendszeri sérülés következtében az izmok görcsösen, ökölbe húzzák össze az ujjakat. Nyilván súlyosan romlik a kéz funkcionalitása, használhatósága, de inkább teljesen megszűnik.

Sci-fibe illő, ahogy az összevissza hajtogatott gemkapocs vissza­csomagolja magát a kiinduló pozícióba.

A jelenség elvileg rehabilitálható, segédeszközökkel való hosszas ismételgetés után az idegrendszer újra megtanulhatja kinyitni az ujjakat. A probléma az, hogy egyrészt egy ízület és izom minél messzebb van a test középpontjától, annál nehezebb rehabilitálni, másrészt a piacon fellelhető segédeszközök többségét klinikai használatra készítik, a betegek nem igazán tudják őket otthon vagy a hétköznapi életben használni.

Ráadásul a segédeszközök többsége úgy néz ki, mint Darth Vader kesztyűje. Nagy, ormótlan, az alkar végéig kiterjedő fémkesztyűszerűség, az ujjak és az alkar közt feszülő rugókat, gumikat használja, hogy állandó, kifelé irányuló, húzóerőt fejtsen ki az ujjakra. Itthon is kapható pár hasonló elven működő, kisebb eszköz, ujjextenziós vagy ujjtornáztató készülék, és akár tb-támogatást is lehet szerezni rájuk. A használója tehát állandóan azt érzi, hogy kifeszítik az ujjait, majd ha akarja, erővel behúzhatja őket. Ez a módszer az ujjaknak nagyon fárasztó, és az ujj ízületeinek sem tesz túl jót. Külföldi szájtokon találtam árammal működő, ki-bekapcsolható darabokat, több százezer, akár millió forintba kerülnek.

A Phoenix ötlelte ugyanúgy egy kesztyűszerű ortézis (egy meglévő végtagot támasztó vagy elveszett funkcióját pótló eszköz), csak a korábbiaktól eltérő elgondolásban egy olyan ötvözetet használva, amitől elkerekedik az ember szeme.

Az emlékezőfém egy olyan speciális fémötvözet, ami szobahőmérsékleten tetszőlegesen hajlítható, formálható, aztán felmelegítve visszatér az eredeti állapotába. A jelenség nagyon látványos, bátran merem ajánlani a témában fellelhető Youtube-videókat, sci-fibe illő, ahogy az összevissza hajtogatott gemkapocs melegvízbe mártva szépen visszacsomagolja magát a kiinduló pozícióba.

A használója becsukhatja az ujjait, ha pedig kinyitná, a fémréteg hő hatására visszatér az eredeti, egyenes állapotába, így az ujjakat is kifelé nyomja.



Ennek az ortézisnek az alsó, tenyérhez tapadó részében van egy vékony emlékezőfém-réteg. Használója becsukhatja az ujjait, ha pedig kinyitná, a fémréteg hő hatására visszatér az eredeti, egyenes állapotába, így az ujjakat is kifelé nyomja. Innen már egyszerűen hangzik, pedig nem az, a csapat útja technikai és súlyos finanszírozási problémákon át vezetett.
A két László ugyanis a disznóvágást üzleti megbeszélésekkel folytatta, és három kisebb befektetőt is behúztak az első generációs termék fejlesztéséhez. Így alakult meg a cég, a Phoenix Innovation Kft. Az első generációs eszköz fejlesztése szépen haladt, több fejlesztő és egy német értékesítő dolgozott a csapatnál, utóbbi a németországi piacra lépést készítette elő. A csapat Németországot szemelte ki elsődlegesen, a befektetőknek is tetszett a nagyratörő terv. Közben Jankó László felmondott akkori munkahelyén, a Concorde Vállalati Pénzügyek részlegén, hogy főállásban a startupnál dolgozzon. „Nagyon szerettem a munkám, de éreztem, hogy ebből most nem maradhatok ki.”

Az első csapat viszont gyakorlatilag darabokra hullott. Már az első finanszírozási kör végén jártak, kellett volna friss forrás a folytatáshoz. Két nagy tőkealappal, az MKB Bankon keresztül Mészáros Lőrinchez köthető Solus Capitallal és Csányi Sándor alapjával, a Bonitasszal is tárgyaltak az új forrásról. Ekkor viszont felmerült egy technikai nehézség, ami korlátozta az ortézis teljesítőképességét.

Vigyázni kell az ortézisre, meg kell tanulni együtt élni vele, új rutinok és reflexek kellenek.

A technikai részleteket László ugyan elmeséli, de megkér, hogy ne írjam le: a terméket szabadalmaztatták, de olyan innovációs megoldásokat rejt, amik egyelőre nem kerülhetnek nyilvánosságra. A befektetési alapokat megijesztette a probléma, várták a megoldást, így a befektetési kör is csúszott. Közel egy évig voltak finanszírozás nélkül, a cash-flow problémák miatt pedig az első csapat szinte teljesen szétesett, az ötletgazdával, Gelányi Lászlóval is elváltak útjaik.

Idén nyárra viszont kielégítő megoldással szolgált a startup a problémára, így a két nagy alap, a Solus és a Bonitas is beszállt. A finanszírozás pontos összege üzleti titok, annyi nyilvános, hogy bő két évre megoldja a projekt finanszírozását. Jankó László szerint akár jövőre piacképes termékkel állhatnak elő.

Technikai probléma még akad, de semmi olyan, amit ne lehetne kezelni. A legnagyobb feladat most az eszköz kapcsán a megfelelő hőmenedzsment megoldása. Az emlékezőfémet 50 fok fölé kell melegíteni, hogy visszanyerje eredeti alakját, viszont a jelenlegi előírások szerint egy orvosi segédeszköz egyik része sem lehet 43 foknál melegebb. Magát a szigetelést megoldani nem nagy dolog, viszont az emlékezőfémet fűteni kell, majd a hőenergiát ki is kell vezetni onnan, hogy elkerüljék a túlmelegedést. Mindezt egy elég kis helyen és elég gyorsan kell megoldani, ráadásul a környezeti hőmérséklet változása további nehezítő tényező, alkalmazkodni kell hozzá.

„Nem az egészséges kéznek nyújtunk alternatívát, hanem segítő kezet adnánk, az elveszett funkcionalitást szeretnénk a lehető legjobban visszaadni” – magyarázza László, ahogy az ortézisről készült grafikát nézzük. Az eszköz szabadon hagyja a tenyér közepét, hogy a lehető legkevésbé zavarja használóját, illetve véget ér még az utolsó ujjperc alatt. „Van az ujjaknak egy furcsa fiziológiás tulajdonságuk: ha kiegyenesítem őket, az utolsó ujjperc magától is egyenes lesz. Így pedig a felhasználótól nem vesszük el a tapintás lehetőségét.”

Azt László sem tagadja, hogy a kéz használata sosem lesz ugyanolyan, mint a stroke előtt volt. Vigyázni kell az ortézisre, meg kell tanulni együtt élni vele, új rutinok és reflexek kellenek. Azonban a korábbi, görcsösen behúzódó, használhatatlan kézfejnél mindenképp jobb lesz.