Print

Beleszeretett, és márkát épít

Bujdosó Bori
2020. június 30. 7 perc olvasás

Ha kiülünk a nagymarosi Danu Bár teraszára, nemcsak gyakorlatilag a Duna-parton eszünk-iszunk, hanem közben direktben a visegrádi várra látunk rá, ami szerintem benne lehet az ország top tíz panorámájában. Tóth Imrét, a kézműves söröket csapoló budapesti Élesztőház tulajdonosát is kifejezetten a Dunára nyíló kilátás fogta meg, amikor hét éve kiszúrt egy eladó zebegényi telket az interneten: „Nem hittem el, hogy az a fotó Magyarországon készült, annyira más dimenzió volt, mintha egy kambodzsai táj lett volna.”
Elkezdte bringán bejárni a Dunakanyart, és két dolgot vett észre: az emberek fejében a Duna nem kapcsolat volt a két part között, hanem határ, a vízre még kimenni is nehéz volt, másrészt egy csomó alapszolgáltatáshoz nem fért hozzá a környéken. Amikor három évvel ezelőtt feleségével és két kisgyerekükkel hátrahagyták kinőtt IX. kerületi albérletüket, és kiköltöztek a Dunakanyarba, elhatározták, hogy ezt a szolgáltatáshálót próbálják megszervezni.
Elsőként az Élesztő Plázst nyitották meg zebegényi telkükön, ami tulajdonképpen egy kellemes, füves partszakasz, ahova biciklivel vagy kenuval is meg lehet érkezni, lehet ücsörögni a fűben vagy akár röplabdázni, és egy kisbuszból csapolt kézműves söröket fogyasztani. A hely újszerűségét Imre így summázza: „Megadja azt a vízélményt, amit például a Római-part. Ez Zebegényben korábban nem volt adott, mert minden vendéglátóhely befelé ment a faluba. Nekünk viszont minden helyünk vízparti.”
Idén nyáron nem érdemes az Élesztő Plázs felé venni az irányt, mert Imréék építkeznek, és amikor jövőre Danu Grill néven újranyitnak, teraszos elrendezésben három szinten fogadják majd a vendégeket. Az átmenőforgalomra alapozó plázson szolgálják ki azokat, akik csak gyorsan be akarnak kapni valamit, akár a fűben ülve, a középső szinten lesz egy leülős terasz, legfelül pedig kézművespiacot tartanak majd szombat és vasárnap délutánonként. Imrének már most annyi kontaktja van helyi kézművesekkel, hogy talán el sem fog férni mindenki a placcon.
A „helyi vállalkozóarcokból”, Imréből és feleségéből, illetve egy gazdasági menedzsmentből álló, egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban osztozó tulajdonosi csoport idén nyitott egy harmadik helyet is: kibérelték a korábbi Kerékbárt Zebegény déli határában, ami már Danu Kerékbár néven fut, és grillételeket, söröket, fröccsöt kínál. Itt körülbelül 120-an tudnak leülni, kényelmesen meg lehet pihenni például biciklitúra közben, és különlegessége, hogy nem simán Duna-parti, hanem elkerített, privát strandja van, ahol fürödni is lehet.
Imre koncepciója: „Az a célunk, hogy ha a Dunakanyarba jössz, akár három órát, akár egy hétvégét akarsz itt eltölteni, megtervezhesd úgy a túrád, hogy a helyeink legyenek a csomópontok, ahol tudsz enni, inni, csillezni, és a partnereinktől kerékpárt vagy kenut kölcsönözni. Szeretnénk, ha a Danu brandnek lenne egy egységes arculata, aminek bizalmat tudsz szavazni.”
A márka letisztításának egyik lépése volt a Danu Bár megszületése is. Tavaly nyitották meg V4 Bisztró néven egy bérelt épületben, ahol korábban kocsma és kisbolt üzemelt, és „a fine diningot alulról súroló” fogásokat kínáltak prémium borokkal. A 2019-es nyári szezon alatt ötvenmillió forintos nettó forgalmat bonyolító V4-gyel kapcsolatban Imre belátta: „Ez az én bölcsészkedésem volt, kicsit túlgondoltam, vissza kellett venni belőle.” Kiderült ugyanis, hogy a 120 férőhelyes teraszon telt háznál nem tudják megfelelő színvonalon kiszolgálni a vendégeket, esős időben pedig a tizenkét fős személyzet fenntartása bizonyult luxusnak. „Azt is felismertük, hogy a biciklis turisták nagy része nem akar Bott Frigyes-bort bontani délután 3-kor. Borbárként nem funkcionált jól.”
A járvány miatt a tervezettnél is egyszerűbb verzióban startoltak újra: egyelőre abból a nyolc „szuper egyszerű” ételből lehet választani, amit a Danu Kerékbárban is kínálnak. Ezek mind egy lepény köré szerveződnek, lehet kérni zöldséges mártogatókkal, grillhúsokkal, kolbászokkal, csevappal vagy hamburger formájában. Jelentősen szűkítették a bor- és a sörkínálatot is, de Imre azt ígéri, palackban azért visszatérnek majd a környék minőségi borai. A létszám is jelentősen karcsúsodott, a Danu Bárt, a Danu Kerékbárt és a majdani Danu Grillt összesen legfeljebb 14 ember szolgálja majd ki.
A kulturális antropológus végzettségű Imre szereti hangsúlyozni vendéglátóhelyei közösségépítő funkcióját, de a Dunakanyarban kicsit megfordultak a szerepek. „Kívülről jött emberként itt sokkal nehezebb a dolgom. Ezek sváb identitású települések, én pedig nem vagyok sváb, de értenem kell a múltjukat ahhoz, hogy közös nyelvet beszélhessünk. Tanulom a közösséget.” A Dunakanyar települései azóta turistacélpontok, hogy az 1870-es évek végén elindultak ide a rendszeres vonatjáratok a Nyugatiból, de a turizmus iránt persze sok helyi lakosban erős ellenállás van. „A települések nem készültek fel arra a tömegturizmusra, ami kialakult, de születtek koncepciók a helyzet kezelésére, például az autók megállítása már Verőcénél. Ha ezek megvalósulnak, sokkal komfortosabb lesz az egész” – ígéri Imre.

nem simán Duna-parti, hanem elkerített, privát strandja van, ahol fürödni is lehet.


Vendéglátós karrierjét a becsületkasszás Zacc kávézóval tíz éve kezdő Imre egy időben Budapesten nyitotta sorra a helyeket az Élesztő brand alatt, a Marriott Hotelben sörkoktélbárt is működtetett, részt vett egy berlini kézművessör-bár nyitásában, és társtulajdonos a Három Hollóban, de új tervei mind a Dunakanyarra fókuszálnak. Vett egy borospincét Szobon, ahova a Garam menti borkultúrát akarja bevinni, de a 300 négyzetméteres helyszín rendezvények, kulturális események megszervezésére is alkalmas lesz egész évben. És nem tett le egy magasabb színvonalú hely újranyitásáról sem: a Danu Bisztrót a Dunakanyar valamelyik nagyobb településén képzeli el.
Az elsőként megvett zebegényi telken pedig hamarosan családi házat épít, azt tervezi, itt megint lesz becsületkasszás kávézó, és a tetőteraszt nyitva hagyja a nagyközönség előtt, hogy másoknak is jusson abból a kilátásból, amibe anno beleszeretett. „Eredetileg egyáltalán nem akartam kiköltözni Pestről, de ebben a gyönyörű környezetben kevés pénzből is olyan életminőséget lehet megteremteni, amiről el sem tudtam képzelni, hogy egyáltalán létezik Magyarországon.”