Print

Attól, hogy régi, még nem kell lerombolni

Bagi László
2020. szeptember 29. 16 perc olvasás

Tátika Étterem

Építész: Callmeyer Ferenc
Helyszín: Badacsony
Épült: 1958–1961

A Balaton-part mindig vonzotta a kísérletező, szabad kézzel és tiszta gondolatokkal alkotó magyar építészeket. Az 1950-es évek végén politikai döntés született a tópart nemzetközi üdülőhellyé fejlesztéséről. Badacsony adottságai megfelelőek voltak a borturizmus fejlesztésére (vagyis arra, hogy a vendégek vonattal vagy hajóval érkezzenek, majd a jobb-rosszabb borokkal alaposan megismerkedve ugyanígy távozzanak).

A kikötő és a part rendezési tervét, valamint a Poharazó és a Tátika Étterem terveit egyaránt Callmeyer Ferenc készítette. A programban egy 400 főt befogadó vendéglátóegység volt gyorsétteremmel, zenés cukrászdával, a strand felől büfével. Az épület monolit vasbetonból készült, mégis könnyed és nyugodt horizontalitást sugall a Badacsony hegytömbje előtt. Az emelet lebegni látszó tömbje akkor még a víz fölé nyúlt, de a tóparti részt azóta feltöltötték, az emeletet beüvegezték, az épületben egy ideig diszkó működött.

„A ház mozgalmas tömegkoncepciója túlélte az idő próbáját, az épület finomságát adó modern részletek elpusztultak. Formai egyszerűsége, fény-árnyék arányai és a tájjal való érzékeny kapcsolata miatt az identitás kereső balatoni építészet ma is érvényes példája” – írja róla Wettstein Domonkos építész-kutató. Az emblematikus épület 2011 óta védett és hamarosan felújíthatják, Tourinform és gasztrorendezvénytér kaphat helyet benne, amivel sokat nyerhet a bazármaffiától szenvedő Badacsony.

Tihanyi rév váróterme

Építész: Dianóczky János
Helyszín: Tihany
Épült: 1959–1962

A balatoni turizmus fejlesztésében nem csak a badacsonyi borok kaptak főszerepet. Tihany önmagában is vonzó célpont volt, az itt közlekedő révről és révészeiről pedig már az 1055-ből származó tihanyi alapítólevél is említést tesz. A kikötő máig jelentős átmenő forgalmat biztosít, a hatalmas kompok alig tíz perc alatt teszik meg az utat, akár 300 fővel a fedélzeten. Ennek fogadására épült ki a rév váróterme: radikális tartószerkezetű, játékos formavilágú, kör alaprajzú épület, igazi remekmű. A lebegő, alátámasztás nélküli, tányérszerű héjszerkezet alatt üvegfalakkal határolt, íves váróterem kapott helyet. Az egyedi, kúp alakú betonlemezzel befedett belső térben kis vízmedencét és vízlevezető vályút alakítottak ki, ami tovább oldotta a zártságot. Sokáig ez a látvány fogadta a félszigetre érkezőket, aztán jött egy vállalkozó, és emeletet épített a kávézójához. Ettől az épület minden lett, csak nem könyed és elegáns. Jelenleg eladó.

Déli pályaudvar

Építész: Kővári György
Helyszín: Budapest
Épült: 1962–1977

Ha már Balaton és turizmus, a tópartot el is kellett érni valahogy. Az első állomásépület 1861-ben nyílt meg itt, majd helyén 1962-ben nyílt új állomás, amit később több ütemben bővítettek. Az épületet síkság és hegyvidék találkozásánál, V alakban kellett elhelyezni. A MÁVTI építésze bravúrosan oldotta meg a feladatot, ráadásul integrálta a frissen megépült metróállomást, és helyet kapott itt postától IBUSZ-irodáig számtalan más funkció is, egy korabeli újságcikk állomásvárosnak nevezte.

A vágányok körül szigorúbb geometria uralkodik, míg a várócsarnokban mindezt egy kör alakú pénztár oldja. Az enyhe ívben kanyarodó homlokzatot a világos burkolóanyagok és a sötétített üvegfelület kontrasztja uralja: az árnyékolt üvegfal megszakítás nélkül fut végig a hosszan elnyúló homlokzaton, amitől a födém szinte lebegni látszik. „A homlokzat nagy méretét sötét üvegezés és a kihangsúlyozott födémlemezek csökkentik. A sötét üveg lehetővé teszi, hogy nyugodt épülethatás jelenjen meg a tér felé, eltakarva – de sejtetve – a mögötte levő nagy mozgalmasságot és nyugtalanságot” – írja az építész.

A váróterem belülről úgy működik, mint egy panorámás szélesvásznú mozi, és ugyanez igaz a bisztróra, amiből remek kilátás nyílt a Vár és a Vérmező felé. Ma is jól működhetne, mint találkozóhely, de hiába a körök, ívek, szögletességek rendszere, az elegáns homlokzat, ha a megszűnés árnya miatt évek óta nem költenek az épületre. Pedig újragondolva sokáig igazodási pont maradhatna a környéken és a magyar építészet történetében egyaránt.

Sió Csárda

Építész: Makovecz Imre
Helyszín: Szekszárd
Épült: 1964–1965

Makovecz életművét lehet szeretni és nem szeretni, az mindenesetre tény, hogy egyéni hangú építész volt. Későbbi, organikus művei többé-kevésbé jó állapotban vannak, a legprogresszívebb, Ybl-díjat érdemlő korai művek közül azonban több is veszélyben van. Ilyen többek között a 6-os főút mellett álló egykori Sió Csárda is. „A rendkívül előnyös táji és forgalmi adottságok, a kilátás, a lejtős terep, a környék présházai és a sajátos formavilágra való törekvés adják az épület egészét. Az épület bisztróból és borozóból, étteremből, valamint az ezekhez tartozó üzemi helyiségekből áll. Az ablakok szemöldöke, a lábazatok kívül és belül kavicsberakással díszítettek” – írja róla a Magyar Építőművészet 1966-ban. „A szimmetria a legfontosabb vízió számomra. Egy tükörsima tó előtt ülve a vízben a tó mögötti hegy tükörképét látom. A partvonal a táj szimmetriatengelye” – írja az építész. A műemlékvédelem alatt álló épület 2002-ben zárt be, állapota azóta romlott. Többszöri tulajdonosváltás után most úgy tűnik, hogy eredeti állapotában állíthatják helyre.

Szántódi rév

Építész: Dianóczky János
Helyszín: Szántód
Épült: 1962–1963

A túlparti látképet szintén egy könnyed, légies épület határozza meg. A sirályszerű, hiperbolikus paraboloid tetőformát egy argentin építész, Eduardo Catalano alkalmazta először az 1950-es években, a saját családi házán az észak-karolinai Raleigh-ben. A kemény szocialista világ ellenére a magyar topépítészek nyitottak voltak a világra, így az Uvatervben dolgozó Dianóczky is. A gondolati gazdagságot és játékosságot tükröző vasbeton épület sokat hozzátett a megérkezés élményéhez. Az utóbbi egy-két évtizedben nincs igazán kihasználva, de ezt a szintén emblematikus épületet legalább nem tették tönkre, mint a tihanyi párját.

OMFB sportszállása

Építész: Virág Csaba
Helyszín: Balatonfüred
Épült: 1972

A hosszú partszakaszra több vitorlásklubházat terveztek egy parti sétány mentén, de a tervből végül csak ez az egy, az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság jachtklubjának sportszállása valósult meg. Az üres, igazodási pontoktól mentes, nádassal borított területen az építész szabadon kísérletezhetett, az eredmény pedig egy bravúros mérnöki megoldásokkal teli, a részletekbe menően koherens, vagány szerkezetű épület lett. A balatoni homlokzat eltolható, profil nélküli üvegfalat kapott. A lépcsőház nem áll meg a tetőn, hanem – akár egy vitorlarúd – szoborszerűen az ég felé tör tovább. A földszinten hatalmas kandalló ragadja meg a figyelmet, az emelet minimáltereiben a hajóbelsők világát idéző, függőágyakkal berendezett szobák, a tetőn egy sütögetőhely kapott helyet.

„Itt minden a közösségről és a természet megéléséről szól – írta róla Bojár Iván András művészettörténész. – Koncept ház. Jel. Tömör és erőteljes, ízes részletekkel. Korának kiemelkedő darabja. Méltó rá, hogy mielőbb műemléki védettség rendezze sorsát.” Az építész bevallása szerint ez volt az egyik kedvenc tervezési feladata, mivel maga is vitorlázott. Itt minden egy absztrakt utalás a hajózásra: az épület tömege, a hófehér betonfelületek, a faanyagok, az ég felé törő torony, a lecsapható függőágyak. Kimagasló értékű épület, ami talán a jelenlegi elhanyagoltság és a környezet nagy léptékű fejlesztései ellenére is megmenekülhet.

Duna Étterem

Építész: Makovecz Imre
Helyszín: Szentendre
Épült: 1974

A 70-es években forradalminak számító épület átmenetet jelentett az alkotó két korszaka között. Eleinte az amerikai organikus építészet atyjától, Frank Lloyd Wrighttól merített inspirációt, később felfedezte a polihisztor Rudolf Steiner örökségét, aki a Waldorf-pedagógia megalkotása mellett épületeket is tervezett. Az épületen mindkét mester hatása érezhető, és mégis egyedi.
Az útra néző negyed gömbben étterem kapott helyet, míg hátul lépcsőzetesen követte a terepadottságokat. „Apám asztalos volt, de az ácsmesterséghez is értett. A háború után ácsmunkát vállalt, amikor romos tetőszerkezeteket kellett helyreállítani. Már nagyfiú voltam, segítettem neki. Megfigyeltem és megtanultam a famunka fogásait. Lehet, hogy ez az egyik gyökere annak, hogy szeretem a fából való építést. Az épületeim organizmusok. A fa élő anyag. A keményfa hat-hét évig még él, lélegzik, illatozik” – vallotta az építész. A korszak sablonos épületei között egészen friss volt, de az autóscsárda koncepciója nem vált be. A 90-es években kaszinó működött benne, ekkor pusztították el a berendezést, tavaly pedig az egész épületet eltüntették. Irodaház épülhet a helyén.

Győri Színház

Építész: Vincze Kálmán
Helyszín: Győr
Épült: 1973–1978
A karakteres épület története legalább annyira izgalmas, mint a merész formák mögött húzódó építészeti részletek. A tervek elkészítésére a Győri Tervező Vállalat igazgatója, Vincze Kálmán kapott megbízást, aki Harmati János építésszel, Horváth István belsőépítésszel és Filippovits Ferenc vezető szerkezettervezővel állt munkának.

Az épületben 700 férőhelynek, műhelyeknek, díszletraktárnak, balett-teremnek, öltözőknek, festő- és szobrászműteremnek, irodáknak kellett helyet teremteni. Az építészeket a nagyfesztávú terek lefedése foglalkoztatta leginkább. Felismerték, hogy Csehszlovákiában sok kábeltetős ház épült, mivel az ottani előírások miatt a sípályák acélsodronyait öt–tíz évente mindenképp cserélni kellett, az üzemeltetők pedig keresték, hogy hol tudnák felhasználni a jó minőségű kábeleket. A majdnem nyolcvan méter fesztávú szerkezetet így gazdaságos megoldással sikerült lefedni.

Az északi és déli homlokzatot egy-egy 550 négyzetméteres Vasarely-kerámia díszíti, az előcsarnok burkolatait carrarai márványból készítették, a korlátokat vörösrézzel burkolták. Értékei ellenére a város polgármestere felvetette a szerinte ormótlan épület bontását és a terület parkosítását, de a helyiek nem álltak mellé.

Domus Áruház

Építész: Reimholz Péter, Lázár Antal
Helyszín: Budapest
Épült: 1974

A 70-es évek elején lakásépítések fellendülése miatt tartós bútorkonjunktúra bontakozott ki az országban, ezért a Bútorértékesítő Vállalat sorra nyitotta boltjait. A Róbert Károly körút és a Lehel út kereszteződésénél a hálózat legkorszerűbbje működött. A tervezésre az Iparterv két fiatal munkatársa, Reimholz Péter és Lázár Antal kapott megbízást. Az építészek Mies van der Rohe német–amerikai építész elméletére támaszkodva a funkció, a szerkezet és a forma hármas egységét egészítették ki a flexibilitás igényével. Abból indultak ki – talán a korszerű svédországi áruházak tanulmányozásának hatására –, hogy az élet állandóan alakul, ezért úgy kell építeni, hogy egy ma még ismeretlen jövőnek is teret adjunk.

A belső tér hatalmas fesztávjai mellett a konzolosan kiugró tömegű homlokzat érdemel említést. Ez egyrészt nagyon jól néz ki, másrészt ekkoriban volt egy olyan terv, hogy a Hungária körgyűrűt lábakra emelik, a kétszer két sáv alatt pedig gyorsvillamos és parkolók kaptak volna helyet, így ezzel a megoldással maradt volna hely a gyalogosoknak is. A négyszintes, tízezer négyzetméteres áruházban liftekkel és mozgólépcsővel is lehetett közlekedni. Akkora sikert aratott, hogy még az akkori NSZK-ban kiadott Deutsche Bauzeitschrift című lap is illusztrált cikkben mutatta be 1976-ban. Az építészpáros később elkészítette a székesfehérvári Domus terveit is. A budapesti áruház 2011-ben zárt be, és azóta is üres.

Virágablakos ház

Építész: Kerényi József Péter
Helyszín: Kecskemét
Épült: 1977

A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet Könyvtára nyolc virágablakával és két szint magasságig nyúló utcai árkádsorával a városkép fontos részévé vált az elmúlt évtizedekben. A gólyalábakon álló épület nagy kapu is, ami a zárt tömbben megnyitja az utat a minden irányban átsétálható főtér felé. Miközben kortárs épület, az organikus szemlélet jegyében reflektált környezetére, a régi templomokra, az alföldi szecessziós paloták világára. Tervezője a város főépítésze is volt, egyben a hazai revitalizáció egyik úttörője, aki elkezdte a műemlékek, idős épületek eredetitől eltérő célokra való újrahasznosítását országszerte.

Ez mereven szembement a szocialista várostervezés mindent letaroló szemléletével. Tevékenysége nyomán menekült meg a kecskeméti ferences kolostor, a zsinagóga, a Bánó-ház. Két Ybl-díjat kapott és Norman Fosterrel egyidőben megkapta az UIA Sir Robert Matthew-diplomáját is, ami nem kis teljesítménynek számított a vasfüggöny mögül. A „virágablakos ház” a helyi tervek szerint eredeti állapotában nem menekülhet meg. Lebontása után új könyvtár és kollégium foglalja el a helyét, de a homlokzatot visszaépítik.

Hotel Ezüstpart

Építész: Tillai Ernő
Helyszín: Siófok
Épült: 1978–1983

A déli part egyik legmonumentálisabb, akár kétezer vendég számára is alkalmas épülete. Leánykori nevén SZOT Ezüstpart II. üdülő a ZÁÉV (Zalaegerszegi Állami Építőipari Vállalat) kivitelezésében készült el a mai Liszt Ferenc sétányon. A 354 szobához jellegzetes, kagylóformájú erkélyek tartoznak, ami sokat old a homlokzaton. A nyolcemeletes szállodakomplexumban többek között 400 személyes színházterem, előadóterem, étterem, uszoda, könyvtár is helyett kapott. Az Ybl-díjas építész épülete a 2015-ös Balaton Method című film egyik jelenetében is feltűnik. A retróhangulatú hotel három éve zárt be. Tulajdonosa nem bontja le, a szerkezetileg visszabontott szinteken apartmanokat alakítanak ki.

Villamos Teherelosztó

Építész: Virág Csaba
Helyszín: Budapest
Épült: 1979

Az ötszintes, acélvázas szerkezetű épület egyszerre látott el ipari és irodai funkciót: egykor innen, a Bécsi kapu térről irányították az ország teljes elektromos hálózatát. Építésze, Virág Csaba meg sem próbált kitalált, historikus stílusban alkotni, cserébe az épület minden részlete hemzsegett a színvonalas, kortárs megoldásoktól. Az alumínium függönyfalas homlokzat visszatükrözte a levéltár historizáló részleteit, az előtérben a vári házak gótikus ülőfülkéi köszönnek vissza. A szakma szinte egyöntetűen kiállt a valóban rossz állapotú, de eredeti épület megmentéséért, a hasznosítására pedig ötletpályázatot is kiírtak, így létrejöhetett volna itt növényház, építészeti és dizájnmúzeum, uszoda, fürdőmúzeum, passzívház vagy épp műteremház is. Hiába, a fentiek ellenére nekiálltak a lebontásának, hogy a „környezethez jobban illeszkedő” házat építsenek a helyére.