Print

A Nagyszerűbb Kapitalizmus

Forbes
2020. június 30. 28 perc olvasás

Az eddig szürreálisnak bizonyuló 2020-as év sokunknak talán az Idétlen időkig című filmet juttathatja eszünkbe. Az óramutató negyedsebességen vánszorog, miközben figyelemelterelésre vagy múlt századi szükségletekre költünk: kirakós játékok és élesztő röppen virtuális kosarunkba az internetes polcokról. Közben a világ olyan szédítő sebességgel alakul át, amilyenre a második világháború óta nem volt példa. Szeizmikus, maradandó változások álltak be mindössze hetek alatt abban, hogyan dolgozunk, tanulunk, és miként intézzük dolgainkat. A legjelentősebb változás gazdasági rendszerünkben megy végbe.


A kapitalizmus – ami eddig a jólét és a fejlődés legjobb hajtóerejének bizonyult – már a koronavírus-járvány kitörése előtt is komoly nyomás alatt volt. Az elmúlt évtized elismerésre méltó gazdasági növekedése és munkahelyteremtései ellenére sok amerikai érezte úgy, hogy a rendszer hibás, és a kemény munka, no, meg a szabályok követése többé nem katalizálja a sikert. „Ijesztő, hogy miközben minden korábbinál alacsonyabb volt a munkanélküliség aránya az afroamerikaiak, a latinók és a nők körében is, az emberek mégis ezt érezték” – mondja Michael Milken pénzügyi szakértő, aki belülről élt meg megannyi hasonló ciklust.


Ezeket az érzelmeket csak felerősítette az idei tavasz, különösen a fiatalok körében. Február végén, a COVID-korszak előtti utolsó héten az amerikai Forbes ezer harmincév alatti fiatalt kérdezett kapitalizmusról és szocializmusról. A válaszadók fele az előbbit, 43 százalékuk utóbbit ítélte meg pozitívan. Tíz héttel, nyolcvanezer elhunyttal és húszmillió állását vesztett amerikaival később megismételtük a felmérést, és az arányok megfordultak: 47 százalékuk választaná a szocializmust és 46 százalékuk a kapitalizmust. A fordulat a közbeszédben is tetten érhető: az olyan gondolatok, mint az alapjövedelem, a bérlői amnesztia vagy az állásgarancia egyre gyorsabban törnek előre a fősodorban.


A szédítő paradigmaváltások és a káosz közepette valami mélyebb is történik: az a bizonyos Adam Smith-i Láthatatlan Kéz saját magán is gyors módosításokat eszközöl.


Ahogy a kapitalizmus egyik patronáló szentje, Joseph Schumpeter mondaná: egy új rendszer megalkotása a régi elpusztítását igényli. Szóval Milton Friedman hagyatéka csupán a koronavírus egy újabb áldozata. Már korábban is lélegeztetőgépen tartották; tavaly nyáron még az amerikai cégvezetőket tömörítő, Business Roundtable nevű, ódivatú szervezet is megállapította, hogy „a részvényes az első” friedmani dogmája már nem uralkodó a tagok között. Az elv halála bármely közértben vagy UPS-kamionon megcsodálható: a korábban „képzetlen munkaerőnek” minősített alacsony fizetésű hősöket immár tiszteletteljesen, csak mint nélkülözhetetlen dolgozót tartjuk számon. És megvetjük az ügyvezetőt, aki a lehető legkevesebbet fizeti nekik, hogy spóroljon a negyedéves kifizetésekre.


Az előző válság megmutatta, hogy a korábbi „túl nagy hozzá, hogy bedőljön” szabálya már elavult. Az olyan alulról jövő kezdeményezések, mint a közösségi finanszírozás vagy a kriptovaluták így reményt kelthettek a kisebb vállalkozásokban, csakhogy ez a járvány pont nekik okozta a legtöbb fejfájást eddig – gondoljunk csak a bezárásra kényszerült éttermek vagy akár a fodrászatok tulajdonosaira.


A Shake Shacket alapító Danny Meyer például sosem tartotta nagyra Milton Friedmant – ügyfelei, dolgozói, szomszédai és befektetői viszont többségben nagyra tartották Meyert. Csakhogy amikor hatalmas, gazdag, tőzsdén jegyzett hamburgerbirodalma állami bérsegítő hitelért (Paycheck Protection Program, röviden PPP) állt sorba, a közvélemény azonnal azt követelte, hogy Meyer adja vissza a pénzt.


Végre véget ért a gazdasági inkrementalizmus korszaka! A lassú és apró fejlesztések már nem mennek át, az „elég jó” nem elég jó többé. Az idők grandiózusabb rendszerszintű megoldásokat követelnek, mint valaha. Nagyszerűbb Kapitalizmust.


Ha Friedman a profitot imádta, a Nagyszerűbb Kapitalizmus a befektetések megtérülését helyezi előtérbe. Igen, ez annak a befektetői gazdaságnak a nagy részét is magába foglalja, ami csak lassan haladt előre az elmúlt években. Gyökerei viszont nem nagyvállalkozásokhoz, hanem kisebb cégekhez és vállalkozókhoz kötik, akik nem kérnek többet, csak reális esélyt és egy kis játékteret. Amennyiben helyesen gyakorolják, a Nagyszerűbb Kapitalizmus az okos, hosszú távú cselekvést támogatja majd, ami időt álló megoldásokhoz vezet.


Három főbb ponton érzékeltethető legjobban, mi formálódott az elmúlt hetekben. Szemünk láttára alakul a történelem.

I. rész:
Egyenlő esély, azonos eredmény

A vírus hatalmas szakadékokat fedett fel Amerikában, a színes bőrű közösségek aránytalan halálozási, megbetegedési aránnyal és nagy munkanélküliséggel szembesültek. Robert Smith, a leggazdagabb self-made afroamerikai, aki az amerikai Forbes becslése szerint ötmilliárd dolláros vagyon felett diszponál, eddig is arra fókuszált, hogy minél több lehetőséget teremtsen a fekete fiataloknak. Elsősorban azzal, hogy kifizette a Morehouse College 2019-es évfolyamának adóságait. Látva az áprilisi bénázást az állami támogatások körül – az első 350 millió dolláros hullám napok alatt nagyobb, jobban becsatornázott cégek kezére jutott, akik tudták, hogy játsszák ezt a játékot –, Smith bizony haragra gerjedt.


A második részletig hátralévő hetekben megoldást keresett. A probléma gyökere: a PPP-re szánt pénzt a kisvállalkozások pénzügyeit kezelő Small Business Administration (SBA) rendszerén át folyósították – ehhez pedig csak a nagyobb bankoknak volt hozzáférésük. „Az afroamerikaik lakta környékek hetven százalékában nincs bank” – mondja Smith. De még ha lenne is, becslése szerint a feketék vállalkozásai kilencven százalékban egyéni vállalkozások, és nélkülözik azt a banki kapcsolati tőkét, ami a nagyobb ügyfeleket az első sorba segítette.


Szóval Smith odament, ahol ezek a kisvállalkozások hozzáférnek a pénzügyi rendszerükhöz – hitelszakszervezetekhez, kisebbségi megtakarítási intézményekhez és több mint ezer közösségfejlesztő pénzintézethez –, és összepárosította őket az SBA-t elérő nagyobb intézményekkel. Smith, generációjának legnagyobb szoftveripari üzletkötője, arra használta FinAstra nevű fintech cégét, hogy kihozzon egy, a rendszereket összekapcsoló patchet (szoftvermódosítást), majd személyes kérést küldött az országszerte működő National Council of Black Churches vallási szervezethez tartozó harmincezer gyülekezetnek, hogy adják az eddig kizártak tudtára: bizony ők is hozzájuthatnak ehhez a segélyhez. A PPP második részletét májusban utalták, kilencvenezer hitel talált így gazdára.


Persze nem minden akadályon segít át egy altruista milliárdos, ez pedig megmagyarázza, miért van olyan sok Y és Z generációs fiatal, akik kiábrándultak a kapitalizmus 21. századi változatából. Amennyiben a jelenlegi rendszer nem kínál nekik elég lehetőséget a sikerre, egyenlőbb eredményekkel kecsegtető ígéretek felé fordulnak. Azért, hogy a fiatalok is megtapasztalhassák az amerikai álmot, az egyenlőtlenségeket gyökerüktől kell felszámolni – méghozzá most azonnal.


Kezdjük az oktatási rendszerrel! Egykor a főiskola volt a garancia a kitörésre, egy majdnem biztos út a felső-középosztályba. De vessük csak össze korunk eladósodott és joggal cinikus diplomásait a második világháborúból visszatérő hősökkel, Amerika leginkább felfelé mobilis generációjával (Greatest Generation), akik jórészt a mindenféle előnyöket garantáló, G.I. Billként ismertté vált törvénycsomagnak köszönhették financiális sikerüket! A szolgálathoz kötött felsőfokú oktatás hirtelen újra előtérbe került, elsősorban Michiganben, ahol is Gretchen Whitmer kormányzó kezdeményezése térítésmentes diplomaszerzési lehetőséget fog ajánlani mindazoknak, akik nélkülözhetetlen szolgálatot tettek a járvány alatt (ezúttal persze nem kizárólag katonai értelemben).


A Láthatatlan Kéz még kormányzói beavatkozás nélkül is végzi a munkáját. Habár a felsőoktatási intézmények Amerika-szerte végtelen számú hiteligénylő ügyfelet biztosítanak, a járvány idején nem igazán foglalkoztak a költségekkel. Most, hogy a virtuális oktatás egy csapásra univerzális standard lett, a szellem kiszabadult a palackból. „Nagyon sok ügyben lehet változtatni – mondja Milken. – Tényleg évi ötvenezer dollár kell ahhoz, hogy minőségi oktatásban részesüljön valaki?”


A válasz: nem. Egy emberöltő után először kerül az oktatás piaci nyomás alá – jobb termékre van szükség, alacsonyabb áron. „Az oktatás gazdasági modellje hibás volt” – mondja Kerry Healey, a Babson College elit magániskola egykori elnöke, aki most a Milken Institute amerikai álomért felelős központját felügyeli (igen, ott ilyen is van). Healey előrejelzése szerint a kisebb főiskolák negyede fog összeolvadni vagy simán eltűnni. Ez teljesen egészséges folyamat. A túlélőknek kell kifaragniuk az amerikai álom létrájának első fokát: egy kevesebb adóság árán elérhető diplomát, amit a jövő munkahelyeihez vezető, beláthatóbb út, valamint mindenkinek, azaz nem csupán 18 éveseknek elérhető képzések követek.


Ugyanez a dinamizmus mozdul Amerika másik felpuffadt behemótja, az egészségügy testében. Akárcsak az online oktatás, a távgyógyítás is alig néhány hét alatt vált távoli elméletből általános realitássá. A jó tapasztalatok gyorsan adaptálódnak majd, az eredmények pedig szinte biztosak: könnyebb elérhetőség alacsonyabb áron. Ha az eddigi paradigma nemcsak megfordul, de darabjaira hullik, az amerikai középosztály újabb stresszpontban könnyebbül meg.


A koronavírus-helyzetből való kilábalás kulcsa: tartósan meg kell szilárdítani a rendszerben ezeket az új játéktereket. Erre koncentrál Smith, és különös társasággal egyesíti erőit. Nancy Pelosi, Steve Mnuchin, Chuck Schumer és Ivanka Trump is azon dolgoznak, hogy Smith szoftverjavítását egyszerű, az infrastruktúrába „dobozolt hitelezővé” tegyék.


Smith olyan rendszert képzel el, amiben a nagy bankok annak a kitételnek megfelelően vehetnek részt az SBA programjaiban, hogy továbbra is hidat képeznek a banki szolgáltatásokhoz alig hozzáférőket segítő intézmények és azok ügyfelei között. A folyamatot egyetlen szoftver fogja automatikusan irányítani. Azáltal, hogy a bankok a másodlagos piacokon összefogják ezeket a kisebb – a szokottnál általában alacsonyabb kamatú – hiteleket, új üzleti csatornához jutnak, a kis ügyfelek pedig hatalmas mennyiségű tőkéhez férnek hozzá.


„Ezen óriási a megtérülési ráta – mondja Smith. – Az egész kis- és középvállalkozói ökoszisztémát be lehet így indítani.” Smith ambíciója a továbbiakban sem kicsinyesebb: célja az új amerikai álom, amit egy „dobozos üzleti” szoftvercsomag hajt. Ez, mondjuk, havi ötven dollár fejében demokratizálja a vállalkozást úgy, hogy fizetési-, beosztási- és számlázórendszert nyújt, mindenféle fenyegető nehézség nélkül. Egy ilyen termék sikerrel tehetné automatikusan láthatóvá az egyelőre észrevehetetlen kisvállalkozásokat a hitelező bankok számára.
Mennyire vagyunk ettől? „Kilenc hónapra” – mondja Smith.

ROBERT SMITH


II. rész:
Érintettekből részvényesek

Amióta csak a járvány az otthonukba kényszerítette a New York-i dolgozókat márciusban, Hans Vestberg, a Verizon vezérigazgatója naponta afféle haditanácsot tart reggel nyolckor. „A döntéshozatal üteme gyakorlatilag példa nélküli” – mondja, hozzátéve, hogy napi kétszer kell olyan döntést hoznia, amit öt év múlva lehet csak megítélni. Tízfős csapata kezdettől egy négyoldalú, hierarchikus prizmán át nézve mérlegeli az ügyeket: dolgozók, aztán ügyfelek, majd társadalom és végül – de nem utolsósorban – részvényesek.


„Ezúttal muszáj, hogy egyértelmű legyen az irány” – mondja.
Hogy néz ki a kockázatviselés a Verizonnál? Vestberg senkit sem küldött el a 145 ezer alkalmazottból. A terepen lévők vészhelyzeti emelést kaptak; mindenki, aki érintkezik a vírussal, 26 hetes fizetett betegszabadságra megy. A 120 ezer otthonról dolgozó, akik közül sokan olyan munkára vannak a cégnél, amit most nem is lehet elvégezni, vagy más projektekbe segít be, vagy a Verizon jótékonysági programjaiban vesz részt. A cél több, mint pusztán a pénz – a lényeg, hogy a nehéz időkben is legyen célja a vállalatnak.


Vestberg úgy bánik alkalmazottjaival, ahogy választott tisztviselő szokott a választókkal. Kéthetente szavaztatja őket saját teljesítményéről, valamint arról, mire fókuszáljon a továbbiakban. És transzparens, minden nap délben tartja Andrew Cuomo, New York állam kormányzója sajtótájékoztatójának vállalati megfelelőjét.


„Nincs mit takargatnunk, sem amit csinálunk, sem a folyamatainkat” – mondja. Kisvártatva tágította hallgatóságát, Twitteren sugározza rövid elemzéseit, így bárki beugorhat, legyen az ügyfél, forgalmazó vagy Wall Street-i elemző. Általában több mint ötvenezren tesznek így.
Ami az ügyfeleket illeti, a Verizon úgy döntött, nem bont szerződést azokkal, akik most nem tudnak fizetni. Ez a helyes, ha a személyes kapcsolattartás annyira fontossá válik, mint a villanyáram. Okos lépés egy olyan cégtől, amit tradicionálisan nagyra tartanak az ügyfelek.

„Ha elzavarod őket, nem jönnek vissza többé” – mondja Vestberg. A Verizon minden amerikai középiskolást előfizetett a New York Timesra, 350 iskola diákjainak hálózatát kezeli, valamint hetente ingyenes koncerteket közvetít Billie Eilishtől Chance the Rapperig – mindezt társadalmi felelősségvállalás végett.


És a részvényesek? A Wall Street, úgy tűnik, elfogadta helyét a Verzion listáján. „Eddig még senki sem esett nekünk” – mondja Vestberg. Az elemzőknek mindenesetre érdemes tudniuk, hogy az amerikai Forbes első, huszonöt legjobban reagáló céget felsoroló listáján, ami a Just Capital huszonkét kritérium alapján szűrt adatain alapul, ideértve a fogyasztóvédelmet és a vészhelyzeti egészségügyi ellátást, a Verizon az első helyen végzett.


Persze könnyű helyesen cselekednie egy olyan nagy árréssel működő, technológiai cégnek, mint amilyen a Verizon. Csakhogy kis árréssel működő cégek is felkerültek a listára, például a Dollar General, a Walmart vagy a Target. Utóbbi ott liheg a Verizon sarkában: 300 ezer frontvonalban szolgáló munkatársnak adtak kétdolláros órabéremelést; fizetett betegszabadságot biztosítanak, hogy a tüneteket mutató dolgozók ne kényszerüljenek munkába járni; gyermekmegőrzést és idősgondozást vállalnak; és emellett más pénzügyi támogatásokkal is segítik a dolgozókat.
Ha ez erőteljes alkalmazotti fókusznak tűnik, hát legyen. Ezt akarják az amerikaiak. A Just Capital százezer amerikait kérdezett meg arról, hogyan ítélik meg a jó vállalkozót. Mindig ez a válasz harsogott: annak alapján, ahogy a dolgozóival bánik – és ahogy fizet.


Ebben az új, Nagyszerűbb Kapitalizmusban a dolgozók jólléte nem áll konfliktusban az üzleti szükségszerűséggel. Csupán arról szól, hogy megfelelő arányú tiszteletet kapnak. Pár hete az Airbnb alapítója, Brian Chesky tett valami történelmit: kirúgott cirka 1900 embert, a munkaereje csaknem 25 százalékát – és mindenki ünnepelte érte. Mert a végkielégítés nagyvonalú volt: legalább 14 hetes elválás, gyorsított esélyegyenlőségi segély, Apple laptop és 12 hónapnyi fizetett egészségbiztosítás. De a legfontosabb a megértés volt. Chesky elmagyarázta, miért érezte szükségesnek az elbocsátásokat, majd barátságosan, lenézés nélkül viselkedett volt munkatársaival. Chesky HR-menedzsmentjét a toborzásról arra állította át, hogy segítsen elhelyezni a munka nélkül maradt embereket, sőt még egy nyilvános alumniprogramot is szervezett, hogy láthatóvá tegye őket. „Elhatároztam, hogy erőfeszítéseket teszek üzleti döntések meghozatala helyett – magyarázza Chesky. – Az üzleti döntések az eredményt maximalizálják. Az erőfeszítés viszont fittyet hány az eredményre.”


Hasonló szellemben cselekszik most Amerika alighanem legfontosabb cégvezetője, Albert Bourla. A Pfizer feje ukázba adta, hogy az általános 18 hónapos előrejelzéssel szemben még idén elő kell állni egy tömegben előállítható és terjeszthető koronavírus-vakcinával.


Bourla kétszeresen kockáztat. Először is egymilliárd dollárt fektet egy termékbe, ami minden próbálkozás ellenére is elég messze van. „A gyorsaság mindennél kimagaslóan fontosabb, és semmi köze a megtérüléshez, a befektetéshez vagy az árhoz – mondja Bourla. – Ami fontos, az a vakcina megalkotása.”


Másodszor arcvesztés fenyegeti, elvégre sokkal valószínűbb, hogy túl nagyot ígér, majd alulteljesít, semmint fordítva. „A krízis megoldásában való részvételünk kéne hajtson minden döntést – von vállat. – Nagyon fontos most a nyílt kommunikáció, méghozzá valós időben. Ha valaki más áll elő az oltással, addig is talán valamit tanul tőlünk.”


Egy krízisnek kétféle kimenetele lehet: vagy megosztottságot szül, vagy összefogást. A görögországi születésű Bourla utóbbira szavaz. A Pfizer vakcinája a BioNTech-kel együttműködésben készül, azt a céget egy török férfi, Uğur Şahin vezeti. Habár hazáik rossz viszonyban vannak egymással, a két cégvezető megegyezett, hogy isznak egy rakit, ha elkészül a vakcina. „Csak két ellenség van – mondja Bourla. – A vírus és az idő.”

III. rész:
Megoldások tegnap és ma

Ahogy beütött a járvány, Ray Dalio – akinek Bridgewater Associates nevű cége a legnagyobb és legracionálisabb befektetővállalat az országban – észrevett valamit: miközben otthona, Connecticut állam diákjai otthonról kellett, hogy tanuljanak, a gazdaságilag hátrányos helyzetben lévők lemaradásra ítéltettek. Sokan éheztek, és olyan szűk helyeken éltek, ami nemcsak a privát szférától fosztotta meg őket, de a megbetegedésük esélyét is növelte. 22 százalékuk pedig semmilyen számítógéphez nem fért hozzá, nemhogy sajátjuk legyen, és akkor a megbízható internetkapcsolatról még nem beszéltünk.


„Valódi tragédiát láttam – mondja Dalio. – És egy csomó egybegyűlt embert, akik azt mondták, hogy ezt nem szabad hagyni.”
Dalio százmillió dolláros felajánlásával, valamint Connecticut hasonló beruházásával az „egybegyűlt emberek” – többek között Bill Gates és a Microsoft, valamint Michael Dell és a Dell Computer – hatvanezer használatra kész számítógépet juttattak el az alacsony bevételű családok gyermekeihez.


Dalio, akinek vagyonát az amerikai Forbes 18 milliárd dollárra becsüli, nem sokat gondolkodott a dolgon: ilyen egy megtérülés hajtotta eredmény a Nagyszerűbb Kapitalizmusban. Továbbá annak jele, hol tart épp a filantrópia.


Az utóbbi időben több értelmiségi is szót emelt a jótékonykodás ellen, mondván, az elkobzás jellegű adók ellehetetlenítik a leggazdagabbak társadalmi befolyását. Ez pocsék gazdaságpolitika – a milliárdosok többsége a 2020-as elnökválasztás alakulásától függetlenül is számíthat adóvisszatérítésre.


Sőt, társadalompolitikának is gyenge. A demokrácia hosszú távon strukturálisan szegényedik el. Egy ember bebörtönzésének ára – pénzügyileg, nem társadalmilag – sokszorosa annak, amennyibe az oktatása és biztonságos felcseperedése került volna.


De persze sok szerencsét ahhoz, hogy valaki meggyőzze a politikusokat egy húszéves befektetésről, miközben láthatóan az azonnali reakciók cukorláza élteti őket. A filantrópia lehet a problémakezelés kockázati bázisa: olyan elképzeléseket tehet próbára, és akkora hibákat követhet el, amiket kormányok sosem vállalnának be.


Csakhogy abban a formájában, ahogy most gyakorolják, a jótékonyság sokak figyelmét magára vonja. Az adókedvezmények ellenére most is négybillió dollár várja, hogy a holnap problémáira költsék el ahelyett, hogy a ma nehézségeire fordítanák. A szövetségi törvény szerint a jótékonysági szervezetek évente tartalékaik legalább öt százalékát kötelesek elkölteni – sokaknak ez az ötszázalékos padló egyben a plafon is. Közben 730 ezer donoralap érte el ugyanezt az adóféket, mindenféle minimum kiadás nélkül. A járvány rávilágított erre a problémára. A mi életünkben még sosem volt nagyobb szükség a segítségre – erre most a piaci zuhanással tandemben a filantróp akciók is minden bizonnyal csökkenni fognak.


De egyes fontos szereplők arra használják a helyzetet, hogy a filantrópiát transzparenciával és „adj, amíg élsz” filozófiával vértezzék fel. Jack Dorsey, a Twitter és a Square 43 éves alapítója például egymilliárd dollárt ajánlott fel a koronavírus-krízissel kapcsolatos problémák megoldására – és egy nyilvános Google-dokumentumban listázza idevágó költéseit.


Májusban a százmillió dolláros Wallace Global Fund vezetésével 275 filantróp kérte a kongresszust, hogy emeljék duplájára, tíz százalékra az alapítványok és donortámogatású alapok minimális kiadását a következő három évre – ez újabb kétszázmilliárd dollárt mozgósítana.


„Ez nem egy pénzügyi fejfa, ami mindörökké a koporsód felett áll majd – mondja Abigail Disney, az egyik aláíró. – Arról kéne szólnia, mire van szüksége a világnak, nem arról, miként emlékeznek rád az emberek.”
Közben egyes források szerint a Giving Pledge aláírói arról tanácskoznak, hogy túl kéne lépniük a csoport híres-hírhedt agnoszticizmusán, miszerint sosem mondják el, kinek és hová adakoznak. Az ötletek között szerepel egy COVID-dal kapcsolatos alap létrehozása és az „adj, amíg élsz” szellemiség népszerűsítése (még nem született döntés).


A tét mindenesetre nem is lehetne nagyobb. A nagy gazdasági világválság idején a kommunizmus, a nativizmus és az elszigeteltség törtek előre – pedig hol volt még a közösségi média! Egy évtizeddel a válság után az amerikai vállalkozásokat irigyelte a világ, a dolgozók pedig olyan életszínvonalat értek el, amiről a szüleik vagy a nagyszüleik még csak nem is álmodhattak.


Most is ennél a kereszteződésnél állunk: vagy a Nagyszerűbb Kapitalizmus felé indulunk, vagy marad minden a régiben, és folytatjuk utunkat a társadalmi elégedetlenség felé úgy, hogy mindez hiába volt. „Így is, úgy is forradalom lesz” – mondja Dalio. „Csak az egyik esetben nagyon csúnya. Vagy akár megfontoltan is nekimehetünk, közösen.”

A 25 legjobban reagáló amerikai cég

Az amerikai Forbes legújabb listája a kutatási partner Just Capitallal együttműködve készült el, és arra keresi a választ, hogyan reagált az Egyesült Államok száz legnagyobb munkáltatója a koronavírus-járvány okozta nehézségekre, ideértve a dolgozók, az ügyfelek és a közösségek támogatását és védelmét. 22 kategóriában elemezték a cégek erőfeszítéseit, 1-től 5-ig terjedő skálán. A számokat aztán átlagolták, és így jött ki a végső pontszám, ami szerint az első huszonötöt feltették a listára. Mindez egyébként a cégek március közepétől május 7-éig bezárólag tett lépéseinek eredményeként állt össze. Akárcsak maga a járvány, a vállalkozások intézkedései is gyorsak, váratlanok és erőteljesek voltak. Hogy ezek hosszú távon is maradnak-e, csak a jövőben derül ki.


1. Verizon Communications
telekommunikáció
• Extra kompenzációt ajánlottak a járvány alatt is az irodában dolgozó teljes munkaidős munkatársaknak.
• Nem korlátozták szolgáltatásaikat azoknál az ügyfeleknél, akik nem tudták fizetni a számlát a járvány miatt.
• Indítottak egy COVID-19-specifikus távolmaradási programot, ami nyolc hétig 100 százalékos bért fizet, majd további tizenhat héten át 60 százalékot.
2. Target
kiskereskedelem
• Megemelték több mint 300 ezer frontvonali dolgozó bérét.
• Harmincnapos fizetett szabadságot ajánlottak fel a 65 évnél idősebb, a várandós és a krónikus beteg dolgozóknak.
• A szokottnál is szigorúbb higiéniai eljárásrendet vezettek be.
3. AT&T
telekommunikáció
• Bevezették a gyerekszabadságot.
• Megemelték a fizetéseket.
• 10 millió dollárral szálltak be az online oktatás terjesztésébe.
4. Walmart
kiskereskedelem
• Egymilliárdos bónuszt osztottak szét az amerikai órabéres dolgozók között.
• 200 ezer embert vettek fel, ennek felét időszakosan. Olyan helyekről jöttek emberek, ahol leépítések voltak a járvány miatt.
• Kéthetes fizetett betegszabadságot vezettek be.
5. T-Mobile US
telekommunikáció
• Júniusig korlátlan adatszolgáltatást kapnak az ügyfelek.
• Nem kell bejárniuk a dolgozóknak.
• Fizetik a kiesett munkaórákat.
6. Lowe’s Companies
kiskereskedelem
• Március óta 160 millió dollárt költöttek dolgozói bónuszokra.
• Meghosszabbították a vészhelyzeti szabadság időtartamát.
• Válságkezelő alapot hoztak létre.
7. Starbucks
kiskereskedelem
• Mentálhigiénés szolgáltatást vezettek be.
• Kiterjesztették a támogatási láncot.
• Lázmérőket küldtek a boltokba.
8. Home Depot
kiskereskedelem
• 240 óra fizetett szabadságot adtak a 65 év feletti és egyéb okból veszélyeztetett dolgozóknak.
• Lázmérőket osztottak a dolgozók között.
• N95-ös maszkokat adományoztak az egészségügynek.
9. JPMorgan Chase
pénzügy
• 1000 dolláros bónuszt ajánlottak fel.
• Válságkezelő alapokat hoztak létre.
• Minden dolgozó extra fizetett szabadságot kapott.
10. The Kroger Co.
kiskereskedelem
• Bővítették a betegszabadsági rendszerüket.
• Tesztelték a frontvonalban dolgozókat.
• Május közepén óránként 2 dolláros „hősbónuszt” vezettek be.
11. McDonald’s
vendéglátás
• Április 9-ig 3,1 millió dollárnyi élelmiszert adományoztak.
• Meghosszabbították a betegszabadságot.
• A cégvezetők csökkentették fizetésüket.
12. Charter Communications
telekommunikáció
• Minden órabéres alkalmazottnak 1,5 dollárt emeltek, és június 19-ig garantálták, hogy nem lesz leépítés.
• A koronavírusra kéthetes betegszabadságot vezetettek be, továbbá minden dolgozó kapott 15 napot.
• Ígéretet tettek, hogy a COVID-19 okozta hiányt nem terhelik az ügyfelekre.
13. Bank of America
pénzügy
• 100 millió dolláros válságkezelő alapot létesítettek a helyi közösségeknek.
• 2020-ban nem lesz leépítés a járvány miatt.
• Csökkentett munkaidő ellenére is teljes bért fizetnek.
14. Centene
egészségbiztosítás
• Havi egymilió adag ételt adományoznak 12 hónapon át.
• A szokottnál több ügyfélnek fedezték a koronavírus-kezelést.
• Tíz nap extra eltávot kaptak a dolgozók, az irodában maradt munkatársak 750 dollárt kaptak.
15. Anthem
egészségbiztosítás
• 50 millió dolláros vészhelyzeti alapot hoztak létre.
• 80 órás fizetett szabadságot adtak, illetve fizették a dolgozók koronavírus-tesztjeit.
• Fizetik az órabéres dolgozók internetét.
16. Alphabet
technológia
• 800 millió dollár segélyt nyújtanak.
• 2020-ban minden dolgozó otthonról dolgozhat.
• Szeptember 30-ig ingyenes a Google Meet és a G Suit.
17. CVS Health
kiskereskedelem
• 50 ezer főt készülnek felvenni.
• Átalakították gyógyszer-házhozszállítási rendszerüket.
18. Apple
technológia
• Bezárták az üzleteiket világszerte, mégis fizetik a dolgozókat.
• 30 millió maszkot adományoztak az egészségügynek.
• Adatokat szolgáltatnak a koronavírus elleni küzdelemhez.
19. Walgreens Boots Alliance
kiskereskedelem
• Napi egészségügyi ellenőrzés a dolgozóknak.
• Fizetett, meghosszabbítható betegszabadság.
• A bolti dolgozóknak 300 dollár bónusz.
20. Ford Motor
járműipar
• 300 csúcsvezető csökkentette a bérét 20 és 50 százalék között.
• Maszkokat és lélegeztetőgépeket kezdtek gyártani.
21. Cigna
egészségbiztosítás
• Tíznapos fizetett otthonlét COVID esetén.
• Ingyenes koronavírustesztek és gyógyszer-házhozszállítás.
• A munkahelyi dolgozók Amerikában 20 százalékos emelést kaptak.
22 Darden RESTAURANTS
vendéglátás
• Fizetik az órabéres dolgozók betegszabadságát.
• Csökkentették a szenior munkatársak bérét.
• A távolmaradó órabéres dolgozók érdekében vészhelyzeti kifizető alapot hoztak létre.
23. PEPSICO
élelmiszeripar
• Meghosszabbították a betegszabadságot.
• 50 milliót fektetnek a veszélyeztetett közösségekbe.
• Minden amerikai dolgozó engedményeket vagy emelést kapott.
24. Dollar General
kiskereskedelem
• Tüsszentésvédő kabinokat építettek a kasszák elé.
• Vásárlási idősávot vezettek be az idősek védelmében.
• 60 millió dolláros dolgozói bónuszcsomagot alapítottak.
25. Wells Fargo
pénzügy
• Felfüggesztették a kilakoltatásokat és az autóelkobzásokat.
• A túlórapénzeket megduplázzák.
• Az 56 legnagyobb amerikai székhelyükön ápolói szolgálatot vezettek be.