Itthon már majdnem 10 százalékos az infláció, nagyon magas. De a kanyarban sincs a törökhöz képest. Hogy lehet egy, az unió határán lévő országban 70 százalékos a drágulás? És miért nem csinál ezzel semmit a helyi jegybank? Röviden, tömören elmagyarázzuk.
Egészen durva számok jönnek Törökországból, nehéz elképzelni, hogy egy, az uniós tagsággal kacérkodó országról beszélünk. A friss adat szerint a májusi infláció 73,5 százalékos volt. Már áprilisban is 70 százalékon volt a mutató. A török líra már alig érzi meg a horroradatokat, a dollárral szembeni árfolyam nagyjából fél százalékot gyengült.
De csak azért ilyen keveset, mert az idén már 23 százalékot esett, egy év alatt pedig közel százat. A dollár-líra keresztárfolyam egy éve ilyenkor a 8,7-es szinten állt, ma a 16,5-ösön.
Mi történik Törökországban?
Egy deviza árfolyammozgása sosem egytényezős, de Törökország esetében három szóval foglalható össze tömören a probléma:
Recep Tayyip Erdogan.
A török líra szabadesése az elmúlt egy évben. Forrás: Tradingview
Törökországban évek óta súlyos deviza- és gazdasági válság van, amit a jegybank Recep Tayyip Erdogan államfő politikai akaratának megfelelően szándékosan rosszul kezel. Az elmúlt közel egy évtizedben a török gazdaságot iszonyúan túlpörgették. A gazdasági növekedést alacsony kamatkörnyezettel támogatták és gyakorlatilag külföldi devizahitelekből fedezték, a török vállalati szektor és lakosság is nagyon eladósodott. 2018-ban kezdődtek az igazán nagy bajok: az infláció magasra, 10 százalék fölé tört, emellett pedig mind a költségvetés, mind a folyó fizetési mérleg mínuszos volt, azaz az ország alaposan rászorult a külföldi finanszírozásra.
Mi lenne a megoldás?
Ez önmagában nem olyan probléma, amit ne lehetne kezelni. Prudens költségvetési gazdálkodásra kell átállni, valamint szigorítani kell a monetáris kondíciókat, azaz emelni kell az alapkamatot. A magasabb alapkamat lassítja a hitelezést, fékezi a gazdasági növekedést, hagyja hűlni kicsit a gazdaságot. Az elmúlt időszaban ugyanezt csinálta az amerikai Fed, az Európai Központi Bank, és ugyanezt láttuk a kelet-közép-európai jegybankoknál: a cseh, a lengyel és a magyar jegybank is kamatot emelt a gyorsuló infláció miatt.
A török infláció (kék) és az alapkamat (fekete) alakulása az elmúlt öt évben. Forrás: Tradingeconomics
Na, ehhez képest, ahogy a fenti ábrán látszik, a török alapkamat Erdogan államfő akarata szerint elég hullámzóan alakul. 2021 folyamán 19 százalékig emelték, hogy össze ne omoljon a török líra.
De amint az árfolyam kicsit megnyugodott, egyből 500 bázisponttal mérsékelték, ami elszabadította a brutális drágulást.
Az államot korábban miniszterelnökként, 2014 óta már államfőként vezető Recep Tayyip Erdogannak azonban igen sajátos monetáris politikai elképzelései vannak. Többször hangsúlyozta az évek alatt:
az alapkamat ellenségének tartja saját magát (sőt szerinte a magas alapkamat gerjeszti az inflációt), a líra gyengülését pedig kizárólag a nemzetközi spekulánsok okozzák.
Ő abban hisz, hogy alacsonyan kell tartani az alapkamatot, így támogatni a növekedést. Csakhogy ez leginkább a hitelezés pörgetésével és a folyamatos drágulással jár kéz a kézben. A török jegybank függetlenségének felszámolásáról és Erdogan őrjöngéséről itt írtunk részletesebben.
Minderre pedig elég érzékenyen reagált – és reagál – a piac. Egyrészt adott egy ultralaza monetáris politika, amikor pont, hogy szigorúbb kellene. Adott egy államfő, aki a gazdasági realitások helyett a politikai szlogenekkel vív harcot. És adott a külföldiek elleni hergelés, miközben az országnak égető szüksége van a külföldi befektetőkre.
És az sem segít a helyzeten, az ország és a líra külföldi megítélésen, hogy Erdogan kihasználva az ukrajnai háborút, épp igyekszik háborút indítani a szíriai kurdok ellen.
