Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter egy, a Magyar Nemzetben megjelent véleménycikkében felvetette, hogy újra lehetne gondolni és magasabbra tenni a jegybankok inflációs célját: ez a Magyar Nemzeti Banknál (MNB) három százalék. Nagy szerint a költségvetési és szabályozói politika a jövőben felértékelődik az infláció alakításában és felerősödik az inflációs cél meghatározásában is.
A miniszter, Kutyaharapást szőrével című írásában kifejti, hogy akik egy magasabb inflációs cél mellett érvelnek, azok a gazdasági növekedés, a fogyasztás és befektetés ösztönzését említik, ahogyan azt is, hogy így sikerülhet elkerülni a „zero lower bound” problémát, amikor a kamatlábak nullára csökkennek és a monetáris politika mozgástere beszűkül.
„Szintén felmerül, hogy egy magasabb inflációs cél hozzájárulhatna a reálkamatlábak csökkentéséhez, ami elérhetőbbé tenné a hitelfelvételt, és így ösztönözné a beruházásokat és ezzel a gazdaság bővülését is, s amivel nemcsak a jövő kínálatát építené fel, hanem az adósságteher súlyát is csökkentené.” Hozzáteszi: érzékeny kérdés persze az inflációs várakozások és a jegybanki hitelesség ügye. Ugyanakkor
a korábbiaknál egy magasabb inflációs cél akár hitelesebb hosszú távú jövőképet mutathatna a gazdaság szereplői számára, akik ezt a szemléletet magukévá téve beépítenék várakozásaikba úgy, hogy közben a jegybanki hitelesség is új alapokra helyeződne.
Váltás a gazdaságpolitikában?
Az említett tényezők alapján munkából és tőkéből a jövőben kevesebb állhat rendelkezésre, miközben a termelés legkülönbözőbb egyéb költségei is megugorhatnak. Szinte semmit nem találunk, amiből bőség lenne, az egyedüli az adat és az információ lehet. Mostantól ezért minden gazdaságpolitikának legalább közvetve, de „erősebben” kínálat oldali politikának kell lennie. A költségvetési és szabályozói politika felértékelődik az infláció alakításában és felerősödik az inflációs cél meghatározásában is, írta Nagy Márton.
A Portfolio véleménye szerint az inflációs cél emelése provokatív ötlet.
Ez az első jelzés a kormányzat részéről, hogy az árstabilitás elérése nem prioritás a gazdaságpolitika számára.
Egy ilyen lépésnek több kockázata is van, amit figyelembe kell venni. Például a jegybanki hitelesség esetleges rombolását, amire az árstabilitási cél elengedésével jó esély van. Másrészt az árstabilitásnál (2-3 százalék) magasabb inflációt a tapasztalatok szerint nem lehet fixen tartani, mert a várakozások instabillá válnak.
A Portfolio szerint ráadásul az inflációscél-emelés gazdaságpolitikai előnye sem nyilvánvaló. A várakozásokba gyorsan beépül az infláció elengedésének gazdaságpolitikai szándéka, ami miatt valójában egy növekedésösztönző meglepetés keresleti sokk az új céltól való további eltérést okozhatja, ami aztán egyenes út az infláció kontroll nélküli elszaladásához.
