Még csak bő egy éve született meg az a döntés, amelyre a magyar közgazdászok nagy része a Magyar Nemzeti Bank (MNB) emlékezetes nagy baklövéseként emlékszik vissza. Aki viszont azt hitte, hogy a jegybank vezetése is hajlik az önvizsgálatra, az úgy tűnik, hogy csalódni fog. A jegybank alelnöke mostanra már egész csinos kis alternatív eseménysorrendet álmodott a forint legdurvább zuhanása és történelmi mélypontja kapcsán.
Mi is történt? Tavaly szeptember 27-én a jegybank a várakozásoknál nagyobb, 125 bázispontos kamatemelést jelentett be, de a szokásoktól eltérően nem Virág Barnabás alelnök, hanem maga Matolcsy György elnök állt ki, hogy közölje: ez volt az utolsó, 13 százalékon vége a ciklusnak, leállnak az emelésekkel. A forint erre kissé gyengülni kezdett, a következő napokban az esés mértéke gyorsult, majd október elején zuhanásba váltott. Amikor már 430 forintnál többet kellett adni egy euróért, a jegybank rendkívüli bejelentést tett: október 14-én 500 bázispontos vészkamatemeléssel sietett a forint segítségére.
Pár napja Virág Barnabás a 24.hu podcastjában arról beszélt, hogy a jegybank nem hibázott, jó döntést hozott szeptemberben. A forint gyengülését külső körülményekre kente, leginkább az Északi Áramlat vezeték elleni szabotázsakcióra, az azt követő gázáremelkedésre és a dollár erősödésére. Szerinte az ezek által kiváltott forintgyengülésre kezdtek felülni a spekulánsok, akik a magyar pénz elleni pozíciókat nyitottak.
A gázárra hivatkozás azért profi kommunikációs fogás, mert külső körülmény, nincs rá befolyásunk, mégis logikusan a forintot üti meg elsősorban az ország mindenki másnál nagyobb gázkitettsége miatt.
Nem kell magyarázkodni, hogy lám a régióban mindenki más jobban teljesít, hiszen arról igazán nem tehetünk, hogy a gázárat felspekulálják, nekünk meg drágán kell megvenni a fűtőanyagot. (Persze tehetünk, a gázárfüggőséget lehetett, kellett volna már jóval korábban csökkenteni, de ez most nem a tárgyhoz tartozik.)
Az Északi Áramlat tehát teljesen hihető magyarázat is lehetne, csak akad két apró bökkenő. Egyrészt az októberi vészkamatemeléskor ez a míves önfelmentő magyarázat még nem így állt össze. A jegybank akkori indoklásában nem volt szó konkrétan Északi Áramlatról, meg gázáremelkedésről, meg dollárgyengülésről, igaz, az energiamérleg romlásáról igen. A fő indok a kamatemelés mellett maga a forintgyengülés és a folyómérleg romlása volt. Pedig az árak a két döntés között egyáltalán nem úgy mozogtak, ahogy arra ma a jegybankalelnök emlékszik, nem lehetett energiaársokkra hivatkozni. Max félni tőle.
Már a vezeték felrobbanásának időpontja se stimmel
Virág Barnabás a kamatdöntés bejelentésének estéjét említi, ezzel szemben az előző napon, hétfőn hajnalban történt az első robbantás, este a második. Amikor Matolcsy kiállt a pódiumra a bejelentésével, már egy napja jöttek a hírek a gázszivárgásról és pont akkortájt erősödött a gyanú arról, hogy szabotázsakció történt (minden jel szerint az ukránok hajtották végre, de Zelenszkij elnök tudta nélkül).
A gázár, amely akkor már hetek óta zuhant az extrém csúcsokról, még aznap visszapattant 170 euró környékéről 210 magasságába, de a forint még emésztette a döntést és csak minimális mértékben gyengült.
A következő két napban a gázár már esett, 190 euró alá. Ez folytatódott a következő napokban is, sőt október 14-re, a vészkamatemelés időpontjára 150 euró alá szakadt. A forint tehát tuti nem a gázár elszállása miatt gyengült, hanem a gázár komoly esése, a folyómérleg javulása ellenére ugrottak neki a spekulánsok.
Arra is rosszul emlékszik Virág Barnabás, hogy a dollár elszállása is gyengítette a forintot.
Az euró/dollár árfolyam nem a kamatemelés-leállításról szóló döntés után esett paritásig, sőt alá, hanem már előtte. A döntéskor 0,96 körül mozgott és nem sokat változott október közepéig. Szó nincs tehát arról, hogy tőlünk teljesen független tényezők miatt elszállt volna az ország gázköltsége a kamatemelés-leállítós döntés után.
Az MNB öntött olajat a tűzre
Abban nincs vita, hogy spekulációs hullám indult a forint ellen, a kérdés az, hogy miért érezték úgy a spekulánsok, hogy érdemes a magyar pénz további gyengülésére tenni magas kamattartalom mellett is, ami ilyenkor ellenük dolgozik. Akkoriban akárkit kérdeztem a piacról, mindenki azt mondta, hogy a jegybank öntött olajat a tűzre. Nem a kamatemelés maga volt a probléma, hanem egy totál bizonytalan helyzetben a magabiztos beleállás abba, hogy nem lesz több emelés. Ez a piac által a leggyengébb láncszemnek tartott ország esetében felhívás keringőre.
Egy évnek kellett eltelnie, mire a spekulánsokat távol tartó kívánó 5 százalékpontos vészkamatemelés után sikerült az irányadó rátát visszaereszteni oda, ahol tavaly szeptember végén volt, ez pedig komoly károkat okozott a hitelezés befagyásán keresztül a gazdaságnak. Talán jó lenne, ha ennek a felelősségét legalább részben a jegybank vállalná, e helyett kaptuk az árfolyamok valós mozgásával köszönő viszonyban nem levő magyarázatot.
Aminek egy újabb érdekes megnyilvánulása az is, hogy tavaly, a vészkamatemelés idején a kommunikáció arról szólt, hogy nincs semmi komoly probléma, az inflációs célok elérése érdekében van szükség némi ideiglenes intézkedésre. Most meg szinte úgy emlékszik vissza a jegybank alelnöke, hogy nagy volt a baj, devizaválság fenyegetetett, de ők egy kiváló döntéssel megmentették a hazát.
Egyébként érdekes, hogy az elmúlt egy évben már nem igazán érte a piaci szakértők részéről komoly kritika a jegybank azóta hozott döntéseit, sőt többen azt mondják, lassan elkezdte visszaépíteni a hitelességét. Most például ügyesen használják azt a kommunikációs panelt, hogy adatvezérelt módba kapcsoltak, vagyis a legfrissebb adatok alapján hozzák a kamatcsökkentés mértékéről szóló döntéseket. Igencsak valószínű, hogy ha tavaly szeptemberben nem jönnek elő a kamatemelés vége bejelentéssel, hanem simán azt mondják, hogy a szükséges ideig fenntartják a szigort és az adatok alapján döntenek az esetleges további kamatemelésekről, akkor sikerül elkerülni a forint akkori csúnya elhasalását.
Semmi baj nincs azzal, ha utólag tévesnek bizonyulnak döntések, de az, hogy a magyar gazdaság irányítói közül lényegében senki se ismer el ezek közül semmit, az elég visszás. Nagy Mártontól tudjuk, hogy ő is mindent jól csinált, a magyar infláció nyilván kizárólag külső körülmények miatt szállt el európabajnok szintre, de a törvényszerű visszaesés már természetesen a kormány érdeme. A jegybank most ugyanilyen mesefilmet vetít, miközben ők egymásra is mutogatnak és felhozzák a fiskális és monetáris politika nyilvánvaló hibáit. Értem, hogy propaganda okokból csak Gyurcsány lehet elkúró, mégis jó lenne legalább hardcore gazdasági vonalon az önáltatás és mindenki más hülyének nézése helyett néha kis önkritikát gyakorolni és legalább egy kicsit felnőni.
