Naplóbejegyzés: február a frusztráció hónapja. Így élte meg a befektető, hogy megint feje tetejére állt a világ.
Alapkezelőt próbáló időket élünk. Több mint nyolc éve, amikor a Concorde csapatához jöttem, tapasztaltabb kollégáim figyelmeztettek, hogy bármennyire sikeres befektető is valaki, a piachoz minden körülmények között szerényen és kellő alázattal kell állni. Nem csupán azért mert a „tőzsde istene” nem tűri az arcoskodást, és egyből egy „lepra-trade bérletet” utal ki a beképzelt befektető számára, hanem azért is, mert
minden idők legnagyobb bull piacán pénzt csinálni közel se akkora siker, mint egy világválságban nem veszíteni.
Az elmúlt három évben olyan tömény kiképzést kapnak az alap- és vagyonkezelők válságkezelésből és mentális állóképességből, amire az előtte való évtizedben nem igazán volt példa.
A covid által okozott tőzsdei összeroskadás, majd gyors kilábalás után hihettük, hogy a nehezén túl vagyunk, a gazdaságok szép V-alakban pattantak, és a covidot követő poszttraumás stresszen kívül minden kezdett visszaállni a normális kerékvágásba.
A piacon szinte mindenki nagyon optimistán állt 2022-höz, és emlékszem még januárban jót nevettünk azon a mémen, ami úgy szólt: „When you realize 2022 is pronounced 2020 too”. Bíztunk benne, hogy nem lehet olyan kemény évünk, mint 2020-ban.
Igazán elkiabáltuk. Jött az orosz invázió és nem csupán átrendezte az asztalon lévő zsetonokat egyik zsebből a másikba, de fel is borította az asztalt.
Nyilván utólag már mindenki úgy gondolja, látta vagy látni vélte a jeleket, hogy miért tört ki a háború, de ez komolytalan, főként akkor, ha semmit sem tett, nem kezelte a kockázatokat és a zsetonokat továbbra is a már billegő asztalon tartotta.
A legfőbb ok, amiért érdemes volt óvatosságra törekedni, hogy túl nagy volt az egyetértés abban, hogy elképzelhetetlen, hogy egy évtizede racionálisan operáló autoriter vezető most irracionálisan fog dönteni.
Hogy ebben inkább csak reménykedtünk, vagy tényleg hittünk lényegtelen, a fontos a kockázatkezelés volt.
Nemcsak az orosz eszközök értéktelenedtek el
Visszakanyarodva, a befektetőknek egy este alatt kellett átképezniük magukat virulógusból geopolitikai szakértővé, és ha nem voltak olyan szerencsések, hogy alacsony kockázattal mentek bele a konfliktusba, akkor óriási kármentésbe kezdhettek.
Harkiv bombázás után 2022 március végén. Fotó: Andrij Marienko / Unian
A likvidálási hullám nem csupán az orosz eszközöket érintette, amik definíció szerint elértéktelenedtek, hanem szinte minden eszközt, akár kapcsolódott az üzletük a két országhoz akár nem.
Dacára annak, hogy az orosz és az ukrán gazdaság a globális GDP csupán 1,9 százaléka dollár alapon nézve.
Klasszikus pánikhelyzet állt elő.
A befektetőknek nem volt hova menekülniük, csupán az olyan alapok tudtak nagyobb veszteség nélkül átvészelni a konfliktus kirobbanását, amelyek képesek voltak gyorsan zárni, vagy fedezni kitettségüket. (Szerencsére az Accorde csapata tanulva korábbi válsághelyzetekből résen volt, és jó időzítéssel csökkentette kitettségét a háború kirobbanása előtt, de még így se voltunk egyszerű helyzetben.)
Természetesen voltak egyedi menekülőutak is, ideig-óráig az olaj, illetve a fémek egy csoportja hihetetlen árfolyam-emelkedést mutatott,
de ez a klasszikus passzív nemzetközi 60/40 portfóliókon nem segített érdemben, amelyek 2008 óta a legrosszabb teljesítményüket érték el egy hónap alatt.
A pánik elképesztő mértéket öltött, és rendszeres beszélgetések témája lett, mit is kell csinálni, amikor atomháború tör ki. A befektetők pszichológiája hasonlóan a covid kitörésekor tapasztaltakhoz, átbillent a másik végletbe. Erről árulkodnak az alábbi, szélsőséges pozícionáltságok is:
Az arany híd
Nem tudjuk, hogy 2022 hogyan vonul be majd a történelemkönyvekbe (lehet, hogy a legrosszabb még előttünk van), de érdemes felidézni Sun Tzu A háború művészete című művének egyik fontos megállapítását, miszerint komoly katonai sikereket úgy lehet leginkább elérni, ha az ellenségünk számára építünk egy aranyhidat, amelyen arcvesztés nélkül visszavonulhat.
Lehet, hogy tévedek, de jelenleg a világ összes vezetője ezen a fránya híd építésén dolgozik.
Egy ilyen visszavonulás, kiegészülve a szélsőségesen pesszimista befektetői hangulattal, komoly befektetési lehetőségeket hozhat idén, hasonlóan a 2020-as évhez. Ugyanakkor senkit se tévesszen meg, ha az oroszok visszavonulnak azon a bizonyos aranyhídon, a boldog békeidőknek vége.
A geopolitikai sakktáblán egyre jobban mozognak a bábuk, a nagyhatalmak egymásnak feszülésének, következménye újabb konfliktusok kirobbanása lesz, ha a mostanit esetleg szerencsésen meg is ússzuk.
Az egyetlen dolog, amit ebben a helyzetben érdemes csinálni, hogy jól választjuk meg a csatáinkat, amikbe bele akarunk állni.
Tunkli Dániel,
az Accorde Alapkezelő befektetési igazgatója (Concorde Csoport)
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
