Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Miért költünk jóval többet a tervezettnél, amikor nyaralni megyünk?

Nem hibáztathatjuk magunkat, mert kiderült, hogy a tudatalattink átveri a bennünk lakó könyvelőt.

Sokan úgy térnek vissza a nyaralásból, hogy  kisebb csődhelyzetbe juttatták magukat. A BBC szerint  a jelenség nem ritka, olyannyira, hogy az Egyesült Államokban például az emberek majdnem háromnegyede úgy érkezik haza, hogy ezer dollárnál is nagyobb tartozása van.  Az is kiderült, hogy a költekezés nem is a nyaralás helyszínén, hanem már előtte, otthon elkezdődik. Az angolok például átlagosan fejenként 538 fontot költenek el mielőtt elutaznának, ebben benne van az új, nyaraláshoz szükséges ruházat beszerzése és egy impulzusvásárlással fűszerezett körtúra a duty-free shopban a reptéren. Ebbe a csapdába még az is könnyen beleesik, aki egyébként a saját pénzügyei fölött szigorú rendet tart.

De miért?

A késztetés arra, hogy a nyaralás alatt úgy költsünk, mintha nem lenne holnap, a tudatalattinknak köszönhetjük. A cikk szerint  a nyugati turistáknak például a külföldi valuta birtokában az a hamis illúziójuk támadhat, hogy többet költhetnek (milyen jó, hogy ezzel nekünk, magyaroknak nem kell különösebben fárasztanunk magunkat!).

Egy 2007-es tanulmány szerint a pénz névértéke ugyanis megtévesztheti a turistát. Például egy kanadai dollár Indonéziában több mint tízezer rúpiát ér.

Ha a buksza szétdurran a benne feszülő rúpia-százezrektől, az ember hajlamos elengedni a gyeplőt.

A kutatás szerzője szerint azért, mert az árfolyamváltás fejben eléggé rosszul megy az embereknek, a legtöbbször rosszul becsülik fel, hogy valójában mennyit is költenek.

Rugalmasan kezelt pénzügyek

A turisták saját magukat szokták becsapni akkor, amikor túl laza (vagy éppen túl szoros) pénzügyi tervvel állnak neki a nyaralásnak. Miért? Mert amikor annak dacára, hogy tudjuk, hogy aznap már átléptük a tervezett büdzsét, a kis hang nekiáll sutyorogni a fülünkbe, hogy “a körülmények hozták így”, vagy „ennyit erre otthon is kiadnék” – és simán a másfélszeresét is elkölthetjük egy nap a tervezettnek.

Ha szigorúak vagyunk, majd az utolsó nap rájövünk, hogy igazából egy csomó pénzünk maradt, akkor is hajlamosak vagyunk elverni azt indulás előtt, mert azt meg az agyunk azzal magyarázza, hogy jól viselkedtünk, megérdemeljük a költekezést, és amúgy is arra hoztuk ezt a pénzt, hogy elköltsük.  Szintén nem barátja ezeknek a helyzeteknek a „most vagy soha” érzés, ami különösen akkor fogja el az embert, ha számára ismeretlen, új helyen vakációzik – egy szuvenír, egy helyi egzotikus vacsora fejben megéri azt az árat, amit nem is terveztünk elkölteni. Aztán ott van a tudat, hogy csak limitált ideig tartózkodhatunk az adott helyen, szóval megpróbáljuk kimaxolni az élményeket. Sőt, a cikk szerint mivel az USA, vagy a Távol-keleti országok jellemzően kevesebb kivehető szabadnapot írnak elő, így az onnan érkező turisták hajlamosabbak nagyobbra nyitni a tárcát, míg az Európaiakra inkább a mértéktartás jellemző.

 

"Mondták, hogy át kéne vennem a Gerbeaud vezetését, mert sehogy sem jutnak előrébb. Én meg visszakérdeztem, minek kezdtek bele, ha nem tudják megoldani. Onnantól nem akartak tőlem megválni."