Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Már nem biznisz az újrahasznosítás, kicsinálta a kőolaj

A szemétben jó pénz volt- legalábbis egy évvel ezelőttig. De mióta bezuhant a kőolaj ára, se biznisz, se környezetbarát megoldások nincsenek.

A novemberi Forbesban bemutattunk egy amerikai hulladékfeldolgozót, ahol folyamatosan csökkennek a bevételek az újrahasznosításból, emiatt több telephelyüket is le kellett állítaniuk, és olyan, könnyen szelektálható hulladékról is lemondtak, mint az üveg (Érdekel a cikk? Töltsd le az alkalmazást, és olvasd a Forbest bárhol!).

Ha van valami, amiben tudjuk tartani a tempót az Államokkal, akkor az sajnos ez. Röviden: kevés a hazai szelektív hulladékfeldolgozó, a külföldiek pedig sokkal jobb árat tudnak mondani az itthon termelt szemétre, mint a magyarok. „A legnagyobb felvásárlók Németország, Anglia és Franciaország, de sok esetben a végcél Kína” – mondta a Forbesnak Duma László egyetemi docens, a Returpack ügyvezető igazgatója.

Magyarországon egyébként is teljesen egyedülálló helyzetben van az újrahasznosítás, például a környéken egyedül nálunk kellett törvényt hozni a fém átvételéről, annyiszor loptak el villamosvezetéket és köztéri szobrot –ugyanakkor az, hogy az újrahasznosítás haldoklik, az nem ennek köszönhető, hanem a kőolajárnak.

 

crude-oil-price-history-chart-2016-11-03-macrotrends

A nyersolaj hordónkénti árának változása az utóbbi 4 évben. (Kép:macrotrends.net)

A kőolaj világpiaci árának csökkenése globálisan tette taccsra ezt a szegmenst. A slágertermék műanyag előállítása ugyanis olcsóbb lett, mint a visszaszállítás, átválogatás és újrahasznosítás, de ugyanez vonatkozik lényegében mindenre, ami környezetbarát megoldás. “A feldolgozók 15-30%-os árréssel dolgoznak, ez együtt mozog a primer  anyagok árával” – mondta Duma László.

Az utóbbi negyed évben eljutottunk oda, hogy a PET-palack és az üveg a szabolcsi alma sorsán osztozik – a szállítása többe kerül, mint amennyiért el tudják adni. A PET-palackok tonnája két éve még 300-400 eurót ért, ez mára 30%-kal csökkent. A helyzetet nálunk tovább nehezíti az, hogy a szelektív gyűjtés kultúrája cirka 20 évvel el van maradva a nyugatihoz képest. A gyűjtőkbe sokszor kerül olyan hulladék, ami nem oda való, csupán azért, mert a mellette lévő kommunális kuka megtelt, emiatt viszont lassul és drágul a feldolgozás, hiszen munkásoknak kell átválogatnia a szemetet.A KSH statisztikái szerint az elmúlt tíz évben javult a helyzet a tudatosság terén: 2006-ban még csak évente 29 tonna hulladékot gyűjtöttünk szelektíven, 2015 ben már 209 tonnát, de ez nem jelenti azt, hogy ezeket tisztán sikerül a megfelelő kukába juttatni.

Miért pont Kína?

Az újrahasznosításhoz és a szétválogatáshoz két dolog kell: ember és energia, mind a kettő olcsón. Ebből jelenleg Kína tud a legtöbbet felmutatni, bár az utóbbi időben ők sem kapkodnak – egy úgynevezett Green Fence, azaz Zöld Kerítés nevű rendelet komoly kritériumokat állított fel az Amerikából importálható szelektív hulladék minőségével szemben.

Miért nem nálunk?

A külföldi vevők egyszerűen jobb árat adnak érte, mint a magyarok, és igazából feldolgozni sem tudnánk. „A hozzánk legközelebb lévő nagy alukohó 900 km-re van innen Németországban. Egy kohó pedig akkora, hogy 4-5 országot tud kiszolgálni, ide viszik nem csak tőlünk, hanem Szlovákiából vagy Romániából is a hulladékot.” – mondja Duma László. Az aluminium ára is bezuhant, korábban egy tonnáért ezer euró is járt, most már csak 700-800 körüli összeget lehet kapni.

A lakossági edukáció fontos, de nem elég, ösztönzőre is szükség van – a Returpacknál ezt ismerték fel, a sörösdobozokat bármilyen formában bele lehet dobni az automatájukba, és cserébe pénzt ad ki a gép.


 

 

"A nagy hivatások mindig kicsapnak a munkahely medréből."