Nem a legerősebb fajok maradnak életben, hanem amelyek a leginkább képesek alkalmazkodni. Naplóbejegyzés.
Európa elaludt. A politikusok elképzelése, miszerint a békeidőbeli állapotok tartósan fennmaradnak, nem valósult meg. Bekövetkezett viszont a kis valószínűségű, nagy hatású esemény, minden politikus (és befektető) rémálma. Az orosz agresszió eredményeként Európának legalább két jelentős sokkhoz kell hirtelen alkalmazkodnia. Az első az orosz energiáról való leválás, a másik a hadiipar felpörgetése. Kezdjük az elsővel.
REPowerEU
Sokan, sokat számolgatták mostanában, hogy lesz-e elég gáz Európában vagy már gáz van. Jonathan Lamb iparági szakértő készített egy söralátétre férő matekot, ami azt a kérdést feszegeti, mi lesz a helyzet a következő télen. Ezt összevetve a Bruegel által készített adatokkal a fogyasztás csökkenéséről és az alternatív, oroszokat megkerülő útvonalakról, jól látszik, hogy a kényszer milyen nagy alkalmazkodási hullámot indított Európában.
Eszerint az európai kereslet a 2021-es 500 milliárd köbméteres szintről durván 440 milliárdra csökkenhet. Eközben a kínálat új leosztása az alábbi beszerzési útvonalak között oszlik meg:
- Belső termelés, 5 százalékos csökkenéssel számolva, 80 milliárd köbméter,
- LNG (cseppfolyósított földgáz) felpörgése a 2022-es 180 szintről, 204 milliárd köbméterre,
- Algéria és Azerbajdzsán 50 milliárd köbméter,
- Norvégia hozza a 2022-es szintet, 113 milliárd köbméter.
Ez önmagában 447 milliárd köbméter, vagyis akár össze is jöhet, hogy az orosz szorításából végleg kikerüljön a kontinens.
Ez egy leegyszerűsített becslés csak, de arra jó, hogy nagyságrendileg lássuk az értékeket, az esetleges piaci hatások érzékenységét.
Ahogy korábban írtuk, a bizonytalan pont az LNG, mivel ott Európa versengeni fog a kapacitásokért a covid-lezárásból ébredő Kínával. Viszont részben a kedvező időjárásnak, részben a fogyasztási szokások alkalmazkodásának köszönhetően a tárolói kapacitások jelenleg magas szinten vannak, 95 milliárd köbméteren, vagyis a teljes kapacitás 83 százalékán, ennek elegendőnek kellene lennie, ha baj van.
Mindennek viszont ára van.
A hálózat elavult, és minél több az energiamixen belül a megújuló energia aránya, annál fontosabb, hogy a hálózat legyen karbantartva és bővítve. Ha ehhez hozzávesszük az új kapacitások kiépítését, ami lehet szélerőmű, gázerőmű, LNG-terminál – mindre van számos példa a kontinensen –, a végeredmény az lesz, hogy egy irgalmatlan nagy beruházási pipeline fog kiépülni a szektorban.
A teljes beruházás mértékét nem tudjuk, de a REPoweEU névre hallgató csomag 297 milliárd eurót különít el a célra, ami kiegészülhet még 225 milliárd eurónyi hitellel is.
REArmedEU
Noha Európában közel egy évtizede zajlik kisebb-nagyobb intenzitással az orosz-ukrán konfliktus, a múlt évi eszkalálódásra – amely egy a második világháború óta nem látott feszültséget hozott – nem számított az európai döntéshozás. Mindez radikális fordulatot hozott a védelmi szektorban is.
A félelem bére nem lesz olcsó, de megtérül.
Békeidőkben nem meglepő, hogy a hadi kiadások GDP-n belüli mértéke csökken. A hatvanas évektől folyamatos apadás látható a statisztikákban, dacára annak, hogy a NATO már 2006-ban javasolta tagállamainak, hogy a védelmi kiadások mértékét a GDP-n belül legalább a GDP 2 százalékáig növeljék.
Míg az 1960-as években ez EU átlagban 3,7 százalék volt, 2021-re 1,5 százalékra csökkent, a mélypont 1,3 százalék volt évekig. Csak hogy az arányokat érezzük,
az USA éves védelmi kiadása 801 milliárd dollár, az EU védelmi kiadása ennek negyede.
Különösen lemaradtak a témában a németek, akik 2008 és 2021 között átlagosan a GDP 1,3 százalékát fordították védelmi kiadásokra. A korábbi terveket 2022 februárjában felülvizsgálták, és addicionális 100 milliárd eurót különítettek el, ez a GDP durván 2,3 százaléka.
Augustdorf, 2023. február 1.
Leopard 2A6 harckocsi manõverezik a német hadsereg 203-as harckocsizó-zászlóaljának bázisán, az augustdorfi Rommel tábornagy laktanyában Boris Pistorius német védelmi miniszter látogatása alatt, 2023. február 1-jén. A kormány döntése szerint Németország 14 Leopard 2A6 tankot szállít az orosz támadás ellen védekezõ Ukrajnának, ezért a közelmúltban kinevezett Pistoriusnak bemutatják a típus képességeit.
MTI/EPA/Friedemann Vogel
Számos hasonló bejelentés jött az utóbbi időben. A lengyelek például a GDP 2,4 százalékát költötték 2022-ben védelmi kiadásokra, amelyet idén 3 százalékra biztosan megemelnek, de várhatóan inkább a 4 százalékot közelíti majd meg.
A kiadások felpörgetésére nagy szükség van. A hidegháborút követő harminc évben a főbb európai nagyhatalmak készletei drasztikusan leépültek. A McKinsey elemzése szerint a készleten lévő harckocsik (MBT) száma 77 százalékkal csökkent, a vadászrepülőgépek 57 százalékkal, a tengeralattjárók száma pedig 47 százalékkal csökkent.
Szintén a McKinsey fejti ki, hogy a készleten lévő állomány jelentős része számos ország esetében komoly karbantartást igényel. Ez jelentheti azt, hogy az azonnali reagálású alakulatok hangárjában kisebb munkálatok szükségesek, de azt is, hogy szabad ég alatt rozsdásodik a készlet. A korábbi példánál maradva, az MBT-k esetében a németek készletének 29 százaléka nincs bevethető állapotban, az olaszoknál ez az érték 37 százalék, de az olasz helikopterek 64 százaléka se tudna ma felszállni.
Önmagában csak a darabszámot nézni persze megtévesztő, hiszen nem mindegy, milyen fejlettségű a haditechnika.
A korszerűsített rendszerek drámai képességnövekedésen mentek keresztül elsősorban az információmenedzsment, multidimenziós felderítő rendszerek, automatizált térinformatikai és tűzvezető rendszerek, precíziós eszközök ugrásszerű elterjedése révén. Rendkívül fontos, hogy a számosságot érdemben ellensúlyozza a modern haditechnika fejlettsége.
A darabszámon és fejlettségen túl pedig számos más egyéb tényező is szerepet játszik a hadi képesség alakulásában. Figyelemreméltó adat például, hogy jelenleg Európában 15 féle különböző MBT típus van üzemben, az USA-ban ezt egy típus megoldja.
Az Ukrajnának nyújtott segítség példáján keresztül is szembetűnő, hogy mennyire megnehezítik a logisztikát, az alakulat kiképzését, és a géppark karbantartást a különböző típusok eltérő tulajdonságai. Az EU-tól Leopárd 1 és 2, az USA-tól Abrams az angoloktól meg Challenger 2 harckocsikat kapnak az ukránok.
Tennivaló tehát van bőven, és úgy tűnik, Európa el is szánta magát a fejlesztésre, befektetői nézőpontból pedig felvetődik a kérdés, hogy ez a sok száz milliárd eurós beruházás milyen hatással lesz az európai gazdaságra.
Az elméleti közgazdászok komoly mennyiségű publikációt halmoztak fel a témában, amelyet jól foglalt össze Thomas R. Brown az Arizona egyetem professzora 2019-es cikkében. A vizsgált időszak a második világháború USA gazdasága volt, ami azért nagymértékben más, mint a jelen európai helyzet, már csak azért is mert nem ott volt a hadszíntér, és azért mert Európa nem áll hadban, de fogadjuk el ezt kiindulásnak.
A védelmi kiadások a GDP 1,2 százalékáról 37 százalékra pörögtek fel az 1938 utáni hét évben, miközben a költségvetési hiány a harminckilences 3 százalékról 27,5 százalékra emelkedett négy év alatt. A háború végére az egy főre eső reál GDP növekedés 67 százalékkal növekedett az 1940-es szinthez képest, miközben a munkanélküliség 9,5 százalékról csökkent két százalékra.
Mennyit dob a gazdaságon, hogy az EU újra fegyverkezik?
A témában publikált egyetemi értekezések jelentős része, mint például Barro (1981) azt találták, hogy egy dollár védelmi kiadás spillover hatása a gazdaságra csupán 0,6 dollár. Gordon és Krenn (2010) publikációja viszont magasabb multiplikátor hatást mért arra az időszakra, amikor az USA belépett a háborúba.
A háború kirobbanásával gyorsan futott fel a védelmi kiadások aránya a GDP belül (1941: 5,1%), csökkent a munkanélküliség, valamint a kihasználatlan illetve új kiépülő termelési kapacitások jelentősen belökték a gazságot, erre az időszakra a multiplikátor 1,8 volt. Egy dollár védelmi kiadás beruházás 1,8 dollárral pörgette a gazdaságot.
Amikor 1941 végére a kapacitás beállt a kívánt méretre és a munkanélküliség csökkenésének hatása is eliminálódott, a multiplikátor 0,88-ra esett vissza, ami még mindig magasabb, mint a Barro által mért érték. Ennek az oka, hogy az általa vizsgált teljes háborús időszak második felében a hadi termelési kapacitások kiszorították az nem hadiipari termelést.
Nyilván a második világháborúban harcoló USA gazdaságát nem lehet megfeleltetni a most fegyverkező Európával, de azt talán elfogadhatjuk tanulságként, hogy a most induló fegyverkezés multiplikátor hatása az első években, (vagyis most!!) amikor hirtelen nagy hátrányt kell behozni, jelentős, míg hosszú időtávon a gazdasági jelentősége csökken. Az EU védelmi kiadásai a következő három-négy évben több mint 1000 milliárd eurót tesznek ki, aminek egy része az eszközök karbantartására és a darabszám növelésére megy majd el, egy másik részét kutatás-fejlesztésre fordítják.
Európának kényszerből rendkívül gyorsan kell alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, ugyanakkor
ez a kényszer rengeteg bürokratikus fékre rúgja rá az ajtó, és pörgeti fel a beruházásokat.
Az energiaszektor és hadiipar megnövekedett beruházásait elkezdte árazni a piac, érdemes a folyamatokat inkább hosszú távon nézni, és ha mást nem is lehet biztosan állítani, azt igen, hogy Európát felrázza ez a sokk. Ha ebből a pofonból nem tanulunk, akkor semmiből.
Tunkli Dániel,
az Accorde Alapkezelő befektetési igazgatója (Concorde Csoport)
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
