A választási eredmény kihirdetése után, amikor a meglepett örömmámorban úszó Orbán Viktor első dolga volt elküldeni az uniót a fenébe, 370 forint körül járt egy euró. Nyilván nemcsak a további fafejű vétózós, Kirill pátriárkás keménykedés miatt lett 400 mára, de az biztos, hogy az ország elszigetelődése és a piaci szabályok felrúgása komoly szerepet játszik abban, hogy a spekulánsok a magyar pénz ellen fordultak. A forint a választás óta különösen látványosan alulteljesíti régiós devizatársait. Így érkeztünk el a háború kitörésekor még csak pánikfelszúrásnak bizonyult, de most már stabilan elért 400-as szinthez.
Kora tavasz óta az a fő kérdés, hogy az elszálló inflációra és a nem kis részben a saját választási kiköltekezése miatt elszabadult költségvetési hiányra miként reagál a kormány. A piaci várakozás az volt, hogy a harcos Brüsszel-ellenesség a választás után enyhül, vagy legalább kommunikációs szintre szorul vissza, mert Orbán Viktor számára is létfontosságú, hogy a válságkezeléshez kormánya hozzájusson az uniós pénzekhez. Ehhez képest ment el a végsőkig a miniszterelnök az energiaembargó ügyében, amikor a vétó lehetősége miatt nála volt az aduász. De az uniós pénzek ügyében már Brüsszelnek lehetnek elvárásai és nem sok jel utal arra, hogy a jogállamisági vitában Magyarország engedményeket tegyen.
Legalábbis a forinteladók így látják.
A választás óta a nemzetközi gazdasági környezet tovább romlott. Az inflációs várakozások tovább emelkedtek, a múlt hét végén érkezett nagyon gyenge amerikai inflációs adat azért váltott ki komoly eladási hullámot minden piacon a kötvényektől a részvényeken át a teljesen beszakadó kriptóig, mert megnőtt a valószínűsége annak, hogy az inflációt nem lehet megfékezni a nélkül, hogy recesszióba forduljon a gazdaság.
Folytatódó kamatemelés mellé jön az évekig túltolt pénzpumpa ellentéte, a pénzkiszívás, ami így együtt sok jóval nem kecsegtet.
Ebben a helyzetben a jövő évi magyar költségvetést úgy tervezik, hogy számol az uniós pénzekkel, noha egy lépést nem tettek még azért, hogy érkezhessenek. A külső körülményeket illetően is a létező legjobb, egyben legvalószínűtlenebb forgatókönyvre építenek, vagyis hogy véget ér a háború, meggyógyulnak az ellátási láncok, leesnek az energiaárak. Persze a tervezésnek nincs olyan nagy jelentősége, a költségvetést az elmúlt sok évben, kiváló külső feltételek miatt is folyamatosan átírták, toldozták-foltozták, amellett, hogy a lehető legkevésbé átláthatóvá tették. Igazából csak annyit látunk, hogy ez folytatódik most is. Idén is Pató Pál úr módra utolsó pillanatos bevételnövelés a célzottan, de a profittól függetlenül kivetett különadókkal, nagy, de nem részletetezett vágás a kiadási oldalon, aztán majd lesz valahogy.
A helyzet távolról se olyan súlyos, mint 2008-ban, ezért kifejezetten rossz, hogy halkan, de újra hallani azt a kifejezést, amit Magyarországgal kapcsolatban emlegettek londoni elemzők és kereskedők annak idején.
Mi voltunk a leggyengébb láncszem és most megint tesz azért az ország, hogy felhívja magára a figyelmet.
A nagy költségvetési kiigazító csomag fogadtatása is arra utal, hogy a piacellenesség felhívás keringőre. Bevétel szempontjából nem nagy tétel, de árulkodó például az, ahogy a kormány a Ryanair különadóra adott lépésére reagált.
Itt alapvetően semmi látnivaló nem lenne, hiszen a légitársaság egyszerűen a saját üzletszabályzata alapján járt el. Ebben benne van – nemcsak a Ryanairnél, hanem lényegében mindenki másnál is – , hogy ha egy kormány a jegy eladása és az utazás időpontja között új adót vet ki a jegyre, akkor azt az utas köteles befizetni, vagy ha nem akarja, akkor elállhat az utazástól és visszakapja a jegy árát. Erről küldtek értesítést az utasoknak. Ezt viszont a magyar kormány nem tűri, mert noha sehol nincs leírva, semmilyen rendeletet erről nem hoztak, ha ő azt harsogja, hogy nem szabad áthárítani, akkor nem szabad, kedves Ryanair, ha Magyarországra jöttök működni, kövessétek a kormánypropagandát, mielőtt a saját szabályaitokat alkalmazzátok. Ezért vizsgáltatja az ügyet fogyasztóvédelmileg.
Vagyis a kormány szerint az a normális, hogy a minden szabályt betartó légitársaságot büntetéssel fenyegeti, mert az nem hallotta meg az ő szóbeli elvárását-fenyegetését és nem vállalja át az általa visszamenőleg kivetett új terhet. A kormány szerint az a normális, hogy bármelyik cégnek bármikor beletúrhat a zsebébe és nyilvánvaló kamuindokkal (extraprofitadó) kivehet belőle annyit, amennyit épp jónak lát.
Amíg viszont ez így van, mi a meglepő abban, ha a piac nagyobbik része nem sok jót jósol gazdaságilag ennek az országnak, és a forint ellen fogad?
