Miért jobb a változó kamatozású kötvény a fix kamatozásúnál? Miért hatékonyabb egy befektetőnek, ha inflációs környezetben ezt a megoldást választja? Vendégszerzőnk írása.
Az elmúlt időszakban – különösen a háború kitörése óta – egyre nagyobb mértékű inflációs nyomás nehezedik a jegybankokra, amelyek ezért a monetáris szigorítás pályájára kényszerültek. A kamatkörnyezet változása viszont a részvénypiacokra és a kötvénybefektetésekre egyaránt negatív hatást gyakorol.
Általánosságban elmondható, hogy a fix kamatozású kötvények árfolyama és a jegybanki alapkamat változása között ellentétes a kapcsolat. Az alapkamat emelkedésének hatására a fix kötvények árfolyama esni fog, hiszen adott kockázati szint mellett a befektetők az új, magasabb kamattal kibocsátott kötvényeket részesítik előnyben.
Mitől változó a változó?
A mostani piaci környezetben ezért célszerű megvizsgálni inkább a változó kamatozású kötvényeket, melyek jellemzői szinte megegyeznek a fix kamatozású kötvényekkel, azonban kamatstruktúrában lényegesen eltérnek. A változó kamatozású kötvények kamatfizetése ugyanis egy előre meghatározott kondíció szerint módosul. A kamatkonstrukció két részből,
- egy meghatározott időközönként változó referencia kamatlábból,
- valamint egy fix kamatprémiumból áll.
A növekvő inflációs környezet nemcsak a makrogazdasági szférára gyakorol nyomást, hanem az eszközosztályok hozamára is: magas infláció mellett nehéz olyan eszközosztályt találni, amely reál értelemben pozitívan teljesít.
A változó kamatozású kötvények azonban talán az egyetlen olyan eszközosztályt jelentik, amelyek – nagyobb kockázat vállalása nélkül – menedéket nyújthatnak a befektetők számára.
Miért érdemes venni?
Az inflációs aggodalmak nem új keletűek a piac számára, hiszen – ahogyan azt az alábbi ábra is mutatja – a 2021-es év során folyamatosan nőtt a tőkebeáramlás az inflációkövető befektetési alapokba.
A változó kamatozású kötvények egyik speciális – és egyben a lakosság számára legismertebb – fajtája a fogyasztói árindexhez kötött állampapírok típusa. A tőzsdén kereskedett befektetési alapok, mint például a dollárban jegyzett iShares TIPS ETF, vagy az euróban denominált IBCI ETF, változó kamatozású, inflációhoz kötött állampapírokat tartanak, melyek kamatozása az infláció mértékével mozog együtt. Amellett, hogy ezek a kötvények védelmet nyújtanak az inflációval szemben, a csődkockázatuk is igen csekély, hiszen e kötvények mögött garantőrként az Amerikai Egyesült Államok, euróban pedig Németország vagy Franciaország áll.
Fontos megjegyezni azonban, hogy a befektetők ezekkel sem mentesülnek minden típusú kockázat alól: csökkenő inflációs várakozások mellett az inflációhoz kötött kötvények alulteljesítik a fix állampapírokat, viszont a jelenlegi piaci környezetben ennek éppen az ellenkezője történik.
Mi az értékálló lehetőség?
A referenciaértékhez kötött, változó kamatozású kötvények a befektetőknek több szempontból is kedvezőek lehetnek. Mivel e kötvények kamata az alapkamat emelkedésével pozitív irányba változik, így árfolyamuk – a fixekéhez képest – kevésbé érzékeny egy szigorító monetáris politikára. Ebből adódóan, ha a befektetők emelkedő kamatkörnyezetre számítanak, akkor a jelenben kínált fix kamat helyett a változó kamatozású kötvényeket fogják előnyben részesíteni.
Jó példa erre az Aegon dollárban denominált kötvénye (az alábbi ábrán), melynek kamatfizetése a Fed májusi szigorításának hatására másfélszereződött.
A hazai piacon az OTP euróban jegyzett float kötvénye lehet érdekes a befektetők számára, mely három százalék kamatprémiumot fizet a jelenleg negatív tartományban lévő 3 hónapos EURIBOR (európai irányadó bankközi kamatláb) kamatláb felett. Az OTP esetében nem elhanyagolandó tény, hogy az orosz-ukrán háború szülte bizonytalanság miatt mind a részvénye, mind a kötvénye jelentősen esett.
Mi az alja és a maximuma?
Végezetül fontos említést tenni a változó kamatozású kötvények egyik fontos jellemzőjéről: a változó kamatozású kötvények többsége a referencia kamatláb túlzó ingadozása ellen „cap”-pel, vagy „floor”-ral van ellátva, melyek egyaránt szolgálják a kibocsátó és a befektető védelmét.
- A „cap” a maximálisan kifizethető kamatot határozza meg előre; ez megakadályozza, hogy a kibocsátónak túl nagy kamatkötelezettsége keletkezzen, ha a referencia kamatláb hirtelen a sokszorosára emelkedne.
- Ezzel ellentétben a „floor” a befektető számára előnyös, mert rögzíti a kamat minimális mértékét: ha a referencia kamatláb drasztikus esést mutatna, a befektető akkor is megkapja az előre rögzített feltételeknek megfelelő kamatot.
Láng András
az SPB Befektetési Zrt. privátbankára
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.