Megújult a Forbes magazin, odatették magukat Amerikában

Új dizájnt kaptunk Amerikából, és boldogok vagyunk vele. A legtöbb változáshoz kell egy kis idő, míg hozzászokik az ember, ehhez nekem igazán nem kellett. Kézbe vettem az új amerikai lapot […]

Bővebben

Így ismerd fel az álbrókereket!

Valószínűleg mindenki emlékszik még a karcagi brókerbotrányra. A Kun-Mediátor Kft.-t vezető Bróker Marcsi tavaly december óta előzetes letartóztatásban ül, de ne legyenek illúzióink, nála sokkal kifinomultabb módszerekkel dolgozó csalók is vannak a magyar pénzügyi életben. Hogyan ismerjük fel, ha csalókkal állunk szembe, és mit tegyünk, ha befektetni szánt vagyonunk van? 

Először is érdemes tisztázni, hogy mi zajlott le pontosan a Kun-Mediátor Szolgáltató Kft. esetében. Az MNB lezárult vizsgálata szerint „a társaság a Hpt. által felügyeleti engedély hiányában tiltott pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végzett, mivel üzletszerűen betétnek nem minősülő más visszafizetendő pénzeszközt gyűjtött a nyilvánosságtól.” A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény tételesen felsorolja, mi minősül pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek, ezeket csak és kizárólag megfelelő felügyeleti engedély birtokában lehet végezni – ide tartozik a betétgyűjtés is.

Egészen pontosan ezt mondja a jogszabály: „pénzeszközök egyedileg előre meg nem határozott személyektől történő gyűjtése oly módon, hogy azzal a betétgyűjtő tulajdonosként rendelkezhet, de köteles azt – kamattal, más előny biztosításával vagy anélkül – visszafizetni”. Ha a kicsit körülményesen megfogalmazott definíciót leegyszerűsítjük, megkapjuk a Kun-Mediátor Kft. által végzett tevékenységet: a (magas) kamat és a visszafizetés ígéretével pénz átvétele és kezelése.

Sokáig fizette a magas kamatokat

Bróker Marcsi, azaz D. Sándorné olyan látszatot keltett, mintha a társaságnak erre a tevékenységre minden szükséges engedélye rendelkezésre állt volna. Az ügyfelek pedig teljes nyugalommal bízták a pénzüket a megbízhatónak tartott hölgyre, aki – legalábbis egy darabig – annak rendje és módja szerint ki is fizette a magas kamatokat. Itt álljunk meg egy pillanatra: ha nem volt jogosult a tevékenység végzésére, és úgy tűnik, nem is nagyon tett lépéseket a pénzeszközök tényleges befektetése érdekében, miből termelődtek ki a kifizetett összegek?

Először is érdemes kiemelni, hogy a visszafizetések soha nem a tőke és a kamat, csak a kamat viszonylatában történtek. Azaz, ha nekem például van egymillió forintom, amit odaadok D. Sándornénak azzal a határozott ígérettel, hogy ő arra 25 százalékos kamatot fog fizetni havonta, akkor az első hónap végén kapok is tőle 250 000 forintot. Ezt én felmarkolom, és örülök, hogy a pénzem jó helyen van, és szépen kamatozik – egészen addig, amíg majd lejáratkor megkapom (illetve nem kapom meg) a tőkeösszeget is, hiszen a törvény szerint a betétgyűjtő azt is köteles visszafizetni.

Szaknyelven ez azt jelenti, hogy a befektetés pénzáramlása (cash-flow) alapján a befektetés a kamatokat havonta egyenletesen, míg a tőkét egy összegben, lejáratkor törleszti. Az egyszerűsítés kedvéért, illetve mert erre vonatkozóan nincs információ, nem részletezem, hogy D. Sándorné milyen értékpapírokat vett, milyen alapokba helyezett összegeket, vagyis miben tartotta ügyfelei pénzét – feltehetően leginkább a széfben. Ha a befektetést értékelni akarjuk, azt kapjuk, hogy a piacon fellelhető többi befektetéssel összehasonlítva már irreálisan magas garantált hozamot eredményezett.

Mindig az legyen az első figyelmeztető jel, hogy ilyen magas kamatkifizetés egyszerűen nem létezik a piacon! Ez mese habbal, itt valami nem stimmel. Persze azoknak, akik kevés (vagy nem is olyan kevés) megtakarított pénzüket fialtatni akarták, nem is kellett más a kétségek eloszlatásához, mint a mosolygó és hozzáértő hölgy, illetve a havonta rendszeresen megfizetett kamat.

Ha a fenti példát nézzük, akkor D. Sándorné akkor is 750 000 forintommal rendelkezik minden különösebb következmény nélkül az első hónapban, ha nem csinált semmit a pénzemmel. Azaz a 250 000 forintos kamatokat csak az általam befizetett tőkéből négy hónapig vissza tudja fizetni anélkül, hogy én gyanút fognék. Mi kell tehát ahhoz, hogy a rendszer tényleges befektetés nélkül is fennmaradjon? Még több ügyfél, még több befizetett tőkeösszeg.

Ha ugyanis rajtam kívül még négyen befizetnek egyenként egymillió forintot, az máris négymillió forint, amiből hónap végéig összesen csak egymilliót kell visszafizetnie négyünknek összesen. Az eltérő, illetve folyamatosan változó futamidőkkel játszva könnyedén megoldható, hogy a kamatot mindenki mindig megkapja, sőt, megfelelő számú befizető esetén mindig lesz annyi likvid tőke, hogy azt is ki lehessen fizetni, aki esetleg azonnal meg szeretné kapni a tőkeösszeget és a kamatot. Lesz egy pont, ahol a bevétel a lehető legmagasabb a legkevesebb lejárt kifizetési kötelezettség mellett – ekkor szokott az álbróker elegánsan távozni az összegyűjtött pénzzel.

A jó öreg Ponzi-séma

Az egyszerűsített példán keresztül leírt rendszer az úgynevezett Ponzi-séma: egy olyan pilótajáték, ahol minden résztvevő ismeri azt, aki elindította, neki fizet be egészen addig, amíg az újabb befizetések már nem képesek fedezni a szükséges kifizetéseket, és a rendszer összeomlik. Képzeljük el, hogy a fenti példa éveken keresztül, folyamatos és nagyobb összegű befizetésekkel zajlik: D. Sándorné Marcsi 1999 óta befektetési ígéretekkel csaknem nyolcszáz embert csapott be, a kárérték pedig meghaladja a 10,5 milliárd forintot. Hogy tudta ezt megtenni? D. Sándorné, és a Kun-Mediátor Kft. is a pénzügyi felügyelet radarja alatt tudott maradni, hiszen a befizetett összegeket feltehetően nem fektette be ténylegesen sehová, azokat nem kötötte le, nem forgatta, tehát nem jelent meg a pénzügyi piacon. Az engedélye is teljes egészében rendben volt, csak éppen pénzváltásra szólt.

Igazság szerint sokkal több nem kellett a csalás kivitelezéséhez, mint egy jól szerkesztett Excel- táblázat. Az MNB végül 2015 áprilisában indította el a vizsgálatot a cégnél „beérkezett piaci jelzések” alapján. Ezeket valószínűleg nem fogjuk részleteiben megismerni, mint ahogy azt sem, miért csak 16 év után bukott ki a dolog. Amit azonban célszerű tudni, hogy az MNB mint felügyeleti szerv köteles már a tiltott tevékenység gyanúja esetén megindítani a piacfelügyeleti vizsgálatot. Ennek során rendkívül széleskörű jogosultságai vannak (helyszíni kutatás, iratok bekérése, védett adatok megismerése, értékpapír-, ügyfél- és fizetésiszámla- adatok megismerése, stb.). A megindításhoz szükséges gyanú elvileg bárhonnan jöhet – akár maguk az ügyfelek is bejelenthetik pénzügyi fogyasztóvédelmi panasz keretében.

Összefoglalva: mit tehetünk, ha befektetni szánt vagyonnal rendelkezünk?

  • Először is forduljunk szakemberhez, akitől első lépésként kérjük ki az őt igazoló engedélyeket!
  • Befektetéseinket mindig kísérjük figyelemmel!
  • Tudjuk, hogy milyen instrumentumban van a pénzünk, és erről folyamatosan számoltassuk el a megbízottunkat!
  • Soha ne felejtsük el, hogy a mi pénzünkről van szó!

Azt, hogy D. Sándorné Marcsikát miért nem jelentette senki, már soha nem fogjuk tisztán látni. A károsultak nyilatkozatai alapján úgy tűnik, ügyfelei feltétel nélkül megbíztak benne. Hiba volt.

A szerző külső szakértő, befektetési szakjogász, a Szűcs és Társai Ügyvédi iroda ügyvédjelöltje.

 

„Az én vallásosságom úgy van, hogy isten ránk hagyta a teremtést, a többi marketing”

Palásti József, a Fornetti alapítója