A WHO-nál több magyar is dolgozik magas beosztásban: Jakab Zsuzsanna főigazgató-helyettesen túl Holló Imre is jelentős pozíciót tölt be. A Harvardra járt, helyettes államtitkár volt, korábban dolgozott a Világbanknál is, most pedig az Egészségügyi Világszervezet költségvetésével és stratégiai tervezésével foglalkozik. Honnan van pénze a WHO-nak? Ez sok vagy kevés? Miként befolyásolja a költségvetést a koronavírus? Hogyan lehetne hatékonyabb a szervezet? Ha Trump bemattol, mi lesz az egészségügyi programokkal? Interjú.
***
A hivatalos titulusod Director of Budget and Strategic Planning. Ez pontosan mit takar?
Hozzám három terület tartozik. Az egyik a WHO költségvetése és annak összeállítása; a másik a stratégiai tervezés és a főbb WHO-s vállalati jelentések elkészítése – a WHO munkájának bemutatása a tagállamok és a donorok felé. A harmadik terület pedig a WHO erőforrás-mobilizációs tevékenységének támogatása. Az ehhez szükséges analitikát is mi biztosítjuk.
Mekkora összeg felett diszponálsz?
A WHO éves költségvetése nagyjából 3 milliárd dollár. Azonban ennek csak durván 20 százaléka áll rendelkezésünkre már az induláskor, nagyjából ennyit kötelező befizetnie a tagállamoknak. A fennmaradó 2,5 milliárd dollárt össze kell gyűjtenünk tagállamoktól vagy különböző szervezetektől. Ezért én azt szoktam mondani, hogy igazából üres zsebek felett diszponálok, amit a kollégáimmal együtt kell feltöltenünk.
Holló Imre telefonon adott interjút, a képet is ő küldteEz tulajdonképpen lobbitevékenységet jelent. Ebből te is
kiveszed a részed? Mennyire más ez, mint mikor egy cég támogatókat,
befektetőket keres?
Én alapvetően az alapanyagokat adom, a számokat. Van egy resource mobilisation részleg, ők foglalkoznak ezzel aktívan. Sokszor olyan országokkal vagy partnerekkel dolgozunk, akikkel évtizedek óta kapcsolatban állunk, és talán ez is az egyik probléma: a WHO donorjai nem nagyon változtak az elmúlt tíz évben.
Valószínűleg jobban és ügyesebben kéne dolgoznunk azon, hogy ezt a bázist kiszélesítsük, ne csak 10-15 nagy donorra támaszkodjunk.
Ez egy rizikó, ebben nem vagyunk elég jók. Vannak más szervezetek, például a UNICEF, akik sokkal ügyesebbek.
Miért alakult ez így?
Sok oka van. Egyrészt a WHO költségvetése az utóbbi időben dinamikusan nőtt. Ez a nagy donorfüggés viszonylag új dolog, 15-20 éve történt, hogy az önkéntes befizetések aránya olyan szinten megnőtt, hogy a tagállami befizetések a teljes keret sokkal kisebb részévé váltak. Amikor a WHO 72 éve elindult, ez az arány 75-80 százalékos volt, most pont fordítva van. Meg azt hiszem, elég konzervatív szervezet vagyunk. Szűk az a kör, akiktől pénzt tudunk elfogadni. Akiktől pedig könnyen tudnánk gyűjteni, azoktól viszont nem fogadhatunk el pénzt.
Például?
Nem akarok konkrét cégeket megnevezni, de más szervezeteknél ez kevésbé van így. Nagyon sok normatív munkát, tudományos kutatást végzünk és ezen a területen fontos, hogy semmilyen érdekellentét ne legyen. Ez nagyon lehatárolja a tradicionális fundraisinget.
Ezen most egyébként próbálunk óvatosan változtatni. Tervezzük a WHO Foundation megalapítását a közeljövőben.
Ez egy tőlünk jogilag különálló szervezet, akik egyénektől és vállalatoktól is elfogadnak pénzt, amit megfelelő keretek között átadnak nekünk. Most a COVID-19-válság kapcsán próbáljuk ki ezt a UN Foundation segítségével, a Solidarity Response Fund felállításával. Eddig 372 ezer donor adott közel 212 millió dollárt. Ily módon még sosem gyűjtöttünk pénzt.
A 2020-2021-es keret a WHO hivatalos dokumentumai szerint 4,8 milliárd lett volna, ehhez további egymilliárdot tett hozzá a szervezet a koronavírus-járvány kezelése érdekében. Ez egy világszervezetet nézve, külső szemlélőként, nem tűnik sok pénznek.
Egy kórház költségvetése Amerikában vagy Svájcban annyi, mint a WHO teljes költségvetése. Vagy ha a CDC költségvetését nézed meg Amerikában, azt látod, hogy nagyságrendekkel, háromszor-négyszer több pénzből gazdálkodnak, mint mi.
Mi lenne az az összeg, ami minden elképzeléseteket fedezné?
Nincs ilyen, mert ez attól függ, hogy mi az, amit elvárnak
tőlünk a tagországok. Jó példa erre az a büdzsészegmens, amit mi vészhelyzeti programoknak
hívunk. Ez egy új terület, ami az ebola kapcsán jött létre. Lényege, hogy már
nem egyszerűen iránymutatást meg normatív támogatást adtunk, hanem az
ebolajárvány idején aktívan be kellett lépnünk a védekezésbe. Ekkor egy csomó
egészségügyi feladatot a WHO látott el az ebolával sújtott területeken, pedig
erre nem voltunk felkészülve, és nem volt rá keret sem, de akkor ez volt az
elvárás.
Úgyhogy a válasz nagyban függ attól, hogy milyen jogosítványokat adnak nekünk a tagállamok. Most sok szó esik arról, hogy ezeket a jogosítványokat meg kell erősíteni.
Mi nem olyanok vagyunk, mint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, nem végzünk nyomozásokat az adott országokban, hanem azokkal az adatokkal dolgozunk, amiket lejelentenek nekünk.
Ha ebben változás lesz, mert szeretnék az országok, hogy a WHO erősebb legyen, és kapunk jogköröket, akkor ki kell számolnunk majd, hogy ez mit jelent és mekkora emberi erőforrást követel.
Szerintem a WHO költségvetése most nagyon mozog és nem csodálkoznék, ha nagyságrendileg más költségvetésünk lenne a COVID-utáni időkben, tehát 2022-2023-ban.
Ha jól értem, még most is a 2020-2021-es költségvetés van
érvényben. Mennyire borította meg ezt a koronavírus?
A költségvetésnek három nagy szegmense van. Az első az alapprogramok, a második a gyermekbénulással kapcsolatos büdzsé, a harmadik pedig a már említett vészhelyzeti programok. Az alapprogramokra szánt 3,6 milliárd dollár ugyan nem garantált cash, de ez az a költségvetési határ , amelyen belül tervezhetünk programokat.
Az vészhelyzeti programoknál ez nem így van, azt teljesen a világ eseményei határozzák meg. Ha van egy cunami, egy koronavírus vagy ebola, annak a költségvetését akkor és ott rakják össze a kollégák.
Hogy ez a keret elszállt, az teljesen természetes. Nagyjából egymilliárdot terveztünk erre a két évre, és már most átléptük, három hónap alatt. A továbbiakat is a koronavírusjárványra adott válasz határozza meg. A másik két szegmensre ugyanúgy hat, mint minden más gazdasági folyamatra: a normál tevékenységünket, amennyire lehet, próbáljuk folytatni, de a koronavírusra adott válasz itt is nagyon fontos.
Mondasz példát?
Rengeteg kollégánk van különböző tagországokban, akik alapvetően a gyermekbénulás elleni harccal foglalkoznak. Most ezt gyakorlatilag abbahagyták és a COVID-ra koncentrálnak. Ennek lesz hatása arra, hogy miként tudjuk végrehajtani ezeket a programokat. De korai meg megmondani, ezek a hatások mekkorák lesznek
Közegészségügyi szempontból komoly veszély, ha például a hagyományos immunizációs programok elmaradnak. Ezért koncentrálunk arra, hogy amennyire lehet a többi munka is folyjék. Próbálunk egyensúlyt tartani. De még csak két hónap telt el a huszonnégyből.
Mennyire tudtok így előre tervezni? A két év nagyja ugyan valóban hátravan, de közben három hónap alatt elfogyott a vésztartalék.
Folyamatosan figyelünk. Egyelőre nem változtattuk meg a
terveinket, azt gondoljuk, hogy amit elhatároztunk, azt végre kell hajtani. Pár
hónap múlva meg fogunk állni és megnézzük, át kell-e ezeket írni vagy sem. Azt
gondolom, hogy a legtöbb cég hasonlóan van ezzel.
Az adataitok szerint a legnagyobb befizetőtök az Egyesült
Államok, a második pedig egy magánszervezet, a Bill & Melinda Gates
Foundation.
Ez így van.
Ez külső szemlélőként eléggé meglepett. Ha pénzügyileg
nézem, egy állam alapvetően elég stabil, arra lehet támaszkodni. Egy
magánszervezetnél viszont nehéz megmondani, meddig és mennyire fog működni.
Ez teljesen jogos, ez is fokozatosan alakult így. A Bill
& Melinda Gates Foundation alapvető céljaival nagyon jól összeegyeztethető
a munkánk, ez egy szerencsés egybeesés, kialakult velük egy nagyon jó
kapcsolat. Ám ők sem mindenre adnak pénzt, hanem specifikus területeket
támogatnak. Ilyen a gyermekbénulás és a malária. Mi ott vagyunk az érintett
országokban, megvalósítjuk a projekteket, sok ehhez hasonló más szervezet pedig
nincs is.
Ha már szóba jöttek donorok és velük a legnagyobb, Amerika, onnét mostanság elég sok támadás érte a WHO-t. Donald Trump elnök nemrég egy 60 napos befizetési blokkot hirdetett, mert szerinte a szervezet hibás abban, ahogyan a koronavírus-járvány világszerte alakult. Mi a véleményed a kritikákról?
Én nem a dolgok technikai részén dolgozom, nem látok bele minden részletbe, így erre most nem szeretnék válaszolni. De mikor egy járvány véget ér, nagyon alapos és független vizsgálat zajlik le arról, hogy miként dolgozott a szervezet, mit tanulhatunk és mit kell megváltoztatni. Például, miután a 2014-es ebolajárvány lezajlott, volt egy ilyen áttekintés.
Független bizottság végezte, találtak is hibákat. Rengeteg javaslatot tettek, ezeket pedig életbe léptettük.
Így amikor legutóbb újra volt ebolajárvány, jobban tudtunk teljesíteni. Ez egy ilyen folyamat, és mihelyt a helyzet lehetővé teszi, koronavírusra adott válasz eseteben is lesz ilyen független értékelés. A mikéntjét a tagországokkal együtt határozzuk meg. Várjuk meg az eredményt!
Ez a 60 napos blokk, amit lehet, hogy meghosszabbítanak,
pénzügyileg érezhető?
Igen. Egyrészt, ahogy mondtad, az Egyesült Államok a legnagyobb donorunk, nagyon fontos programokat támogat. Ezeknek az életben tartása mindenkinek az érdeke. És itt nem csak pénzről van szó, komoly szakmai együttműködésben vagyunk az amerikai munkatársakkal. A CDC-ből es más amerikai szervezetből is vannak nálunk kirendelt szakemberek, akiknek támaszkodunk a szaktudására.
Itt egy nagyon összefonódott, mély kapcsolatrendszerről van szó, ami abszolút túlmutat az anyagi segítségen. A már említett gyermekbénulási program például nagyon támaszkodik az amerikai támogatásra, ezek a kollégák mindezen felül alapvető immunizációval is foglalkoznak. És amikor elérhető lesz COVID-oltás, akkor is fontos lesz, hogy megmaradjon ez a struktúra, mert ki fogja azokban az országokban beoltani az embereket, ahol nincs más?
Pénzügyi szempontból mit kommunikálhatna jobban a WHO?
Van olyan, amit el kéne mondani, talán el is hangzik, de valamiért nem megy át
a falon?
A büdzsét nem az átlagembernek kommunikáljuk. Vagy nagy filantróp szervezetekkel vagyunk kapcsolatban, vagy tagállamokkal, egészségügyi minisztériumokkal. A pénz viszont a legtöbb helyen a fejlesztésért felelős alapoknál van, nem pedig az egészségügynél. Az egészségügyre fordított kiadások pedig mindenhol, mint költés szerepelnek, és nagyon nehéz bizonyítani, hogy ez egy befektetés. Mi eddig is próbáltuk mondani, hogy az az ország, ami fejlett egészségügybe fektet, a GDP nagy százalékát takaríthatja meg.
Eddig ennek nem volt igazán nagy hatása, de szerintem ez a járvány most megmutatta, hogy ez nemcsak egy elméleti fejtegetés. Ez a befektetés fontos, mert sokat spórolhatnak az országok, ha jobban fel vannak készülve. És ez igaz a WHO-ba való befektetésre is: talán a jövőben több pénz jut majd a szervezethez a fejlesztési szervekből, pénzügyminisztériumokból.
Befektetni általában olyasmibe szokás, ami korábban már
jól szerepelt. Úgy gondolod, hogy a WHO teljesítménye jó ajánlólevél lesz a
jövőben?
Remélem, hogy alapvetően jól dolgoztunk, és azt gondolom, hogy a WHO-nak tulajdonképpen nincs alternatívája. Nem látok még egy olyan szervezetet, ami ezt a nemzetközi összefogást meg tudná valósítani.
Ha valamit megmutatott ez a járvány, akkor azt, hogy a vírus nem áll meg a határoknál. Egy globális problémára csakis globális válasz adható.
Fotók: Holló Imre
