Generációkon átívelő üzletek – amit elvett a XX. század, visszaadják az utódok

Sok olyan történet került a februári lapba, ami részben arról szól, hogy a XX. század viharai és a szocializmus hogyan akasztotta meg virágzó családi cégek és ágazati integrációk létrejöttét – a történelem miatt elvesztegetett évtizedek lemaradását az utódok igyekeznek pótolni. Mindenki más stratégiával.

Bővebben

Hol vannak a kisemberek a tőzsdéről?

Miközben hasít a budapesti tőzsde, évek óta stagnál a kisbefektetők száma, és a sikeres startupoknak eszükbe sem jut, hogy részvénykibocsátással vonjanak be tőkét. Vajon miért? Fontos kérdések jönnek.

 

„A kormány privát befektetők aktivizálását célzó iránymutatása valós igényt fogalmaz meg, a kkv szektornak több magánforrásra lenne szüksége versenyképességének megerősítéséhez.” Csuhaj V. Imre, a Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. elnök–vezérigazgatója január végén mondta ezt, amikor szóba jött a magyar kis- és középvállalkozások finanszírozásában a tőzsde, azon belül is a magánbefektetők bevonásának szerepe.

Miért nincsenek kisbefektetők?

Viszont, ha megvan ez a szándék a kormány részéről,  akkor hol akad meg a folyamat? Miért nincs például a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) a magánbefektetők számában európai szinten, nem beszélve a tengerentúlról? Ha feltételezzük, hogy létezik ilyen kormányzati szándék, akkor miért nem robban be a magyar tőkepiac? Azt leszögezhetjük, hogy

a magánbefektetők aránya lényegesen elmarad attól, ami elvárható lenne.

Erre vonatkozóan a BÉT minden hónapban részletes statisztikákat közöl, amelyekből megállapítható, hogy ha kiválasztunk egy egyéves periódust 2015 novembere és 2016 novembere között, a szekciótagok (aktív) ügyfeleinek száma is folyamatosan stagnál.

Milyen következtetés vonható le ebből? Leginkább az, hogy a kormány által kezdeményezett és kivételezett, a magánbefektetők bevonására irányuló lépések nem elegendők ahhoz, hogy ez a szám meginduljon felfelé (a statisztikákban láthatók még többek között az „interneten és elektronikus felületeken keresztül adott megbízások a háztartások forgalmának arányában, azonnali piacon” elnevezésű adatsor is, ami azonban enyhe növekedést mutat. A fentiek fényében valószínű, hogy ezek a számok inkább a lakossági internetelérés lehetőségének növekedésével vannak összefüggésben – egyre többen adnak le ilyen módon megbízásokat,  de ők ettől még nem új befektetők.). Az egyenként általában több mint 30 oldalas statisztikai anyagok itt érhetőek el.

Miért nincsenek startupok BÉT-en?

Mi lehet az oka, hogy a magánbefektetők nem özönlenek a BÉT-re kereskedni? Nyilván ezt akkor tehetnék meg, ha nem csak a nagyok (pl. OTP) lennének jelen, hanem megjelenne a kis- és középvállalkozói szektor is, olyan cégek, amelyek akár alapításukkal egyidejűleg (gyakorlatilag ezek lennének a sikeres startupok) kimerészkednek a tőzsdére, és nyilvános felhívás keretében akarnának tőkét bevonni a további működésükhöz. Ehhez több, egyenként és összességében is fontos összetevő szükséges:

  • legyen tisztázva, a bevont tőkét a cég mire fogja felhasználni;
  • legyen világos, ebből milyen elvek és gyakorlati végrehajtás mentén lesz a befektetőknek is járó profit;
  • mi a termék (szolgáltatás), amit a cég kínál (felhasznál);
  • legyen a cég működése teljes egészében (de lehetőleg minél jobban) prudens; stb.

Természetesen ezeket a feltételeket be is kell tartatni, így ezek meglétét a befektetőknek szóló tájékoztatók tüzetes ellenőrzésével a Felügyelet biztosítja. Az erre vonatkozó szabályok megszegése igen súlyos következményekkel járhat – még ha olyan későn is, mint ahogy azt a Quaestor-ügyben láthattuk.

A magánbefektetőhöz eljutott nyilvános tájékoztató alapján azonban elvileg semmi más nem áll a magánbefektető útjába, mint magának az üzleti döntésnek a meghozatala: akarom-e a nehezen megkeresett pénzemet (a példa okáért, bár ez már kicsit elkésett példa, így a kivezetés után) Norbi Update részvényekbe fektetni? Látom-e a cégben a jövőt? Látom-e azokat az alapokat, amelyek biztosítják a cég fennmaradását, sőt, prosperitását? Ezek azok a kérdések, amelyeket egy racionális befektető feltesz magának (nyilván még akár több száz másik mellett).

A magánbefektetők azonban jelentős részben nem racionális alapon döntenek, hanem bizalmi, érzelmi, ha úgy tetszik, irracionális alapon. Az egy hosszabb elemzést is megérne, hogy mik befolyásolják ezeket a döntéseket: a hazaszeretet vagy éppen a bizalmatlanság a hazai (pénzügyi) termékek iránt, a pletykák, a rossz beidegződések, előítéletek, stb.

Miért nincs bizalom?

Éppen ezért azonban a legfontosabb kérdés a másik oldalon jelentkezik: mit tesz a BÉT azért, hogy erősödjön a tőzsde iránti bizalom? A BÉT 2016-2020-as stratégiájának fő irányait meghatározó közleményben[1] leírja, hogy milyen lépéseket tervez. Elsőként említi a tőzsdére bevezetett társaságok hírnveének javítását, majd a BÉT monitoring- és szankciórendszerének szigorítását, a kisebbségi részvényesek védelmét, valamint – az MNB-vel együttműködve  – a potenciális piacbefolyásolási esetek hatékonyabb szűrését azért, hogy növekedjen a kisbefektetők részvények iránti kereslete. Ezek valóban dicséretes szólamok, kérdés, hogy miért nem valósultak meg 100  százalékban a BÉT 27 éves (modern) létezése alatt.

A fentiekre léteznek természetesen magyarázatok. Egyik ezek közül, hogy

a magyar befektetők egyszerűen nem bíznak a magyar cégekben.

Nem bíznak a jelenértékükben, nem bíznak a jövőjükben, így nem szívesen fektetik be a pénzüket olyan vállalatokba, amelyekről bármikor kiderülhet, hogy valójában akár kormányzati kifizetőhelyek, vagy adócsalásra berendezkedett kamucégek nem létező ingatlan-portfóliókkal.

A BÉT szabályait csak felületesen ismerők hajlamosak abba a hibába esni, hogy azt gondolják, a pénzük majd jobb helyen lesz akár Londonban vagy Varsóban; az ottani tőzsde nagyobb biztonságot nyújt. Pedig ez alapvetően nem igaz. A BÉT maga is, de a BEVA-val kiegészülve már biztosan nyújt olyan befektető- és befektetésvédelmi szolgáltatásokat, amelyek az Európai Unió szintjének megfelelnek (nem mellesleg meg is kell felelniük, ellenkező esetben nem működhetnének).

Másik lehetőség, hogy nem a cégekben, hanem magában a nagybetűs Tőzsdében nem bíznak.

Hiszen az azért mindenképpen elkerülhetetlen, hogy egy tőzsdei befektetés időtartama alatt pénzügyi döntéseket kelljen hozni. Itt azonban olyan terepre tévedünk, amivel magunkra rántjuk az elmúlt 27 év, a rendszerváltást követő időszak teljes káoszát: olyan intézménybe vetett bizalmat kellett volna megalapozni a magyar társadalomban, amely intézmény a rendszerváltást megelőzően utoljára 1948. május 25-én működött hivatalosan (ezen a napon államosították a korabeli tőzsdét). Hogy sikerült-e ezt a bizalmat megalapozni, a fentiek és saját tapasztalatai alapján mindenki döntse el maga. Ön mibe fekteti a pénzét?

A szerző a Szűcs és Társai Ügyvédi iroda szakjogásza.

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.

Olvasd el Pénz rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő