Hetek óta milliók vonulnak utcára Franciaországban, hogy az új nyugdíjreform ellen tüntessenek – Európa pedig csak áll és néz, hiszen pusztán a nyers számadatokat nézve még mindig korábban szabadulnak a munkaerőpiacról, mint mások. Szakértők segítségével bemutatjuk, min megy a vita Franciaországban.
Emmanuel Macron francia elnök március 16-án, csütörtökön úgy döntött, parlamenti szavazás nélkül hirdeti ki a hónapok óta vitatott nyugdíjreformot. A lépést egy alkotmányba foglalt kiskapu teszi lehetővé – noha politikai kockázattal járt, azért volt rá szükség, mert a Nemzetgyűlésben nem lett volna meg a többség a törvénytervezet elfogadásához. A szavazás megkerülését Élisabeth Borne kormányfő azzal indokolta, hogy a bizonytalanság nem elég indok arra, hogy megkockáztassák a nyugdíjak jövőjét, a reformra szükség van.
Macron és kormánya azóta túlélte a kiskapu kihasználásával együtt járó bizalmatlansági szavazást, a tüntetések pedig azóta is kitartanak az országban, csütörtök este például nemes egyszerűséggel felgyújtották a bordeaux-i városházát. (Ha a kormány bukik, Macron attól még elnök marad.)
Miről szól a mostani reform?
- A most elfogadott reformcsomag fokozatosan megemeli az alsó nyugdíjkorhatárt a jelenlegi 62-ről 64 évre.
- Ezzel párhuzamosan a közel 2 millió kisnyugdíjas számára fokozatosan 1200 euróra (nagyjából 480 ezer forintra) emelkedik a minimumnyugdíj havi összege.
- Változik az is, hogy hány év után járna a teljes összegű nyugdíj, 2027-től az 1965 után születettek számára ez 43 szolgálati év, azaz 172 negyedév lesz (eredetileg 2035-től tervezték bevezetni).
- A kötelező kiegészítő nyugdíjszolgáltatók számát a reform csökkenti, az érintett szervezeteket beolvasztják az AGIRC-ARRCO szervezetébe.
Franciaországban hónapok óta terítéken van az új szabályozás, március 15-én már nyolcadik alkalommal tiltakoztak a nyugdíjreform ellen utcai megmozdulásokkal és sztrájkokkal. Tiltakoztak többek között a hulladékszállítók is, múlt hét közepéig csak Párizsban 7600 tonna szemét halmozódott fel.
Hogy a nyugdíjrendszer jelenlegi paraméterein változtatni fog, Macron már első, 2017-es elnökválasztási kampányában is megígérte. 2019-ben neki is látott, de az azt követő tiltakozási hullám, később pedig a covid miatt levette a napirendről.
Az akkori tiltakozások komolyságát jól mutatja, hogy tovább tartottak, mint bármelyik sztrájk az 1968-as munkabeszüntetések óta.
A tervezetet tavaly év végén vette újra elő. Újévi beszédében is kijelentette, hogy 2023 a nyugdíjreform éve lesz, és a célja az, hogy a következő évtizedekre egyensúlyba kerüljön a nyugdíjrendszer.
A nyers számadatokat nézve a francia nyugdíjrendszer a jelenlegi formában valóban nem fenntartható hosszú távon.
Jelenleg minden 65 évnél idősebb emberre 2,6 fiatalabb (20 és 64 év közötti) felnőtt jut, 2030-ban ugyanez a szám már csak 2,25, 2040-ben pedig 2 lesz.
Nem a korhatár a lényeg, hanem a félelem
Farkas András nyugdíjszakértő szerint a franciaországi tüntetések hátterében alapvetően az állhat, hogy a társadalom eleve érzékenyebb arra, ha a már megszerzett jogaikon változtatnak, mint más európai országokban. A franciák felháborodása kívülről valóban nehezen értelmezhető: a 64 évben megszabott korhatár elmarad a mainstreamtől (Németországban például 67, nálunk 65 év a korhatár). Farkas azonban úgy látja, a tüntetések nem csak erről szólnak, hiszen a mostani szabályozás értelmében 62 évesen is csak 41,75 év (167 negyedév) biztosítási idő után jár a teljes állami nyugdíj; azaz
csak annak érne meg elmennie nyugdíjba ennyi idősen, aki már fiatalon dolgozni kezdett, mert egyébként a hiányzó biztosítási negyedévek mértékében a nyugdíjat komoly levonás terheli.
A reform következtében az 1965 után születettek esetében a szolgálati idő követelménye 172 negyedévre (43 évre) fog emelkedni. Teljes állami nyugdíj a biztosítási negyedévek vizsgálata nélkül csak annak jár, aki 67 éves korát betöltve kéri a nyugdíját.
A francia nyugdíjrendszer két összetevőből áll, magyarázza Farkas, és mindkettő miatt áll most a bál. Az állami mellett ugyanis a rendszer része 42-féle kötelező foglalkoztatói nyugdíjpénztár is, melyek szakmák szerint még további különleges jogosultságokat adnak a vasúti szektortól az energetikán át az ügyvédi szakmáig. „Egy vasúti dolgozónak például már 52 évesen megvan a lehetősége arra, hogy nyugdíjba menjen, de általános jelenség az is, hogy a metróvezetők vagy a katonaságnál dolgozók már 56-57 évesen nyugdíjba menjenek.”
Macron ezt a rendszert is megbolygatta volna az első hivatali ideje alatt előterjesztett tervben: úgy gondolta, a stabil nyugdíjrendszer feltétele, hogy megszabaduljanak a 42 különböző szervezettől (2019-ben magához a korhatárhoz egyébként nem is nyúlt volna). A mostani reformban néhány szolgáltatót beolvasztanak a legnagyobb foglalkoztatói alpillérbe, de számtalan kivételt hagynak, miközben a szabályok csak azok tekintetében változnak, akiket 2023. szeptember 1-je után alkalmaz majd az érintett munkáltató.
Az alapnyugdíjat kiegészítő foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények közül a legnagyobb a versenyszféra dolgozóit felölelő AGIRC-ARRCO, a kiegészítő ellátás lényege pedig az, hogy minden évben a jövedelem alapján befizetett járulékok összegét pontokra számítják át. A kapott kiegészítő nyugdíj a nyugdíjkorhatár mellett az összegyűjtött pontok számától és aktuális értékétől is függ.
„Iszonyú bonyolult a rendszer. Mindegyik szervezetben van rengeteg megszerzett jog, és mindenki attól fél, hogy a már megszerzett jogokat sérelem érheti.
Nem a 64 éves korhatár a lényeg, hanem a félelem, hogy csökkenni fog az a szabadság, amit eddig elértek – magyarázza Farkas. –
Miközben Macronnak totálisan igaza van, a francia nyugdíjrendszerre a GDP 14,5 százalékát költik. Magyarországon ugyanez 8,4 százalék.”
Elon Musknak is megvan a véleménye
Van méz is a madzagon
Arról, hogy pontosan mi ellen tiltakoznak mégis ekkora vehemenciával a franciák, a Euronews készített átfogó videót. Ebből kiderül, hogy az alapvető félelmek között szerepel, hogy a franciák úgy érzik, nagyon intenzív munkatempó jellemző rájuk, és lényegében megsemmisülnek a karrierjük végére.
Az EU-ban valóban itt az egyik legmagasabb az egy órára jutó produktivitás.
A franciák a hetedik leghatékonyabbak a GDP lapátolásában, megelőzve például olyan, kívülről nézve szorgosnak tűnő országokat, mint Ausztria, Hollandia vagy Finnország.
Az ellenzők érvei között szerepel az is, hogy az egészséges években töltött idő alig tér el a nyugdíjkorhatártól, azaz nem tudják egészségben kiélvezni a nyugdíjas életet. Kritika még, hogy hátrányosan érinti a nőket, illetve szintén a nyugdíjkorhatár emelése ellen szól a tüntetők szemében az is, hogy az idősebbeket érintő munkahelyi balesetek száma itt a legmagasabb. Az Eurostat 2017-es adatai alapján az országban százezer dolgozó emberre kb. 3400 baleset jut, ebből közel 3000 az 55 évnél idősebb, több mint 2000 pedig a 65 évnél idősebb korosztályt érinti – mindegyik adat kiemelkedően rossz az uniós átlagokhoz képest.
Farkas szerint félreértés, hogy minden társadalmi csoportot hátrányosan érint az új reform. Példának a minimálnyugdíj emelését hozza (ez az új rendszerben 1200 euró lesz), amit később igazítani fognak a mindenkori minimálbérhez, a 85 százalékát kötelező lesz elérnie. A „munkából a temetőbe” érvelésről azt gondolja, nem általános a mostani francia megmozdulásokra, a számok viszont azt mutatják, a francia férfiak 20, a nők 22-24 évet élnek még a nyugdíjba vonulás után.
A mostani rendszerben leegyszerűsítve nézve akkor jár a teljes nyugdíj 62 éves kortól, ha legalább 167 negyedévi biztosítási ideje van valakinek, az összeg pedig, amit megkap, a legjobb keresettel rendelkező 25 év bruttó átlagából jön ki, és ez egészül ki a rendszer másik ágával. Az 1973 után születettek esetében ez 172-re fog emelkedni. „Tehát van egy csomó méz is azon a madzagon – mondja nyugdíjszakértő. –
Egyáltalán nem olyan szigorú ez a nyugdíjreform, ami indokolhatna egy ekkora megmozdulást.”
A nyugdíj ellen tiltakozók kifogásolják azt is, hogy a nőket hátrányos helyzetbe hozza. Farkas szerint ez sincsen így, a nők helyzete nem rosszabbodik (bár nem is javul): például gyerekenként továbbra is 8 negyedév „jár” a szülőknek, ezt akár meg is oszthatják egymás között. Aki pedig felnevel három gyereket, az automatikusan plusz 10 százalékkal növeli a nyugdíját, szintén függetlenül attól, hogy férfi vagy nő. Farkas úgy látja, a francia nyugdíjrendszer „rendkívül cizellált”, és a reform semmi olyan részlethez nem nyúl, ami a kifinomult szabályozású juttatásokat érintené.
Macron hagyni akar valamit maga után
„Jó pár francia adminisztráció nekifutott már a nyugdíjkérdés rendezésének, és mindig elbuktak. Franciaországban van egy nagyon erős és vitális tiltakozási kultúra, illetve egy még erősebb fegyverük: a jól megszervezett sztrájk – mondja Kovács Krisztián, a Concorde Értékpapír Zrt. üzletfejlesztésért és stratégiai tervezésért felelős igazgatója (aki „hivatalból” nem, a szabadidejében viszont annál inkább követi a franciaországi eseményeket). – De ráégett a politikai aktorokra, hogy ezt a kérdést rendbe kell tenni, Macronnak pedig már 2017-ben is a nyugdíjreform volt a flagship terméke.”
Macron tweetje magyarul: A nyugdíjreformra az országnak szüksége van. Azzal, hogy ezt a döntést meghozom, a közérdeket választom. Ha el kell fogadnom a népszerűtlenséget, akkor elfogadom.
A reform átnyomásában fontos faktor, hogy Macron már a második ciklusát tölti, emiatt politikai értelemben nincs veszítenivalója. Kovács ugyanakkor úgy látja, nem teljesen világos a franciák számára, miért van mégis szükség a reformra. „Amikor először felmerült a rendezés kérdése, tényleg aggasztóak voltak a tendenciák – 20-30 évvel ezelőtt. Azóta a francia társadalom demográfiai képe kedvezően változott, ezzel fontos kivételnek számítanak az elöregedő Nyugat-Európában, persze folyamatosan romlik az eltartó-eltartott arány.
Ugyanakkor a nyugdíjkassza nem állt fejre az elmúlt években, hiába fenyegetőztek vele mindig: az a helyzet, hogy rendszeresen többlettel zár, tavaly és tavalyelőtt is néhány milliárd eurós többletet produkált.
Azaz még sincs akkora vészhelyzet, hogy el tudják magyarázni, miért kell pontosan most, minden erővel véghez vinni a reformot. Márpedig Macron tényleg mindent bevetett, a teljes politikai súlyát feltette erre a törvényre.”
Pénzügyi szempontból tehát egyelőre nem életbevágóan szükséges a nyugdíj rendezése, igaz, a reform nélkül 2023 lenne az első év, amikor már mínuszossá válik a kassza. Az új reformmal viszont valószínűleg sikerül ezen változtatni: ha megvalósul, 2030-ban 18 milliárd eurós többletet produkál majd a francia nyugdíjkassza.
„A reform nélkül 2030-ra 60 és 70 milliárd euró közé esne a kumulált hiány – mondja Kovács. – Ezek nem kicsi számok, de érdemes elgondolkodni azon, hogy mekkora politikai költséggel jár a reform. A francia adósságpálya ráadásul nem is néz ki rosszul, legalábbis a legutóbbi hozamcsökkenések óta: ha nem árazódik át a francia államadósság, akkor 110-120 százalék körüli GDP-arányos államadósság lesz a következő években. A covid miatti költségvetési expanzióra egy 160 milliárd eurósnál nagyobb állampapír-kibocsátással reagáltak, és 100 milliárd eurót költöttek energiaár-kompenzációra.
Ehhez képest az, hogy 2030-ig összesen jönne össze egy 60-70 milliárdos hiány, felveti a kérdést, hogy miért ennyire fontos a reform. Az én következtetésem az, hogy Macron államférfiúi örökségének tartja a kérdést. Tudja, hogy előbb-utóbb valakinek rendeznie kell a nyugdíjtörvényt, és azt is, hogy eddig senki sem volt képes rá: a nyugdíjreformmal hátra fog hagyni maga után valami maradandót. De ha ilyen körülmények között kell ezt a törvényt bevezetni, nem magától értetődő, hogy miután távozik a hivatalból, nem nyúlnak hozzá újra.”
Borítókép:A nyugdíjreform ellen tüntetnek a délnyugat-franciaországi Bayonne-ban a francia szakszervezetek által meghirdetett egynapos országos sztrájk alatt, 2023. március 23-án. MTI/AP/Jeremias Gonzalez
