A gyenge deviza jó az exportőröknek és azoknak, akik euróban kapják a fizetésük, nem? És tök mindegy azoknak, akik forintban fizetnek, ugye? Nem. Az a szintű gyengülés, amit a héten láttunk, már mindenkinek rossz. Elmagyarázzuk, miért.
A magyar kormány és a jegybank szándékosan, bő egy évtizede gyengíti a forintot. A hazai alapvetően kicsi, nyitott gazdaság, azaz exportorientált. Óriási volt a külkereskedelmi mérlegünk többlete, tehát többet adtunk el a külföldnek, mint amennyit vettünk tőlük, illetve nagy volt a folyó fizetési mérlegünk többlete is, azaz leegyszerűsítve az ország nettó áru- és szolgáltatásexportja is bőven pluszos volt.
Azok, akik kifelé értékesítenek, még örülnek is a gyenge devizának, annál többet ér forintban az euróért értékesített termék. Ugyanígy gondolkodnak azok, akik euróban, dollárban kapják a fizetésüket, az ő fizetésük forintban többet ér, ha gyenge a deviza. Ez így elég egyszerű, az érvelés úgy tűnik, máig megállja a helyét.
Egy beszédes ábra arról, hogy fordult meg az exportvezéreltségünk: feketével a folyó fizetési mérleg alakulása (jobb oldalon, százalékban), kékkel a külkereskedelmi mérlegé (bal oldalon, millió euróban). Mindkettő pozitív volt a 2020-as évek elejéig, azóta kezd negatívba fordulni. Forrás: Trading Economics
Miért nem működik most ez az érvelés?
A héten azonban már nem is szándékosan gyengített, hanem egy válságközelben lévő devizát láttunk. És ez már mindenkinek rossz – ezt hangsúlyozta kérdésünkre Török Lajos, az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője is. „Amíg kontrolláltan gyengült a forint, lehetett arról beszélni, hogy az exportőrök és a turisztikai szektor jól jár, de már nincs erről szó.”
A kormány végre lépett csütörtök délután, legalábbis két fontos nyilatkozat Gulyás Gergely minisztertől és Orbán Viktor korányfőtől is azt sugallta: megállapodhat a kormány Brüsszellel, a piac erre vár, mint pozitív jelre. A forint vissza is erősödött a 400-as szint közelébe – és egészen a siralmas inflációs adat péntek reggeli érkezéséig ott is maradt – , úgy látszott, a kormány is felfogta, hogy a fék nélkül gyengülő deviza nemzetgazdasági károkat okozhat és senkinek sem jó.
Mert nem azzal van a nagy baj, hogy a forint gyengül, hanem azzal, hogy kontroll nélkül, drasztikusan gyengül.
Ez már nem éri meg az exportőrnek. Kevés olyan exportőr van, aki nem importál valamit a beszállítóktól. Neki az importköltségeken át, főleg, ha egy héten belül százalékos nagyságrendű a gyengülés, igen is nagyon fog fájni az elszabaduló forint. Pont erről beszélt Sinkó Ottó, a Videoton Holding Zrt. társ-vezérigazgatója a Portfoliónak: a havi kimutatásaik gyakorlatilag használhatatlanná válnak, mert a vevői- és szállítói készletállományok átértékelődése, illetve az árfolyamkülönbözet bőven meghaladhatja a havi eredményt.
Az év elején még a 350-es szinten volt a forint. Az elmúlt másfél hónapban drasztikusan beindult a gyengülés. Forrás: Investing.com
Ugyanez a logika akkor, ha valaki euróban kapja a fizetését. Ő csak akkor jár jól a gyengülő forinttal, ha végig euróban tartja a pénz, legfeljebb a fizetések idején váltja át forintra. De a boltban való fizetéskor már rosszul fog járni, hiszen az importált termékek vásárlásakor az árfolyamnyeresége kisebb lesz, mint amit az importált termékek vásárlásakor elveszít.
És aki forintban keres és forintban vásárol?
És itt jön a lényeg: aki forintban kapja a fizetését és forintban fizet mindenért, azt kell-e zavarja a gyenge forint. Ez visszatérő érv a kommentszekciónkban, több olvasó ezt hozza fel érvként, miért nem érdekli a gyengülő deviza.
Nos ez természetesen nincs így: nekik is fáj a gyenge forint.
A pusztában élő nomádokon kívül valószínűleg nincs magyar, aki csak olyan terméket és szolgáltatást vásárol, amit teljes egészében Magyarországon állítottak elő kizárólag hazai alapanyagból, hazai munkaerővel. Minden termék, szolgáltatás árában van valami külföldi, valami, amit euróban, dollárban számítanak, ha más nem, az üzemanyag, amit a hazai kereskedők szintén külföldi devizában vásárolnak.
Minél jobban gyengül a hazai deviza, annál nagyobb az importált infláció, annál jobban fog drágulni minden – ezt sajnos a pénteken közölt júniusi inflációs adat is jól mutatja. Lehet, hogy van olyan fogyasztó, aki ezt rövid távon még nem érzi, és lehet, hogy nem is fogja fel közvetlenül, el lehet hitetni vele, hogy nincs kárára, de attól még így van.
Ráadásul bármilyen megtakarítása van, azt a gyengülő forinttal kéz a kézben járó infláció egyszerűen felemészti. A korábban népszerű állampapírformák, mint a MÁP+, a bankbetétek is hónapról hónapra egyre kevesebbet érnek.
Ha pedig az országnak a piacról kell hitelt felvennie – márpedig fel kell, mert lukas a költségvetés – akkor az jóval drágább lesz, mint egy erősebb forintárfolyamnál lenne. „Kapunk majd a piacról hitelt, csak az árazása a kérdéses” – mondja Török.
