Szép kis üzlet nőtt ki a „Ryanair és a kalózok” című folytatásos meseregényből. Na, de mit tegyen az egyszeri utazó, amikor olcsó jegyet keres? Itt a csütörtök, itt az Ács világa.
Szórakoztató olvasmány a Ryanair havi rendszerességgel közzétett kalózfigyelője. Kiadnak róla közleményt és bárki számára letölthetővé is teszik, fontos nekik, hogy erőteljesen kommunikálják az utasok felé azt, amit sima lehúzásnak tartanak. Kalóznak azokat az online utaztatási szolgáltatókat és repjegyközvetítőket (online travel agent, OTA) címkézik, akik a kifejezett kérésük ellenére is árulják a Ryanair-jegyeket, de rátesznek még mindenféle költséget úgy, hogy az utas végül többet fizet az utazásért, mint ha közvetlenül a légitársaságnál vásárolna.
Józan paraszti ésszel nehezen érthető, hogy ha van egy szolgáltató, aki árulja a saját termékeit és nem hogy nem ad engedélyt mások számára is, hogy ezt tegyék, de kifejezetten tiltja is, akkor mégis hogy értékesíthet fű-fa-virág repülőjegyeket. Évek alatt se tudtam ennek a jogi hátterét megfejteni, az biztos, hogy
a Ryanair régóta csatározik a bíróságokon azért, hogy lepattintsa a kéretlen közvetítőket.
Az elmúlt hónapokban aztán azért pörögtek fel az események, mert a legnagyobb európai légitársaság elunta a sehova se vezető jogászkodást és új módszereket vetett be.
Itt a költségminimalizálás szent
Azt még mindenképp fontos tisztázni, hogy az online közvetítőkkel szemben nem hogy nem mindenki ilyen barátságtalan, hanem szinte egyedül a Ryanairnek okoznak komoly fejfájást. A légitársaságok nagy része örül annak, ha minél több csatornán keresztül tudja értékesíteni a jegyeit és egyéb szolgáltatásait, ebbe belefér az OTA-knak fizetett jutalék is. Az ultra low-cost ligában játszó Ryanair és Wizz Air üzleti modellje azonban más. Itt a költségminimalizálás szent, az értékesítést a lehető legnagyobb mértékben a saját csatornák felé húzzák. Szó nem lehet arról, hogy közvetítőknek fizessenek az értékesítésért, hiszen a jegyeket úgy árazzák dinamikusan, hogy eladják magukat, megtöltsék velük maguk a gépeket.
Az online jegyár-összehasonlítók és közvetítők viszont azt nem engedhetik meg maguknak, hogy épp a legolcsóbb jegyeket ne mutassák meg az utasnak, hiszen a döntő többség épp ezeket keresi. Ezért kialakult az a gyakorlat, hogy a Ryanair és a Wizz Air tiltakozása ellenére is mutatják ezeket és árulják is őket. Az persze problémát okoz, hogy ebből bevételük nincs egy fillér se, ezért egyrészt maguk kínálnak különféle kiegészítő szolgáltatásokat, másrészt a légitársaság által kínált extrákat adják drágábban, mint maga a légitársaság.
Ez utóbbi böki leginkább a Ryanair csőrét, ezeket listázza a kalózjelentésében.
Michael O’Leary, Ryanair-vezér. Leszámolt a kalózokkal.
Valami történt a közvetítőkkel
De vissza a történet friss és izgalmas részéhez. A Ryanair megtalálta a módszert ahhoz, hogy megszabaduljon a közvetítőktől. Biztos sok apróság számított, hogy a leginkább az üthetett be, hogy
elkezdték komolyan megszívatni magát az utast, aki közvetítőn keresztül vett jegyet.
Külön önazonosításra kötelezik utazás előtt, amelyet ha nem végez el, állhat sorba egy kört indulás előtt a reptéren. Elég megalázó ez az adat- és fényképfeltöltés önmagában és még büntetésbe is beleszaladhat az utas, meg lemaradhat a gépről, ha valamit nem jól csinál, nyilván senkinek se hiányzik ez.
Decemberben sorra jelentették be a közvetítők, hogy leakadnak a Ryanairről és nem kínálják a továbbiakban a jegyeit. Utána a Ryanair jelezte, hogy lesz egy kis visszaesés a foglaltsági szintjében e miatt, amit akciózással kompzenzál.
Erre a történet hátterét nem ismerő befektetők bezúzták kissé az árfolyamát a tőzsdén, ami kiváló vételi lehetőséget is jelentett.
Hiszen épp az történt, amit a légitársaság akart, csak ez épp okozott egy pillanatnyi visszaesést a bevételekben. Pár hét után ki is ment újabb történelmi csúcsokra az árfolyam.
Az új helyzetben a közvetítőknek el kellett dönteniük, hogy kiegyeznek-e a Ryanairrel. Ketten már megtették, a Loveholidays mellett az egyik leggyorsabban növekvő cég, a Kiwi.com is (az ő történetükről részletesen írtunk a Forbesban). Mostantól élő szerződés van a felek között, a közvetítők árulhatják a Ryanair jegyeit, természetesen átadják a légitársaságnak az utasok adatait. De a lényeg az, hogy az eddigi két bevételi forrásuk közül az egyiknél lemondanak arról, hogy rápakoljanak plusz díjakat.
Mire is használjuk a közvetítőket?
Tehát a légitársaság által kínált szolgáltatásokért (csomagokért, egymás melletti, vagy épp nagy lábterű ülőhelyekért) nem számláznak magasabb árat, bevételre tehetnek szert viszont olyan szolgáltatásokkal, amelyeket ők maguk, tehát a közvetítők kínálnak.
A legérdekesebb ezek közül a biztosított átszállás, ami jól jöhet, ha két külön jegyet foglalunk akár különböző légitársaságoknál (ezeknek a jó ajánlatoknak a felkutatásában a legjobb a Kiwi algoritmusa), de lekéssük a második járatot az első gép késése miatt.
Két hete, amikor a Ryanair vezére itt járt Budapesten, megkérdeztem tőle, hogy lesznek-e megállapodások újabb közvetítőkkel is, azt mondta, hogy tárgyalnak és szinte biztos lesznek hamarosan, de vannak olyan OTA-k is, akikkel nem, akik továbbra is elzárkóznak.
A Kiwi rendszerébe azóta vissza is kerültek a Ryanair-járatok, igaz, még csak a közvetlenek.
Ryanaires átszállást még nem kezel úgy a rendszer, mint a többi légitársasággal, de ez bizonyára a technikai átállás miatt van még így (közvetlen hozzáférést kapnak a Ryanair rendszeréhez a szerződött partnerek).
Üzleti szempontból korrekt dealnek tűnik mindez, az utas szemszögéből nézve azért érdemes megkülönböztetni, hogy mire is használjuk a közvetítőket. Akik beszálltak a megállapodásba, azoknál a közvetítő átirányít a Ryanair oldalára, a foglalás már ott történik. A közvetítők közül tehát érdemes azt választani, akik leszerződtek a Ryanairrel, ott biztos nem lesz drágább a csomag se. Már csak azért se, mert ezek most már átirányítanak a légitársasághoz. Amivel majdnem ugyanott vagyunk, mint ha egyenesen a légitársaság oldalára megyünk. Kivéve, ha a közvetítő valamelyik speciális szolgáltatására van igényünk. Én momentán még sose kerültem ilyen helyzetbe.
Teljesen más a helyzet viszont, ha túllépünk az ultrákon.
Nem csak a hagyományos légitársaságoknál, de a fapados világban is előfordul, hogy jóval olcsóbbak a repjegyek a közvetítőnél, mint közvetlenül a légitársaságnál.
Az elmúlt hónapokban az Azores Airlines mellett a Norwegian-nél is belefutottam ilyesmibe, utóbbinál a közvetítő kedvezményes gyerekjegyet is adott, a családnak az utazás több mint 30 százalékkal volt náluk olcsóbb. A Norwegian esetében ráadásul a Mytrip közvetítőn keresztüli foglalás pár óra alatt látszik a légitársaság rendszerében, nem futja az utas azt a kockázatot, hogy nem érnek össze a szálak, nem jut el az utasadat a légitársaságig, amely aztán nem tudja értesíteni a bármiről, ha úgy adódik. Márpedig a közvetítőkkel kapcsolatos legtöbb probléma ebből adódik.
