Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Egy igazi hungarikum vége: hétfőtől Budapesten sem korlátozzák a tőzsdei ármozgást

Most hétfőtől nehezebb lett a spekulánsok és az árfelhajtók dolga a pesti tőzsdén: érthetetlenül későn, de eltörölték az árelmozdulási limitet. Ha ez öt évvel korábban történik, Mészáros Lőrinc is másképp gazdagodik.

Több ezer spekulánst vonzott, komoly cégeket pedig elriasztott a budapesti tőzsdétől az elmúlt 10-15 évben az, hogy rendszeresen értéktelen vállalatok ára szállt az égbe, majd zuhant össze, miközben valódi értéket teremtő, profitot termelő cégek a kutyát se érdekeltek, csak szenvedtek a parketten. A kis papíros játék már az elmúlt évtizedben is vonzott néhány száz erre specializálódott spekulánst,

Advertisement

igazi reneszánszát azonban azóta élte, hogy elég volt szinte bármiről elhíresztelni, hogy “megveszi Lőrinc”, azonnal a többszörösére emelkedett az árfolyama abban a reményben, hogy az állami megbízások durván megdobják a nyereségét.

A Mészáros-birodalom “keletkezésében” komoly szerepe volt annak az ügyesen kivitelezett tőzsdei lufifújásnak, amibe a spekulánsokat belehergelték, erről annak idején többször is írtunk. A segítségükkel felpumpált árfolyammal sikerült olyan cégértéket elérni a pár hónappal korábban szinte nullát érő cégekkel, hagy valódi eszközöket tudtak vásárolni a részvényeikkel fizetve – röviden, nagyon leegyszerűsítve erről szólt az Opus és a Konzum felemelkedése 2016-17-ben.

Az árfolyam a sokszorosára nőtt, a döntő többség nagyot nyert, ezért a spekulánsok többsége maradt a pályán, újabb és újabb kis papírokra vetette rá magát Mészáros-pletykák alapján, vagy attól függetlenül is. E játék egyik fontos eleme volt az a tőzsdei szabály, amely 15-20 százalékban korlátozta a részvények napi árelmozdulását.

Ezért ha sikerült egy kis papírnál néhány százalékos hirtelen emelkedést elindítani, erre gyakran rárepült a spekulánshad, ha pedig 10 százalék fölé nőtt a drágulás, még többen jöttek, mert senki se akart lemaradni a következő nagy nyerőről. Ami ugyanis elmegy a limitig, abból venni már nemigen lehet, hiába áll ott sok vevő, feljebb nem mehetnek az ajánlatukkal, az eladók pedig nem adnak, mert tudják, hogy a következő nap sokkal magasabban nyit majd a piac, nem ritkán azonnal újabb limiten.

Ez a limithez ragasztás tehát szinte napi rendszerességgel működött a BÉT-en az elmúlt években, sokszor felfelé, majd lefelé is. Elég könnyen lehetett nagy pénzeket keresni azzal a szögegyszerű stratégiával, hogy megveszünk bármit, ami elindul felfelé és közeledik a limithez. Inkább az eladás időzítése volt csak a kérdés, mert néhány nap után gyakran jött a lefelé limitezés.

November közepén azonban a BÉT bejelentette, hogy a kereskedési szoftver legújabb verziójának bevezetése kapcsán eltörli a limitet. Magyarázatként előadták, hogy mára elavult a rendszer, igazából sehol máshol nincs már hasonló, gátolja a hatékony árképzést, satöbbi. Igazából ez az, amit sok éve tud mindenki, ezért inkább az a kérdés, hogy miért csak most? Miért várt a tőzsde eddig? Hiszen a kereskedési rendszerbe már 2013 óta be van építve az a kontroll mechanizmus (volatilitási szakaszok), amely meggátolja a hirtelen nagyon nagy ármozgásokat, vagy legalábbis időt ad arra, hogy hiszti esetén mindenki szusszanjon egyet és átgondolja a megbízásait.

A hivatalos magyarázat annyi, hogy a Xetra kereskedési rendszer 2013-as bevezetésekor még piaci konszenzus volt arról, hogy maradjon meg a limitrendszer is, legyen dupla védelmi vonal addig, amíg a piac megismeri az új védelmi mechanizmust, illetve kiderül, hogy elég-e az. Úgy tűnik, ez tartott hat évig. Brókerektől azonban úgy tudjuk, hogy néhány piaci szereplő, leginkább az OTP Bank kardoskodott a limitrendszer fenntartása mellett. De semmiképp sem a spekulációs hatás támogatása állt a háttérben, hanem a 2008-09-es tapasztalatok és az azokból táplálkozó félelmek. Emlékezetes, hogy a válság során a legrosszabb napokon még a blue-chipek, köztük az OTP-részvény is képes voltak napi limittel, vagy azt közelítően zuhanni, shortolták is őket veszettül a külföldi nagy spekulánsok. Volt olyan is, hogy a limit valóban megakasztotta meg az esést, sőt megfordította a trendet, ezért sokaknak az maradt meg, hogy a vérzivatarban jól vizsgázott.

Végül tehát a tőzsde beadta a derekát és december 2-án már limitmentesen kereskedtek a tőzsdén. Az első két napon nem is történt sok érdemleges a kis papírok piacán, pedig november utolsó napjaiban még három ilyen cég részvényeinél is volt több napon át tartó limites játék. Látszott, hogy mindenki óvatos, hiszen mostantól máshogy működik a kis papíros spekuláció. Szerdán aztán meglett az első olyan elmozdulás, amely nagyobb volt a korábbi limitnél: az aktuális kis kedvenc, a külső befektetők tőkeemelésének lehetőségével megbolondított, amúgy az első fél évben lényegében nulla árbevételt produkáló Nutex folytatta növekvő ütemben az emelkedését, hogy 23 százalékos pluszban zárjon.

A brókerek mindenesetre arra számítanak, hogy a spekulánsok maradnak, a pénzük marad, a lufifújásokban érdekelt szervezők pedig továbbra is szállítják majd a sztorikat és pletykákat, amelyekre ugranak majd a spekulánsok, hogy egyszerre próbáljanak beférni ugyanazon az ajtón. Lehet, hogy egy-két napon belül lejátszódik majd az, amihez korábban a limit miatt hetek kellettek, lehet, hogy többen így már nem érzik a kiszállót, átállnak a bukó oldalra. De azt senki nem hiszi, hogy most hirtelen véget ér a kis papírok felpumpálásáról szóló játék a börzén, lesznek még bőven 15-20 százalék feletti ármozgások – mindkét irányba.

 

„Tele vagyunk ötletekkel. Én a megoldásokat kedvelem.”