Erről lényegében semmivel sem tudunk többet, mint egy hete, a virológusok kifejezetten óvnak attól, hogy a korai adatokból bárki komoly következtetéseket vonjon le. A tőzsdén azonban az nyer, aki a leghamarabb tesz a jó trendre és a piac úgy döntött, hogy nem kell ide az óvatoskodás. Ha Dél-Afrikában a kórházakban azt látják az orvosok, hogy hiába a hipergyors felfutás az esetszámokban, a delta mintha nagyobb terhelést okozott volna, ebből kell kiindulni. Hétfő reggel még csapkodással indult a kereskedés, de fontos hír hiányában is ritkán látható stabil emelkedés jellemezte a napot.
Mivel a vírus által leginkább megütött szektorok szárnyaltak, a vakcinagyártók pedig zuhanórepülésbe kezdtek, az üzenet egyértelmű volt. Doktor Wall Street döntött: nincs vírus, nincs para.
Kedden aztán ugyanez folytatódott.
Ezzel a piac egy laza „ésaztánnal” túllendült a másik nagy mafláson is. Ezt Powell Fed-elnök vitte be azzal, hogy – zsebében a papírral, hogy Joe Biden bizalmat szavaz neki a második ciklusára – múlt csütörtökön kiiktatta az infláció mellől az átmeneti jelzőt. Eddig történhetett bármi, az amerikai jegybank ragaszkodott ahhoz, hogy az infláció felpörgése időleges, neki ezzel nincs tennivalója, legfeljebb a korábbinál kisebb mértékben pumpálja a pénzt pörgő gazdaságba. Az, hogy hétről hétre komolyabb kamatemelési ciklust áraz a piac, szintén nem akadályozta meg a befektetőket abban, hogy újra habzsolni kezdjék a részvényeket, legalábbis az indexek erre utalnak. Kedd délután az S&P 500 három százaléknyira közelítette meg a történelmi csúcsát.
Miközben egyre nehezebb megmagyarázni a rakétázást.
A Fed egyre szigorúbbnak tűnik, a pénznyomda alacsonyabb fokozatba kapcsol, a járványhelyzet bizonytalan. Hétről hétre egyre kevesebb papír vesz részt az emelkedésben, a tág piac már szenved, de ez az indexeken alig látszik, mert a gigavállalatokról elhiszi a piac, hogy bármilyen körülmények között fenntartják nyereségtermelő képességüket. A kötvényhozamok még mindig nem elég vonzók, nincs a részvényeknek alternatívájuk, az egyre több lemaradóból az egyre kevesebb erősbe rotálnak át a befektetők. A részvénypiacon belül. Nem mennek innen sehova.
Ez egy elég veszélyes helyzetnek tűnik, de az elmúlt években sokszor hittük azt, hogy eljött a záróra és még mindig táncolunk az újabb és újabb utolsó dalra. A mostani helyzet különlegessége azonban, hogy pontosan tudjuk, pár héten belül jön valami nagyon fontos, ami egyértelmű irányt mutathat.
Kiderül, hogy mit tud az omikron. Eldől, hogy hasonlóan gyilkos tud-e lenni, mint az elődei és ki tudja-e cselezni az antitestjeinket. Ha Doktor Wall Street jól látja az esélyeket, akkor nyilván jönnek új csúcsok a piacokon, de lassan, szenvedősen. Ha viszont módosítani kell a vakcinákat, ha hasonlóan terheli az egészségügyi ellátórendszert, mint a ma garázdálkodó delta, akkor reálissá válhat Zsiday Viktor vészforgatókönyve: pár hónap rés lehet tavasszal az omikron elterjedése és az új vakcinák tömegtermelése között,
akkor pedig nincs más védekezési lehetőség, mint a gyűlölt lockdown.
Mást nem tehetünk, mint ülünk tehetetlenül és drukkolunk, hogy az örök optimista, még mindig pénzben úszkáló Doktor Wall Street prognózisa váljon be.
