Nem a politika fog megmenteni minket, és az sem várható, hogy eljöjjön az újabb aranykor – az idei tél viszont jóval kritikusabb, mint a következő, jövőre már fellélegezhetünk energiaügyileg. Mutatjuk, hogyan látják a kibontakozó válságot a Concorde vezetői.
Egyértelmű, hogy eljött a kijózanodás kora, az elmúlt 10-30 évben jellemző kedvező periódust és azok tulajdonságait (alacsony inflációs környezet, gazdasági növekedés, segítő monetáris és fiskális politika, csökkenő munkanélküliség mellett komoly munkaerőtöbblet, olcsó nyersanyagok, globális béke, szárnyaló eszközárak) jobb, ha elfelejtjük, vélik a Concorde Értékpapír Zrt. vezetői. Ma már látszik, hogy a környezet drasztikusan más, szinte mindennek az ellenkezője igaz, mint eddig: a növekedés lassú, a jegybankok szigorítanak, jelentős a munkaerőhiány, elszálltak az energiaárak, a globalizáció visszafordulóban, a szomszédban pedig háború dúl.
Rengeteg a bizonytalansági tényező, a Concorde vezetői azonban jó néhány fontos állítást is megfogalmaztak a szerda reggeli sajtóbeszélgetésen, ezek közül most hetet emelünk ki. A beszélgetésén a Concorde oldaláról részt vett:
- Kovács Krisztián üzletfejlesztési igazgató,
- Jobbágy Sándor vezető makrogazdasági elemző,
- Móró Tamás vezető stratéga,
- Jónap Richárd részvénypiaci stratéga,
- valamint Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója.
1. Reális lehet a 390-es forint
Európa és Magyarország viszonylatában nagy változás az előző félévhez képest, hogy eddig nem látszott, hogy mi lesz az uniós pénzekkel. A negatív kép azóta „relativizálódott”, a piac szinte még örülni is tud annak, ha mindössze 2,5 milliárd euró veszítünk. „Visszatekintve nem volt olyan nagy baj, hogy volt, aki azt vizionálta, hogy nem kapunk semmit – mondja Jobbágy Sándor. – A legrosszabb bázishoz képest van mihez örülni.”
Makrogazdasági szempontból kedvezőbb lett volna, ha hamarabb pont kerül a huzavona végére, de az elmúlt napokban behatárolódott, hogy mi lehet a maximális veszteség. „Évi egymilliárd euró makroszinten már kezelhető. A piacról kivesz egy nagy bizonytalanságot, hogy látjuk a történet végét.” Hogy az eredeti költségvetésünkhöz képest mennyi pénz fog elúszni, még továbbra sem látjuk, de a 7,5 milliárd eurós plafonnál könnyen lehet kevesebb is. Noha mostantól folyamatos monitoringozásra számíthatunk, a szigorítások ellenére látszani fog a forintárfolyamon a békülés.
Addig viszont még a forintnak túl kell élnie, hogy október elején megjelennek a szeptemberi inflációs adatok, Jobbágy Sándor becslései alapján a rezsiemelés hatása miatt
20,5 százalékos év/év infláció várható szeptemberre, és könnyen lehet, hogy a 20 százalék körüli infláció jó néhány hónapra velünk marad.
Összességében az EU-s vita lezárása, az infláció várható csökkenése 2023-ban (Jobbágy szerint jövőre éves átlagban reális lehet a 8-10 százalékos infláció), illetve az energiaárak várható csökkenése miatt reális lehet egy erősebb forintárfolyam. A szakértő úgy látja, a 360-as forintárfolyam nem valószínű, de „év végére azért esélyes lehet a visszatérés 390 alá. A beszélgetés elején elhangzott disclaimer viszont most is érvényes: egy háborús környezetben, amikor az energiaárak is a fegyverarzenál részét képezik, nem lehet kőbe vésni semmit. De ha rendkívüli dolog nem következik be, a forint talán nem lesz sokáig 400 fölött.”
2. Hosszú távon Európa jól jár az energiaválsággal
Európa fájdalmát az okozza, hogy a gáz 40 százalékát az oroszok szállították, ami óriási mértékű függés. Kicsit olyan helyzetben vagyunk, mint amikor az alkoholista leszokóban van: az első periódus fájdalmas, de hosszú távon Európának hasznára válik, hogy „lejön” az orosz gázról. Már most látszódik, hogy komoly beruházásokkal és takarékossággal reagál – ez drasztikusan csökkenti az orosz függést, valószínűleg egy év múlva jóval alacsonyabb gázárakat fogunk látni, mint most. Magyarország kakukktojás, mi lényegében 100 százalékban az oroszoktól függünk, a következő öt évben sem fog ez változni, az egyetlen, amit most tehetünk, hogy csökkentjük a keresletet.
A Concorde vezetői szerint viszont (a félelmekkel ellentétben) a 2023-24-es tél nem lesz durvább, mint a mostani szezon, szerintük az idei a kritikusabb a kettő közül.
3. Amerika jobban járt, de még az átmenetiség illúziójában van
Móró Tamás úgy látja, az amerikai gazdaság helyzete érdemben jobb, mint a többieké: zárt gazdaság lévén még nem érzi, hogy a világ másik felének igencsak fájdalmas az erős dollár. A részvénypiacon viszont hosszú idő óta a legnagyobb esést láthatjuk, legalábbis a hosszúságát tekintve. „A Nasdaq100-index már most nagyobbat esett, mint a covid alatt, 9 hónap alatt az előző csúcshoz képest nem tudott visszaépülni a korábbi csúcsok közelébe, pedig eddig mindig visszamászott a piac” – mondja Jónap Richárd.
Az amerikai jegybank ugyanakkor nem tud érdemben reagálni, Jobbágy Sándor szerint két irányba akar jól teljesíteni, de egyik irányban sem sikerül. Egyrészt az inflációs rátához képest csak viszonylag finoman szigorít, amitől a piac pánikol. A másik oldalról viszont megfékeznie sem sikerül az inflációt, ami javulás történt eddig, az nem a Fed részéről érkezett.
„Az inflációhoz képest túl keveset, a növekedési félelmekhez képest túl sokat szigorít”
– mondja Jobbágy, hozzátéve: szinte biztosan jönni fognak a romló eredmények.
Az amerikai piac összességében még mindig az átmenetiség illúziójában van, most kezdi el kapni a kijózanító pofonokat.
4. A vállalati hitelpiac felől jöhet a következő ütes
Móró Tamás szerint érdemes figyelni a következő hónapokban a vállalati hitelpiacot, innen jöhet ugyanis a következő ütés, az elmúlt hetekben „elképesztő romlás” jellemezte a piacot. Magyarországra nem feltétlenül, de globálisan igaz lehet, hogy a tömeges vállalati csődök miatt érkezik még egy extra lassító tényező a világgazdaságban.
5. Nem a politika fog megmenteni minket
Kovács Krisztián szerint alábecsüljük a politikai intervenciók jelentőségét: bár a hatásuk lecsökkent az elmúlt évtizedekben, érdemes ezekről is beszélni. „Van még abban tartalék, hogy a politika hogyan reagál egy túlélési helyzetben. Európában az életükért küzdenek a hivatalban lévő kormányok, és általában azt látjuk, hogy nem várnak feltett kézzel. Ha valahonnan még jöhet meglepetés, az a politika.”
A hatásuktól viszont nem érdemes sokat várni, sőt. „A politikai intervenció mindig rosszul sül el, és mindig egy irányba mutat: korlátozni a versenyt, normatív cserére váltani az önkéntes cserét.” Az egyik legfontosabb hatás szinte mindig az infláció, még akkor is, ha a politikai beleszólás épp ezt előzné meg.
„Ne reménykedjünk abban, hogy a kormányzati intervenció fog megmenteni minket.”
Igaz ez az energiaárakra is: az energiapiac számára sem az a megoldás, ha a fogyasztókat támogatjuk, hanem ha a kínálat nő. Móró Tamás példának az amerikai rezsiárak növekedését hozza: napirendi pont lehet az amerikai gázexport betiltása, ami Európának nagy gyomros lenne. „Európa megtámasztása a cél, de vannak aknák.”
Kováccsal Gyurcsik is egyetért, rendszerint minél nagyobb az állami beavatkozás, annál lassabb a piaci alkalmazkodás, ami egyébként megtörténne magától (leszámítva, ha az állam a kínálatbővítést ösztönzi).
„Az inflációt nem úgy lehet letörni, ha a keresletet támogatom, hanem azzal, ha a kínálat nő – mondja Móró Tamás. –
A magas árak gyógyítják a magas árakat – csak hagyni kell.”
6. Nem lesz már új aranykor
Kovács Krisztián úgy látja, az új aranykor nem fog eljönni, a beszélgetés elején felsorolt faktorok (növekedés, alacsony inflációs környezet stb.) nem fognak hipp-hopp visszaváltozni, nem is ilyen a természetük. „Nem a háború vagy a covid tette tönkre az aranykort, hanem valami más – például a demográfiai tényezők, Amerikában a szociokulturális problémák, ökológiai tényezők. Elképzelhető, hogy az infláció tartósan magas lesz, és nyomottabb növekedéssel megyünk tovább még évtizedekig.”
„Lehet, hogy épp az elmúlt évtizedek jelentették az anomáliát” – mondja Móró Tamás.
7. A gazdaság alakulása fogja meghatározni a háborút, nem fordítva
Gyurcsik szerint fontos kiemelni, hogy az oroszok saját döntésből nem szállítanak gázt, nem azért, mert lenne rá szankció. Viszont nem reális, hogy még 2-3 évig tudjanak finanszírozni egy intenzív háborút – ellentétben viszont a Nyugattal. Az Unió hatodik szankciós csomagja december-január környékén életbe lép, az olajszállításból komoly kiesésük lesz az oroszoknak, ami súlyos pénzügyi terhet ró rájuk.
