Ez a történet egyszerre szól geopolitikáról, államosításról, bírósági csatákról és hideg pénzügyi számításról – és arról, hogyan válhat egy ország válsága mások évtizedes befektetésévé.
Miután az Egyesült Államok elrabolta Nicolás Maduro venezuelai elnököt, a Wall Streeten gyorsan körvonalazódott, kik lehetnek az események legnagyobb gazdasági nyertesei. Az első helyen Paul Singer, a legendás hedge-fund menedzser áll, akinek befektetési alapja, az Elliott évek óta készült erre a pillanatra.
Singer és befektetőtársai ugyanis megnyerték a Citgo árverését – azt az amerikai olajipari óriást, amely Venezuela egyik legfontosabb külföldön tartott vagyoneleme volt.
Mi a Citgo, és miért ennyire értékes?
A Citgo a venezuelai állami olajcég, a PDVSA amerikai leányvállalata. Három nagy finomítót üzemeltet az Egyesült Államokban (Texasban, Louisianában és Illinois államban), összesen mintegy 800 ezer hordó napi feldolgozási kapacitással, emellett közel 4000 benzinkútból álló hálózattal rendelkezik.
Ez nemcsak pénzügyi, hanem stratégiai érték is: a Citgo közvetlenül az amerikai üzemanyagpiac egyik kulcsszereplője, ráadásul olyan finomítói infrastruktúrával bír, amelyet eredetileg a nehéz venezuelai olaj feldolgozására optimalizáltak.
Miért került árverésre?
Venezuela az elmúlt másfél évtizedben – az olajipar teljes államosítása és a szocialista fordulat után – súlyos adósságcsapdába sodródott. Hugo Chávez, majd Maduro kormánya számos külföldi vállalat vagyonát vette el kártalanítás nélkül, miközben az állam és a PDVSA dollármilliárdos kötvényadósságokat halmozott fel.
Az államosítás miatt nemzetközi olajcégek, bányavállalatok és befektetési alapok tucatjai perelték Venezuelát. Mivel Venezuela nem akart fizetni, az amerikai bíróságok végül úgy döntöttek: a hitelezők követeléseit a PDVSA külföldi eszközeiből lehet kielégíteni – ezek közül messze a legértékesebb a Citgo volt.
Így indult el egy hosszú, bíróság által felügyelt árverési folyamat, amelynek célja nem a legmagasabb ár, hanem a biztosan lezárható tranzakció volt.
Milyen árverés zajlott?
Az árverést egy delaware-i szövetségi bíróság felügyelte, a folyamat több mint egy évtizedes pereskedés után jutott el a végső szakaszba. Több ajánlattevő is megjelent, köztük:
- Amber Energy – egy Houstonban bejegyzett, kifejezetten erre a célra létrehozott cég, amely mögött az Elliott, az Oaktree Capital és más hedge fundok állnak,
- Gold Reserve – egy kanadai bányacég, amely közel 8 milliárd dolláros ajánlatot tett,
- különböző befektetői konzorciumok és kötvényes csoportok.
Végül az Amber Energy nyert, noha „csak” 5,9 milliárd dollárt ajánlott – nagyjából 2 milliárddal kevesebbet, mint a legmagasabb ajánlatot adó rivális.
Miért az alacsonyabb ajánlat győzött?
A bíróság döntése szerint az Amber Energy ajánlata azért volt erősebb, mert:
- előzetesen megállapodott a legproblémásabb hitelezői csoporttal, a PDVSA 2020-kötvények tulajdonosaival
- vállalta, hogy 2,1 milliárd dollárért kivásárolja ezeket a kötvényeket,
- így az üzlet jogilag „tiszta” formában lezárható.
A rivális Gold Reserve erre nem volt hajlandó, arra számítva, hogy a kötvényeket egy másik perben érvénytelenítik. A bíróság végül kimondta: a kötvények érvényesek – ezzel az Amber „nyerte a fogadást”.
Kik keresnek rajta milliárdokat?
A Citgo eladásából Venezuela és a PDVSA egyetlen dollárt sem kap.
A teljes vételár a hitelezőkhöz kerül, többek között:
- ConocoPhillips – kb. 1,4 milliárd dollár
- Rusoro Mining – kb. 1,6 milliárd dollár
- Tenor Capital, Crystallex, több hedge fund és befektető.
Vagyis azokhoz az amerikai-kanadai cégekhez, akiket anno chavista rezsim kitett az országból.
Az Amber mögött álló befektetők pedig egy olyan eszközt szereznek meg, amelynek piaci értékét elemzők 11–13 milliárd dollárra, sőt optimista forgatókönyv szerint akár 18 milliárdra teszik.
Milyen a kapcsolat Trump és a Citgo-t megszerző milliárdosok között?
A Citgo körüli ügylet jogilag bírósági eljárás eredménye volt, ugyanakkor szinte minden kulcsszereplő szoros kapcsolatban áll Donald Trumphoz köthető politikai és pénzügyi körökkel. Ez önmagában nem bizonyít politikai beavatkozást, de erősen formálta azt a környezetet, amelyben az árverés lezajlott.
Paul Singer: Trump támogató, de független hatalmi központ
A Citgo-t megszerző Amber Energy mögött álló legfontosabb befektető Paul Singer, az Elliott Management alapítója. Singer nem Trump bizalmasa a szó klasszikus értelmében, ugyanakkor:
- jelentős republikánus donor,
- külpolitikai kérdésekben (Irán, Venezuela, Kuba) keményvonalas álláspontot képvisel, amely egybeesik Trump politikájával.
Singer évtizedek óta az a befektető, aki autoriter vagy pénzügyileg összeomlott államokkal szemben peres úton is hajlandó végigmenni, ha az üzleti logika ezt diktálja. Venezuela esete pontosan illeszkedik ebbe a mintázatba.
Trump-közeli pénzügyi körök az Amber mögött
Az Amber Energy finanszírozásában és irányításában több olyan szereplő tűnik fel, akik:
- Trump-adminisztráció alatt erős pozíciókat szereztek,
- vagy nyíltan Trump politikájának támogatói.
Ilyen például az Apollo Global Management, amely a Citgo-ügylet adósságfinanszírozásában játszik kulcsszerepet. Az Apollo vezérigazgatója, Marc Rowan nyilvánosan is Trump-támogató, és a sajtóban korábban lehetséges pénzügyminiszter-jelöltként is felmerült.
Ez azért fontos, mert a Citgo jövőbeli értéke nemcsak piaci, hanem politikai döntésektől is függ:
- enyhülnek-e az amerikai szankciók,
- újraindulhat-e venezuelai olajimport,
- és milyen viszonyt ápol Washington a következő venezuelai vezetéssel.
Befolyásolta-e a politika az árverést?
Formálisan nem. Ahogy írtuk, az árverést egy független szövetségi bíró vezette le, és a döntés indoklása szerint jogi-technikai szempontok domináltak, ki tudja biztosan lezárni az ügyletet, ki tud megállapodni a kritikus hitelezőkkel. Ugyanakkor a politikai környezet közvetett módon egyértelműen számított:
- A Trump-adminisztráció nem akadályozta a Citgo eladását.
- Washington nem állt ki Venezuela érdekei mellett, szemben a korábbi, óvatosabb amerikai gyakorlattal.
- Az Amber mögött álló befektetők joggal számolhattak azzal, hogy egy Trump-barát politikai klímában kisebb az esély utólagos beavatkozásra.
Más szóval: a politika nem döntötte el az árverést, de kijelölte a pályát, amelyen az Elliott és partnerei biztonságosan mozoghattak.
Miért lett ez „tökéletes Trump-üzlet”?
A Citgo-sztori több ponton is illeszkedik Trump gazdaságpolitikai világképébe:
- kemény fellépés „ellenséges” rezsimekkel szemben,
- amerikai energiainfrastruktúra amerikai kézben tartása,
- Wall Street-i befektetők jutalmazása geopolitikai kockázatvállalásért.
Így a Citgo eladása nemcsak pénzügyi, hanem szimbolikus ügylet is lett: annak demonstrációja, hogy az amerikai bíróságok és piacok képesek „felszámolni” egy bukott állam külföldi vagyonát – bónusz: a nyertesek a republikánus pénzügyi elitből kerültek ki.
Mi jöhet ezután?
Venezuela új vezetése nem fogadja el a tranzakciót, ami még Amerikában is megtámadhatnak jogilag, hiszen politikai vita tárgya lett azonnal. Ugyanakkor ha az ügylet véglegessé válik, a Citgo a Trump-kormányzat venezuelai politikájának rövid távon az egyik legnagyobb gazdasági szereplőjévé válhat. Trump amerikai befektetőket vár a venezuelai olajiparba, de ebből az évtized végére lehet egyáltalán valamit.
Az amerikai blokádon átengedett és az Egyesült Államokban feldolgozott kemény olajon ugyanakkor az amerikai szereplők azonnal szépen kereshetnek, hiszen a nyomott áron megszerzett nyersolajat a világpiacon adhatják el. Ehhez persze nem ártana magasabb olajár és hogy nőjön a világ olajéhsége.
A befektetők abban bíznak, hogy a szankciók enyhülésével újra olcsó venezuelai olajat dolgozhatnak fel, ami évi több milliárd dollár extra profitot teremthet számukra.
