Úgy fest, hogy a banki szabályozókat is megfertőzte a Hegylakó története. Az elmúlt években a szabályozói terhek olyan mértékben emelkedtek a fejlett világ bankszektorában, hogy ma új bankot indítani totális csőd lenne. Ha ez így megy tovább, semmi más nem marad Európában, csak a nagy halhatatlanok. És ez a politikusokon kívül senkinek sem lesz jó.
A legutóbbi, igencsak apróra sikerült bankválságnak – ha egyáltalán lehet ezt annak nevezni – van néhány tanulsága és hosszú távú következménye. Aki ezt részletesen szeretné átlátni, annak készítettünk egy podcastot. Ugyanakkor a fő üzenetet érdemes még egyszer átrágni, már csak azért is, mert akkor írhatok egy kicsit az egyik kedvenc filmemről, az 1986-os Hegylakóról, Christopher Lambert főszereplésével.
A film fő sztorija nagyon hasonlít ahhoz, amilyen irányba a bankrendszerünket a szabályozók épp terelik. Ez persze lehet véletlen, de lehet, hogy a FED-nél és az Európai Központi Banknál is sokan látták a filmet. A sztori lényege, hogy élnek köztünk úgynevezett hegylakók, akik halhatatlanok, csak egymást képesek elpusztítani, és a legenda szerint közülük „a végén csak egy maradhat”. Miközben egyikük megöli a másikat, a halhatatlanság energiája tovább erősíti a győztest. Ami pedig az egészet igazán megkoronázta, az a Queen filmzenéje, az egyik dalt maga a sztori ihlette, ugyanakkor a Kind of Magic albumról több szám is szerepel a filmben.
Új bankot indítani ma képtelenség
Úgy fest, hogy a bankokat szabályozó hatalmasságokat is megfertőzte a Hegylakó története. Az elmúlt években a szabályozói terhek olyan mértékben emelkedtek a fejlett világ bankszektorában, hogy új bankok gyakorlatilag nem jönnek létre. Máshogy mondom, képtelenség és üzletileg teljes kudarc lenne ma bárkinek is új bankot indítani. Létezik, ugyanis a banki szabályozási terhek miatt egy új jelenség, angolul „too small to comply”, magyarul túl kicsi ahhoz, hogy megfeleljen a szabályozói követelményeknek. Mert ugyan a szabályoknak meg lehet felelni, de ennek ma már olyan magas a költsége, hogy kisebb méretű bankok nem tudják kitermelni. Vagy csak úgy tudják kitermelni, ami a banki működési logikának egy sajátossága, hogy több kockázatot vállalnak a kelleténél. Mivel a bankolás ciklikus üzlet, ezért a túl sok kockázatvállalásért időnként megbüntet a piac.
Tehát új bankok nem jönnek, mert üzletileg nem éri meg bankot indítani. Látszik ez a meglévő bankok árazásán is. A teljes európai bankszektor a könyv szerinti értékének a felén forog, és ezek már a nagy bankok. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy
bárki, aki holnap bankot alapítana, nagyjából a pénzének a felét másnap el is bukná, ha az üzletét piaci alapon értékelnénk.
Mindezt úgy, hogy ez a nagy, működőképes, stabil operációval, nagy ügyfélkörrel rendelkező bankok árazása. Mivel a szabályozó minden igyekezete ellenére a ciklikus üzletekben időnként vannak mélypontok, vannak bankok, amelyek fejre állnak. A politikusok, akik a szabályozó hatóságok kimondott vagy kimondatlan főnökei, viszont gyűlölik a gazdasági ciklusokat. Azt meg még jobban, hogyha „bankároknak” pénzt kell adni, bankot kell menteni.
Hosszú távon jó, rövid távon fájdalmas
Ennek egyébként rengeteg látható nyoma és következménye is van. Például hazánkban is a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a kamatemelésekkel igyekszik hűteni a gazdaságot, a kormányzat meg mindenféle fiskális élénkítésekkel próbálja simítani a ciklust. Tény, politikusokat gazdasági válságok ritkán repítenek a népszerűségi lista csúcsára. Jared Diamond Összeomlás című könyvében ír a montanai őserdőkről, amelyek a modern emberi civilizáció előtt egy fenntartható ciklusban működtek. Időként villámok felgyújtották az erdő aljnövényzetét, de a magas fák nem égtek el. Megjelent az ember, aki elkezdte eloltani az erdőtüzeket, az aljnövényzet megerősödött, és egy ponton, amikor jött a villám, már olyan erős tűz keletkezett, amivel már az ember sem bírt el, és bizony az erőd leégett.
A 2008-2009-es gazdasági válságot megelőző időszakot Great Moderationnek is szokták nevezni, a világgazdaság lényegében komoly recessziók nélkül növekedett. Ha egy kisebb válság felütötte a fejét, akkor a jegybankok azonnal levitték a kamatot és a gazdaság lassulása azonnal megállt érdemi válság nélkül. Eloltották a tüzet. A Great Moderation időszakában istenítették ezt a hozzáállást, mondván a modern gazdaságpolitika megtalálta a receptet minden jóra, válságok nélkül élhetjük boldog szabad életünk. Aztán a 30 évnyi enyhülést egy hatalmas erdőtűz zárta le a 2008-09-es jelzáloghitel válsággal.
A gazdasági válságok ugyanis, hangozzék ez bármilyen szörnyűen, hosszú távon jók, rövid távon fájdalmasak.
A kis válságok ugyanis elpusztítják az aljnövényzetet, azokat az üzleteket büntetik, amelyek rossz döntéseket hoztak. Nem hagyják, hogy az egyik rossz döntést aztán még éveken át tucat másik kövessen. Gondoljunk a Credit Suisse-re. Ott nem egy rossz döntés született érdemi következmény nélkül.
Európában is csak hegylakók maradnak
A politika nem tudja elviselni a gazdaság ciklikusságát, és a hosszú távú szemlélettel is vannak gondjaik. Ha minden válság során több ezerből pár száz bank csődbe megy, ha diverzifikált a betétállomány, akkor ez kibírható áldozat gazdaságilag. Politikailag persze ez nehezebb. Épp ezért a világ jelenleg nem ebbe az irányba tart. Új bankok nem tudnak belépni a bankok piacára. Ehelyett egyik megeszi a másikat, elnyeli energiáit.
A bankrendszer koncentrálódik. Akárcsak Svájcban, ahol a végén már tényleg csak egy maradt.
Ha ez nem változik, akkor a fejlett világban is, pár tíz év alatt, válságról válságra bukdácsolva, a végén majd csak egy, vagy néhány bank marad. Azok már olyan biztonságosak lesznek, hogy akár hegylakóknak, azaz halhatatlanoknak is hívhatjuk őket, sőt itt Európában szinte már csak hegylakó bankok vannak. Kárára ez egyébként az ügyfeleknek és a gazdaságoknak, hiszen néhány szereplős, oligopolizált piacon azért nagy versenyre, olcsó hitelekre ne számítson senki. Hosszú távon ez káros, rövid távon – ami a lényeg a politikai aktoroknak – viszont kifizetődő. Az ő szemükben ez a csoda.
Gyurcsik Attila
az Accorde Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
