Kolba Miklós forintguru 25 év után felhagyott a kereskedéssel, odébb ült két asztallal, hogy mást csináljon. Az ING Bank senior corporate sales-eseként beszéltünk vele, a váltás hátteréről az interjú a magazin szerdán megjelent októberi számában olvasható. Az egy oldalba azonban nem fértek bele azok a sztorik, amiket akkor mesélt, amikor pályafutása legdurvább napjairól kérdeztük.
Most itt van a két legemlékezetesebb történet, illetve egy kis háttér hozzájuk. Az egyik egy 14 évvel ezelőtti forintos sztori, a másik egy jóval frissebb frankos.
A nagy sávos spekuláció
Nagyon érdekes időszak volt 2003 elején a forintpiacon. A Medgyessy-kormány ész nélküli túlköltekezése közepette az inflációs cél elérése érdekében az a jegybanknak az lett volna a jó, ha a forint erősödik, de nem tudott, mert ott volt az intervenciós sáv, amin kívül nem engedhette. A forintot rövid távon az is erősítette, hogy az ír népszavazás eredményével elhárult az utolsó akadály is a magyar uniós csatlakozás elől. A forint a sáv szélére tapadt és a magyar gazdaság romló kilátásai ellenére ennyi elég volt, hogy beinduljon a sáveltörlési spekuláció.
„Látványosan megosztott volt a piac, a külföldi szereplők hergelték egymást és hittek a sáveltörlésben, mi, meg a többi magyar bank azt mondtuk, hogy ez egy hülyeség” – emlékszik vissza Kolba Miklós. Miután az MNB a várakozásokkal ellentétben néhány nappal korábban nem csökkenetett kamatot, el is kezdtek vaskosan erre játszani, már január 14-én, kedden délután kitolták a sávból a forintot. „Ennek ellenére aznap még viszonylag nyugiban mentünk haza” – emlékszik vissza a devizakereskedő, de másnap is nagy tételekkel tolták lefelé az árfolyamot – az MNB kénytelen volt nagy tételben interveniálni. A külföldiek iszonyat mennyiséget adtak euró/forintban a 234,69-es sávhatáron kívül is, a hazaiak pedig vettek. A jegybank délután bejelentette, hogy kerek egy százalékpontot vág a kamaton, meg azt is, hogy megvédik a sávot, de ez sem hozott megnyugvást. Amikor másnap reggelre sajtótájékoztatót jelentettek be, a „jól értesültek” még mindig arra gondoltak, hogy Járai Zsigmond jegybankelnök a sáv eltörlését jelenti be.
De ez már csak az utolsó rúgás volt. Reggel még újra kitömték a jegybankot néhány milliárd euróval, de napközben már gyengülésnek indult a forint. A jegybank már a neki jó iránynál dobott be egy újabb drasztikus, 1 százalékpontos kamatcsökkentést, plusz – Kolba Miklós szavaival – a nagy műsort. „A nagy műsor az volt, hogy az alapkamattal együtt 3 százalékponttal lejjebb tolták az overnight kamatfolyosót. E miatt a kamatfelár azonnal drasztikusan lecsökkent a forint erősüdésére játszó pozíciókon, a külföldiek emiatt pánikszerűen elkezdték visszavenni az eurót ás adni a forintot. Ekkor mentünk kb. 15 forinttal feljebb, 250 közelébe.”
Végeredményként a hazai bankok nagyot kaszáltak, a külföldiek pánikszerűen szálltak ki hatalmas veszteségekkel a pozíciókból, az értelmi szerző londoni befektetési bankoknál fejek is hullottak.
Még kereskedőként, több monitorral a háttérben – a kép korábbi portrénkhoz készült
Főképp azért emlékezetes az eset, mert teljesen másképp látták az esélyeket a piaci szereplők Budapestről és Londonból, a magyar elemzők értetlenkedve álltak a kintiek reakciója előtt. A londoniak még azt sem vették figyelembe, hogy a sáv eltörléséhez a magyar kormány és a jegybank közös döntése kell, márpedig Medgyessyék sokszor hangsúlyozottan gyengébb forintra vágytak, itthon készpénznek vették, hogy eszük ágában nem lett volna engedni a forint további erősödését.
A jegybank is nagyot nyert a bolton, az intervenció során vett eurót később drágábban adhatta el. De kapott kemény kritikákat is, hitelességét kikezdte az eset, sokan mondták, hogy egyértelműbb jelzésekkel, korábbi kamatvágásokkal megelőzhette volna a spekulációs hullámot, nem lett volna a sásszél közelébe se engedni a kurzust, az ugyanis önmagában felhívás keringőre. Mások szerint annyira irreális volt sáveltörlésre játszani, hogy erre nem számíthatott a jegybank se.
Érdekes, hogy nem sokkal később a forint stabil gyengülésbe kezdett, az év második felében már a nagy esésektől volt hangos a piac. A befektetők egyre inkább arra fókuszáltak, hogy a túlköltekezés rossz irányba viszi a magyar gazdaságot. Máig csak távoli emlék a 235 alatti kurzus.
A svájci jegybank és a frank elszállása
„Aznap a szokottnál később értem be, talán a garázsban lehettem, amikor a döntés kijött. Amikor beléptem a treasury-be, nem tudtam, mi történt, mintha mindenki megbolondult volna, őrület volt.” Teljesen véletlenül szintén január 15-én következett be egy másik drámai fejlemény a devizapiacon, csak ez 2015-ben. A svájci jegybank – minden korábbi kommunikációjával szemben menve – teljesen váratlanul jelentette be, hogy feladja az euróval szembeni 1,20-as árfolyamküszöböt, hagyja erősödni a frankot. Az euró/frank kurzus kötés nélkül szakadt le 1 alá, hatalmas vagyon tűntek el pillanatok alatt, persze ugyanennyien kerestek vagyonokat is. „Itt nem volt pozíciónk, azért volt nagyon nehéz nap, mert jöttek az ügyfelek, kötni akartak és nagyon nehezen lehetett csak, egy időre megszűnt a piac. Borzasztó nehéz volt a flow-t lekezelni, végül sikerült” – emlékszik vissza második legkeményebb napjára a devizaguru.
