Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Nehézsúlyú bokszmeccs lesz az amerikai választás, de ki kapja a legnagyobb pofont?

Miközben az Egyesült Államokban a koronavírus után zavargásokba csapó országos tüntetéssorozat korbácsolja a feszültséget, Donald Trump és Joe Biden minden idők egyik legizgalmasabb elnökválasztására készül. Tunkli Dániel, az Accorde Alapkezelő portfóliómenedzserének elemzése tőkepiaci szempontból az amerikai elnökválasztásról.

George Floyd meggyilkolása és az annak nyomán indult tüntetéshullám olyan mértékben felkorbácsolták a közhangulatot az Egyesült Államokban, amire utoljára Martin Luther King meggyilkolása után 1968-ban volt precedens. A helyzet napról napra forróbb, ami a történtek, a feketékkel szembeni, rendszeresen halálesetekhez vezető rendőri erőszak fényében nem meglepő. Az elmúlt hónapokban a koronavírus pusztításában, de az élet minden területén egyébként is megfigyelhető, adatokkal alátámasztható különbségek is ezt a hatást erősítik.  Mi most nem is ezeket az aspektusokat vesszük sorra, hanem megnézzük milyen hatása van a novemberi elnökválasztásra és ezáltal a tőkepiacokra.

Az biztos, hogy minden idők egyik legizgalmasabb elnökválasztása előtt állunk, ami leginkább egy tízmenetes bokszmeccsre hasonlít már csak azért is, mert egészen addig nem érdemes leírni egyik küzdőfelet sem, amíg a végső gong nem szólal meg, vagy rá nem számolnak valamelyik jelöltre.

A küzdőfeleket nem kell különösebben bemutatni. A piros sarokban Donald „Twitter” Trump készül átgázolni ellenfelén, miközben a kék sarokban a taktikusabb Joe Biden melegít. A fogadási irodáknál már meg lehet tenni a téteket!

Nehéz helyzetben száll a ringbe Trump

A vírus komoly mértékben gyengített Trump erőnlétén és jelenleg elég nehéz helyzetben van a regnáló elnök. Nem csupán a krízisre adott kormányzati válaszok mentek félre, hanem az elnök hitelessége is újabb mély szintekre esett vissza.

Korábban írtuk, hogy annak valószínűsége, hogy a választási évben egy COVID-19 mértékű katasztrófa bekövetkezzen ahhoz hasonló, mint a kaszinóban feltenni mindent a nullára, és nyerni. Időközben a Black Lives Matter (BLM) mozgalommal a demokraták egymás után másodszor is kipörgették ezt a bizonyos nullát. Ettől olyan érzésünk lehet, hogy a mérkőzés még el se kezdődött, de már most rászámolnak Trumpra.

A vírusra adott kormányzati válasz egyszerű és jól kommunikálható volt. Mindenáron találni kell egy bűnbakot, akire az egész válságot rákenik. Mivel az amerikai lakosság hatvan százaléka Kínát tartja a legnagyobb fenyegetésnek, és a vírus első gócpontja is Kínában volt, kézenfekvő megoldást kínált a Trump-adminisztrációnak a legnagyobb vetélytárs nyakába varrni a válságot. Ugyanakkor ez az ellenségkép-kreálás a BLM esetében, ami alapvetően a rabszolgaságig visszavezethető társadalmi és belpolitikai konfliktus fellángolása, nem járható út. 

Annak ellenére növekszik a demokraták előnye, hogy Biden nyilatkozataival látszólag mindent elkövet saját maga szabotálásáért. Egy megnyilvánulása során odáig ment el, hogy szó szerint azt mondta, hogy aki Trumpot támogatja, az nem fekete („ain’t black if they support Trump”).  A szerencsétlen nyilatkozat előtt is lehetett tudni, hogy van olyan demokrata, aki könnyebben megtalálja a közös hangot az afroamerikai közösséggel, mint a 77 éves Joe Biden. A nyilatkozat után viszont már csak az a kérdés, ki lesz ez a személy és milyen pozíciót vállal a kampányban. Biden nyár végére ígérte, hogy megnevezi a „running mate”-jét, aki győzelme esetén betöltheti az alelnöki pozíciót.

A kialakult helyzetben a legésszerűbb feltételezés, hogy Biden egy afroamerikai jelöltet választ maga mellé, aki az országot végigkampányolva erősíti pozíciójukat, így lehet, hogy a választások során eddig nem látott kétszereplős kampánnyal rukkol elő a Demokrata Párt. 

Dick Cheney óta az alelnöki pozíció főként szimbolikus és a választás során az alelnök szerencsés esetben egy államot tudott „biztosítani”. A mostani választás során viszont már nem egy állam garantálása lesz az alelnök feladata, hanem az afroamerikai közösség mozgósítása. A Biden-kampány azt már korábban leszögezte, hogy a 77 éves férfi mellett női alelnökkel futnak neki a novemberi választásnak, a BLM egyik választást meghatározó hatása lehet, hogy a korábban a posztra különösen esélyes Amy Klobuchart és Elizabeth Warrent most új, afroamerikai jelöltek válthatják. 

Az afroamerikai közösség számára ez rendkívül erős üzenet lenne. Nem csupán azért, mert a második legmagasabb pozícióban lévő tisztségviselő képviselné az érdekeit, hanem azért is, mert Biden (amennyiben megválasztják) lehet az Egyesült Államok legidősebb elnöke, így annak jelentősége, hogy ki követi az elnöki utódlási sorrendben kivételesen fontos. 

Van olyan forgatókönyv, amely alapján ez a személy lesz az Egyesült Államok első női afroamerikai elnöke, de ha ettől a lehetőségtől el is tekintünk, akkor is racionális feltételezés, hogy a mostani alelnök a következő négy évben a párton belül megerősödik és akár a 2024-es választáson ő lehet a Demokrata Párt elnökjelöltje.

Hogy ki lehet Biden társa a kampányban, nem tudjuk, de több lehetőséget is felvázolt a Politico. Köztük van az orlandói rendőrfőnök Kaisha Lance Bottoms, aki most az atlantai polgármesteri tisztséget tölti be. Bottomsra a tüntetések és a hétvégi Brooks gyilkosság miatt eddig is jelentős figyelem fordult, de ezeken felül a Biden-kampányban is komoly szerepet tudhat magáénak.

A helyzet komolyságát és Trump rossz válságkezelését jól mutatja, hogy Colin Powell, az ifj. Bush-adminisztrációk külügyminisztere, illetve vezérkari főnöke – nem mellesleg a legmagasabb pozícióba került afroamerikai katona – a múlt héten bejelentette, hogy semmiképpen sem támogatja Trumpot, és inkább Bidenre adja le majd szavazatát. 

A piacnak nem egyértelmű, hogy Biden jobb lenne Trumpnál

Biden pontozásos győzelmének jelenleg nagyobb a valószínűsége, de novemberig még sokat változhat a helyzet. A tőkepiacok szempontjából nézve se egyértelmű, kinek örülne a piac. Bár Trump ámokfutásai gyakorta tépázza a befektetők idegrendszerét, egy valamiben biztosak lehetnek: az elnök az emelkedő piacok legnagyobb rajongója, és az úgynevezett „Trump put” fel tudja tartóztatni a kisebb korrekciókat. 

Joe Biden esetében ez nem egyértelmű. Amennyiben az amúgy is egyre inkább balra tolódó Demokrata Párton belül a keményvonalas szélsőbaloldaliak jelentősebb szerephez jutnak a kormányzatban, olyan intézkedéseket vihetnek végbe (Trump adócsökkentésének eltörlése, béremelés, szociális rendszer erősítése, egészségügyi reform), amelyek negatívan hathatnak a tőkepiaci hangulatra. Az se kizárt, hogy a végén a befektetők kapják a legnagyobb pofont az új elnöktől – bízzunk benne, hogy nem így lesz.

Addig, amíg ez kiderül, érdemes az idén Grammy-díjra jelölt atlantai rapper Dominique Jones, művésznevén Lil Baby új számának refrénjén gondolkoznunk és továbbra is figyelemmel követni a tengerentúli események kibontakozását: 

„It’s bigger than black and white, it’s a problem with the whole way of life

It can’t change overnight, but we gotta start somewhere,

Might as well gon’ ‘head start here, we done had a hell of year.”


A szerző az Accorde Alapkezelő (Concorde Csoport) portfóliómenedzsere.

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.

 

"Minden értelmes ember önfejűnek tűnik időnként."